Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-07 / 23. szám
9 UJMUmMESI 1930 június 7. (Hortobágyi juhtúró Mindenütt kapható ! Termelt: ORSZ. ' I MAGY. TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONTI korlatban követ, csak arra jó, liogy a telekspekulációt táplálja. Érthetet len okokból mindig a perifériákon épit a főváros és ezzel a lakóknak kevés szabad idejét is elveszi azzal hogy hosszas utazásokra kényszeríti őket. Példákat tudok felhozni ennek a gyakorlatnak a helytelenségére. Itt van például a kis Rókus épülete a Rákóczi utón. Ide a főváros igazgatósági palotát akart építeni a Gázmüvek számára. Ez az épü- mellékutcában is elhelyezhető, inkább városi bérházat kellene ide építeni közép- és nagylakásokkal. A Széna-tér és Margit-körut sarkán a fővárosnak van egy három utcára néző hatalmas saroktelke, ahol egy földszintes ház éktelenedik. A Horthy Miklós-ut elején is földszintes házak találhatók. Ide kellene modern bérpalotákat építeni. Tarthatatlanná teszi a helyzetet az a körülmény is, hogy a fővárosnak még mindig nincsen véglegesen kidolgozott városszabályozási, városfejlesztési és közlekedési tervezete. Remélem, hogy Csármann tanácsnok kezébe veszi ezt a kérdést és rövidesen gondoskodik a programún elkészítési séről. Ezt a városfejlesztési prog- rammot rendelkezésére kell bocsáj- tani a főváros egész polgárságának, hogy azt mindenki anyagi áldozatok nélkül megismerhesse és ehhez képest induljanak meg városszerte az építkezések. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan Lázár Ferenc szóbahozta a legutóbbi tanácsnok-választásokat. A következőket mondotta: — Karkas Rezső megválasztása sokak előtt meglepetés volt. Én nagy örömmel látom őt az épitési ügyosztály élén. Nemcsak azért, mert alapos képzettségit, kiváló mérnöknek ismerem, hanem azért is, mert úgy Ítélem meg őt, mint aki nagy feladatok felismerésére és végrehajtására. hivatott. Hinni akarom, hogy Karkas Rezső időt szentel a Tabán probléma megismerésének is s amikor elhatározza magát a főváros városfejlesztési programmjának megismerésére, akkor tanulmányaiba bevonja a Tabán-kérdés rendezését is, amely sajnálatos okokból most már hónapok óta lekerült a napirendről. Városszabályozási terv nélkül csak a telekspekuláció fog boldogulni, de komoly építkezési akció, sem hivata los részről, sem a magánosok részé ről nem indulhat meg. — Szeridy Károlyról is kell szótanom. Huszonhét év óta ismerem, még az egyetemen ismerkedtünk meg. Komoly, képzett, tisztánlátó főtisztviselőt nyert benne a főváros közönsége. Kocsijaik színét akarják megváltoztatni a kesergő pirostaxisok A közönséget állítólag a kommünre emlékezteti a piros szin, és ezért rossz az üzletmenet Csak az engedélyek átírásának lehetősége szünteti meg a taxifronton dúló gazdasági háborút — Az Uj Budapest tudósítójától — Ha azt hitte valaki, hogy az u.i autótaxi-engedélyeknek a székesfőváros tanácsa által való szétosztása nyugvópontra hozza a kedélyeket, alaposan csalódott. Az elmúlt hét egyik napján feketéllett a polgármesteri folyosó az audenciára váró taxiengedélyre vágyók tömegétől. Azokon felül, akiknek szerzett jogai vannak autótaxi-engedély kapására (elsősorban a kény szertár sitottakra gondolunk) ezer és ezer exisztencia nélküli ember van Budapesten, aki a volán mellett akarja mindennapi betevő falatját