Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-30 / 13-14. szám

VI. évfolyam *3—14-. szám Budapest, 1939 március 30 UJ B TIDAPJhSl Előfizetési árak: Egész évre .......... 30 pengd Fél évre. ........... 13 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZI.RKESZTŐ : DOBY ANDOR d r. szerkesztőség és Kladóhlvntal : Budapest, V., Vlsegradi-ulca 19. telefon: Llpót 923—23. Postafakarékp. chequeszámla: 30913 Az autótaxi-közlekMés belső válsága A rendőrségi vizsgálatok alkalmával állandóan „anstandolják“ a piros­taxikat, amelyek mozgó ócskavasaknak tekinthetők — Az Autótaxi R.-T. és Baross Gábor feltűnő megegyezése a közös standok ügyében — A várt nagy üzlet helyett a kisexisztenciák számára rossz vállal­kozás lesz az autótaxi, amelyen a kis vagyonok utolsó roncsai úsznak el menthetetlenül Szerecsenmosdatás Egyszeres és mély meghajlás azok irányában, akiknek nevét vagy egyesületeit az autótaxi-engedélyek kiosztásával kapcsolatban forga­lomba merték hozni, kétszeres és mélyebb meghajlás a pur ifikátorok irányában, akik költséget és fárad­ságot nem kiméivé a kérlelhetetlen erkölcsbiró tógájában léptek a fó­rumra, háromszoros és legmélyebb meghajlás a vizsgálatot vezető ösz- szes pártatlan és elfogulatlan fő- tisztviselők irányában: de mi ettől az egész akciótól nem sokat várunk. Egyetlen nagy szerecsenmosdatás lesz az egész vizsgálat, általános ki- magyarázkodás, amelynek végén ki fog derülni, hogy a vizsgálóbiztosok mindent rendben találtak, a vádló­kat sem érheti gáncs, a vádlottak pedig a legmesszebbmenő közérdeket tartották szem előtt, amikor az arra igazán rászorult keresztények­nek és zsidóknak rendszámot jut­tattak, Néhány sajtóper lesz, — mert a% ilyen ügyekben rendesen a kanapéhoz címzett újságírón igye­keznek elverni a port — és marad mindenki tovább a piedesztálon, hogy a közéleti, tisztesség és önzet­lenség szobrához modellt álljon. Azonban, akárhogy forgatjuk a dolgot, bármennyire meg vagyunk győződve az egész vonalon az ösz- szes urak kátéi jelleméről, mégis ér­zünk valami enyhe benzinillatot, amelyből a vegyészek az impedi- mentmn publicae honestatis átható aromája parfümjét tudnák lepá­rolni. Ez az illat testet nem ölt és szavakba nem foglalható, nem is konklúzió, hanem csak premissza: intő jel arra, hogy az összeférhetet­lenségi szabályok mai formájukban túlélték önmagukat, hogy elmosód­lak a határok, amelyek a múltban olyan élesen voltak megszabva a közért agitáló városatya önzetlen­sége és az éhes üzletember tág lelki­ismerete között. Az üvegkalitka, amelyben légüres térben ülve a tö­meg feje fölött ítélkezett az auto­nómia választolt gyülekezete, rég a múlté, a törvényhatósági bizottság mai állaga a gazdasági kényszerű­ségek közepette annyira, komplikált és zavaros lett, hogy az alig néhány évvel alkotott uj összeférhetetlen­ségi törvény idejét múlt formáiba többé bele nem. merevíthető. Az is bizonyos, hogy soha nem volt annyi az üzletes városatya, a törvényhatósági bizottsági mandá­tumával saját exisztenciáját biztosí­tani kívánó „közéleti férfiú“ mint ma. A pinkászok, a strohmanokkul dolgoztató vállalkozók és szállítók groschenganef jei épenugy megta­lálhatók a törvényhatósági bizott­ságban, mint az igazgatósági tagsá­gokban, szindikátusi szerződésekben és jogtanácsosi megbízásokban megnyilvánuló magasabbrendü in­kompatibilitások, Ki lesz az