Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-27 / 17. szám
Ifi- évfolyam #/. szám Budapest, 1929 április 27 UJ BUDAPEST Üzemi kiskirályok a zarószámadás tükrében A gyógyszerüzem a beszerzési ár kétszeresén szállít a kórházaknak és 120 OOO pengőt tudott házépítésre tartalékolni — A Tattersall kétszázezer pengős vásárdíj bevétele igazgatásra, lovardák és lovagló- pályák fenntartására megy el — Az Állat- és Növény kert, ahol a személyzet többe kerül, mint az állatok és növények együttvéve A mérlegjutalom, mint a könyvelési technika diadala Ne álmodjunk! A középitési bizottság legutóbbi ülésén élénk vitát provokált az Erzsébet-sugárut megnyitásának az ügye, kapcsolatosan azokkal az építési tilalmakkal, amelyeket a bölcsességéről híres városrendezési ügyosztály a Dob-utca környékére évtizedek óta rákényszeritett. A bizottsági ülésen újabb tervek és eszmék merültek fel arra vonatkozólag, hogy a háború kezdetétől datált gazdasági leromlásunk tizenötödik esztendejében hogyan lehet a leg- müvészibb ideát a legdrágábban megvalósítani. Sok tárgyalás után elhatározták, hogy legközelebb határozni fognak arról, hogy egyáltalában mikor határoznak: ezen nagyjelentőségű döntés után emelkedett hangulatban oszlott szét a középitési bizottság. A bizottsági ülésen érdekes nyilatkozatok hangzottak el a város- rendezési ügyosztály terveiről és céljairól. Ezek a tervek és elgondolások valóban művésziek, amennyiben azokat egy laikus, aki megillető- dötten nézi messzelátóján a város- rendezés olimpuszi magaslatait, művészieknek merheti tartani. Csak úgy röpködtek a nagy perspektívája lehetőségek: a Károly-körut térré való kiképzése, nagy park a Klau- zál-utca vidékén, a tizenhatemeletes városházának különféle elhelyezési problémái: gigantikus és groteszk álmai egy városrendezési fantáziának, a térképet rajzoló vörösceruza ihletés mámora, egy univerzális városrendezési lángelme káprázatos megnyilvánulása, amely előtt térdre hull a kényszeregyezség és csőd hullámai között lubickoló pesti halandó. Azonban mégsem vagyunk any- nyira elragadtatva, ezektől a gigantikus álmodásoktól, hogy a nagy hódolat közepette el ne felejtkezzünk a bírálatról. Hol van a húszmillió-pengős városrendezési cél kitűzésekben a gyakorlatiasság felismerése annak, hogy e gyönyörű ideák számunkra anyagi okok miatt me gvalósit hatatlanok? Nincs pénzünk a malter álmaira, a mi szomorú nemzedékünk az adók súlya alatt nyögve nem tud, piramisokat emelni a városrendezési faraók számára. A gazdasági leromlottság tragikus borsóján mi nem tudunk álmodni és arra kérjük a városrendezés koronázatlan fejedelmeit, hagyjanak békét nekünk a megvalósíthatatlan terveikkel. Csináljanak egyszerű és praktikus megoldásokat, passzolókat egy háborút vesztett nemzet önmagát leépítő fővárosához! Nem kérünk a malter álmaiból, világraszóló uj sugárutak- ból, égignyuló városházákból: azt követeljük a városrendezési ügyosztály csipkerózsika-álmot szuny- nyadó hercegeitől, ébressze fel őket ábrándjaikból a csüggedt valóság fagyos lehelete. A téruzsora megszüntetését, az épülő bérkaszárnyák fokozottabb mértékű ellenőrzését, az apró parcellázások és szabályozások gyors keresztülvitelét kérjük a városháza harmadik emeletétől, ahol még mindig nem ébredt Rip van Varga annak tudatára, hogy a világháborút visszavonhatatlanul elvesztettülV Az Uj Budapest múlt heti cikke, amely a fővárosi zárószámadás labirintusain vezette végig- az olvasót. várospolitikai körökben élék feltűnést keltett és közgyűlés hiányában, sokat beszéltek róla a törvényhatósági pártok e heti értekezletein és vacsoráin. Általános feltűnést keltett az árvaszék 100.000 pengős betéte a Lipótvárosi Takarékpénztárnál, főleg a tekintetben, hogy ha már megtörtént az a nehezen megbocsátható hiba, hogy a Kisipari Hitelintézet helyett a Lipótvárosinál helyeztek el ily nagy összeget, megtette-e a főváros árvaszéke és