megkeresni abban a hitben és reményben, hogy az autó- taxi még mindig olyan jövedelem- forrás, amely több családot is el tud befektetés nélkül tartani, ezenfelül a kocsi és az üzemanyagok amortizációját is behozza. Tény azonban, hogy az autótaxi már korántsem olyan jó üzlet, mint azelőtt volt, és a nagytőke a maga szervezettségével, ökonómiájával és szívósságával hovatovább teljesen letöri a kisipart. Az Autótaxi R. T., melynek zseniális vezérigazgatója Haltenberger Sámuel kormányfőtanácsos, vette észre először két évtizeddel ezelőtt Budapesten a géperejű bérkocsi-közlekedésben rejlő üzleti lehetőségeket, a maga pompásan kiépített javítóműhelyeivel, hatalmas garázsaival, központosított anyagbeszerzésével, teljesen legyűrte máris a különféle pirostaxis alakulatokba tömörült kisiparosokat. A gazdasági élet kérlelhetetlen törvényei pregnánsan érvényesültek az autótaxi-iparban: a hatalmas vállalattal szemben egyre jobban háttérbe szorulnak a kocsitól kezdve a benzinig mindent részletre vásárló kisemberek. Ha az autótaxi-front hadállásait nézzük, azt látjuk, hogy a kisiparosok már nem is annyira a főváros, mint inkább az Autótaxi R. T. elleh folytatnak reménytelennek látszó küzdelmet. A harcok központjában a várakozó helyek, az úgynevezett standok állnak. A pirostaxisok állandóan irigykednek a szürke kocsik várakozó helyeire és azzal vádolják az Autótaxi részvénytársaságot, hogy az a jó helyeket összeköttetéseinél fogva magának szerezte meg, és az újonnan szervezett standokat is magának igyekszik megszerezni. Másik vesszőparipája a pirostaxisoknak, hogy a kistaxi is vihessen annyi személyt, amennyit elbír, de megfelelő díjszabással. Ezzel kapcsolatban a háromféle díjszabás visszaállítását kérik a pirostaxisok, amely „lehetővé teszi azt, hogy minden kisiparos ki tudja használni kocsijának munkaképességét.“ Ha a piros- taxisoknak a városnál elfekvő legújabb beadványait nézzük, látjuk, hogy panaszuk van a Keleti pályaudvaron a szürke felállása ellen, keseregnek azon, hogy a tenyészvásá- ron az első sorban állanak az autó- taxik és csak a második sorban a pirostaxik. Ezeken a bajokon érdekes indítvánnyal kíván segíteni egy taxitulajdonos, aki a taxisok lapjában azt állapítja meg, hogy az immár katasztrófáiig helyzet jobbra fordulására két tényezőt kell sorompóba állítani: a közös állomás kiharcolását, továbbá a belső fegyelem kiépítését és megszilárdítását. A cikk szerint a jelenlegi szomorú állapot kialakulásában nem utolsó sorban van része „címünknek és színünknek“ A piros szin és a cim — mondja tovább a cikk -— nem a legszerencsésebben megválasztott jelzője iparunknak. „E színhez fűződik, sajnos, szerencsétlen hazánk jelenlegi helyzete és a kiállott nyomorra és szenvedésre emlékeztető piros színtől való idegenkedés is főoka a mindinkább csökkenő fuvarlehetőségeknek.“ Azt is elmondja a cikk, hogy számos esetben, de különösen a közelmúltban megtartott Nemzetközi Vásár alkalmával a kocsijába betévedő idegenek a kocsi színe alapján meglepetve kérdezték, hogy talán Budapesten még mindig kommiin vein és a színnel kapcsolatos ezen vélekedés miatt az idegenvezetők is csak akkor vesznek pirostaxit, amikor szürkét nem kapnak. Azt hiszi a szóbanforgó autótaxi- iparos, hogy a pirostaxik címének es színének megváltoztatása segíteni log a bajokon! Kétségtelen, hogy a