Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-02 / 5. szám

1929 február 2. tu BUDAPEST *»u. 5 Az ötvenedik küldöttség A vigalmi adó eltörlése helyett miért nem az adónem arányosítását kéri az érdekeltség a lővárostól? — Josephine Baker újra Budapestre jön, produkciójáért ugyanannyi a vigalmi adó, mint Gárdonyi és Mikszáth darabjai után — Az Uj Budapest tudósítójától — HÍREK Naptár (4. hét) Február 4, hétfő, d. e, 10 ó.: A köz- tisztasági bizottság ülése. — D. e. 11 ó.: Versenytárgyalási határidő a XII. ügy­osztályban. — D. e. 12 ó.: Pályázati ha­táridő tiszti főügyész helyettesi állásra a főpolgármesteri hivatalban. — D. e. 12 ó.: Versenytárgyalási határidő a III. ügyosztályban. — D. e. 12 ó.: A magán­építőéi albizottság ülése. — D. u. 5 ó.: Az ut- és csatornaépítési albizottság ülése. — D. u. 6 ó.: A Keresztény Községi Párt intézőbizottságának ülése. — I). u. 7 0.: Az Egységes Községi Polgári Párt érte­kezlete. Február 5, kedd, K10 ó.: Versenytár­gyalási határidő a II. ügyosztályban. — D. e. 11 ó.: A középitési albizottság ülése. — D. u. 5 ó.: A Közmunkák Taná­csának ülése. — D. u. 6 ó.: A Keresztény Községi Párt értekezlete. Február 6, szerda, d. e. 12 ó.: Rendkí­vüli tanácsülés. — D. u. 4 ó.: A főváros közgyűlése. Február 7, csütörtök, d. e. 10 ó.: Ren­des tanácsülés. Február 8, péntek, d. e. Yi 10 ó.: Ver­senytárgyalási határidő a II. ügyosz tályban. — D. e. 11 6.: A pénzügyi bi­zottság ülése. Február 9, szombat: Küldje be előfize­tési diját a kiadóhivatalba! Olvasóinkhoz! Január elsejével hatodik évfolyamába lépett az „Uj Budapest“. Az évforduló kapcsán végiglapozva az öt esztendő alatt megjelent számainak immár ha­talmas köteteit, büszkén és öntudatosan állapíthatjuk meg, hogy a városházán mindig zászlóvivői voltunk a keresztény és nemzeti gondolatnak, fáklyavivői a bölcs liberalizmussal párosult nemes és férfias konzervativizmusnak, istápolói és őrzői az annyi mindenki által és annyiszor támadott tisztviselői érdekek­nek. Mindezeken felül hűséges krónikásai a városházának, vigyázó! annak, hogy újságírói szempontokból is mindenkor friss és érdekes legyen lapunk. Egyetlen városházi párthoz sem tar­tozunk, anyagi és erkölcsi függetlensé­günk biztosítéka annak, hogy elfogult pártszempontokon felülemelkedve, min­dig a kristálytiszta közérdeket tarthas­suk szem előtt. Városházi működésűnk­ben mindenkor S 1 p ő c z polgármester volt a politikai és erkölcsi ideálunk, az ő pártokon felülálló higgadtsága, őszin­tesége és korrektsége lesz a jövőben is az a hajólámpa, amelynek fénye mel­lett gályánkat irányítjuk. Az „Uj Budapest“ népszerűségéhez és publicitásához nem kell kommentár. Az „Uj Budapest“ ma komoly tényező a városházi életben, kedvesen és örömmel várt lapja a bizottsági tagoknak, a fő­városi tisztviselőknek, a városházi ér­dekkörökben mozgó iparnak és kereske­delemnek. Az évforduló kapcsán uj programmot nem adunk: programmunk a régi. Sze­retettel kérünk mindenkit, akinek érzés­éé gondolatvilága a miénkkel megegye­zik, hogy előfizetésével továbbra Is tá­mogasson bennünket és ezzel is járul­jon hozzá céljaink és ideáljaink meg­valósításához. Noha a gazdasági helyzet állandóan rosszabbodik és a nyomda drágulása fokozott teljesítményekre kötelez ben­nünket, előfizetési árainkat nem emel­jük. Az előfizetési összegek beküldésének megkönnyítésére múlt számunkhoz be­fizetési lapot mellékeltünk. Előfizetési dijak: egy évre ........................30 pengő félévre .........................15 „ Felkérjük előfizetőinket, hogy az elő­fizetési dijakat mennél gyorsabban küld­jék be, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen. Egyben hátraléko­sainkat Is felkérjük, hogy előfizetési díjhátralékaikat mennél hamarább ren­dezzék. FARKAS LAJOS mérnök Magas-, mély-beton- és vasbeton