Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-30 / 13-14. szám
VI. évfolyam *3—14-. szám Budapest, 1939 március 30 UJ B TIDAPJhSl Előfizetési árak: Egész évre .......... 30 pengd Fél évre. ........... 13 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZI.RKESZTŐ : DOBY ANDOR d r. szerkesztőség és Kladóhlvntal : Budapest, V., Vlsegradi-ulca 19. telefon: Llpót 923—23. Postafakarékp. chequeszámla: 30913 Az autótaxi-közlekMés belső válsága A rendőrségi vizsgálatok alkalmával állandóan „anstandolják“ a pirostaxikat, amelyek mozgó ócskavasaknak tekinthetők — Az Autótaxi R.-T. és Baross Gábor feltűnő megegyezése a közös standok ügyében — A várt nagy üzlet helyett a kisexisztenciák számára rossz vállalkozás lesz az autótaxi, amelyen a kis vagyonok utolsó roncsai úsznak el menthetetlenül Szerecsenmosdatás Egyszeres és mély meghajlás azok irányában, akiknek nevét vagy egyesületeit az autótaxi-engedélyek kiosztásával kapcsolatban forgalomba merték hozni, kétszeres és mélyebb meghajlás a pur ifikátorok irányában, akik költséget és fáradságot nem kiméivé a kérlelhetetlen erkölcsbiró tógájában léptek a fórumra, háromszoros és legmélyebb meghajlás a vizsgálatot vezető ösz- szes pártatlan és elfogulatlan fő- tisztviselők irányában: de mi ettől az egész akciótól nem sokat várunk. Egyetlen nagy szerecsenmosdatás lesz az egész vizsgálat, általános ki- magyarázkodás, amelynek végén ki fog derülni, hogy a vizsgálóbiztosok mindent rendben találtak, a vádlókat sem érheti gáncs, a vádlottak pedig a legmesszebbmenő közérdeket tartották szem előtt, amikor az arra igazán rászorult keresztényeknek és zsidóknak rendszámot juttattak, Néhány sajtóper lesz, — mert a% ilyen ügyekben rendesen a kanapéhoz címzett újságírón igyekeznek elverni a port — és marad mindenki tovább a piedesztálon, hogy a közéleti, tisztesség és önzetlenség szobrához modellt álljon. Azonban, akárhogy forgatjuk a dolgot, bármennyire meg vagyunk győződve az egész vonalon az ösz- szes urak kátéi jelleméről, mégis érzünk valami enyhe benzinillatot, amelyből a vegyészek az impedi- mentmn publicae honestatis átható aromája parfümjét tudnák lepárolni. Ez az illat testet nem ölt és szavakba nem foglalható, nem is konklúzió, hanem csak premissza: intő jel arra, hogy az összeférhetetlenségi szabályok mai formájukban túlélték önmagukat, hogy elmosódlak a határok, amelyek a múltban olyan élesen voltak megszabva a közért agitáló városatya önzetlensége és az éhes üzletember tág lelkiismerete között. Az üvegkalitka, amelyben légüres térben ülve a tömeg feje fölött ítélkezett az autonómia választolt gyülekezete, rég a múlté, a törvényhatósági bizottság mai állaga a gazdasági kényszerűségek közepette annyira, komplikált és zavaros lett, hogy az alig néhány évvel alkotott uj összeférhetetlenségi törvény idejét múlt formáiba többé bele nem. merevíthető. Az is bizonyos, hogy soha nem volt annyi az üzletes városatya, a törvényhatósági bizottsági mandátumával saját exisztenciáját biztosítani kívánó „közéleti férfiú“ mint ma. A pinkászok, a strohmanokkul dolgoztató vállalkozók és szállítók groschenganef jei épenugy megtalálhatók a törvényhatósági bizottságban, mint az igazgatósági tagságokban, szindikátusi szerződésekben és jogtanácsosi megbízásokban megnyilvánuló magasabbrendü inkompatibilitások, Ki