Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-21 / 51-52. szám
8 XU BUDAPEST 1929 december 21. Választójog Budapesten Irta: Szendy Károly tanácsi főjegyző Budapest, illetve Buda és Pest polgárainak választói joga bizonyára már a középkorban is volt, vagyis akkor, amikor még az Árpádok Pestnek és Budának királyi városi jogosítványt adtak; a török időkben választói jogról szó nem lehetett- A török hódoltság megszűnte után Buda és Pest polgárai választói jogosultságot 1703-ban a Lipót király által kiadott kiváltságlevelekben nyertek. Ez a választói jog természetesen csak a birtokos és mesterember polgárokra terjedt ki s igy igen szükkörü volt, egyrészt 2, illetve 3 országgyűlési követ megválasztása, másrészt pedig a választott polgárok és »észben a tisztviselők megválasztása volt a tartalma. E tekintetben azután majdnem másfélszáz évig változás alig volt. A választói jog törvényszerű kodifikálása először 1848-ban történt, amikor az országgyűlés az 1848. évi V. t. c.-ben az országgyűlési választói jogot iktatta törvénybe, majd az 1848. évi XXIII. t. c., amely a községi választói jogot szabályozta. Az V. t. c. a 20 éves életkort bizonyos adózással, a XXIII. t. c. a teljes kort ismét bizonyos adózással teszi meg a jogosultság előfeltételévé. A választók csak valamely bevett egyházhoz tartozó férfiak lehettek. A szabadságharcnak 1849-ben történt leveretése után természetesen ezen törvények hatályukat vesztették. Az 1867. évi kiegyezés után a választójog a lehetőséghez képest hamarosan rendezést nyert. Először az 1871. évi XVIII. t- c. 38. §-a pontosan körülírja nagyrészt az 1848-iki elgondolás alapján a községi választói jogot, majd az 1874. évi XXXIII. t. c. 7. §-a az országgyűlési választói jogot- Az 1848:V. t. c. kétségtelenül nem volt egészen precíz — ami különben első ilyen törvényalkotás lévén, —- természetes. Az 1874. évi XXXIII. t. c. nagy vonalakban azonos az 1848:V. t. c.-kel, a férfiak 20 éves életkorához és 105 forint jövedelemhez köti a választói jogotAz 1874. évi XXXIII. t. c. megalkotása után az első összeírás 1875-ben volt. Az akkor 303,062 lakost számláló főváros lakói közül 14.371 Íratott össze, mint választó. Igen érdekes adat, hogy 1876-ban dacára annak, hogy a főváros lakóinak száma 315.757 volt, a választók száma 12.221-re csökkent. A választó polgárok száma azonban ezután aránylag és állandóan emelkedik; 1887- ben a választó polgárok száma már 24.946, tehát az 1875. évi kétszerese, dacára annak, hogy a lakosok száma csak 456.911. Ezen arányszám állandóan növekedik. 1897-ben 36.253 a választó- polgárok száma 652.397 lélekszám mellett; 1908-ban pedig 61,849 a választók száma, amikor csak 831.138 lakost számlált össze Budapesten a statisztikai hivatal. Az 1874:XXXIII. t. c. értelmében az utolsó összeírás az 1914. évben történt, amikor is 83.867 választót Írnak össze, ekkor a lakosok száma 959.328. Majdnem 40 esztendeig az 1874. évi XXXIII. t. c. szabályozza a választói jogosultságot, mig az országgyűlés 1913. évi XIV. t. c.-kel a kérdést újra szabályozza, az adóalapot leszállítja és az intelligenciára jelentős jogkiterjesztést statuál. Az 1913. évi XIV. t. c. rendelkezése szerint az összeírás először az 1915. évre történt, az összeírás eredménye 145.894 választó, a főváros ekkor 975.918 lakossal bir. Az 1913. évi XIV. t. c. értelmében az utolsó összeírás 1918-ban történik, amikor a választók száma 177.819. Az 1918. évi úgynevezett választójogi kabinet megalkotja az 1918. évi XVII. t. c.-ket, amely az 1913. évi XIV. t. c.- kel szemben ismét jogkiterjeszlést tartalmaz. Ezen törvény alapján azonban soha sem összeírás, sem választás nem volt, mert az életbeléptetést elsodorta a világháború befejezése, vagy inkább az ország összeomlása. Sem az 1913. évi XIV. t c., sem az 1918. évi XVII. t. c. -— egyik a világháború, másik a forradalmak miatt, — tehát alkalmazásra nem került. lljabb összeirás csak 1920-ban történt és pedig az első nemzetgyűlés alapjául szolgáló 5985/1919. évi kormány- rendelet folytán, amikor a főváros 938.562 lakosa közül 468.209 részére állapíttatott meg a választói jogosultság. Az 5985—1919. évi kormányrendelet módosítja azután a 2200—922. számú kormányrenreletet, amelynek meghatározása folytán az 1922. évben Budapest 939.526 lakója közül 351.922-nek van választói jogosultsága. 