Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-09 / 10. szám
W. étrfoiyatm t*t. í :ám Budapest, ÍSSB március 9 ElOflcelé«! Arak: Epés* érma .......... 30 pengő Vei övre .................................................15 pengő Egye« szóm Ara 60 filler FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi-utca 19. • etetőn: Llpot 925—23. Potlatakarókp. chequeszómia: 50015 A közigazgatast reform és a főváros Az Uj Budapest számára irta: Petrovácz Gyula A kétségbeesés csendje Végighallgatva a szerdai rendkívüli közgyűlés illusztris szónokait, »aló és megdöbbentő képét kaptuk d pesti nyomornak. Helyesen tette «• jobboldal, amikor határozattá emelte Peyer Károly embc-rscges indítványát, amely, ha. csak egy usepp is a tengerben, de mégis olajképp, alkalmas arra, hogy lecsil- tapitsa a háborgó Indulatokat. Elismerés illeti a közgyűlés valamennyi pártját, egyik sem csinált napi politikumot az egyébként politikai jellegű problémából. Sajnos, a szerdai közgyűlés végeredményben csak a gyorsíróknak adott egyelőre munkát, cs azon a pár garason kívül, amit a nagyhéten ki fognak osztani, vajmi keveset tett a nyomor enyhítésére. Többet azonban nem is tehetett. A városháza ma csak függvénye az állami életnek; amint az infláció idejében, bármennyire kívánatos is kit volna, a pénzügyminiszteri szűkmarkúság korában sem építkezhetett a város, mert a kormányzat nem akart, német példára, papírból aranyat alkotni. Az építkezésnek, a termelőmunka megindulásának, fájdalom, nem lehet bölcsője a városháza, hiszen, leszámítva azt a kusza zűrzavart, amely a város és az állam mai viszonyát annyira jellemzi, a városháza nem lehet külön test az ország testében, a városháza nem szív, nem agy, egyszerű végrehajtója az idegducot .relentő kormányzat akaratainak. Ezzel megfeleltünk azokra a. középpárti támadásokra is, amelyek a tanács tehetetlenségét, a törvény- hatósági bizottság munkával való e.l nem látottságát teszik a város gazdasági bajainak okozójául. Az általános leromlás és züllés közepette, vájjon mit alkothatna és termelhetne az a városháza, amelyet ma ez, holnap az a miniszter rángat drótszálakon? És miért veti. te főváros szemére az ügyek lassú intézését az a minisztérium, amelyik hónapok óta tartja függőben te nagy útépítési pályázat eldöntését? És hogy az útépítésnél maradjunk, miért hányják a város szemére az 'akadékoskodást és a késedelmességet, mikor a váltakozó pénzügyminiszterek egész sorozata jelentette ki, hogy útépítő kölcsön a főváros számára pedig nincsen, egyszerre való beruházás helyett tessék az évi költségvetésekbe bevehető fedezetek arányában részletekben építkezni? És hogyan mer a kultuszminisztérium fedett uszoda céljaira milliókat kérni a fővárostól, amikor alig van kórház, kevés uz iskola, és nincs elég szükség- lakás? Ne rekrimináljunk azonban és Inkább hívjuk fel arra a figyelmet, hogy a közgyűlésen a nyomor ügyében megnyilvánult pártokon fetülálló és azoktól független egyhangúságra fel kell figyelni a kormányzatnak! Uraim, a szerdai közgyűlés egyhangú határozatát nem a pálmaágak békét jelentő ünnepének közeledése hozta létre, hanem a kétségbeesésnek döbbenetes csendje. Ez a csend pedig mindeneknél hangosabb! A közigazgatási reformnak parlamenti bizottsági tárgyalása vol- taképeu előcsatája a fővárosi törvény reformjának. Hiába mondotta a belügyminiszter a javaslat bizottsági tárgyalása során, hogy a közigazgatási reformot nem szabad székesfővárosi szemüvegen át nézni, mert az uj fővárosi törvény sui generic, önálló alkotás lesz, amely nincs öszefüggésben a tárgyalás alatt álló javaslattal: mégis mindenki tudja, hogy azokat az alapelveket, melyek a most már ismert közigazgatási javaslatban le vannak szögezve, szervesen be fogják illeszteni a fővárosi törvény struktúrájába is. Ezért volt a keresztény-pártnak a közigazgatási bizottsátrbap helyt foglaló hat tagja a hái-om hétre elnyúlt bizottsági tárgyalás első órájától az utolsóig, délelőtt-dél- után állandó permaneuciában. Módosítást módosítás után nyújtott be és sokszor sikerült többséget szereznie, a belügymniiszte'r ellenére is, helytálló javaslatai mellett. Már a reformtörvény alapszövege szerint is az egész II. rész, a joggyakorlatok, hatósági fokozatok és eljárási szabályok, továbbá a IV. rész, az önkormányzati tisztviselők ellen indítható fegyelmi eljárás: kifejezetten vonatkozik a székesfővárosra is, tehát ezek a részek az uj fővárosi törvény szerves alkatrészei lesznek, de ezenkívül a III. résznek is több szakasza érvényben lesz a fővárosban is: a tisztviselők elméleti képesítésére, gyakorlati képesítésére, továbbá a nyugalomba való helyezésre vonatkozó szakaszok. A budapesti képviselőknek a sérelmezett szakaszok