eljö­vendő, aki a gyanusithatásoktól és megközelithetésektől mentes régióba fogja tudni az uj fővárosi törvény­ben állítani az autonómia válasz­tottjaitt Ki fogja purifikálni a Városházát, hogy egyes üzleti vo­natkozásokkal kapcsolatban város­atyák rosszul csengő neveit ne hall­juk állandóan? A tanács tudvalevőleg Lobmayer Jenő dr. tanácsnokot hízta meg an­nak a vizsgálatnak a vezetésével, amely az autótaxi-rendszámoknak egyes egyesületek által való szét­osztása tárgyában felmerült állító­lagos rendellenességek feltárását cé­lozza. A vizsgálat még kezdetleges stádiumban van és az újabban en­gedélyezett száz autótaxi-rendszám szétosztását a tanács minden bizony­nyal elhalasztja arra az időre, ami­kor a Kiosz és a líékosz körül le csillapultak a felizgatott kedélyek. Azok a rohamok tehát, amelyeket egyes érdekképviseletek, igy leg­utóbb a Bérkocsisok Ipartársulata a száz uj rendszám egyrészének megszerzése tárgyában az illetékes tényezők ellen intézett, egyelőre sok reménnyel nem kecsegtetnek, mert még hónapok eltelhetnek, amíg a tanács eldönti, hogy kik kapják a száz uj rendszámot. Azok az érdekeltségek, amelyek a tanács határozatát a. szétosztást ille­tően már megkapták, a szétosztást is nagyobbrészt befejezték és a ha­zai automobilgyártás tempójához képest meglehetősen gyors ütemben állítják fel kocsijaikat. Tagadhatat­lan, hogy a pesti utcán máris meg­látszik, hogy több az autótaxi, a nap bizonyos óráitól eltekintve tíze­sével és tizenötösével sorakoznak fel a taxiállomásokon az automobi­lok, amivel kapcsolatban állandóan nő az érdekeltségek elégületlensége az egy-egy kocsira eső bevétel csök­kenése miatt. Hiába, a leszegénye­dett Magyarország fővárosa csak bizonyos számú luxusközlekedési eszközt — amelyek közé az autótaxit még ma is sorozni kell — tud eltar­tani, az ezen felüli létszám olyan fölösleg, amely a befektetett tőkét és energiát kamatoztatni nem igen tudja. Idejében megjósoltuk, hogy ber­lini példára nálunk is kísérletezni fognak az érdekeltségek az engedé­lyek számának felemelése után a viteldij felemelésével. így is történt, és érdemes felemlíteni, hogy az ak­ciót a tarifa felemelésére nem a nagyvállalat indította meg, hanem a kisemberek, akik forgótőke hiá­nyában jobban megérzik az esetleg csak átmenetileg jelentkező rosz- szabb időket. Tényként kell megál­lapítanunk, hogy a pirostaxisok gyűjtőneve alatt létező taxiérdekelt­— Az Uj Budapest tudósítójától — ség egyre inkább háttérbe szorul a nagyvállalat mellett, azok a szem­pontok, amelyek éppen Folkusházy inicativájából a taxiengedélyeknek a nagytőke kezére való juttatását célozták, egyre inkább valóra vál­nak, mert a pirostaxisok kocsijai egyre züllöttebbek és leromlottab- bak, a rosszul űzetett soffőrök egyre követelődzőbbek és tolakodóbbak kezdenek lenni. A közlekedési rendőrség hivatalos vizsgálatai során időnként megte­kintik közlekedésbiztonsági szem­pontból a forgalomban levő gépere­jű járműveket. Az Autótaxi R. T. a maga hatalmas javítóműhelyeivel, nagy anyagi felkészültségével és szervezettségével természetszerűleg nem fél ezektől a vizsgálatoktól, aminthogy a vizsgálatok során soha nem „anstandolnak“ valamely hiba miatt Márta-kocsit. Sokkal nagyobb baj van azonban a pirostaxisoknál, akik esztendők óta elhanyagolták a kocsik javítását, ugyannyira, hogy a pirostaxik legnagyobb része már csak