Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-21 / 25. szám
»g-n-TÄiojnra J9«iOüAI '^sedg ftipq.Alu.o3l soupATT^M xsoj-SAog •2Í81- gasag^sse^^i TTiflaat 7ZÚALDASÁGIV HETtJLAP *> ..,HM^|ti(.(#sI árak: Egé»z évre ......................................30 pengő Fé l évre...............................................15 pengő Egyes szóm éra 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D« I Szerkesztőség és kiadóhivatal * Budapest, IV., Kaas Ivor-utca 9. Telefon: Aut. 828-23. Postatakarékp. chequeszómla : 30013 Városházi perspektívák Az uj törvény és a végrehajtási utasítás átmeneti rendelkezései zavaros helyzetet teremtettek a városházán — A legközelebbi jövő feladata az óriásivá nőtt polgármesteri jogkörnek a közigazgatásban való gyakorlati érvényesítése — A törvény értelmében üzemi szabályrendeletet alkot a polgármester, amelynek hivatása, hogy egységes elvek szerint rendezze az üzemek igazgatását és az adminisztrációhoz való anyagi hozzájárulást Egy fejfára A tekintetes tanács szerdai ülése, amikor egy órakor bevonultak a fotóriporterek, hogy az utolsó ülést képen is megörökítsék, szomorú, nagyon szomorú volt. A temetési aktuson elhangzott gyászbeszédek, a polgármester búcsúztatója, Bu- záth mély érzésű szavai, a Keresztény Községi Párt irata az enyészet hangulatát árasztották, az utolsó tanácsülésen nem egy intézmény szállt sírjába, egy történelmi korszak zárult le, hogy soha többé visz- sza ne térhessen. Mert az az ötvennyolc esztendő, melynek határkövét jelentette Sipőcz polgármester szerdai. zárószava, korszak volt, történelmi időszak, fiatalkora az azóta felserdült székesfővárosnak. Vájjon? A főváros közigazgatása annyira nélkülözni fogja-e a máról- holnapra megszűnt tekintetes tanácsöt, hogy nem fogja az eddig minden hézagot betemető testületet visszavágyni Budapest közönsége? Olyan kérdés ez, melyre e pillanatban feleletet adni nem lehet, hacsak nem akarunk jóslásokba bocsátkozni. Kétségtelen, hogy a törvény intenciói szerint a törvényhatósági tanácsban maradéktalanul fognak érvényesülni a. jobboldali, szempontok, de a jobblétre szenderült hivatalnoki tanács nem ugyanazon eszmék szolgálatában állt-e, amelyek a jobboldali vezéreket hevítik? Lehettek esetek, hogy a tekintetes tanács egy szer-másszor lesiklott erről az útról, akkor is azonban külső nyomások alatt, meg kell azonban állapítani, hogy, mióta az egyesített három város magisztrátusa életr ehivat ott, a most feloszlott tanács és annak nemes elődei mindenkor nagy eszmék szolgálatában igyekeztek nagy célokat megvalósítani. Amint Búzáth János találóan és hangulatosan állapította, meg szerdai búcsúztató beszédében, a tanács működése felett mindenkor Kammermayer Károly szelleme lebegett, a nagy alkotóé, akinek irányításai és célkitűzései szerint fejlődött világvárossá Budapest. Azonban temetni jöttünk és nem dicsérni, a holttest mellett miért kesereg jünk az elhunyt érdemei fölött, amikor az visszahozhatatlan! Az élet üteme az, hogy szerte Európában laikus elemek vonuljanak az adminisztráció benső parancsnoki tornyaiba, a régi szenátusok és magisztrátusok a környező nyugati országokban mindenütt átadják helyüket, hol részben, hol egészben, a népképviselet kiküldötteinek, akik talán egyelőre kevesebb szakértelemmel és avatottsággal, de mindenesetre hittel, lelkesedéssel, a választóközönséggel való közvetlenebb kontaktusok kapcsán irányítják a községi közületek kormányrúd jót. A cézári holttest fölött épült fel a császári Kóma: ki tudja, a törvény- hatósági tanács nem fogja-e több eredménnyel fejleszteni Budapestet, mint hivatalnoki tagokból álló elődje? Abban a tudatban, hogy a