Uj Budapest, 1930 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-04 / 1. szám
Budapest, 1930 január 4ír \ VII. évfolyam 1. szám L UJ BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre..............................................................15 pengő Egyes széna éra GO fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR D“ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrédl-utca 19. Telefon: Aut. 028—23. Poslatakarékp. chequeszémla: 30013 Az 1930-ik év feladatai a városházán pss Irta: dr. Szőke Gyula felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag Egyhangúlag A fővárosi tanács hétfői rendkívüli ülésén egyhangúlag választotta meg azt a százhét tanerőt, akiket a megtartott 'pártértekezletek után a közoktatási bizottság egyhangúlag első helyen jelölt. A választás után ■volt alkalmunk beszélni a tanács több tagjával, akik kijelentették, hogy egyéni nézetük szerint bizonyos vonatkozásokban változtatnia kellett volna a tanácsnak a jelölési listán. Ezeket a személyes véleményeket azonban a tanács, mint korporáció, feléje helyezte az egyetemes érdekeknek, annak dokumentálására, hogy a főváros tanácsa, híven és maradéktalanul teljesiti a közgyűlési pártok előírásait. A köz- oktatásügyi bizottság egyhangú jelölése és a. tanács egyhangú választása még egy szempontból fontos, amikor a pártok képviselői és a fővárosi főtisztviselők ennyire impozáns egyhangúsággal tudnak megállapodni a megválasztandó tanerők személyét illetően, akkor miért van szükség a kultuszminiszteri vétójogokra és egyéb változtatásokra. A jelölési és választási egyhangúság az uj fővárosi törvénytervezetet illetően két szempontból volt nagy- fontosságú dokumentum. Az egyik ■szempont a tanács szempontja, azé a hivatalnok-tanácsé, amelynek dicsőséges múltját, a városi életben és a nemzeti történelemben gyökerező hagyományait annyira kíméletlen kézzel cibálta meg a belügyminiszter törvénytervezete, hogy jövőjét annál szomorúbbá és kétségbe- ejtőbbé tegye. íme a tanács, tagjainak jobb belátása és más egyéni meggyőződése ellenére is, nem válogat, nem opponál, nem javít: a tanács a pártok által egyhangúlag elfogadott listát formailag is megerősíti! A másik nem kevésbé fontos tanulsága az egyhangúlag megejtett tanácsi választásnak', a fővárosi tanerőknek a jövőben való kinevezése. A tervezet szerint, amelyet a képviselőház közigazgatási bizottsága egyelőre módosított, csak azért, hogy a plénum annál inkább az eredeti szövegezés mellett foglaljon állást, a kultuszminiszter széleskörű jogát kívánja biztosítani a főváros tanügyi személyzetéi illetően. A törvénytervezet miniszteri indokolása, nemkülönben a miniszterelnök beszéde a. közigazgatási bizottságban azzal vádolják a fővárost, hogy a tanügyi választások a. protekció útmutatásai szerint történtek. Kérdezzük, hol nyilvánulhatott protekció a pártközi értekezlet egyhangú megállapításainál az egyhangú tanácsi választásnál? És ha voltak figyelmeztetések és rábeszélések, merje mondani a miniszter ur, hogy az állami tanügyi kinevezéseknél nem érvényesül nemzeti betegségünk, a protekció! A fővárosi tanács hétfői rendkívüli ülése nagyjelentőségű az anyagi és a formai jog szempontjából is. Egy vallomás volt az egyhangú határozat, azt bizonyítván, hogy bűn- cselekmény nincsen, és így a vádlottat, a főváros autonómiáját, fel kell menteni, az eljárást beszüntetni, a rehabilitációt megadni. A készülő fővárosi törvény mintha megakasztotta volna a főváros munkáját. Úgy látszik, sokan vannak, akik az uj célkitűzést az uj törvényhatóságra és intéző tanácsra akarnák hízni, már az 1930-ik évre is és a régi törvényhatósági bizottságnak, valamint a tanácsnak csak a napi közigazgatási teendők elvégzését Írják elő feladatul. .4 főváros élete nem állhat meg. Amit a törvényhatóság éveken át kitartó munkával végzett és amit a tanács a főváros