lesz az eljövendő, aki a gyanusithatásoktól és megközelithetésektől mentes régióba fogja tudni az uj fővárosi törvényben állítani az autonómia választottjaitt Ki fogja purifikálni a Városházát, hogy egyes üzleti vonatkozásokkal kapcsolatban városatyák rosszul csengő neveit ne halljuk állandóan? A tanács tudvalevőleg Lobmayer Jenő dr. tanácsnokot hízta meg annak a vizsgálatnak a vezetésével, amely az autótaxi-rendszámoknak egyes egyesületek által való szétosztása tárgyában felmerült állítólagos rendellenességek feltárását célozza. A vizsgálat még kezdetleges stádiumban van és az újabban engedélyezett száz autótaxi-rendszám szétosztását a tanács minden bizonynyal elhalasztja arra az időre, amikor a Kiosz és a líékosz körül le csillapultak a felizgatott kedélyek. Azok a rohamok tehát, amelyeket egyes érdekképviseletek, igy legutóbb a Bérkocsisok Ipartársulata a száz uj rendszám egyrészének megszerzése tárgyában az illetékes tényezők ellen intézett, egyelőre sok reménnyel nem kecsegtetnek, mert még hónapok eltelhetnek, amíg a tanács eldönti, hogy kik kapják a száz uj rendszámot. Azok az érdekeltségek, amelyek a tanács határozatát a. szétosztást illetően már megkapták, a szétosztást is nagyobbrészt befejezték és a hazai automobilgyártás tempójához képest meglehetősen gyors ütemben állítják fel kocsijaikat. Tagadhatatlan, hogy a pesti utcán máris meglátszik, hogy több az autótaxi, a nap bizonyos óráitól eltekintve tízesével és tizenötösével sorakoznak fel a taxiállomásokon az automobilok, amivel kapcsolatban állandóan nő az érdekeltségek elégületlensége az egy-egy kocsira eső bevétel csökkenése miatt. Hiába, a leszegényedett Magyarország fővárosa csak bizonyos számú luxusközlekedési eszközt — amelyek közé az autótaxit még ma is sorozni kell — tud eltartani, az ezen felüli létszám olyan fölösleg, amely a befektetett tőkét és energiát kamatoztatni nem igen tudja. Idejében megjósoltuk, hogy berlini példára nálunk is kísérletezni fognak az érdekeltségek az engedélyek számának felemelése után a viteldij felemelésével. így is történt, és érdemes felemlíteni, hogy az akciót a tarifa felemelésére nem a nagyvállalat indította meg, hanem a kisemberek, akik forgótőke hiányában jobban megérzik az esetleg csak átmenetileg jelentkező rosz- szabb időket. Tényként kell megállapítanunk, hogy a pirostaxisok gyűjtőneve alatt létező taxiérdekelt— Az Uj Budapest tudósítójától — ség egyre inkább háttérbe szorul a nagyvállalat mellett, azok a szempontok, amelyek éppen Folkusházy inicativájából a taxiengedélyeknek a nagytőke kezére való juttatását célozták, egyre inkább valóra válnak, mert a pirostaxisok kocsijai egyre züllöttebbek és leromlottab- bak, a rosszul űzetett soffőrök egyre követelődzőbbek és tolakodóbbak kezdenek lenni. A közlekedési rendőrség hivatalos vizsgálatai során időnként megtekintik közlekedésbiztonsági szempontból a forgalomban levő géperejű járműveket. Az Autótaxi R. T. a maga hatalmas javítóműhelyeivel, nagy anyagi felkészültségével és szervezettségével természetszerűleg nem fél ezektől a vizsgálatoktól, aminthogy a vizsgálatok során soha nem „anstandolnak“ valamely hiba miatt Márta-kocsit. Sokkal nagyobb baj van azonban a pirostaxisoknál, akik esztendők óta elhanyagolták a kocsik javítását, ugyannyira, hogy a pirostaxik legnagyobb része