Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-19 / 16-17. szám
1930 április 19. UJ BUDAPEST 3 AKeresztény Községi Párt szakértői bizottsága egyhangúlag a Helyiérdekű megvétele mellett döntött A husvét után következő héten okvetlenül pártértekezlet elé kell vinni a kérdést, mert a luxemburgi bank által a fővárosnak adott opció április 30-án a meghosszabbítás lehetősége nélkül lejár — Az Uj Budapest tudósítójától — Noha a Helyiérdekű megvásárlására tett ajánlat ügyében az egész vonalon uralkodó nagyheti csend szintén éreztette hatását, a kulisz- szák mögött az elmúlt héten is jelentős előrehaladás történt, és ma már ott tartunk, hogy az eladásra vonatkozó ajánlatot döntésre érettnek nyilváníthatjuk. Kétségtelen, hogy az ünnepekre következő hét első felében ez a döntés meg is fog történni, amire annál is inkább .szükség' van, mert azok a részvény- tulajdonosok, akik az eladásra vonatkozóan opciót biztositottak a luxemburgi banknak — mint alább részletesen kifejtjük — tovább nem hajlandók várni, és az is megtörténhetik, hogy az eladási ajánlat visz- szavonásra kerül, mielőtt arról a főváros illetékes bizottsága a döntést még csak megkísérelte volna. Az a szakértői bizottság, amelyet a Keresztény Községi Párt legutóbbi értekezletén a Helyiérdekű műszaki és pénzügyi felülvizsgálatára, nemkülönben a kereskedelem ügyi minisztérium vasutügyi főosztályával való értekezésre kiküldött, tárgyalásait befejezte és Szigetiig János felsőházi tag, az ismert vas: útügyi szakértő, a Kassa-Oderbergi nyug. vezérigazgatója most fáradozik azon, hogv a felülvizsgálat és a iárgyalás anyagát a pártértekezlet számára összeállítsa. Ez a bizottság a legszorgosabb és legprecízebb, hosszú, hetekig tartó munka árán felülvizsgálat a Helyiérdekű egész műszaki és vasúti berendezését, könyveit, szerződéseit, és csak mikor az összes szükségesnek mutatkozó adatok birtokába jutott, jelent meg Tormay Géza dr. kereskedelemügyi államtitkárnál, hogy vele a vásárlás nemzetgazdasági i’észét megtárgyalja, Tormay államtitkár megnyugtató nyilatkozata Ezen a miniszteriális tanácskozáson a párt részéről Csilléry András dr., Szigetiig János, Homonnay ^ Tivadar dr., Mettelka Frigyes és Wün- scher Frigyes vettek részt. E tárgyalás során — mint azt a bizottság égjük tagja velünk közölte — Tormay államtitkár rámutatott arra, hogy a főváros a Helyiérdekű részvénytöbbségének megvásárlásával sokkal jobb üzletet csinál, mint a Máv csinálna, ha a részvénypakettet ő vásárolná meg. A Máv ugyanis a Helyiérdekünek a főváros határain kivül eső részét kénytelen lenne természetszerűleg a maga országos tarifapolitikájába beállítani, ezzel kapcsolatban a viteldijakat olyan alacsonyra leszállítani, hogy azok ne legyenek magasabbak, mint akármelyik alföldi szárnyvasuton. A főváros, ameny- nyiben a vasút részvény többségét megvásárolja, erre az árleszállításra nem köteles és így, ha még a főváros határain belül a Beszkárt jegyek árával egyenlően alacsonyra szállítja is le a viteldijakat, illetőleg a Helyiérdekünek a határokon belüli közlekedését tarifailag a Besz- kárttal egyesíti is — a határokon kívüli közlekedésnél megmaradhat a mai tarifák mellett, amelyekkel a vasút változatlan jövedelmezőségét biztosítani tudja. A bizottság látható megnyugvással vette tudomásul Tormay államtitkár nyilatkozatát, amely után a kereszténypárti szakértők