mozgó ócskavasnak tekinthető. A folyó bevételekből jól éltek a pi­rostaxik tulajdonosai, soffőrt tai'tot- tak, ők maguk nem dolgoztak, nem végezték el a legsürgősebb repara- túrák kivételével azokat a generál- javításokat, amelyeknek minden közlekedési járművet legalább bét esztendőnként alá kell vetni: a far­sangnak most itt a böjtje, a piros­taxi annyira leromlott, koszos és züllött, mint néhány hónappal ez­előtt a konflisok utolsó mohikánjai voltak. Ha hozzávesszük mindezekhez a pirostaxisok drága, kicsinyben való üzemcikk-beszerzését a nagytőke szervezettségével szemben, a kocsik amortizációval megdrágított x’észlet- vételárát, akkor könnyen levonhat­juk azt a tanulságot, hogy a nagy­vállalat — illetőleg a Baross-féle alakulást is figyelembevéve: nagy- vállalatok — rövidesen legyűrik a pirostaxisokat és a pirostaxi rövi­desen nem lesz a konjunkturális üz­let, ami eddig volt. Illetékes helye­ken már rég tudják ezeket a dolgo­kat — sőt Till Antal autóbuszüzemi vezérigazgató a helyzet ilyen kiala­kulását már tanácsnok-korában megjósolta — és arra is rámutat­nak, hogy azok a kisemberek, akik most vagyonuk roncsait ölik be az uj engedélyekbe, kölcsönöket vesz­nek fel bőséges jövedelmi források reményében, nagyon is csalódni fog­nak: az uj autótaxi-engedélyek te­metője lesz a kisexisztenciáknak, amelyeket a gazdasági élet rideg is változhotatlan törvényei szerint le fog tiporni a könyörtelen és szerve zett nagytőke. A küzdelem egyenlőtlen, hogy mennyire az, mi sem mutatja job­ban, mint a standok ügye. Eszten­dők óta egyebet sem kiabáltak a pirostaxisok és közgyűlési szószó­lóik, mint azt, hogy közös stando­kat kell felállítani, hogy bármelyik standra egyképpen állhasson be a Márta-kocsi és a pirostaxi, hogy az autótaxi-telefonokon a beállás sor­rendjében küldjék a megrendelők­höz az autótaxikat. Ez a kívánság a legutóbbi időkben váratlanul el­hallgatott. Miért? Illetékes tényezők magyarázata szerint azért, mert a pirostaxisok ma már félnek a kö­zös standoktól, tudván azt, hogy a közönség, ha egy szépen kiállított, rendbentartott Márta-kocsit lát egy lezüllött pirostaxi mellett, termé­szetszerűleg nem a pirostaxit, ha­nem a Márta-kocsit fogja válasz­tani. A közönségnek nem lehet meg­tiltani, hogy ne a soron nem levő ko­csiba üljön; ilyképpen még rosszab­bul járnának a mai helyzetnél a piróstaxik, amikor a konkurrencia- mentes pirostaxis-standokon nem tud válogatni a közönség... Itt kell beszámolnunk arról is, hogy Barossék rajtuk kívül eső okokból minden valószínűség szerint nem lesznek abban a helyzetben, hogy junius 30-ig kiadjanak az első ötven kocsival. Hir vau azonban ar­ról, hogy Barossék és az Autótaxi If. T. között olyan értelmű megál­lapodás lesz, amely szerint ők kö­zösen használják majd egymás standjait, Ebből a megegyezésből sok minden egyébre lehet következ­tetni, tény az azonban, hogy Baross, mióta szerződését megkapta, egyál­talában nem jelentkezett a közleke­dési ügyosztályban... A taxi-fronton tehát előbb-utóbb kitör a nagy harc. Hogy ki lesz a győztes, az ma a hozzáértők előtt nem kétséges. Nyugalmazott bérko­csisok és protekciós szövetségek ér­dekében indított mentési akciók nem a főváros feladata, a jótékonyság nem a főváros közlekedési, hanem szociálpolitikai ügyosztályába tar­VÁROSPOLITIKAI V ÉS CKÖZGAZDASÁGI V HÉTILAJP

Next

/
Thumbnails
Contents