Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-05 / 14. szám
VH. é</ ?<&'' r /4. szám V ^ Budapest, 1930 április 5 ZU BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre .......... 30 pengő Fél évre......................................................13 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR D« Szerkesztőség és kiadóhivatal: ^ Budapest, V., Vlsegródl-utca 19. Telefon: Auf. 928-23. Postatakarékp. chequeszémla: 30013 Munkanélküliség A szerdai közgyűlésen a parlament előtti tüntetéssel kapcsolatban szociáldemokrata részről elhangzott felszólalásra kijelentette a polgár- mester, hogy a munkanélküliség elleni küzdelmet nem lehet egyetlen politikai pártnak sem kisajátítania, és e kérdéssel kapcsolatban nem szabad megfeledkezni a középosztály válságáról sem. Remény nélkül senki se legyen — mondotta a polgármester — mert Budapest székesfőváros tanácsa elsőrendű kötelességének tekinti az ínséges polgárok mielőbbi alapos megsegítését. Kétségtelen, hogy annak a szigorú rendeletnek, amelyet a polgár- mester a lehetséges közmunkák ösz- szeirására és minél előbb való megkezdésére vonatkozóan az ügyosztályokhoz intézett, meglesz a foganatja és mire Lamotte és Reményi- Schneller kölcsönszerző külföldi ut- jukról visszatérnek, meglesz az anyagi fedezet is, amely az ügyosztályok és intézmények által kitermelt munkalehetőségek végrehajtását is biztosítja. Csak azután az a fontos, hogy az illetékes szervek és bizottságok bürokratizmustól és késedelmeskedéstől mentesen álljanak a polgármester tisztacélu intencióinak szolgálatába, mert már igazán ég a szomszédban Ucalegon házal Ha nem is írjuk alá a közgyűlés szociáldemokrata szónokának megállapítását, hogy egy rettenetes katasztrófának a legszélén tántor- gunk, tény az, hogy maholnap a forró agy elveszti a tisztánlátást és ezért addig kell segíteni, amíg nagyobb baj nincs. Fontos, hogy a segítést illetően a főváros is kivegye a maga részét a munkából, még fontosabb, hogy elhallgassanak az Éber Antalok, akik a nehéz helyzetben pénzpocsékolást emlegetnek, mihelyt bárminemű beruházásról van szó tetszelegve maguknak (másnak úgy sem tetszenek), a patentirozott spórmeiszter szerepében. Nyíltan meg merjük mondani: a mai idők nem alkalmasak arra, hogy hideg szívvel és nemzetgazdasági törvények szerint nézzük a munkaalkalmak teremtésének lehetőségét. A Triánon utáni Magyarország nagybeteg állapota engedélyezi azokat az operációkat, amelyekre egészséges testnél gondolni sem szabad. A fővárost illetően mi mellékesnek tartjuk e pillanatban a háztartási egyensúlyt, a normális háztartásvitel nyugalmas menetét. Nem lehet azt mondani, hogy nincs pénz, még akkor sem, ha a munkaalkalmak teremtésére, beruházások létesítésére esetleg javait is elidegeníti részben a főváros. Munkát, munkát, munkát! Ez ma mindennél fontosabb életelixirje a beteg Budapestnek! Jtt nincs helye habozásnak, töprengésnek, még meggondolásnak sem; lehet, hogy a későbbi nemzedékek könnyelműeknek fognak tartani bennünket, de ma azok, akik felelősek Londonban és Newyorkban csakúgy, mint Budapesten: a munkanélküliség elleni küzdelemben nem harcolhatnak más fegyverrel, mint a közmunkák haladék nélküli és minden áron való megindításéival! SIPŐCZ JENŐ Irta: SZIGETI JÁNOS, felsőházi tag A kormányzó Sipőcz Jenőt, Budapest, székesfőváros polgármesterét a második osztályú érdemrenddel tüntette ki. Azt hiszem, hogy nincsen olyan öntudatos és önérzetes budapesti polgár, aki ne lenne büszke erre a kitüntetésre, mely nemcsak a város első tisztviselőjét, hanem egyúttal magát a várost és annak polgárságát is érte. S ha ez igy van, akkor ez a város mégsem