hosszabb, bizalmas értekezletre vonultak viszA LEGJOBB KERESZTÉNY NAPILAPOK: NEMZETI ÚJSÁG UJ NEMZEDÉK sza. A megejtett helyszíni vizsgálatok és szakértői szemlék, nemkülönben a kereskedelemügyi államtitkár felvilágosításai kapcsán az értekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy a párt plénumának a részvények megvásárlására fog javaslatot tenni. Az egyes részletkérdések megvilágítását illetően a bizottság tagjai máris megkezdték az Írásbeli jelentés elkészítését, a jelentéseket, mint fentebb említettük, Szigetiig János gyűjti össze, egységesíti azokat a megállapított szempontok szerint és ugyan ő fogja a jelentést azután a pártértekezlet elé terjeszteni. A Beszkárt-vizsgálat, a kisebbségi vélemény, a problémának a közgyűlési pártok értekezletein való tárgyalása — fájdalom — annyira elhúzódtak, hogy a főváros részére az opciót biztositó és azt ismételten meghosszabbító bankház nincs abban a helyzetben, hogy tovább várjon, és megbízói természetszerű türelmetlenségét a fővárosi adminisztrációnak a jelen esetben egészen érthető lassúságával továbbra is megindokolja. Az Ornelae-féle szakértői vélemény, a Beszkárt kisebbségi véleménye, a vásárlást illetően az Államvasutak igazgatóságának a kereskedelemügyi minisztérium vasutügyi főosztályához intézett jelentése természetszerűen kikerültek külföldre, és olyan reklámot csináltak a Hév jövedelmezőségének, hogy most egyszerre több csoport is érdeklődik a részvénytöbbség birtokosainál a vásárlás lehetőségét illetően, alig várva a fővárosnak adott opció lejártát, hogy konkrét ajánlatot tehessenek a Hardy bankháznak és a részvénytőke angol tulajdonos- csoportjának a vasutak megvásárlására. Hogy helyes-e, célszerü-e, gazdaságos-e a fővárost illetően a vasút megvásárlása, ez alkalommal nem terjeszkedünk ki, ezen véleményünket több alkalommal nyilvánítottuk, zászlóvivői lévén a Helyiérdekű megváltása, szükségességének már akkor, amikor a Hév engedélyokiratát magában foglaló törvényt három embernél több alig ismerte a városháza környékén, Az érem ezen oldalával tehát ez alkalommal nem foglalkozunk, rámutatunk azonban arra, hogy függetlenül a döntés lényegétől, a fővárosnak ebben a kérdésben az opció lejárta előtt, — aminek utolsó és visszavonhatatlanul legvégső terminusa értesülésünk szerint április 30-ika — döntenie kell. Nyitva hagyjuk a kérdést, hogy a megvásárlás mellett vagy ellene: azonban egyetlen politikai párt, sőt a város vezetősége sem veheti magára annak az ódiumát, hogy akár jó ez a vásár, akár nem az, dönteni ebben a kérdésben nem mert, nem akart vagy nem tudott. Amennyiben az opció anélkül járna le, hogy a főváros arra konkréten nyilatkozna, eljövendő évtizedek politikai viharaiban fog felvetődni a vád, hogy minden máskép történt volna, más irányt vett volna a főváros fejlődése, ha annak idején a mai törvényhatóság döntött volna a Helyiérdekű további sorsát illetően, Azt a felelősséget, amit ebben a kérdésben a bizonytalanság jelent, nem veheti magára tehát senki sem, annál kevésbé, mert a probléma a döntésre az egész vonalon megérett, négy hónapi folytonos tárgyalás, megbeszélés, szakértői szemle és helyszíni vizsgálat után egyetlen oldalról sem érhet senkit sem az a vád, hogy ezt a mérhetetlen fontosságú kérdést elhamarkodtak volna, Értesülésünk szerint meg is van minden szándék arra, hogy a Keresztény Községi