Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-27 / 30. szám
VI. évfolyam 30. szám Budapest, 192S Julius 27 UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre.................................................30 pengő Fél évre............................................................15 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és klarióhSvalnl : Budapest, V., Visegrfsdi-utca ÍO. telefon: Lípót 923—23. Poslatakarékp. chequeszámla: 30013 Bárczy Az egyik baloldali napilapban Bródy Ernő izgatott szemrehányással búcsúzik Bárczy Istvántól abból az alkalomból, hogy a fáradt és kedvtelen öregur a kormány községi pártja képviseletében a Besz- kárt igazgatósági tagjává válasz- tartvén, törvényhatósági bizottsági tagságáról lemondott. Bródy cikkének nem is titkolt keserű tendenciáját csak az a tudat enyhíti. hegy hiszen Bárczy polgármestersége idején csak eszköze volt Vá- ssoiiyinak és a Báfcsy-éra tagadhatatlanul impozáns alkotásaiért nem a más vizekre evezettet, hanem a demokrácia diadalmas eszméit illeti érdem és dicsőség. Nem a mi feladatunk, hogy e támadásokkal szemben Bárczy Istvánt meg védelmezzük, annál ke- vésbbé, mert sohasem tartoztunk együvé, sőt nem egyszer élesen bíráltuk működését és politikáját. Mégsem mehetünk el azonban szótlanul Bródy megjegyzései mellett, mert ez a cikk eklatáns megnyilatkozása egyrészről a demokrata hálátlanságnak, másrészről önvallomás arra vonatkozóan, hogy a. Bár- czy-érd cselekedetért nem az eszközül használt polgármester, hanem a demokrata községi politika, a demokrata világnézet a felelős. A demokraták hálátlanságára káir sok szót vesztegetni, csak arra mutatunk rá, hogy a négy év előtti polgármesterjelöltre hogyan kiáltanak kigyót-békát azok, akik, amikor váriak még tőle valamit, a „keresztény uralom alatt lezüllött Budapest“ megmentőjeként és feltámasztó jaként ünnepeltek. Álljunk meg azonban egy szóra a másik, eddig nem hangoztatott nyilatkozatnál, hogy Bárczy csak dróton rángatott eszköz volt a várost irányító demokrata politika kezében. Fájdalom, ebben az állításában Bródy Ernőnek tökéletesen igaza van. A polgármesteri állásért hálás Bárczy bűnös volt abban, hogy önző pártvezért érdekeket és kerületi klikkeket kiszolgálva, minden egyéni akarat és energia nélkül vezette a várost, bűnös volt abban, hogy igazságos adópolitika és a városi vagyon jövedelmeinek céltudatos fokozása helyett a demokrata presztízs megóvására könnyen szerzett kölcsönpénzekből létesítette a most nagynak kikiáltott alkotásokat, de fedezte a folyó költségvetések megdöbbentő hiányait is. Az olcsó népszerűséget hajhászó adópolitikáért, a nemzedékeket sújtó külföldi kölcsönökért, a pártpolitikának és a túlzó liberális világszemléletnek a város vezetésébe, hivatalaiba és iskoláiba, való bcsempészéséért Bárczy István gerinctelen és eszközszerü polgármesterségén túlmenően tehát most már aktaszerüen és a történelem számára leszögezve felelős a Vázsonyi- féle politika, amely most, kívül a hatalom falain, volt polgármestere pátifordulásával nem őt, hanem a vesztett hatalmát és mai dezorganizációját siratja. Néhány adat főváros múzeumáról írta: Liber Endre székesfővárosi tanácsnok Ha az ember külföldön jül*, Ivi Honosén nagyobb városokban, mindenkinek szinte első kérdése a múzeumok felé irányul és az idegen iparkodik megnézni, ha csak nagyjában is, a múzeumokat. Nálunk is így vagyunk a múzeumokkal, gok a látogatójuk, de főként az idegenek. A főváros lakossága nem tudja eléggé értékelni ennek a mi csodaszép fővárosunknak sem a