tiszti ügyészsége a szükséges lépéseket, hogy a bajba jutott pénzintézettől ezt az összeget mennél előbb visszakapja és a Pénzintézeti Központ. amelynek felügyelete mellett folyik az intézet ügyeinek rendbehozatala, _ intézke- dett-e a főváros hatóságánál a 100.000 pengőnyi árvapénz biztosítása felől. A Lipótvárosi Takaréknál elhelyezett árvaszéki betét rejtelmes históriája szóba fog kerülni a főváros törvényhatósági bizottságának legközelebbi közgyűlésén is. Ami pedig a gázgyári záró- számadásra vonatkozóan irt megjegyzéseinket illeti, közöljük, a gázművek felügyelő bizottsága a vezérigazgató ur — akinek szerződtetés! aktája a belügyminiszter egyenes intézkedése ellenére még mindig nem került a törvényhatósági bizottság elé — szakszerű felvilágosításai után a zárószámadást elfogadta és igy csak a törvényhatósági bizottság előtt lesz módjában megkérdeznie egy-két kíváncsibb természetű bizottsági tagnak, hogy a gázgyár nyerészkedő üzleti politikájának, hatalmas mérlegjutalmainak és tartalékolásainak figyelembevételével, miért nem történik még mindig intézkedés a gáz árának leszállítására? Vannak azonban a zárszámadásnak — amely ezidén a belügyminiszter ismeretes rendeletéhez képest , rendszeresitettebb és részletezettebb formában látott már napvilágot, csakúgy mint a költségvetés — olyan elrejtett zugai is, amelyek különlegesen figyelmet érdemelnek. A régi, egy lapra terjedő, a mérlegtechnika minden fejlett művészetével és látszólagos nagyvonalúságával ékeskedő üzemi költségvetésekről lesz ez alkalommal szó, amelyek meztelenre vet- kőztetve, alig állják ki a nyilvánosság reflektorának éles sugarait. Menjünk végig például az üzemeken a mérleg jutalmak szempontjából, a zárószámadás tételeinek sorrendjében. A Székesfővárosi Elektromos Művek elmúlt évi mérleg- jutalma 830.000 pengőre rug, a Gázmüveké — mint azt legutóbbi számunkban már volt szerencsénk megállapítani — 531.000 pengőre! A Szent Gellért gyógyfürdő eredménykimutatásából a mérlegjutalom nem derül ki, valószínűleg a személyzeti kiadások 629.929 pen— Az Uj Budapest tudósítójától — gős tételében, vagy a személyzeti és orvosi részesedések cimü tétel 39.517 pengős tételében van ez az összeg. Ugyanez a helyzet a Széchenyi fürdőnél is, mig az időközben megszűnt Fuvartelep az elmúlt évben segélyek és jutalmak cimén 62.704 pengőt könyvelt el. Örök titok marad, hogy a Községi Kenyérgyár 127.621 pengős személyzeti kiadásából mennyi volt az elmúlt esztendőben a külön jutalom, az is bizonytalan, hogy ugyanerre a célra 284.768 pengő személyzeti kiadásából mennyit költött Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszer- árusító Üzeme. Teljességgel bizonytalan a Székesfővárosi Autóbusz- üzem külön jutalmazása is csakúgy, mint a Központi Tüzelőszerraktáré és azt sen; lehet megállapítani, hogy a Székesfővárosi Hirdetővállalat 114.484 pengős tisztviselői fizetéséből fizettek-e ki külön jutalmakat? A Községi Lóhusüzem, a Székesfővárosi Ásványvizüzem, a Hatósági Zöldségüzem, a Székesfővárosi Kátrányozó és Bitumenezőte- lep nem árulják el a jutalmakat és segélyeket, a Budai Hegypálya ellenben az elmúlt esztendőben 22.410 pengő tiszti illetmény mellett, jutalmakra és segélyekre 4.690 pengőt, a központi személyzet jutalmazására 5.390 pengőt költött, ami aránylag nem is sok, ha tekintetbe vesszük, hogy az intézmény feleslege az év végén a jutalmaknál alig valamivel kevesebbre, kerek 10.000 pengőre rúgott. A Községi Temetkezési Intézet aránylag szolidan, a 297.746 pengős tisztviselői fizetésnek alig 10 százalékát, 24.740 pengőt költött az elmúlt évben segélyekre és jutalmakra. A Községi Szappanüzem, a Ruha- és Cipőüzem, a Tattersall után az Allat- kert költségvetéséhez érünk, ahol 261.434 pengős veszteség mellett 62.986 pengőt fordítottak az elmúlt évben — 40.327 pengő igazgatási személyzeti illetmény, 19.201 pengő irodai segédszemélyzeti illetmény és 