építési vállalkozó Budapest, VII.. Kolumbus-u ll/a.Tei.; j.396-?8 Azt olvassuk a napilapokban, hogy a Színigazgatók Szövetsége né­hány nappal ezelőtt újabb küldöttséget menesztett Beöthy László vezetésével B u z á t h alpolgármesterhez, amely kül­döttség — mint annyiszor — ez alka­lommal is a vigalmi adó elengedését kérte. A küldöttség szónoka keserűen említette fel beszédében, hogy ez már az ötvenedik küldöttség, ame­lyet néhány esztendő leforgása alatt küldenek az érdekképviseletek a vigalmi adó elengedése céljából a városháza illetékes tényezőihez. Az alpolgármester válasza nem volt, nem lehetett egyéb, mint a stereotyp válasz: a vigalmi adót nem lehet el­törölni, mert az ebből az adónemből származó több millió pengőre a főváros háztartásának szüksége van, a tanács azonban nem zárkózik el a méltányos panaszok orvoslása elől és amint a múltban tette, a jövőben is mindent el fog követni arra vonatkozólag, hogy az adó behajtása az érdekelt szórakozóhely­tulajdonosokra nézve ne legyen túlsá­gosan megerőltető. A színigazgatók, szinészek és az egyéb vigalmi adó ügyben járó küldöttségek részéről több ötletet, több szel­lemességet vártunk, mint állan­dóan annak a hangoztatását, hogy már ötvenedszer járnak el hiába ügyükben. A színigazgató uraknak tudomásul kell venniök, hogy belátható ideig a vigalmi­adét elengedni nem fogják, miért nem iparkodnak azonban a maguk körében annak elérésén, hogy az adó kive­tése és elosztása igazságos legyen és arányban álljon azokkal a művészi és kulturális törekvésekkel, amelyek az egyes színházi intézménye­ket egymástól elválasztják? A helyzet ma az, hogy az állami színházakat és a Városi Színházat ki­véve, amelyek vigalmi adóba a bevétel öt százalékát fizetik, a magánszínháza­kat és kabarékat egy kalap alá vonják például a Royal-Orfeummal, amelynek előadásai nem jelentenek olyan magas kulturális nívót, mint a Vigszinházéi. Josephine Baker ma ugyanannyi vi­galmi adóért táncol a Royal-Orfeum nemes tradíciókkal telitett színpadán, mint amennyiért névtelen szinészek irredenta drámát játszanak a Teréz­város egyik mellékutcájában. Sőt, mint halljuk, Josephine Baker újra jön Buda­pestre, újra a Royal-Orfeumba, ugyan­oda meg fog érkezni Mistinguette kis­asszony is, és ezek a produkciók adó­ban ugyanannyit hoznak csupán a fő­városnak, mint a Harsányi—Mikszáth- darab a Vígszínházban, vagy a Gár­donyi-darab a Magyar Színházban. Úgy tudjuk, a hangversenyeknél Re­mete tanács jegyző, a vigalmi adó ügyeinek intézője, bizonyos arányosí­tást vitt keresztül, amelynek során a kezdő magyar művészek hasonlíthatat­lanul alacsonyabb adótételek fizetésére vannak kötelezve, mint a globetrotter nagyságok. Miért ne lehetne ezt az arányosítást az egész vonalon keresztül­vinni olyképpen, hogy a vigalmi adó hozadeka a kereteket illetően érintetlen maradna, a kereteken belül azonban a magyar szerzők műveit játszó színházak engedményeket kapnának azon intézmé­nyek kárára, amelyek külföldi csepü- rágókkal tömik meg színpadukat? Miért ne lehetne azokon az előadáso­kon, amelyeken magyar darab kerül szinre, mérsékelni a vigalmi­adét, azokon pedig, amelyeken kül­földi szerző darabját játsszák, emelni az adót? Az „Uj Budapest“ a színházi évad elején vigalmiadó-ankétot rendezett, amelynek során a budapesti szinház- igazgatók kifejtették nézetüket és ter­veiket a vigalmi adót illetően. Helyesen tenné a polgármester ur, ha az illetékes tényezők bevonásával a n k é t o t hjvna össze a vigalmi adó ügyében, ez az ankét, ha nem is járna az adó­nem teljes eltörlésével, mégis bizonyos ötleteket, szempontokat vethetne fel- szinre, amelyek azután az adók gya­korlati kezelése körül sikerrel lennének érvényesithetők. zése kapcsán oly nagy előmenetelben részesült, hogy egy állás már igazán nem számit, még ha a vezető