Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-19 / 42. szám

á UJ BUDAPEST 1929 október 19. Autóbusz a Várba HÍREK A főváros és a hírlapírók jóléti intézményei. A tanács költségvetési előirányzata a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének az 1930. évre szóló segélyét 25.000 pen­gőről 15.000 pengőre, az Újságírók Kórház és Szanatórium Egyesülete segélyét 12.000 pengőről 8.000 pen­gőre szállítja le. Szerénytelenség lenne, ha részleteznék azokat a szol­gálatokat, amelyeket a sajtó évtize­dek óta teljesít a főváros közönségé­nek és azt sem tartjuk szükséges­nek idejegyezni, hogy mily okok kötelezik a fővárost arra, hogy nyo­masztó gazdasági viszonyaink kö­zepette a magyar sajtó hivatalos jó­léti intézményeivel szemben a jóindulat és az áldozatkészség akkora mérvét gyakorolja, amekko­ra az az adott helyzetben egyáltalá­ban lehetséges. Tudjuk, hogy a bel­ügyminiszternek az elmúlt évi zár­számadást jóváhagyó leirata a fő­város szociális és karitativ kiadá­sainak jelentős redukcióját irta elő, de helytelennek tartjuk, ha ezt a ta­karékoskodást a főváros tanácsa éppen ott kezdi el gyakorolni, ahol arra a főváros szempontjából legke­vésbé van szükség, viszont ahol a fővárosi hozzájárulás csökkenése az amugyis szűkös üzemvitelben a leg­súlyosabb zavarokat idézheti elő: a hírlapírók jótékonysági intézmé­nyeinél. Ha már mindenáron taka­rékoskodni akar ezen a téren a fő­város, akkor miért emelte a minisz­ter által kivánt általános csökken­tés helyett a Fehér Kereszt gyer­mekkórház segélyét 4.000 pengőről 22.500 pengőre, az Autonom Ortodox Izraelita Hitközség Biró Dániel kór­házának segélyét 3000 pengőről 3700 pengőre és miért irányoztak elő a Vörös Kereszt Egyesület részére 40.000 pengőt, holott ennek a külön­ben szépcélu egyesületnek a folyó évben fővárosi segélye nem volt, és miért kellett a Virágos Budapest— Virágos Magyarország mozgalom részére, amely kertészeti érdekkép­viseleteket szolgál, dijak címén a jövő esztendőre 5000 pengőt juttatni? Es ha már a kertészeti érdekképvi­selet fontosabb a főváros tanácsá­nak, mint a köz szolgálatában álló hírlapíró-társadalom karitativ in­tézményei, miért van az, hogy az egész vonalon százalékszerüen éppen a hírlapírói intézményeknél tartot­ták szükségesnek a legmagasabb arányú csökkentést keresztülvinni? Kétségtelennek tartjuk azonban, hogy az illetékes tanácsi ügyosztá­lyokat e csökkentések keresztülvite­lénél csupán a hírlapírói intézmé­nyek fontosságát illetően a tájéko­zatlanság vezette és a költségvetés pénzügyi bizottsági és közgyűlési tárgyalása során mód és lehetőség fog nyílni arra, hogy az az autonó­mia, amelynek védelmében legutóbb is annyira kitüntette magát pártkü­lönbség nélkül a magyar sajtó, nem csökkenteni, hanem emelni fogja a hirlapiró-társadalom karitatív in­tézményeihez való fővárosi hozzá­járulást. Farkas Ákos — juris utriusque dr. lett. Doroghi Farkas Ákos dr. ta­nácsjegyző, a polgármester titkára, az elmúlt napokban sikeresen tette le a jogtudományi kiegészítő szi­gorlatot és igy juris utriusque dok­torrá avatják. Nagy akaraterőre és komoly talentumra utal, ha egy hi­vatalos ügyeiben annyira elfoglalt ember, mint Farkas Ákos dr. szám­talan tennivalója közepette időt tud szakítani magának a további ön­képzésre és ritka tanujelét adja tu­dásvágyának a dupla doktorátus megszerzésével. Barátai és tisztelői melegen üdvözölték a köztisztvise­lői státusban annyira ritka tudomá­nyos grádus elérésénél Farkas Ákost, azon reményünket fejezve ki, hogy a második doktorátus meg­szerzése csak egyik állomása a köz­szeretetben álló kitűnő tisztviselő felfelé Ívelő karriérjének. Padozati munkák elsőrangú kivitelben slavoniai tölgy- és bükkparkét, táblapar­két egyszerű és diszes kivitelben, asz­faltparkét és hajópadlók Pastszentlőrinci Parkátgyár és SűzfUrész Rész».