módosításáért indított küzdelme tehát indokolt és szükséges volt. De a többi rendelkezések is pre- judikálnak a fővárosi törvénynek. Ha a törvényhatósági bizottság az egész ország minden törvényhatóságában 1. választott tagokból, 2. a szakszerűség képviseletéből, 3. a vallásfelekezetek képviseletéből, 4. az érdekeltségek delegáltjaiból, 5. örökös tagokból és 6. hivatali állásuknál fogva tagsági joggal rendelkező tagokból fog állani, akkor alig hihető, hogy a fővárosi közgyűlés, illetve törvényhatóság másként konstruálódnék. Egyedüli eltérés csak az lehet, hogy a választott tagoknak virilis jogcímen, a virilisek által választott felét is — minthogy a székesfővárosban a vi- rilizmust eltöröltük —, az összes választók közül fogják választani. Az összes városi és megyei törvényhatóságokban a tagok 4/!i-e választott tag, */5-e pedig szakszerűségi, vallásfelekezeti és érdekképviseleti, ezek összlétszámának 5%-a örökös tag és a törvényhatósági tisztviselők körülbelül a jelenlegi létszámukban tagjai a törvényhatósági bizottságnak. Ha ez meggondolt koncepció, akkor el sem képzelhető, hogy a fővárosnál az összetétel más lenne, tehát úgy kell elképzelnünk az nj közgyűlés ösz- szótételót is, hogy 4/B-e választott, 1/5-e szak-felekezeti-érdekképviselő, hnv. jön c\% örökös tng és o mai fővárosi tisztviselői kontingens. A létszámra vonatkozólag már nehezebb a kombináció. Szegeden és Debrecenben a létszám 180, és pedig 144 választott és 36 szakfelekezeti -érdekkép v iselő, ezekhez jön 9 örökös tag és 13 városi főtisztviselő, összesen tehát 202 tag. Ennél kevesebb Budapesten sem lehet, legfeljebb több. Viszont Pest vármegyében a létszám 450 és pedig 360 választott, 90 szak - felekezet - érdekképviselő, ezekhez 22 örökös tag és 67 vármegyei főtisztviselő, tehát mindössze 539 bizottsági tag. Ekkora létszám Budapesten semmiesetre sem kívánatos. Aligha tévedek sokat, ha a buda- dapesti törvényhatósági bizottságot úgy képzelem el, hogy a bizottság állani fog 160 választott tagból, 40 szak-, felekezet- és érdekképviselőből, 10 örökös tagból és 31 főtisztviselőből. Eszerint az én számításom alapján — a közigazgatási reformtörvény alapelvei szerint — összesen 241 tagja lesz a budapesti törvényhatóságnak. A választójog és a választhatóság tételében aligha lesz változás és megmarad a nők választhatósága, mert sikerült áttörni a nőellenes frontot a. törvényhatósági városokban, igaz, bogy csak a középiskolai végzettséggel biró, önálló keresetű nők részére. A választási eljárásra vonatkozóan a közigazgatási reform titkos szavazást kon- templál, de lajstromos és kisebbségi képviseletet biztositó szavazásmód nélkül. Remélnünk kell, de előreláthatóan küzdenünk kell érte. hogy a székesfővárosban erre « retrográd intézkedésre nem kerül a sor és érvényben marad a mai bevált és modern szavazási rendszer.* , A tanács megszűnik minden törvényhatósági városban: meg fog szűnni Budapesten is. Helyébe a ki «gyűlés lép, az autonómia szerveiből alakított választmány fogja gyakorolni a tanács »mai hatáskörének jelentékeny részét, a többi a polgármester jogkörébe megy út A kisgyűlés tagjai városokban n közigazgatási reformtörvény szerint: a polgármester, helyettes- polgármester, a főjegyző, a tanácsnokok, a főügyész, továbbá a törvényhatóság: bizottság 2GX-át meg nem haladó bizottsági tagok, kiknek % részét a közgyűlés választja, K-ét pedig a főispán nevezi kL Budapesten a várható létszám szerint valószínűleg 40 tagja lenne a kisgyülésnek, 30 választott és 10 ki- nevezett^KEhhez képest a tisztviselők száma a polgármester, 2 alpolgármester, 12 tanácsnokot és u főügyészt számítva: 16 volna, vagyis az autonómia 30 taggal, a főpolgármesteri kinevezettek és u tisztviselők 26 taggal szerepelnének, ami mindenesetre korrekcióra szorul olyformán, hogy vagy a tanácsnokoknak csak a fele, a rangsor szerint fog a kisgyülésbe bekerülhetni, vagy a főpolgármesteri kinevezéseknek kell a fővárosi törvényben mellőztetnie. Az egész vonalon a törvényhatóságokat 5 evenkint 10 évre választják: hihetőleg Budapesten is ez a nyugalmat biztositó rendszer fog életbelépni. Minden törvényhatóság 10 évre választja polgármesterét, illetve alispánját, a többi tisztviselőt pedig élethossziglan, aligha lesz tehát Budapesten is más eltérés, mint hogy itt a polgármesteren kívül, az alpolgármestereket is 10 évre, a többi tisztviselőt pedig —. hála Istennek — élethossziglan fogják választani. Nagyjában ezek azok az alapvető rendelkezések, amelyeket a köz- igazgatási reformból átkerülnek a fővárosi törvénybe is. Ezekért a rendelkezésekért a közigazgatási reformnál éppen a főváros jól felfogott érdekében kell élénk küzdelmet folytatnunk. VÁROSPOLITIKAI P ÉS CjcÖZGASP
