Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-30 / 48. szám
VI. évfolyam 48. szám Budapest, 1929 november 30 UJ JßUDAIUßST Előfizetési árak: B FELELŐS SZERKESZTŐ: B Szerkesztőség és kiadóhivatal: ®Sé®z évre...............................30 pengő S __ _ __ _ __ „ A Budapest, V., visegrédl-ulca ÍO. Félévre......................................15 pengő W ]J (| Q Y A n ö © R £)R- • telefon: Lipót 923-23. Egyes szám Ara bő fillér Ci ----V S Postalakarékp. Chequeíiémla: 3001: Összeférhetetlenség A fővárosi törvényjavaslatnak azon tervbevett intézkedései, amelyek az összeférhetetlenséget a legszigorúbb módon szabályozzák, méltánylást és elismerést találtak a képviselőhöz közjoyi bizottságában, ahol a felszólalók, élükön Wolff Károlyival, hangsúlyozták, hogy a legmesszebbmenő módon meg kell gátolni az inkompatibilitást a városatyákat illetően. Ebben a kérdésben nem lehet és nem szabad könyörülhet és kíméletet gyakorolni, szöges ostorral kell a közgyűlési terem padsoraiból kiverni az üzleteseket, m panamistákat, azokat, akik csengő ezüstre, a Judáspénz ezüstjére akarják felváltani a választóközönség által beléjiik érdemetlenül helyezett bizalmat. A közügyek intézéséből az egész vonalon ki kell rekeszteni az anyagi és erkölcsi összeférhetetlenséget, meg kell szüntetni a sug- dolódást, hírek és vádak rebesgeté- sét, az ujjal való mutogatást, amelyre fájdalom annyiszor leszünk figyelmesek a törvényhatóság mostani életében. Jól tudjuk, végeredményben nem lehet üvegbe zárni az uj törvényhatósági bizottság tagjait sem, nem lehet őket telvonatkoztatni a való élettől, annál kevésbé, mert a jog teljessége mindenkor a -legnagyobb jogtalanságot is jelenti. Lehetetlen állapot azonban, aminek ma is tanúi vagyunk, hogy szakmabeli iparosok ülhessenek az egyik vagy másik szakbizottságban, alapját vetvén meg egy stróman-rendszernek, amelyre vonatkozólag konkrét vádat nem emelhetünk, de lehetőségét kizártnak nem tarthatjuk. Ez az egyik véglet: a másik véglet az, amikor a bizottsági tagnak egyáltalában nincsen foglalkozása. Rejtélyes egyedekkel találkozunk a bizottsági tagok listájában, emberekkel, akikről senki a világon nem tudja, hogy miből élnek, — azaz csak néhány benfentes üzemigazgató vagy tisztviselő, akiket a bizottsági tag ur a maga „erkölcsi“ hatalmával és súlyával egyik vagy másik cégnek a foglalkoztatására presszionál. Ez az állapot is remélhetőleg el fog múlni, és az uj törvényhatósági bizottság tagjai kivétel nélkül makulátlan lovagjai lesznek a tisztességnek. A köztisztesség akadályainak őreiül pedig az uj törvény drákói szigorúsággal állítja oda a köztisztviselői fegyelmi felelőséget: a 27. §. 4. szakasza, szerint a székes- fővárosnak, a székesfőváros intézeteinek közintézményeinek, közmüveinek, üzemeinek tisztviselői kötelesek minden tudomásukra jutott összeférhetetlenségi esetet a polgár- mesternek bejelenteni, aki az ügyet azonnal átteszi az igazolóválasztmányhoz. A gyakorlati élet ismeretében azonban még néhány fontos szempontot ajánlunk az illetékesek figyelmébe. így többek között megengedhetetlennek tartjuk, hogy a jövőben szakmabeli iparosok munkákat és építkezéseket odaítélő szakbizottságok tagjai legyenek. Az ellen is törvényes védelmet kérünk, hogy bizottsági tagok árvaszéki ügygondnokká lehessenek kirendel- hetők, hacsak nem családtagok. És végezetül: követeljük a Közszálli- tási Szabályzat olyatén való módosítását, amely lehetetlenné teszi *a most annyira divatos és sok félreértésre alkalmatadó odaítéléseket. Ha levágjuk a hidrafejeket, valar mennyit s alaposan le kell metszeni! