Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-05 / 14. szám

VH. é</ ?<&'' r /4. szám V ^ Budapest, 1930 április 5 ZU BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre .......... 30 pengő Fél évre......................................................13 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR D« Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^ Budapest, V., Vlsegródl-utca 19. Telefon: Auf. 928-23. Postatakarékp. chequeszémla: 30013 Munkanélküliség A szerdai közgyűlésen a parla­ment előtti tüntetéssel kapcsolatban szociáldemokrata részről elhangzott felszólalásra kijelentette a polgár- mester, hogy a munkanélküliség el­leni küzdelmet nem lehet egyetlen politikai pártnak sem kisajátítania, és e kérdéssel kapcsolatban nem szabad megfeledkezni a középosz­tály válságáról sem. Remény nélkül senki se legyen — mondotta a pol­gármester — mert Budapest székes­főváros tanácsa elsőrendű köteles­ségének tekinti az ínséges polgárok mielőbbi alapos megsegítését. Kétségtelen, hogy annak a szigo­rú rendeletnek, amelyet a polgár- mester a lehetséges közmunkák ösz- szeirására és minél előbb való meg­kezdésére vonatkozóan az ügyosztá­lyokhoz intézett, meglesz a foganat­ja és mire Lamotte és Reményi- Schneller kölcsönszerző külföldi ut- jukról visszatérnek, meglesz az anyagi fedezet is, amely az ügy­osztályok és intézmények által ki­termelt munkalehetőségek végrehaj­tását is biztosítja. Csak azután az a fontos, hogy az illetékes szervek és bizottságok bürokratizmustól és ké­sedelmeskedéstől mentesen álljanak a polgármester tisztacélu intenciói­nak szolgálatába, mert már igazán ég a szomszédban Ucalegon házal Ha nem is írjuk alá a közgyűlés szociáldemokrata szónokának meg­állapítását, hogy egy rettenetes ka­tasztrófának a legszélén tántor- gunk, tény az, hogy maholnap a forró agy elveszti a tisztánlátást és ezért addig kell segíteni, amíg na­gyobb baj nincs. Fontos, hogy a se­gítést illetően a főváros is kivegye a maga részét a munkából, még fontosabb, hogy elhallgassanak az Éber Antalok, akik a nehéz helyzet­ben pénzpocsékolást emlegetnek, mi­helyt bárminemű beruházásról van szó tetszelegve maguknak (másnak úgy sem tetszenek), a patentirozott spórmeiszter szerepében. Nyíltan meg merjük mondani: a mai idők nem alkalmasak arra, hogy hideg szívvel és nemzetgazda­sági törvények szerint nézzük a munkaalkalmak teremtésének lehe­tőségét. A Triánon utáni Magyaror­szág nagybeteg állapota engedélyezi azokat az operációkat, amelyekre egészséges testnél gondolni sem sza­bad. A fővárost illetően mi mellé­kesnek tartjuk e pillanatban a ház­tartási egyensúlyt, a normális ház­tartásvitel nyugalmas menetét. Nem lehet azt mondani, hogy nincs pénz, még akkor sem, ha a mun­kaalkalmak teremtésére, beruházá­sok létesítésére esetleg javait is el­idegeníti részben a főváros. Munkát, munkát, munkát! Ez ma mindennél fontosabb életelixirje a beteg Budapestnek! Jtt nincs helye habozásnak, töprengésnek, még meggondolásnak sem; lehet, hogy a későbbi nemzedékek könnyelműek­nek fognak tartani bennünket, de ma azok, akik felelősek Londonban és Newyorkban csakúgy, mint Bu­dapesten: a munkanélküliség elleni küzdelemben nem harcolhatnak más fegyverrel, mint a közmunkák hala­dék nélküli és minden áron való megindításéival! SIPŐCZ JENŐ Irta: SZIGETI JÁNOS, felsőházi tag A kormányzó Sipőcz Jenőt, Budapest, székes­főváros polgármesterét a második osztályú érdem­renddel tüntette ki. Azt hiszem, hogy nincsen olyan öntudatos és önérzetes budapesti polgár, aki ne lenne büszke erre a kitüntetésre, mely nemcsak a város első tisztviselőjét, hanem egyúttal magát a várost és annak polgárságát is érte. S ha ez igy van, akkor ez a város mégsem