254.974 pengő állandó és kisegitő üzemi személyzeti illetmény mellett — különféle személyzeti kiadásokra. A „különféle személyzeti kiadás“ alatt az Állatkertnél alig tiz tétel értendő, még pedig: ruházat, ügyeleti dijak, túlórák, segélyek, jutalmak, zárlati munkadijak, be- tegsegélyző, 2 százalékos segitőalap, központi közigazgatási költség, nyugdijak. Megállapitható, hogy az Állat- és Növény kertben az emberekre fordított kiadás az elmúlt évben jóval felülmúlta az állatokra és növényekre fordított kiadást! Ugy-e bájos? Örök rejtély marad a Városi Színház, a Községi Műszerüzem és Kórházi Anyagraktár, a Községi Gyógyszerüzem jutalmazási tétele, nemkülönben a Ruházati és Háztartási Áruraktáré és a háborús közélelmezési akciójé is. De ha már az üzemek kérdését feszegetjük, nézzünk kissé jobban széjjel az üzemi diktátorok portáján! A Községi Gyógyszerüzem, melynek egyetlen vevője a főváros kórházai, az elmúlt esztendőben egyetlen nemes gesztussal 693.737 pengőt adott ki gyógyszerekért, viszont kiszolgáltatott gyógyszerekért 1,413.018 pengőt vett be. Nem vagyunk patikusok és nem tudjuk megállapítani, hogy ugyanannyiba kerül-e általánosságban a gyógyszer elkészítése, mint maga az alapanyag. De hogy nem űzetett rá a gyógyszerüzem a gyógyszerek elkészítésére, bizonyítja azt, hogy gyógyszerészek és laboránsok fizetésére 249.616 pengőt költött el, a dologi kiadások sem kerültek többe, mint 60.456 pengőbe, ám ugyanakkor beruházási tartalékra 40.000 pengőt, nyugdíjalap tartalékra 40.0Ó0 pengőt, házépítési tartalékra 120.000 pengőt tudott fordítani, üzleti feleslege 238.068 pengő volt, vagyis a fővárosnak ez a kiváló eredményekkel dicsekedő üzeme kerek százszázalékos haszonra dolgozik! Vagy beszéljünk a Tattersall 49.699 pengős lovardái költségéről, 43.000 pengős személyzeti és igazgatási költségeiről, a Széchenyi hegyi lovaglópályára fordított 5.391 pengős kiadásáról? A Tattersall kitűnő direktora vásárdíj és helypénz cimén 119.925 pengőt szedett be az elmúlt esztendőben és ezt az összeget annak rendje-módja szerint el is költi: ez összegnek kerek 33 százaléka ment el személyzeti és igazgatási költségre, 60.969 pengő pedig az üzemi költségek mindent eltakaró fedele alatt áradt szét a gazdasági életbe. A Községi Konyhákért Gazdaság 94.000 pengős eredményszámla és 11 pengő 24 fillér, mond és ird: tizenegy pengő huszonnégy fillér haszon mellett 10.099 pengőt költött el az elmúlt évben tiszti fizetésekre. A Székesfővárosi Ruha- és Cipőüzem „igazgatása“ az elmúlt évben 35.876 pengőbe került, a Kátrányozó és Bitumenező Telep 135.779 pengőt költött el személyzeti illetményre és 442.456 pengőt napszámbérekre. Ugyanakkor ez a kiváló intézet 1,955.051 pengőt kapott a fővárostól gyártmányok és munkateljesítés cimén — a központi pénztártól! — de 80.000 pengővel tudta dotálni értékcsökkenési alapját, 120.000 pengővel uj beruházó alapját, 35.000 pengővel nyugdíjalapját, 20.000 pengővel munkásjóléti intézményeit és még 10.466 pengő üzleti felesleget is ki tudott mutatni. Példátlan! így festenek az üzemek a zárószámadás tükrében! Az üzem mai formájában öncél, protekciós alkalmazottak önsegélyző intézete. A köznek vajmi kevés haszna van ezeknek az üzemeknek a legtöbbjéből és ezért meg nem alkuvó mellékszempontok nélkül üzemi politikát kell inaugurálni. Ennek az üzemi politikának első irányadó elve: a nagy, közszolgáltatásokat végző, tömegélelmezést teljesítő üzemeket reformálni, a kis öncélú üzemeket megszüntetni! De most már igazán haladéktalanul! VÁROSPOLITIKAI V ÉS ClCÖZÚAZDASÁCI VHETILAP Előfizetési árak: ■ FELELŐS SZERKESZTŐ: S S*erkeszMÍ»ég és Kiadóhivatal: Egész évre .....................................................30 peng« « _ _ _ - _ _ _ _ A Budapest, V., Vlsegrédl-ulca IQ. Fel évre. ........... 15 pengd Ä D O B A N D O R Telefon; LlpOl 023—23. Egyes szám éra 60 fillér V Poslalakarékp. chequeszámla: 30013.