javára szorgalmas munkálkodásával a felfordulás romjainak az eltakarítása és a viszonyok kívánta, uj élet alapjának lerakása céljából maga elé tűzött és végzett, azt abba nem hagyja, j azért, mert esetleg az uj törvény lényeges szervezeti változtatása az ügyek vezetését más körbe fogja utalni. A mai nehéz élet nem várhat a vitatkozások végére, nem függhet esetlegességektől és a feladatok elintézése mindig annak a hatóságnak a kezében van, amely a törvény szerint fennálló és az ügyeket intézni hivatott. A beruházások előkészítése, a közmunkák kiadása és lefolytatása, a közigazgatás állandó javítása, a tanügy fejlesztése, a szegényvédelem, a vallásos élet ápolása és fejlesztése, éppen úgy buzgó feladata és kitartó kötelessége a mai törvényhatóságnak az uj évben, amint annak ismertük az elmúlt időkben és amint annak a viszonyokhoz képest az autonómia megfelelni igyekezett. Az uj kerületi elöljáróságok felállítása és az előljárósági szükséges uj épületek felépítése nem odázható el, ha csak az alsóbb közigazgatás teljes csődjét megérni nem akarjuk. Mert nem a szervezeti vagy közigazgatási szabályok megújítása a szükséges, hanem a nagy kerületek olya- tén szétválasztása, hogy a meglévő közigazgatási személyzettel, azok helyes beosztásával az elöljáróságok képesek legyenek a polgárság ügyeit tényleg elintézni és pedig gyorsan, amikor azok az ügyek a lakosság szükségleteinek a kielégítése céljából aktuálisak, nem pedig hosszú várakozás és az érdek elvesztése után. A helyesen megállapított útépítési Programm keresztülvitele nem a fényes és a külföldiek által is megbámulandó utak kiépítését, hanem a közlekedési utak hiányának a pótlását kívánja elsősorban, hogy a főváros minden része megközelíthető és a forgalom lebonyolítására alkalmas legyen. De erre szükséges a helyes közlekedési politika is, elsősorban a villamos hálózat helyes irányú kiépítésével és ahol erre kedvező alkalom nincs, az autóbuszközlekedés fejlesztésével. Ez azonban nem lehet protekció kérdése és nem lehet mindenfelé autóbuszokat vezetni egyesek kívánságára, amelyből csak felesleges útvonalak fenntartásával az autóbusz közlekedésére ráfizet a főváros és amelyből a villamosközlekedést szintén jövedelemnélkülivé tennék. Szinte bámulatraméltó naivitással járatjuk az Aiulrássy-utón végig az autóbuszok özönét akkor, amikor a kitűnő földalatti vasúttal az Andrássy-ut forgalmának tekintélyes részét lebonyolíthatnék. Vagy máshol is a villamossal párhuzamosan, ugyanabban az utcában vezetjük végig az autóbuszokat és az érdektelen megfigyelő megállapíthatja, hogy nem a szükségletet bonyolítjuk ezzel le, hanem a villamosoknak csinálunk felesleges kon- kílrrenciát. Ezt még akkor sem szabad tenni, ha az uj autóbuszközlekedéssel bizonyos gépgyáraknak adunk üjabb munkát, mert ezzel a munkával a közérdeket nem szolgáljuk, viszont a szükséges villamosvasúti beruházással éppen úgy tudunk a munkanélküliségen segíteni. A munkanélküliségen segítünk azonban az építkezésekkel is, amelyeket a főváros már az 1929-es évben elhatározott. A szegényház építése, az előljárósági épületek felemelése, a szükséges épületek tatarozása és az uj kórházi építkezések, elsősorban az uj év feladata és az nemcsak az cpisA'-p-arnak és maukú.'-oknák ad kenyeret, de az azzal kapcsolatos iparágakat is kellően foglalkoztatja. Itt azonban megint nem a fényűző építkezés a fontos, sőt az mellőzendő, hanem a jó polgári építkezés szükséges, amely évtizedek múlva is megfelel a feladatnak. Nem azért végezzük ezeket a beruházásokat, hogy a külföld megbámuljon bennünket, hanem, hogy a főváros polgárságának a szükségletét kielégítsük. És különösen feladatuk legyen az, hogy sem a szegényházban, sem a kórházban, sem pedig az árvaházban, ne olyan körülménybe helyezzük a népet, amely a rendes polgári igényeken felül van, hanem amely a helyesen 'felfogott