hatóságok nem fognak útjába állani a piros-taxik cime és színe megváltoztatásának, de még bizonyosabb, hogy a címváltoztatásnak gazdasági szempontból alig van jelentősége. A részletkereskedők karmaiban nyögő autótaxi kisiparnak egyetlen gyógyszere van súlyos betegségeire: a főváros tanácsának engedélyeznie kell az autótaxi rendszámok eladását és átírását, hogy az a kisiparos, aki az üzlettelenség, a népszerűtlenség és a gazdasági válság súlya alatt megélni nem tud, módot és lehetőséget találjon arra, hogy pénzért vagy exisztenciájának alkalmazotti minőségben való további biztosításáért rendszámát átírhassa. Áruig ez az összes érdekeltség által epedve várt engedély ki nem adatik, nincs béke a taxi-fronton! C2EÜBIT iMD0$ JEMf műhifdru Készítő, tál- és padiúDurhoiú mester Székesfővárosi és állami szállitó-kartellen kívül ! BUDAPEST, KISTEMPLOM-U. 5. TELEFON : JÓZSEF 449-98. Városházi történetek Soha olyan izgalmas esemény, mint a múlt heti tanácsnok-választás! Alig néhányon a közgyűlési teremben, de mennyi a városatya, no meg városi tisztviselő, idegen érdeklődő a büff ékben, a társéiig ókban, a választási helyiség előtt az első emeleti folyosón. A zárszámadási vita során Éber Antal igyekszik mázsás érveket görgiteni a zárszámadás elfogadásának útjába, de úgy jár, mint Sisyphus: amikor azt ■hiszi, hogy elérte a célját és a hordó fent van a hegyen, az magától visz- szagurul és elölről kezdődik minden. (Ugyan a hordó ez alkalommal nem, is gurult, hanem a kitűnő vezérigazgató ur szónoklatának alapzatául szolgált.) S z end y megválasztása simán ment, annál nagyobb volt a vihar azonban az uj műszaki tanácsnok megválasztása körül. Ritkán láttunk olyan vad kortéziát, mint ez alkalommal, mindegyik bizottsági tagnak háromféle szavazócédula is volt a kezében, amelyet valamelyik fofoszervező jobbról is, balról is a kézébe nyomott. Természetes, hogy a választási harc nem, nélkülözte a humoros vonásokat sem. Király Kálmán mellett Petrovác'z Gyula buzgólkodott nagy hévvel mire Pászthy János, aki Wos- sala Sándor hívei közé tartozott, ugyannyira, hogy a választási eljárás meg fellebbezését is ő jelentette be a közgyűlésen, amikor Ripka főpolgármester a szavazatszedő kül- jttség jelentését beterjesztette — odakiáltott neki: ,7 Gyula, Gyula! Hiába agitálsz! Nem érkezett még el a királyválasztás ideje... Hát bizony nem érkezett el, a Kir ál y-p árt vereséget szenvedett, de bizony nem győzött W o s- s al a sem, K arkas Rezső volt az, aki a két nagy ellenfél között, mint outsider befutott. A Király-párti emberek nem akartak elmulasztani egyetlen voksol sem, és ezért odamentek S ü- megi Vilmoshoz, a közgyűlés ősi székelyéhez is, hogy Király Kálmánra szavazzon. Azzal érveltek, hogy a pályázók közül egyedül K i- r ál y nak van magyar neve. Már pedig Sümegi r ő l köztudomású, hogy csak magyarnevü jelöltre szavaz. Olyan jelölt még nem mondhatta Sümegi bácsi szavazatát a közgyűlésen a magáénak, akinek nem magyar, magyaros hangzású lett volna a neve. Amikor a társalgóban hire ment, hogy a Király-párt Sümegit azzal kapacitálja a jelöltjére való szavazásra, hogy neki van valamennyi jelölt közül egyedül magyar zengzetü neve, nosza Scheuer Róbert is, aki viszont K arkas mellett buzgólkodott a legélénkebben, odaszaladt Sümegihez: — Vilmos, Vilmos! Neked csak Karkasra szabad szavaznod, az