természeti, sem a műkincseit és szokat inkább csak akkor élvezi, amikor egy nagyobb külföldi útról hazatérve, az összehasonlításokat megteszi és nyugodt lélekkel állapíthatja meg azt, hogy nekünk .is van elegendő bemutatni valónk. De ha van is elég természeti szépségünk, ha van is műkincsünk, éppen a budapesti ember az. aki ezeket sokszor nem is ismeri. Hányszor vannak közülünk, akik a budai hegyvidékben, akik a Jánoshegv, vagy a Hármashatárhegy pompás, kilátásában sohasem gyönyörköri tek és hányán vannak olyanok, akik múzeumainkat csakis az újságokból ismerik. Különösen áll ez a főváros muzumaira, amelyeknek az évi látogatottságából is tudjuk, hogy főként külföldiek keresik föl j azokat. Nehéz volna képet adni arról - és ez nem is rövid cikk keretébe tartozik, — hogy hogyan dolgoznak a mi múzeumaink és mi mindenből állanak gyűjteményeink? Éppen ezért csupán egy rövid visszapillantást kívánok vetni a fővárosi múzeumok utolsó évi működésére és egészen röviden utalni, a főváros mai nehéz pénzügyi helyzetében a legközelebbi jövő programmjára Ezek a felsorakoztatott adatok csak bizonyítékai akarnak lenni annak a nemes törekvésnek és odaadó tudományos munkásságnak, amelyek ma a mi múzeumaink kiváló vezetőit jellemzik. A Fővárosi Muzeum gyarapodása az 1928. évben is örvendetesnek mondható, nem annyira az uj szerzemények száma, mint inkább azok hézagpótló értéke következtében. A muzeum gyűjteménye immár teljesnek tekinthető, a gyarapodás inkább azokban a csoportokban fordul elő, melyekre a várostörténeti kutatásoknál csak újabban fordult a figyelem. A pest-budai ötvösök munkái, az ipari tárgyak, főleg a vasművesség díszes emlékei, az el- kallódásnak kitett egyházművészeti emlékek képezik az 1928. évi gyűjtés főtárgyait. Számszerűleg az 1928. évi gyarapodás 301 darab, melyből festmény 30 darab, ötvöstárgy 17 darab, érem és plakett 89 darab, ipari tárgy 20, céhemlék és cégér 5, metszet és oklevél 6, kőemlék 7, fénykép és nyomtatvány 127 darab. Külön emlitóst érdemeinek egy Pest-Budát ábrázoló olajfestmény a XIX. század elejéről, Schwind olajfestménye, mely a Ludovika Akadémiát ábrázolja, 1830-ból; nagyméretű árvizkép a Stáció-utca és a józsefvárosi templom képével, H. 0. J. szignaturával és a kapucinus atyák budai templomából átengedett 6 stáció kép, melyek 1702-ben, tehát a városok polgárosodásának kezdetén készültek. Az ötvösművek közül négy kardot kell kiemelnünk, melyek egyike a XVIII. század közepéről való, a másik három, Prandtner József és János, illetve Müller József pesí- budai ötvösök remekei. A múzeumokba került a Veres Pálné-utca 8. sz. ház későbarokk kapuja, mely a pesti építészetnek igen értékes emléke. A Krisztináiéin Mária-szobor eredetije, valamint a, Széria-téri Szent János-szo- bor eredetije, továbbá a Szebeuy Aulai-téren lévő régi Kersch-féle ház erkélyrácsa, a Tabánban 1809- óen dúlt tűzvészt, megörökítő érnék táblákkal. A Hungária Egyesült Gőzmalom a múzeumnak ajándékozta azt a kőfeliratot, mely a Főutcái malom falában II. József császár látogatásának és egy tűzvész mentési munkálataiban való részvételének emlékét hirdette. A muzeum 1929. évi programmja a muzeum alapvető programújának keretei között mozog, költség- vetése is általában a tavalyi kereteket tartja meg, csupán a feltétlenül alacsonynak mondható tételeknél van lényegtelenebb emelés, and a muzeum helyes fejlesztése érdekébe elkerülhettlennek mondható. Az Aquincumi Muzeum folytatta a muzeum körül elterülő romok rendbehozását, úgy, hogy ma már a romok nagyrésze újból kellő, időt