Párt a jövő héten rendkívüli pártértekezleten hozzon végleges határozatot állásfoglalását illetően. Az Egységes Községi Polgári Párt ismeretes határozata után a kereszténypárt kezében van a döntés kulcsa, amennyiben a Keresztény Községi Párt, elfogadván Alkalmi vásár részlet áruház bebutoroz és felruház Budapest, VI., Fóthi-ut 18. maga-kiküldötte szakértői bizottsága jelentését, a vásárlás mellett dönt, a Hév megvásárlásának ténye elintézettnék vehető, biztosítva lévén annak a hivatalnoki szavazatokkal együtt a törvényhatósági bizottság közgyűlésén a szükséges kétharmad többsége. Fontos és elengedhetetlen, hogy ez a rendkívüli pártértekezlet a jövő héten össze is hivassák, mert csak igy remélhető, hogy április 30-ig összeülhet a tizenkettes bizottság, amelyik azután a vételkérdésben a döntőszót kimondja. Noha a Helyiérdekű problémája lapunk hasábjain minden oldalról megvilágittatott, szükségesnek tartjuk, hogy ez alkalommal a kérdés egyik legfontosabb oldalát, amely a. tiszti főügyészt is erősen foglalkoztatja, helyes világításban vizsgáljuk meg. Felmerült ugyanis az a kérdés, — legutóbb a Keresztény Községi Párt szakértői bizottságának értekezletén — vájjon a vasút esetleges állami megváltása esetében nem merülhetnek fel kétségek ama, részben, hogy a vasútnak az engedély-okiratban szereplő építési tőkéje papírkor ona-ért ékben avagy g engőértékben veendő-e figyelembe. Irre vonatkozóan az itt következő precíz és szakszerű jogi véleményt van módunkban közölni: A valorizáció problémája Az engedélyokirat 18. §-a értelmében a megváltási ár kiszámításának közvetlen alapja nem a vasutba befektetett tőke, hanem a vasút jövedelme, jelesül e jövedelemnek a megváltást megelőző utolsó hét, illetőleg öt évi átlaga. A befektetett tőkével e fizetendő megváltási ár csak subsidarius kapcsolatban van, annyiban t. i., hogy ha a jövedelem alapján kiszámított megváltási ár alul maradna a ténylegesen befektetett tőke 5%-án (illetőleg most már csak 4%-án), úgy a vasút az év járadéknak a befektetett tőke 5, illetőleg 4%-ig leendő kiegészitését követelheti. Minthogy nyilvánvaló, hogy bármikor is történjék most már a megváltás — melynek bekövetkezése természetesen csak egy imagináiuus eset — az év járadék kiszámításának alapjául mindig pengőértékben kifejezett évi jövedelmek fognak szolgálni, tehát valorizációs kérdés csak abhan az egy esetben merülhet fel, ha a jövedelmi átlag alapján kiszámított óvjáradék a törvényileg garantált minimumot nem éri el és a vasút ragaszkodik ama törvényes jogához, hogy az évjáradéknak a tényleg befektetett tőke 5, illetőleg 4%-ig való kiegészitését követelje. Természetesen ebben az esetben is a problémából az uj beruházások, melyek már pengőértékben eszközöltettek, mindenképpen kikapcsolandók, úgy, hogy az egyetlen felmerülhető kérdés csak az volna, hogy a részint az engedély- okirat’ 6. §-ában, részint az engedélyokirati függelékekben törvényileg, illetőleg rendeletileg elismert tőkék valorizált értékben veendők-e figyelembe. Itt a valorizációs törvény 7. §-ának 4. bekezdésében körülirt esettel állunk szemben, nevezetesen azzal, hogy az állammal szemben helye van a valorizációnak, mert a felek az átértékelést határozottan kikötötték. Ezt a határozott kikötést, az 1926. év folyamán, a felértékelés alkalmával, tehát ugyanakkor, amidőn a kereskedelmi miniszter a MÁV