pozícióról van is szó. Solty visszatartása nem sé­relme tehát a mérnöki karnak, melynek előre való juthatása az ő megmaradása esetén is a legnagyobb mértékben ked­vező és méltán keltheti fel a többi szak jogos irigy ke dósét. Melegen üdvözöljük tehát Solty Lajost abból az alkalomból, hogy nemes és puritán egyénisége to­vábbra is dísze marad a városházi mér­nöki karnak, amelynek ő eddigi műkö­désével is mindig csak elismerést és dicsőséget szerzett! Még mindig nem hagyták jóvá a fő­városi segitőalap létesítéséről szóló sza­bályrendeletet. A főváros törvényható­sági bizottsága még a múlt esztendő tavaszán megalkotta a segitőalapi sza­bályrendeletet és az erre vonatkozó köz­gyűlési határozatot a főpolgármester annak rendje és módja szerine fel is terjesztette a kormányhatósági jóvá­hagyás elnyerése céljából. Az akta ez­után megkezdte szokásos vándorutját a miniszteri bürók útvesztőjében: először a belügyminisztériumban vitatták meg, azután a pénzügyminisztériumba került, legutóbb pedig a népjóléti minisztérium tárgyalja. Maga a segitőalap időközben megkezdte működését, azonban a félszeg állapot, amelyben a segitőalap a jóvá­hagyás késedelmeskedése miatt van, nagymértékben érezteti hatását és csak Dulácska igazgató ügyességén és okosságán múlt, hogy ez eddig is ko­molyabb összeütközésekre nem vezetett. Azokat a panaszokat, amelyek a fővá­rosi tisztviselőtársadalom részéről fel­merülnek a segitőalap bizonyos intézke­dései ellen, orvosolni addig nem lehet, amig az alap működését szabályozó kormányhatósági intézkedés a város­házára le nem érkezik. Úgy halljuk kü­lönben, hogy az elnöki ügyosztály ille­tékes helyeken azt az Ígéretet kapta, hogy a segitőalapi szabályrendelet kál­váriája most már rövidesen véget fog érni és a jóváhagyás pár héten belül leérkezik a városházára. Házasság. Király Kálmán székesfőv. műszaki tanácsos Erzsiké leányát február hó 3-án déli %X órakor vezeti oltárhoz az egyetemi templomban Juszt Gyula oki. mérnök. A munkanélküliség irodalma a Fővá­rosi Könyvtárban. A Fővárosi Könyvtár az Aktuális Kérdések Iro­dalma cimü kiadványsorozatának 45. számában Munkanélküliség cím­mel bibliográfiai összefoglalást adott ki. Ennek a kiadványnak megjelenését a munkanélküliség problémája, valamint az az intézkedés indokolja, hogy a fő­város tanácsa a munkanélküliség eny- tésére bizottságot küldött ki. A kiad­vány első részében a kérdés általános vonatkozásait foglalja össze, azután át­tér az egyes államok legújabb szakiro­daimára, a továbbiakban a munkanél­küliség elleni biztosítás ügyéről ad összefoglalást, végre a szükségmunka és munkanélküliek segélyezése cim alatt sorolja fel a könyvtárban található szakirodalmat. Építtetők figyelmébe! A tavasz köze­ledtével mintegy varázsütésre megindul az emberiség egyik leghasznosabb és legfontosabb foglalkozási ága: az épit kezés. Az első napsütésre szorgalmas munkáskezek serényen dolgoznak, hogy a teremtés koronájának, az Embernek otthont építsenek. Az összes ipari szak­mák szempontjából az építkezés a leg­első, mert ott majdnem minden szakma foglalkoztatva van. Legnehezebb feladat elé a tervező mérnök van állítva, kinek a szép, olcsó és jó fogalmait kell össze­egyeztetni a mai családi ház alkotásánál és azonkívül még figyelembe kell venni a pénzügyi megoldásokat is. Hosszú tár­gyalások után sikerült Komáromi József építésznek elérnie, hogy minden tekintetben a legnagyobb felkészültség­gel állhat a közönség rendelkezésére. A tisztviselők építkezéseinek lehetősége már csak 20% készpénzhozzájárulástól kezdve a munka azonnali megkezdésé­vel biztosítva van, mig a csak telekkel rendelkezők pénzügyi megoldása telje­sen előrehaladott állapotban a végleges elintézéshez közeledik. Az érdekelteknek szívesen nyújtanak minden részletkér­désre kiterjeszkedően