1925-ben a XVI. t. c. nagyjában átveszi a 2200—922. sz. miniszteri rendelet választói jogosultságának megállapítását és ismét törvénnyel lesz a választói jogosultság szabályozva, amelynek értelmében a főváros a 960.995 lakosa közül 304.272 lesz választópolgár. Ez a számarány azután a következő években is körülbelül változatlan marad. A törvényhatósági választói jog az 1924. évig minxig egyezett az országgyűlési választói joggal. Az 1924. évi XXVI. t. c. módosítja ezt először, amikor a községi választói jogot csak úgy adja meg, ha az országgyűlési választói jogosultsággal bíró polgár 6 éve Budapesten lakik. A törvény 3 évenként történő összeírást rendel el, ezek a következő eredményt adták; Népesség Községi válasz- Orsz.gvül. száma tok száma választók sz. 1925. évben 960.995 289.320 304.472 1928. évben 977.952 286.295 302.487 Az eddig felsorolt törvények és adatok a tényeknek csak vázlatszerü és számszerű felsorolása volt, objektiv bírálat és következtetés csak az eseményektől távolabbi időben lesz mondható. Meinl kávé magán-betevőink száma. Mig az országos átlagban a pénzintézeteknél a betéteket illetően öt százalékos, emelkedésről beszélhetünk, addig nálunk az emelkedés több mint nyolcvan százalékos. Olyan jelentős eredmény ez, amelyre méltán lehet büszke az intézet, annál is inkább, mert ez az emelkedés azt mutatja, hogy a közönség folyton fokozódó bizalommal viseltetik a Községi Takarékpénztár iránt. Következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy a főváros felveendő nagy kölcsöne mennyiben foglalkoztatja az intézet vezetőségét. — Tudomásunk van róla, hiszen ezt a polgármester ur pénzügyi bizottsági költségvetési expozéja is bejelentette, hogy a főváros elsősorban az üzemek hiteligényének biztosítása és fejlesztése céljából nagyobb kölcsön felvételéről gon- dolkozik. Azt is említette a polgár- mester ur költségvetési beszédében, hogy a kölcsön felvételére akkor fog sor kerülni, amikor a világpiac helyzete erre vonatkozóan alkalmasnak fog látszani. Természetszerű, hogy intézetünk vezetősége legbehatóbban foglalkozik a kölcsön- szerzés problémájával, nagy fontosságú tárgyalásokat folytat ez ügyben külföldön, úgy, hogy amikor a kölcsön etTektuálására fog sor kerülni, a Községi Takarékpénztár az összes előzetes munkálatokat már befejezte. Mikor kerül sor a Hambross-féle kölcsön következő részletének felvételére — volt utolsó kérdésünk. — Csak a tavaszi hónapokban — volt Reményi-Schneller vezérigazgat ó felelete. — Újabb félmillió font felvételéről van szó, pontos dátumot a folyósítást illetően e pillanatban nem mondhatok, mert az rajtunk kivül eső világpiaci tényezőktől is függővé van téve. Kétségtelen azonban, hogy amint az első részlet folyósítása nagy hasznára volt a közgazdasági életnek, a második részlet felvétele is jótékonyan fog hatni közgazdasági életünkre. Fontos tárgyalásokat folytat a Községi Takarék a főváros uj nagy kőlcsönérői Reményi-Schneller Lajos dr. vezérigazgató nyilatkozik a Hambross kölcsön második részének folyósításáról — Szemben az országos ötszázalékos átlaggal, a folyó évben nyolcvan százalékkal nőtt a Takarék maganfelei- nek betétállománya- Az Uj Budapest tudósítójától — I noknak is, aki kitűnő szakértelmét A folyó év végeztével lezárul a Községi Takarék működésének első teljes esztendeje. Az a kitűnő pozíció, amelyet a főváros pénzintézete a lefolyt esztendő alatt a gazdasági életben magának teremtett, igazolja, mennyire közszükséglet volt az intézet életrehivása, menynyire komolyan és okosan fogta fel hivatását a Keresztény Községi Párt, amikor az ellenzék ádáz és céltalan obstrukciójával szemben a végletekig kitartott a Községi Takarék létesítésének nagy eszméje mellett. Abban, hogy a Községi Takarék rövid fennállása óta a piac egyik legjelentékenyebb faktorává nőtte ki magát, nagy érdeme van Reményi-Schneller Lajos dr.-nak, az intézet vezérigazgatójának, aki nagy tudással párosult fiatalos energiáját állította maradéktalanul az intézmény szolgálatába. Sokat köszönhet azonban a főváros és a Községi Takarék direkciója La- motte Károly dr. pénzügyi tanácsés koncepciózus gondolkodását bo csájtotta a Takarók rendelkezésére. A Községi Takarék aktuális ügyeiről beszélgetést folytattunk Reményi-Schneller Lajos dr.-ral, az intézet vezérigazgatójával. Első kérdésünk a Takarék pénzügyi helyzetére vonatkozott. — Tavaly ilyenkor — mondotta munkatársunknak Reményi-Schneller vezérigazgató — 82.000.000 pengő volt az intézet betétállománya, ebből az összegből 55.000.000 pengő volt a főváros betéte. Betétállományunk a tavalyi számadatokkal szemben csökkenést mutat, aminek főoka az, hogy a fővárosnak nagyobb mértékben van szüksége pénzösszegeire most, mint az elmúlt karácsonykor. Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a 20.000.000 dolláros kölcsön nálunk elhelyezett részleteit már túlnyomó nagyrészben felhasználta a főváros. A fővárosi betétek csökkenésével ellentétben jelentősen emelkedett a Kérjen rádió-kereskedőjétől leírást, hogy fenti készülékeket mikép szerezheti meg karácsonyra 6-18 havi részletfizetés mellett. PHILIPS RÁDIÓ