eti- mológusok kimutatták, hogy a magyar király szó a szláv král szónak magyarosított alakja! Márpedig K a r kas Rezsőnek a családi neve a legősibb kun-nevek közül való. Csak reá szabad szavaznod! Ezt a, megjegyzést már nem hagyhatta szó nélkül Lavotta Gyufának, a negyedik jelöltnek egyik jelenlevő barátja sem. Azt bizonygatta, hogy a Lavotta név a legősibb magyar családnevek közül való, a hires mult századbeli zeneszerző dédnagybátyja volt a műszaki főtanácsosnak, aki szintén jeles muzsikus. De a család amúgy is egészen az Árpádokig viszi vissza eredetét. Sümegi Vilmos végighallgatta az összses névmagyarázatokat, és mint egy friss kormányfőtanácsos- hoz illik, diplomatikus hallgatással felelt a háromféle irányból feléje intézett ostromra. Azután a szavazatszedő helyiség felé indult, szemmel láthatóan töprengve, hogy kire szavazzon, kinek higyjen? Rossz nyelvek szerint Sümegi még most is, amikor már Balaton- bogláron piheni ki fáradalmait, és az uj tanácsnok régen elfoglalta hivatalát, változatlanul tűnődik azon, hogy kire szavazzon a három jelölt közül, melyiknek van a legmagyarosabb hangzású nevel * Azt mondottuk előbb, hogy S ü- me g i a múltban egyetlen alkalommal sem szavazott nem magyar nevű jelöltre. Egy alkalommal mégis kivételt tett. Gallina Frigyes dr. főjegyző ur pályázott akkor a tanácsnokfőjegyzői állásra. Versenytárs nélkül: annyira meg volt győződve mindenki, hogy ez az állás csak Gallinával tölthető be, hogy a kijelölő bizottság által elektált urak visszaléptek, és Gallinára a. szavazás csak formaszerü, volt, éppen úgy, mint a legutolsó alkalommal La motte Károlyra tanácsnokká választása idején. Sümegi Vilmos nagyon szereti Gallinát, és mindenáron szavazni akart reá. Helyzete azonban — tekintettel ismert elvére, — nagyon kényes volt. Szavazni is szeretett volna, viszont azonban az urnák elé való járulástól visszatartotta az a tudat, hogy Gallina családneve nem magyar (a népszerű tanácsnok, mint azt annak idején az U j Budapest megírta, bevándorolt és itt teljesen elmagyarosodott olasz család sarja.) Sümegi végül is salamoni bölcsességgel oldotta, meg a nehéz problémát. A Gallina szó első a betűjére vesszőt rakott: Gáli ina főjegyzőre azután nyugodt lelkiis- merettel adta le a voksát. Gallina tanácsnok természetesen meghallotta. Sümegi szavazásának történetét, és azóta, ha leveletir Sümeginek, Gál Lina aláírással küldi el... * Az első nyári kártyát megkaptuk. Cap Martin Ro qu eb r un e-ből, a Cote D’Azur partjairól üdvözöl bennünket a T ill és Schwert- ner család... T ill Baba és újdonsült férje Schwertner Richard székesfővárosi közkórházi adjunktus nászuton vannak a francia Riviérán, ahová az esküvő után leutazott Till Antal és felesége is. A képeslevelezőlap másik oldalán mon- tekarlói kép, a kaszinó főbejárója... Csak azután Tóni bátyánk el ne játsza Montecarlóban az Autó- buszüzem ezévi deficitjét! * Még egy örömhír: Pászthy Jánosnak, a kitűnő józsefvárosi bizottsági tagnak, aki civilben a kereskedelemügyi minisztériumban műszaki főtanácsos, leánya született, aki a szent keresztségben a Magda nevet kapta. * A Pesti Hírlap szerkesztőségének tagjai a huszonötödik évforduló alkalmából ünnepi vacsorát rendeztek a városligeti GundeLét- teremben, a jubiláns F eh éri Armand, a lap városházi szerkesztője tiszteletére. A vacsorán Lenkey