lehet olyan könyelmü és préda, aminek elhízott és elcsukló hangú udvaroncok, sima- szavu törvényhozók, vér­bő bankvezérek és nagy­szájú demagógok hi- resztelik. És nincs az az épelméjű és épszi- vü polgár, aki nem örülne ennek a kitünte­tésnek. Mert meg lehet állapítani, hogy Sipőcz Jenőt barátai és nobilis ellenfelei egyképen tisz­telik és szeretik. Pedig ez a modorában sima és halkszavu férfi nem kancsalit jobbra, balra, nem akar egyszerre me­leget és hideget fújni, hanem a tiz év előtti felviharzás legforron- gobb indulatai és a le- higulás csöndje köze­pette változatlanul és büszkén hirdette, hogy a keresztény és nemzeti gondolat alapján áll. Párthoztartozása tehát kétségtelen és mégsem pártember azoknak az értelmezése szerint, akik azt vallják, hogy a párt­érdekek mindenek fölött, a közérdek — hekuba. Sipőcz Jenő nem egyszer jelentette ki, hogy ő nem egy pártnak, hanem egész Budapestnek polgármestere. És bátran hozzátehetjük: nem egy többé-kevésbé jelentékeny politikai és gazdasági közületnek, hanem egy hajdan hatalmas, ma pedig egy vérző és csonka Magyarország fővárosá­nak a polgármestere. A történeti tudás magaslatáról s az egész ország jelenének és jövőjének szemszö­géből nézi ennek a városnak a sorsát. És nemcsak nézi és látja, hanem egy érzékeny léleknek minden velerezdülésével érzi a város polgárainak gazdasági elesettségét és szociális nyomorát. És mert ebben az érzésében soha kicsinyes szempont vagy elfogult osztály előítélet nem vezeti, ezért szereti őt Buda­pest minden jóravaló polgára. Tiz esztendeje áll immár egy végtelenül bo­nyolult gépezetü alkotmány kormányrudjánál. Iste­nem, milyen más tiz év ez a boldog békének tiz esztendejéhez hasonlítva! Mennyi féltékenység, irigység, intrika, jogosulatlan befolyás, meggyőző- déses és műharag, sunyi ráfogás és nyílt támadás zajlott le körülötte. És ő állt rendületlenül a zajgó hullámok között, mint a hajóvezető, aki bizakodva tekint az irányitó csillag felé. Ő sem tévesztette el soha szem előtt az ő vezérlő csillagát: a keresztény és nem­zeti gondolatot, mely meggyőződéses vallásosságában, magyaros kultúrájában és széleskeretü általá­nos műveltségében ta­lálja gyökerét. Az indulatok im­már lecsöndesedtek kö­rülötte. Vájjon mi lehet ennek az oka? Talán nem csalódom, ha azt mondom, hogy az idők folyamán kővé szilár­dult meggyőződés: ime egy valóban tisztaszivü és tisztakezü ember. Amikor legutóbb ünne­pelték, minden álsze­mérem nélkül mondotta magáról: ha egyáltalá­ban büszke lehetnék, arra vagyok legbüsz­kébb, hogy két lusztru- mon át a polgármesteri tógához soha egyetlen szenny folt nem tapadt. Nem lehet felada­tom a történetírás. De annyit minden elfogu­latlan ember megálla­píthat Budapest törté­netének erről a példát­lanul mozgalmas tízéves korszakáról, hogy Sipőcz Jenő polgármestersége alatt az erkölcsi és anyagi romokban heverő Budapestből ismét konszolidált világváros letf, melynek intézményeitől és hitelké­pességétől még a külföld sem tagadja meg az el­ismerést. Őróla és az ő koráról mondhatta, csakúgy, mint Deák Ferencről a költő: Jött szelíden, mint a magvető, Nagy eszméknek magvát hintette ő, Egyenlőség, szabadság elveit. Ahol csak fellép, mint a nap dérit! Munkára kelt, idomít, ösztönöz: Együtt tavasz s gyümölccsel teli ősz, Fejlődni, tenni, ahol csak lehet: Megérdemelni a polgár nevet! Sipőcz Jenő nyugodtan viselheti a kitüntetést, mert amit végzett, valóban — férti munka volt. Férfi munka, méltó a polgár, a város első polgára nevére és méltóságára. A kitüntetés, amelyet Sipőcz Jenő mellére tűzött a kormányzó, egész Budapest mellét disziti. Az Uj Budapest részére rajzolta: Makoldy József C<9> '‘S»7 Sipőcz Jenő dr.

Next

/
Thumbnails
Contents