-Társ. Budapest-, V., Személynök-utca 16. I. emelet Telefon.- Aut 212-44« Sürgönyeim : „Lőrincipar“. Néhány nap múlva megindulnak a Székesfővárosi Autóbuszüzem kék kocsijai a budai Várba, mivel a ke­reskedelemügyi miniszter hosszas biztonsági kísérletek után engedé­lyezte a járatokat. Amint meghatva állottunk az utolsó omnibusznak a város történelmébe elmerülő képé­nél, megilletődött szeretettel üdvö­zöljük a Hunyadi János-uton a mi­nisztériumok és csöndes arisztokrata paloták felé induló első autóbuszt, mert ahogy a Lánchidra három lo­vacskával vígan felporoszkáló omni­busz elválaszthatatlanul Budapest­hez tartozott, csakúgy hozzákapcso­lódik fővárosunk lüktető életéhez a Várnak az autóbuszforgalomba való bevonása, melyért elsősorban Wolff Károlyt, a Keresztény Községi Párt vezérét illeti szükebb budai pátriája részéről hála és dicséret. Az előkelő külsejű, de mégis csak a mindennapi életet jelentő autó­busznak a Vár csöndes utcáin való tovagördülését mi nem a. természe­tes fejlődés jelentőségnélküli állo­másának tartjuk, hanem szinte tör­ténelmi eseménynek, olyannak, ami­lyen annakidején a hajóhíd vagy a Lánchíd megnyitása volt. A Vár, ez az öreg régimódi budai nénike, amely gyermekeitől és rokonaitól elkülönülten és elzárkózottan élte a maga múlt-századba illő, nyugalmas és méltóságos életét, naponta fo­gadja ezentúl lármás, erőszakos és fiatal unokaöccsének, Pestnek láto­gatását, hogy egy ódivatú menüett eltipegésével figyelmeztessen az együvé-tartozandóságára. A Vár eddig messze és nehezen megköze­líthető volt a siető pesti ember szá­A tisztviselőnők panaszai. Amikor a fővárosi alkalmazottak különböző státusainak az uj fővárosi törvény megalkotásával kapcsolatosan szóvá tett különféle panaszait ismertettük, arról is megemlékeztünk, hogy a többnél több fővárosi szak közül a kezelőnői szak volt az egyetlen, amely a Fansz felszólítása ellenére sem terjesztett be memorandumot kívánságairól. Értesülésünk szerint a kezelőnők memoranduma nem azért maradt el, mintha ennek az érdemes szaknak nem lenne elég oka panaszra, hanem azért, mert a kezelőnők szervezetlenek, eddig nem is volt szó egységes fellépésről, holott helyzetük sivársága és re­ménytelensége a szervezkedést már régen szükségessé tette volna. Azok, akiket a tanács kezelőnőnek már megválasztott, még aránylag jó helyzetben vannak a havidíjas és ideiglenes tisztviselőnők százaihoz képest. Ezeknek a havidíjasoknak és ideigleneseknek a helyzete telje­sen kilátástalan. Esztendők, gyak­ran évtizedek óta teljesítenek szol­gálatot, minimális fizetés mellett, kitéve annak, hogy előbb-utóbb megrokkannak, amikor is azután egy krajcár végkielégítés vagy nyugdíj nélkül az utcára kerülhet­nek. Évenként alig egy-két állás üresedik és ha valahol nem tartják be választások alkalmával az an- szienitást, akkor a kezelői szakon egészen biztosan nem, A kezelőnők, a havidíjas és ideiglenes tisztviselő- nők most elhatározták, hogy sérel­meik orvoslására memorandumot szerkesztenek és küldöttségben kere­sik fel a polgármestert és az elnöki ügyosztály vezetőjét. A főváros Idegenforgalmi Hiva­tala és a barcelonai világkiállítás. Két alkalommal is foglalkoztunk a barcelonai világkiállítással abból az alkalomból, hogy a főváros Idegen- forgalmi Hivatala szükségesnek tartotta egyik tisztviselőjét a kiál­lításra kiküldeni, hogy ott Buda­pest számára idegenforgalmi kap­csolatokat teremtsen. Ebben az ügy­ben most arról értesítenek bennün­ket, hogy