álló állapotban van. A gyűjtemények gazdagodása ismét értékesnek nevezhető, .amiben nagy része van a muzeum által az Aranyhegyi árok mentén továbbfolytatott ásatásoknak. Itt már az 1927. évben egy, a mai árok helyén húzódó római ut egyik oldalán, mint az a rómaiaknál szokásos volt, elhelyezett, Aquincum legrégibb emlékeit feltáró temető maradványait kezdte kiásatni a muzeum, amit az 1929. évben folytatott, miközben ásatásaival majdnem az ürömi állomásig jutott el. A folytatólagos ásatás ismét igen sok sirt és különösen sírok fölé emelt temetkező épületet tárt fel. Mig az utóbbiak érdekes építészeti és történeti dokumentumok, az előbbiek gazdag sirmellékleteikkel az aquincumi felszerelési tárgyak egész sorát hozták kiváló példányokban napvilágra. így ritka üvegek, bronzmécsesek, terra sigillaták kerültek a muzeum gyűjteményébe, mely rendszeresen, megkezdte a leletek hosszú munkát jelentő tudományos feldolgozását is. Sajnos, a sirokat és épületromokat, minthogy idegen területen feküdtek, újra be kellett temetni, de egyrészt az ásatások továbbfolytatása, másrészt különösen az útpálya felkutatása és az ut másik oldalán hasonló gazdagságban várható sírok feltárása még igen szép eredményekkel kecsegtet. A közmunkákkal és óbudai építkezésekkel kapcsolatos földfeltárásokat a muzeum állandóan figyelemmel kisérte, sőt a muzeum megkeresésére a tanács külön rendelkezést bocsátott ki, melyben minden építkezésre vonatkozólag kötelezően kimondotta a muzeum értesítését, leletek esetén a munka felfüggesztését és igy a leletnek séi*- tetlen állapotban a muzeum számara való megóvását. így a lehetőség szerint elejét lehet annak venni, hogy egyes leletek tudatlanság, vagy nemtörődömség következtében elkallódjanak, vagy csak sérült állapotban jussanak a múzeumba, amire a közelmúltban is volt szomorú példa. Éppen egy szép feliratos sírkőnek megcsonkítása tette szükségessé ezt az intézkedést, jnely csatornaépítés közben került napfényre, azonban még igy *is egyik legfontosabb darabját képezi a gyűjteménynek. Minthogy Óbuda területén állandóan kerülnek elő ilyen leletek, a tanács intézkedése biztosítja azok megmentését, építészeti maradványok esetén pedig az Aquincumra vonatkozó topográfiái ismeretek kibővítését. A folyó évben a régi ásatások közvetlen területén fejeződött be egy még feltáratlan rész felkutatása, melyből egy fazekasműhely maradványai kerültek elő, unikum- számba menő terrakotta szobrocskákkal. A jövő évi munka természetszerűleg az ásatások további kiterjesztését tűzte célul maga elé, itt azonban határt szab a terjeszkedés elé a muzeum személyzeti létszámának mgkötöttsége, mely ugyanannak a múzeumi őrnek teszi kötelességévé az ásatások vezetése és irányítása mellett azok tudományos feldolgozását is, mellette pedig az egész Óbuda területén való fokozott felügyeletet, ami természetszerűleg egy lassúbb — néha nem kívánatos — menetet szab a munkálatoknak. A jövő évben azonban emelett egy külön munka vár a muzeum személyzetére, tudniillik a muzeum két kibővített szárnyának berendezése. Ezt a kibővítést, mely már az 1914. évi tervekben benne van, végre az 1929. és 1930. év költségvetésében biztosított két évi részletből sikerülni fog felépíteni és ezzel egyrészt a muzeum külsejét reprezentáns és stílusos befejezéssel tenni tökéletessé, másrészt pedig az időjárás viszontagságainak kitett, nem védhető, a puszta földön heverő nagyszámú és értékes kőemléket végre méltó és a közönségnek és a tudományos munkának egyaránt VÄROSPOUTIKAI £S C KÓZGAjLDASAOí V JHETFLAP