igényeknek megfelel. És szemben az eddigi gyakorlattal, oda kell törekedni, hogy ugyanazért a> pénzért megfelelőn több arra rászorultat láthassunk el. A legutóbbi évek túlzott igényei olyan kiadással terhelték meg a fővárost, hogy egy-egy szegényházi ápolt eltartása aránytalanul több terhet ró a fővárosra, mint amibe a jó polgári életben egy személy eltartása kerül. Az autonómiának meg kell mutatni, hogy nem az egyes sürgetések túlzott igényeinek, hanem a rendes jó polgár lefokozott igényeinek megfelelő elbánás a feladat, amikor is a kormányzat, a helyes autonómiai működést nem is fogja kritika tárgyává tehetni. Biztosra veszem, hogy az uj év meg fogja hozni azokat a tanügyi újításokat. amelyeket szintén évek óta sürgetünk. Az iskolaszék újjáalakítása nemcsak személyi változás kérdése, de ezzel kapcsolatban az iskolaszéki szervezet reorganizálása az iskolaszék helyes működésének nélkülözhetetlen előfeltétele. A tananyag helyes beosztása pedig nemcsak megkönnyíti a tanítást és a tanulást, de az úgyis ideges növendékek túlterhelését fogja megszüntetni. Ebben a tekintetben igen sokat remélek a főváros tanügyi vezetésétől, amely mpst már évek hosszú során át látja, hogy nem helyes az, amikor az alsófoku tanügyi férfiak mellőzésével magasrangu tanárok és más tanüggyel foglalkozó férfiak állapítják meg a tanrendet és tananyagot, amely főleg az elemi iskolákban és *a középiskolák alsóbb osztályában nem a növendékek szellemi nívójához, hanem a felügyelő hatóság magasabb színvonalához van mérve. Bizonyos az, hogy ezzel a kellő beosztással,, ha nem csökkentjük is, — amely nem kívánatos, — a gyermeknyaraltatás és gyermekgondozás mérvét és kiadásait, mindenesetre elérjük azt, hogy az ezen a téren hozott nagy anyagig és erkölcsi áldozatok nagyobb eredményt fognak a gyermekek egészsége és a közegészségügyi kiadások terén felmutatni. Nagy segítségére fog jönni a tanácsnak ebben a tekintetben a köz- tisztasági téren tervezett újítás, amely a város belső részén is megfelelő közegészségügyi állapotot fog teremthetni, anélkül, hogy a mai nehéz viszonyok között drága erdővételekkel voltaképpen levegővételt csinálnánk azoknak a gyermekeknek és a polgárság azon nagy tömegének, amely a nehéz közterhek között ugv sem jut levegőhöz és nemcsak akkor akar tiszta, jó, egészséges környezetben élni, ha a Disznófőhöz rándul ki, hanem akkor is, ha bent a városban nehéz életét éli. Ezen a nehéz életen nagyban segítettek és segítenek a közüzemek, amelyeknek a beszüntetését és elherdálását még akkor sem tartjuk okosnak. ha azt az üzemvizsgáló bizottságok javaslata alapján a kormányhatóság kívánja. A közvagyonnak ez az oknélküli és célnélküli elvesztegesse sem a kisiparosoknak, sem a kiskereskedőknek, sem az adózó polgárságnak nem érdeke és a faárugyár példája legjobban mutatja azon álláspontom helyességét, hogy sokkal nagyobb veszteség a fővárosra, ha a jólműködő és árnivelláló üzemeket beszüntetjük, mintha egy pár üzem további működésével módot ad a polgárság könnyebb megélhetésére. A takarékosságnak azonban nemcsak itt kell megindulni, hanem a költségvetésben, a felesleges kiadások törlésében, és a felesleges adók megszüntetésében is. Revideálni kell a túlontúl nagy és nem közérdekű segélyeket, a fényüzési kiadásokat és mindazokat a beruházásokat jobb időre kell halasztani, amelyek nem élet- szükségletek és amelyek nem szorosan a közérdeket szolgáljak. Mert a főváros eladósodását ilyenekkel előmozdítani nem szabad még akkor sem, ha a hitel felvételét a jövő generációra hárítanék is legalább részben át. Az autonómiának ez a pénzügyi politikája nemcsak kifelé fog bizalmat kelteni, de megnyugvást fog kelteni a polgárságban is, amely az autonómiát fenntartja és védi, amely a vezetőséget oda állította és amely az ország szivét, a fővárost tovább is önkormányzati jellegében fenntartani kívánja.