a kiküldött tisztviselő, akit személyesen nem ismerünk és ellene személyi kifogásunk termé­szetszerűleg nincs és nem is lehet, tökéletesen beszél több idegen nyel­ven, köztük spanyolul is, mivel mára, olyan messze, hogy csak rosz- szul közlekedő siklón vagy drága autótaxin lehetett elérni, de most az autóbuszközlekedés által egységes egésszé abroncsolódik a pesti oldal­lal, amelynek lüktető élete, mohó iemperamentuma visszavonhatatla­nul bevonul a történelmi patináju grófi és hercegi paloták, miniszté­riumok és középületek közé. De túl a romantikus hangulaton, amelyben oly jól esik elmélázni ezen a fáradt és enyhe késői őszön, gaz­dasági jelentősége is van, még pedig jókora adaggal, a Várba meginduló autóbusz-közlekedésnek. A penzio- nált ezredesnek, öreg államtitkár- nék és az almáriumaik tetején birs­almát őrző várbeli nénikék kitörő örömmel üdvözlik az uj közlekedési eszközt, amely alacsony ablaku szo- bácskáikból elröpiti őket jobb és ol­csóbb bevásárló helyeik felé. Este nyolckor, amikor eddig elnéptele­nedtek a Vár utcái és kihajolva egy barokstilu ablakon szinte hallani véltük az alabárdos őrnek a közép­korból ittmaradt egyhangú kopogá­sát, vidám seregek fognak az autó­buszon útnak indulni pesti színhá­zak és mozik felé, tudva azt, hogy az éjszakai hazorbukdácsolásaiktól most már megkíméli őket az uj cs modern közlekedési szerszám. A Vár most már részese Budapest éle­tének, a régi házak, amelyek még látták Mátyást, az igazságost, átél­ték a török időket, elszaladván fö­löttük a századok: ámulva néznek a rohanó kék kocsik után, amelyek a romantika múlását és motorerőre berendezett korunk harsogó ifjú­ságát jelentik. évekig élt épen Barcelonában, mint az ottani osztrák és magyar követ­ség tisztviselője. Épen spanyol nyelvtudása és barcelonai összeköt­tetései érdemesítették őt egyéb ki­tűnő tulajdonságain felül arra, hogy hat hétre kiküldjék, amit a kiküldetésre engedélyezett 1500 pen­gőből csak olyképen tud a szóban- forgó tisztviselő teljesíteni, hogy Barcelóban élő rokonainál lakik, lé­vén az útiköltség is igen számot­tevő összeg. Ily körülmények kö­zött nem találjuk indokolatlannak a tisztviselő kiküldését, bár helye­sebbnek tartottuk volna, ha barce­lonai propagandánkról a kormány gondoskodik, amelynek a kiállítás magyar részének megrendezésén túlmenően ez kötelessége is lenne. Tormay Géza dr. lett a kereskede­lemügyi minisztérium adminisztra­tív államtitkára. A báró Wimmer- sperg Frigyes kereskedelemügyi ál­lamtitkár nyugalombavonulásával megüresedett adminisztratív állam- titkári állást Tormay Géza h. ál­lamtitkárral, aki eddig a miniszté­rium közlekedési főosztályát vezet­te, töltötték be. Tormay Géza dr. előléptetése igaz öröme a keresztény politikának, amelynek Tormay, mint a Külső Lipótvárosi Keresz­ténykor diszelnöke, egyik oszlopos tagja. Tormay Géza dr. államtitkár­sága igen kedvezően érinti a fővá­rost is, amelynek belső életét Tor­may még amikor az Egyesitett Vasutak miniszteri biztosa volt, alaposan megismerte. Zobor tanácsjegyzőt a pénzügyi ügy­osztályba helyezték át. A tavaszi ta- nácsjegyző-választások egyik meglepe­tése volt Zobor Miklós dr. tanácsi fogalmazónak tanácsjegyzővé megvá­lasztása. Zobor dr. egész sereg kartársa átugrásával került a fogalmazói rang sor közepéről a tanáesjegyzői stallumba, bizonyságául annak, hogy a törvény- hatósági bizottság értékelni tudta a fia­tal tisztviselő képességeit és szeretetre­méltó modorát. Zobor eddig a közjogi és illetőségi ügyosztályban a sajtó­ügyeket intézte teljes megelégedésére úgy feletteseinek, mint az érdekelt sajtó- orgánumoknak. A polgármester Zobor tanácsjegyzőt