felvilágositást, egyidejűleg lapunkban megjelenő K o - máromi József építész hirdetésére fel­hívjuk olvasóink figyelmét. Hollós Ferenc oki. mérnök, út- és mélyépítő vállalkozó Budapest, V., Ügynök-utca 22/b. Telefon: L. S60—34. Ki lesz a FANSz. elnöke? A Fő­városi Alkalmazottak Nemzeti Szö­vetségének vezetősége a közel jövő­ben uj választás alá kerül. A FANSz._ ezévi rendes közgyűlésének időpontja még megállapítva nin­csen, valószínű azonban, hogy már­cius elején meglesz a közgyűlés, amelyen megválasztják az elnököt és a választmányt. Évek sora óta Wurmb Elemér árvaszéki elnök­helyettes a FANSz. elnöke, az ő lustrumához fűződnek a fővárosi al­kalmazottak legválságosabb eszten­dei. Megállapítható, hogy ezeket a nehéz időket Wurmb Elemér nagy körültekintéssel és nem kevés diplo­máciai érzékkel úszta meg, a FANSz. vezetőségének ezen idő alatt sikerült a felsőbbségeknél bi­zonyos eredményeket elérnie és ugyanúgy sikerült fékentartania a sanyarú viszonyok közt tengődő és joggal elégedetlenkedő tisztviselői kart is. Wurmb Elemér nem ok nél­kül fáradt bele ezekbe a küzdel­mekbe és mindenképpen érthető, ha nem nagyon vágyik arra a dicső­ségre, amelyet uj megválasztása jelentene. Teljesen bizonytalan azonban, hogy ki lenne a FANSz. elnöke, ha Wurmbot nem sike­rülne egyelőre megmásíthatatlan elhatározásának megváltoztatására birni. Ki az a tisztviselő, akit any- nyira kedvelnek hivatalnok-kollégái, viszont aki a polgármesterrel, a tanáccsal és a főpolgármesterrel való közvetlen tárgyalásokra szük­séges bizonyos magasabb állással is rendelkezik, hogy méltóképpen töltse be a FANSz. elnöki pozícióját? Ki az az önzetlen férfiú, aki hajlandó lenne ideget, energiát és munkát ál­dozni a tisztviselői karért, melynek egyes szakai -— hogy néhány pilla­natra őszinték legyünk — szét- huzóak, irigyek és féltékenyek egy­másra? Ki az az eljövendő, aki meg­teremti a fővárosi tisztviselőtársa­dalom intenzivebb beléletét, amely­nek mai sivár volta mellett a Mária- utcai kaszinó és a BSE. klubházá­nak üres termei tanúskodnak? És ami a legfontosabb: ki lesz az a vezér, aki egyesíti az ezerfelé ágas­kodó egyéni és kari érdekeket, aki­nek személye garancia arra, hogy mai eladósodott és kétségbeesett helyzetéből kimenekül a jobb sorsra érdemes tisztviselői kar, akinek sze­mélyében találkozik a tisztviselők szeretete és a felsőbbségek bizalma? Ezekre a kérdésekre várunk fele­letet a FANSz. közgyűlésétől, abban a reményben, hogy a jólsikerült báli mulatság után a komolyabb problé­mák sem fogják nélkülözni a köz­gyűlés érdeklődését. Solty visszatartása. A polgármester a február 6-iki közgyűlés elé azt a javas­latot viszi, hogy a törvényhatósági bi­zottság ez év végéig tartsa vissza állá­sában Solty Lajos tanácsnokot, a fő­város középitési ügyosztályának vezető­jét. A magunk részéről régi tisztelői va­gyunk Solty Lajosnak, évtizedek óta ki­sérjük figyelemmel az ő komoly és puri­tán városházi munkásságát, amelyet Solty Lajos, mint' a F o c k—S olt y— R u m b a c h - triász tagja, az útépítési ügyosztály élén végzett. Egy pillanatig sem kétséges, hogy a törvényhatósági bizottság egyhangúlag fog hozzájárulni a polgármesteri előterjesztéshez, annál is inkább, mert az ő kipróbált munka­kedvére, nagy tárgyismeretére és buzgó szorgalmára nem ez év végéig, hanem esztendők hosszú során keresztül szük­sége lenne még Budapestnek. Amikor Solty visszatartása mellett állást fogla­lunk, kötelességünknek tartjuk azt is megindokolni, hogy miért tartjuk az ő állásában való megmaradását szükséges­nek, holott elvi álláspontunk, hogy a szolgálati idejüket betöltött tisztviselők feltétlenül és vita nélkül menjenek nyugdíjba. A főváros mérnöki generá­ciója a sok nyugdíjazás, továbbá a leg utóbbi negyvenhét nj állás megszerve­

Next

/
Thumbnails
Contents