már csak mozgó ócskavasnak tekinthető. A folyó bevételekből jól éltek a pirostaxik tulajdonosai, soffőrt tai'tot- tak, ők maguk nem dolgoztak, nem végezték el a legsürgősebb repara- túrák kivételével azokat a generál- javításokat, amelyeknek minden közlekedési járművet legalább bét esztendőnként alá kell vetni: a farsangnak most itt a böjtje, a pirostaxi annyira leromlott, koszos és züllött, mint néhány hónappal ezelőtt a konflisok utolsó mohikánjai voltak. Ha hozzávesszük mindezekhez a pirostaxisok drága, kicsinyben való üzemcikk-beszerzését a nagytőke szervezettségével szemben, a kocsik amortizációval megdrágított x’észlet- vételárát, akkor könnyen levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a nagyvállalat — illetőleg a Baross-féle alakulást is figyelembevéve: nagy- vállalatok — rövidesen legyűrik a pirostaxisokat és a pirostaxi rövidesen nem lesz a konjunkturális üzlet, ami eddig volt. Illetékes helyeken már rég tudják ezeket a dolgokat — sőt Till Antal autóbuszüzemi vezérigazgató a helyzet ilyen kialakulását már tanácsnok-korában megjósolta — és arra is rámutatnak, hogy azok a kisemberek, akik most vagyonuk roncsait ölik be az uj engedélyekbe, kölcsönöket vesznek fel bőséges jövedelmi források reményében, nagyon is csalódni fognak: az uj autótaxi-engedélyek temetője lesz a kisexisztenciáknak, amelyeket a gazdasági élet rideg is változhotatlan törvényei szerint le fog tiporni a könyörtelen és szerve zett nagytőke. A küzdelem egyenlőtlen, hogy mennyire az, mi sem mutatja jobban, mint a standok ügye. Esztendők óta egyebet sem kiabáltak a pirostaxisok és közgyűlési szószólóik, mint azt, hogy közös standokat kell felállítani, hogy bármelyik standra egyképpen állhasson be a Márta-kocsi és a pirostaxi, hogy az autótaxi-telefonokon a beállás sorrendjében küldjék a megrendelőkhöz az autótaxikat. Ez a kívánság a legutóbbi időkben váratlanul elhallgatott. Miért? Illetékes tényezők magyarázata szerint azért, mert a pirostaxisok ma már félnek a közös standoktól, tudván azt, hogy a közönség, ha egy szépen kiállított, rendbentartott Márta-kocsit lát egy lezüllött pirostaxi mellett, természetszerűleg nem a pirostaxit, hanem a Márta-kocsit fogja választani. A közönségnek nem lehet megtiltani, hogy ne a soron nem levő kocsiba üljön; ilyképpen még rosszabbul járnának a mai helyzetnél a piróstaxik, amikor a konkurrencia- mentes pirostaxis-standokon nem tud válogatni a közönség... Itt kell beszámolnunk arról is, hogy Barossék rajtuk kívül eső okokból minden valószínűség szerint nem lesznek abban a helyzetben, hogy junius 30-ig kiadjanak az első ötven kocsival. Hir vau azonban arról, hogy Barossék és az Autótaxi If. T. között olyan értelmű megállapodás lesz, amely szerint ők közösen használják majd egymás standjait, Ebből a megegyezésből sok minden egyébre lehet következtetni, tény az azonban, hogy Baross, mióta szerződését megkapta, egyáltalában nem jelentkezett a közlekedési ügyosztályban... A taxi-fronton tehát előbb-utóbb kitör a nagy harc. Hogy ki lesz a győztes, az ma a hozzáértők előtt nem kétséges. Nyugalmazott bérkocsisok és protekciós szövetségek érdekében indított mentési akciók nem a főváros feladata, a jótékonyság nem a főváros közlekedési, hanem szociálpolitikai ügyosztályába tarVÁROSPOLITIKAI V ÉS CKÖZGAZDASÁGI V HÉTILAJP