kereszténypárti vezérek közvetlenebbül fognak tudni a törvényhatósági tanács utján belefolyni a város vezetésébe mint eddig, megvalósítandó a városházi élet minden frontján a keresztény és nemzeti gonaölat uralmának megdönthetetlenségét, szeretettel és reménységgel üdvözöljük a törvényhatósági tanácsot. A fejfa, amely a tanács sírján domborul, legyen ígéretes zászlótartója a szebb és boldogabb jövendőnek! — Az Uj Budapest tudósítójától — A törvényhatósági tanács megalakításával az uj törvény által teremtendő uj városházi éra felé megtörtént az első lépés, azonban, ha a jövő horizontjait keressük, valamennyi égtáj felé sötét és felhős a firmamentum. A polgármester és a főváros egész adminisztrációja előtt a jövőt illetően sulyosabbnál- sulyosabb akadályok tornyosulnak, ma még bizonytalan, merre lesz kiút az útvesztőből, a közigazgatas megzavart egyensúlya mikor fog helyreállni és eljön-e egyáltalában az az idő, amikor az uj törvénynek a belügyminiszter és a jobboldali pártok által beigért előnyeit élvezni fogja Budapest közönsége. Kétségtelen, hiszen ezt az ország- gyűlés képviselőházában és felsőházában a kereszténypárti szónokok kifejtették, az uj fővárosi törvény politikai szempontból az. autonómiának, a közönség akaratának közvetlen bejutását jelenti a városházi sáncok mögé, a politikai akaratnak azt az érvényesülését, amelynek a múltban mindenesetre (hogy jó, vagy rossz, ez alkalommal ne vitassuk) gátja volt a szerdai utolsó ülésén jobblétre szenderült hivatalnoki tanács. Azonban, amennyire a legkisebb részletekbe menően kidolgozza a törvény és annak végrehajtási utasítása az önkormányzati akaratnak a városházi életben való érvényesülését, annyira nyitva hagy olyan adminisztracionális kérdéseket, amelyeket illetően a legnagyobb tanácstalanság uralkodik úgy a pártokban, mint magán a városházán. Ismert dolog, hogy az uj törvény 48. és 49., nemkülönben a 75., 76. és 77. szakasza példátlanul nagy hatalmat ad az adminisztrációt illetően a polgármester kezébe. A 48. szakasz rendelkezéseinél is fontosabb a 77. szakasz azon megállapítása, amely szerint a költségvetést a; polgármester hajtja végre, annak keretei között gazdálkodik, rendelkezik a Inteleknek a költségvetésben kijelölt célokra való felhasználása feleit. Mivel pedig a költségvetés végrehajtása tulajdonképpen magát a gazdasági adminisztrációt jelenti, kétségtelen, hogy a főváros gazdasági életét illető minden hatalom, amely eddig a tanács kezében volt, ezentúl a maga teljes egészében a polgármesterre száll át, aki azt saját személyében vagy megbízottai utján gyakorolja. A törvény ezen megállapításából folyik, hogy tekintetbe véve a szak- bizottságoknak a törvényben meghatározott véleményező hatáskörét, (szemben az eddigi javaslati hatáskörrel), a polgármester, illetőleg a polgármester által erre a célra kijelölt helyettesek, alpolgármesterek vagy ügyosztályvezető tanácsnokok hatáskörébe fog tartozni a verseny- tárgyalások eldöntése is. Az adminisztráció és a gyakorlati élet szempontjából ez a körülmény egyike a polgármester» legsúlyosabb és leg felelősségteljesebb feladatainak. A versenytárgyalási döntések eddig a hivatalnoki tanács kezében voltak, egy testület kezében, ennek helyébe lép a polgármesteri intézkedési jogkör, amely tekintetbe véve a régi és az uj szakbizottságok hatásköre között fennálló mérhetetlen űrt, azt jelenti, hogy a polgármester, illetőleg az ügyosztályvezető tanácsnok az adminisztráció szempontjából korlátlan ura a versenytárgyalási döntéseknek. Az sincs kizárva, hogy a törvényhatósági tanács fogja fen- tartani a döntéseket magának, ami. szintén nem ideális. Hogy helyes-e ez a