által kezelt összes helyiérdekű vasutakkal is megállapodott ezek építési tőkéjének felértékelése tárgyában, a Budapesti Helyiérdekű Vasutak K. T. és a kereskedelmi miniszter között létrejött megállapodás tartalmazza, e megállapodás értelmében a megváltási árat képező évjáradék minimuma nem az engedélyokmányban megállapított tényleges építési tőke aranykorona értékének 5%-a, hanem az engedélyokiratok szerinti aranykorona értékű tényleges építési tőkével azonos összegű pengőértékü ’ építési tőke 4%-a lesz. Hogy ezt a megállapodást a kereskedelmi miniszter törvényes hatáskörében kötötte, nem lehet vitás. Eltekintve attól, hogy az 1888. évi IV. t.-c. 10. §-a a miniszter hatáskörébe utalja a vasúttársaság névleges tőkéjének megállapításait, valamint úgy az 1880. évi. XXXI. t.-c., mint az 1888. évi IV. t.-c. és az 1908. évi XXXIII. t.-c. végrehajtásával törvényileg a kereskedelmi miniszter van megbízva, ez utóbbinak a megváltás esetén irányadó építési tőke megállapítására vonatkozó hatásköre nyilvánvaló abból, hogy pl. uj vonalak engedélyezése és ezek építési tőkéjének megállapítása, sőt az engedélyokirat kiadása óta megállapított uj vonalak megépítése után a társaság megváltási szempontból irányadó ösz- szes tényleges építési tőkéjének megállapítása is miniszteri rendeletbe foglalt u. n. engedélyokirati függelék alakjában történt. így pl. a HÉV a 89.565/1909. KM. sz. III. engedélyokirati függelékkel kapott-e engedélyt a Kákosszentmihály— rákospalotai vonal és a rákosszentmi- hályi hurokvágány építésére és a miniszter ugyané rendelet 7. §-ában saját hatáskörében állapította meg a megváltás esetén e vonal tekintetében irányadó tényleges építési tőkét 4,900.000 koronában. Ugyanily módon a 88.045/1909 KM. sz. rendelettel (IV. sz. engedélyokirati függelék) engedélyezte a miniszter a HÉV csepeli vonalának megépítését és állapította. meg saját hatáskörében a rendelet 8. §-ában e vonal megváltás esetén irányadó építési tőkéjét 3,475.000 koronában. Ami pedig az adott probléma szempontjából a legfontosabb: a 15.846/1911 KM. sz. rendelet (V. engedély okirati függelék) az 1908. évi XXXIII. t.-c. 6. §-át önálló hatáskörében olyképpen módosítja, hogy a HÉV tényleges építési és üzletberendezési tőkéjét 50,000.520 koronában állapítja meg. Hasonlóképpen a Budapest—budafoki vonal összes építési tőkéjét is miniszteri rendelet, nevezetesen a 25.040/1912. III. KM. engedélyokirati függelék 6. §-a állapítja meg az eredeti engedélyokmánytól eltérőleg 16,319.000 koronában. Tehát már az engedélyokirat kiadását követő években is mindenkor miniszteri rendeletek állapították meg önálló hatáskörben a vasút megváltás szempontjából irányadó építési tőkéjét. Már számos esetben volt tehát precedens arra, hogy a miniszter saját hatáskörében állapította meg a HÉV- nek megváltás szempontjából irányadó tényleges építési és üzletberendezési tőkéjét, sőt a HÉV elismert 66,319.520 koronát kitevő összes építési tőkéje éppen rendeletileg állapíttatott meg, minthogy ebből az összegből 50,000.520 korona a 15,846/1911. KM. sz. rendelettel, 16,319.000 korona pedig a 25.040/1912. III. KM. rendelettel állapíttatott meg. Ha pedig a miniszternek hatásköre volt az aranykoronában kifejezett építési tőkék önálló megállapítására, úgy természetes, hogy hatásköre van az építési tőkék valorizációját szabályozó megállapodás kötésére is.