most a pénzügyi ügyosz­tályba helyezte át, ahol a kitűnő fiatal tisztviselőnek komolyabb feladatok meg­oldására is alkalma fog nyílni. Megjegyzések egy korszakos ese­ményhez. A Füszerkereskedök Lapjá­ban olvassuk ezt a hirt, mely mint kor­szakos eseményhez illik, nevezett lap­társunkban a Hírek rovatában első helyen jelent meg: Hoffmann Mihály a középitési bi­zottság tagja. Budapest székesfővá­ros törvényhatósági bizottsága f. é. október hó 9-én megtartott közgyű­lésén Hoffmann Mihály fővárosi tör­vényhatósági bizottsági tagot a köz­épitési bizottságba egyhangúlag be­választotta. Ezután tehát Hoffmann Mihálynak Budapest építkezéseibe is beleszólása lesz. A középitési bizott­ság a pénzügyi bizottság után a legsúlyosabb bizottság és igy Hoff­mann Mihályra nagy energia kifej­tését igénylő rendkívül fontos, ne­héz munka vár ismét. Fenti közleményt azzal a tisztelet­tel és áhítattal regisztráljuk, amely a Füszerkereskedök Lapjának ihletett tollú cikkíróját a kommüniké közre- bocsájtása alkamával minden körül­mények között el kellett, hogy ■ tölt­se. A megilletődöttség következtében a mi kezünkpen is remeg a toll és nem tudunk egyebet tenni, mint gratulá­lunk Hoffmann Mihálynak, gratulá­lunk a törvényhalósági bizottságnak, gratulálunk a középitési bizottságnak, gratulálunk a Füszerkereskedök Lap­jának, gratulálunk a pénzügyi bizott­ságnak, gratulálunk a Párisban ülésező keleti jóvátételi konferenciának és mindenkinek, akik hozzájárultak ah­hoz, hogy Hoffmann Mihály „nagy energia kifejtését igénylő, rendkívül fontos, nehéz“ munkához jutott. Ismét. Megjelent a Tanügyi Évkönyv. Tizenegy évi szünet után a napok­ban hagyta el a sajtót Dunay Ödön hirlapiró-kollégánk kitűnő szer­kesztésében a Tanügyi Évkönyv, teljes nevén: Budapest Székesfővá­ros Közoktatási Hatóságainak és Intézeteinek Évkönyve. 1918 óta nem jelent meg az Évkönyv, hiánya évről-évre érezhetőbbé vált, annál is inkább, mert a főváros közokta­tásügye a legutóbbi években hatal­mas arányokban fejlődött. Az uj Évkönyvben uj intézményekként jelennek meg a háborút követő évek alkotásai: a leányliceumok, az átszervezett női ipariskolák, a ker­tészképző iskola, a felső mezőgaz­dasági iskola, a kisdedóvokkal kap­csolatos gyermekotthonok, az is­kolaegészségügyi és a gyermeknya­raltatási intézmény, a diákszállók stb. Az Évkönyv elöljáróban közli a közoktatási hatóságok beosztását és személyi adatait a kultuszmi­nisztérium, a felsőkereskedelmi is­kolák, a tankerületi kir. főigazgató­ság, a székesfővárosi kir. tanfel- iigyelőség szervezetét. Ezután az önkormányzati hatóságok és szer­vek tagozatai következnek: a kü­lönféle közoktatásügyi és testneve­lési bizottságok, az iskolaszékek, az iparostanonciskolai felügyelőbizott­ságok, a kereskedelmi szaktanfo­lyamok tanulmányi tanácsai. Köny- nyen áttekinthető, pontos és részle­tes táblázatokban közli az Évkönyv az összes fővárosi iskolák beosztá­sát, személyzeti adatait, arról sem feledkezve meg, hogy az egyes tan­erők milyen tárgyakat, melyik osz­tályban és hány órában tanítanak. Az Évkönyv a székesfőváros köz­oktatási alkalmazottainak betüso- ros névjegyzékével végződik, és va­lóban nélkülözhetetlen mindenki számára, akinek a főváros közok­tatási ügyével kapcsolatai vannak. A több mint 28 Ívre terjedő munka hivatalos részét a közoktatási ügy­osztály előadóinak közreműködésé­vel dr. báró Babarczy István ta­nácsjegyző precízen és körültekin­tően szerkesztette. A munka kitűnő kiállítása a székesfőváros Házi­nyomdáját dicséri. GRANDJEAN JÓZSEF épület és műlakatos Takaréktűzhelyek gyártása V., Gróf Tisza István-u. 14. (Bálvány-u. sarkán)

Next

/
Thumbnails
Contents