lehet olyan könyelmü és préda, aminek elhízott és elcsukló hangú udvaroncok, sima- szavu törvényhozók, vérbő bankvezérek és nagyszájú demagógok hi- resztelik. És nincs az az épelméjű és épszi- vü polgár, aki nem örülne ennek a kitüntetésnek. Mert meg lehet állapítani, hogy Sipőcz Jenőt barátai és nobilis ellenfelei egyképen tisztelik és szeretik. Pedig ez a modorában sima és halkszavu férfi nem kancsalit jobbra, balra, nem akar egyszerre meleget és hideget fújni, hanem a tiz év előtti felviharzás legforron- gobb indulatai és a le- higulás csöndje közepette változatlanul és büszkén hirdette, hogy a keresztény és nemzeti gondolat alapján áll. Párthoztartozása tehát kétségtelen és mégsem pártember azoknak az értelmezése szerint, akik azt vallják, hogy a pártérdekek mindenek fölött, a közérdek — hekuba. Sipőcz Jenő nem egyszer jelentette ki, hogy ő nem egy pártnak, hanem egész Budapestnek polgármestere. És bátran hozzátehetjük: nem egy többé-kevésbé jelentékeny politikai és gazdasági közületnek, hanem egy hajdan hatalmas, ma pedig egy vérző és csonka Magyarország fővárosának a polgármestere. A történeti tudás magaslatáról s az egész ország jelenének és jövőjének szemszögéből nézi ennek a városnak a sorsát. És nemcsak nézi és látja, hanem egy érzékeny léleknek minden velerezdülésével érzi a város polgárainak gazdasági elesettségét és szociális nyomorát. És mert ebben az érzésében soha kicsinyes szempont vagy elfogult osztály előítélet nem vezeti, ezért szereti őt Budapest minden jóravaló polgára. Tiz esztendeje áll immár egy végtelenül bonyolult gépezetü alkotmány kormányrudjánál. Istenem, milyen más tiz év ez a boldog békének tiz esztendejéhez hasonlítva! Mennyi féltékenység, irigység, intrika, jogosulatlan befolyás, meggyőző- déses és műharag, sunyi ráfogás és nyílt támadás zajlott le körülötte. És ő állt rendületlenül a zajgó hullámok között, mint a hajóvezető, aki bizakodva tekint az irányitó csillag felé. Ő sem tévesztette el soha szem előtt az ő vezérlő csillagát: a keresztény és nemzeti gondolatot, mely meggyőződéses vallásosságában, magyaros kultúrájában és széleskeretü általános műveltségében találja gyökerét. Az indulatok immár lecsöndesedtek körülötte. Vájjon mi lehet ennek az oka? Talán nem csalódom, ha azt mondom, hogy az idők folyamán kővé szilárdult meggyőződés: ime egy valóban tisztaszivü és tisztakezü ember. Amikor legutóbb ünnepelték, minden álszemérem nélkül mondotta magáról: ha egyáltalában büszke lehetnék, arra vagyok legbüszkébb, hogy két lusztru- mon át a polgármesteri tógához soha egyetlen szenny folt nem tapadt. Nem lehet feladatom a történetírás. De annyit minden elfogulatlan ember megállapíthat Budapest történetének erről a példátlanul mozgalmas tízéves korszakáról, hogy Sipőcz Jenő polgármestersége alatt az erkölcsi és anyagi romokban heverő Budapestből ismét konszolidált világváros letf, melynek intézményeitől és hitelképességétől még a külföld sem tagadja meg az elismerést. Őróla és az ő koráról mondhatta, csakúgy, mint Deák Ferencről a költő: Jött szelíden, mint a magvető, Nagy eszméknek magvát hintette ő, Egyenlőség, szabadság elveit. Ahol csak fellép, mint a nap dérit! Munkára kelt, idomít, ösztönöz: Együtt tavasz s gyümölccsel teli ősz, Fejlődni, tenni, ahol csak lehet: Megérdemelni a polgár nevet! Sipőcz Jenő nyugodtan viselheti a kitüntetést, mert amit végzett, valóban — férti munka volt. Férfi munka, méltó a polgár, a város első polgára nevére és méltóságára. A kitüntetés, amelyet Sipőcz Jenő mellére tűzött a kormányzó, egész Budapest mellét disziti. Az Uj Budapest részére rajzolta: Makoldy József C<9> '‘S»7 Sipőcz Jenő dr.