rendszer, a jövő fogja megmutatni, bár a miniszteriális rendszernek ez a formája az érdekképvisele tek szerint nem pótolja, nem is pótolhatja a tanácskozó testületben való döntés szélesebb perspektívákat biztositó rendszerét. Nem kevésbé súlyos probléma az üzemi igazgatásnak a jövőben való kialakulása az uj törvény szerint. Az üzemeknek közös igazgatási szabályrendelete már esztendők óta égető kérdése a fővárosnak. Ebben a problémában javaslat és elhatározás a múltban azért nem történt, mert esztendők óta állott a küszöbön a fővárosi törvény megalkotása és nyilvánvaló volt, hogy az üzemek igazgatására, szabályozására előírások lesznek és meg fogja jelölni a törvény azokat a kereteket, amely kereteket a szabályrendeletnek be kell tartania. így is történt. A megalkotott törvény kimondja, hogy az üzemi igazgatásra szabályrendeletet kell alkotni. A legfőbb panasz, ami a múltban elhangzott, az volt, hogy az egyes üzemek különböző adminisztrációs és gazdálkodási elvből indulnak ki, más-más utakon járnak és akár a köz szempontjából az egységárakat, akár a főváros háztartásához való hozzájárulásukat tekintjük, minden üzemnél más politikát és más eredményeket látunk. Ennek a sok politikai súrlódásra alkalmat adó divergáló üzletpolitikának főoka az volt, hogy az üzemek, főleg a részvénytársasági üzemek és a főváros között nem volt meg a kellő kapcsolat atekintetben, hogy az üzemek gazdájának, a főváros törvényhatóságának akaratát az üzemigazgatásban maradéktalanul érvényesíteni tudta volna. Ha vizsgáljuk az uj fővárosi törvényt, azt meg kell ál lapítanunk, hogy ez az üzemek, valamint az üzemek és a közigazgatási érdekek között való kapcsolatot még lazábbá teszi. Azt az ösz- zefiiggő szervet, aminek hiányát annyira éreztük a múltban, az uj törvény sem állítja fel az üzemek között, hiszen az igazgatóságok külön igazgatják az egyes üzemeket, a kapcsolatot csak a polgármester személye alkotja. Azok a kifogások, amelyek az üzemigazgatással kapcsolatban a múltban felmerültek, eszerint nehezen lesznek kiküszöbölhetők, hiszen a polgármester nagy elfoglaltságánál fogva ezt a kapcsolatot a maga személyében nem teremtheti meg, annál kevésbé, mert a törvény nem gondoskodott a polgármester jogainak akár adminisztratív, akár pénzügyi vagy gyakorlati szempontból való gyakorlásáról. Ha az üzemek gazdálkodását úgy a közigazgatásnál, mint pénzügyi szempontból, helyes alapokra akarjuk fektetni, ezt az összekötő közös szervet meg kell alkotni, aminek a lehetősége biztosítva van azáltal, hogy az üzemek igazgatására a törvény külön szabályrendelet megalkotását írja elő. Ebben a szabály- rendeletben a felmerülő kérdések szabályozása szempontjából gyakorlati intézkedéseket kell életbeléptetni, talán többet is, mint amit a törvény intencióit magyarázva ki lehet olvasni. Ennek azonban akadálya nincsen. Gondos előkészítés után a törvényhatóság feladata lesz éppen a múltak hibáinak kiküszöbölése céljából egy olyan üzemi szabályrendeletet alakítani, amely az üzemek igazgatását az egységes és fentebb ismertetett szempontok figyelembevételével az autonómia érdekeinek megfelelően szervezi meg. A polgármesteri jogkörnek az adminisztrációban való gyakorlati érvényesítése; a gazdasági természetű problémák (ideértve elsősorban a versenytárgyalásokat) megoldásának olyam módja, hogy a polgár- mester egyéni felelőssége kisebbit- tessék, mindazonáltal ezeknek a kérdéseknek elintézése a köz javára történhessék; az üzemek öncélusá- gának és szétágazó érdekeinek olyan összefogása, hogy az üzem- igazgatóságokban helyet foglaló ki küldöttek működése felett egységes J VII. évfolyam 25. szám Budapest, 1930 junius 21