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A képviselőház közigazgatási bizottságában folyó fővárosi törvényvitát élénk figyelemmel, sok vonatkozásban aggodalommal kiséri a városháza. A tisztviselőket természetszerűleg azok a problémák érdeklik legjobban, amelyek a törvényjavaslatnak a tisztviselők helyzetét és beosztását tárgyaló paragrafusai körül felmerülnek, a tanács tagjait szintén a maguk sorsa érdekli leginkább, mig a városházi sajtóirodát az a kérdés tartja izgalomban, megváltoztatják-e a törvényjavaslatnak azon szakaszait, amelyek az eddigi jogszokástól eltérően, zárttá kívánják tenni a bizottsági üléseket. A városházi újságírók a héten ülést tartottak a törvényjavaslatnak a sajtót illetően sérelmes intézkedései tárgyában. Hangsúlyozzuk, hogy a városházi újságírókat az értekezlet összehívása alkalmával semmiféle politikai szempont nem vezette, a fővárosi rovatvezetők minden politikától mentesen a sajtó és az újságírás egyetemes érdekeit tartották szem előtt, amikor felkérték a Magyarországi Újságírók Egyesületét, mint az ujságirók erkölcsi testületét, hogy a legsürgősebben szálljon síkra az újságírást ért sérelmek miatt. Az Újságírók Egyesülete csütörtökön délután tartott ülésében foglalkozott a városházi ujságirók kiküldötteivel együtt a fővárosi törvényjavaslatnak a sajtót illetően sérelmes intézkedéseivel, és elhatározta, hogy sürgős felirattal fordul a belügyminiszterhez, az országgyűlés két házához, a főpolgármesterhez és a polgármesterhez a sérelmek tárgyában. A Budapesti Napilapok Fővárosi Rovatvezetőinek Szindikátusa felkérte az ujságiróegyesületet, hogy a belátása szerint szükséges lépéseket és intézkedéseket a legsürgősebben tegye meg aziránt, hogy az országgyűlésen tárgyalás alatt álló fővárosi törvényjavaslat által az újságírói kart és az újságírói munkát érintő sérelmek még a javaslat törvényerőre emelkedése előtt a lehetőség szerint kireparáltassanak. A fővárosi ujságirók az egyesület vezetőségéhez intézett beadványukban megállapítják, hogy az országgyűlésen tárgyalás alatt álló fővárosi törvényjavaslatnak két intézkedése az, amely a sajtószabadság és a városházán folyó újságírói munka szempontjából aggályos. Az egyik sérelem a javaslat 33. szakaszának 2. bekezdésében foglaltatik, amely szerint „Az állandó szakbizottságok zárt ülésben tanácskoznak és határoznak.“ A másik tervbevett sérelmes intézkedés a törvényjavaslat 46. szakaszának 3. bekezdésében foglaltatik: „A tör vényhat ósági intézőtanács zárt ülésben tárgyal és határoz.“ Egyesületünkhöz intézett beadványukban hangsúlyozzák a városházi rovatvezetők, hogy a fővárosi közgyűlések a jövőben minden valószínűség szerint csak évenként négyszer-ötször fognak tartatni, ahogy azt a vidéki törvényhatóságoknál a már tető alá került közigazgatási törvény elő is Írja és amennyiben az ügyek túlnyomó nagyrészét intéző intézőta- •lács ülései a nyilvánosság elől el lesznek zárva, nemkülönben a törvényhatósági bizottság által választott szakbizottságok ülései is: a városházi élet megnyilvánulásainak ismertetésére a jövőben kizárólag a főváros vezetősége által kiadott hivatalos kommünikék fognak szolgálhatni. A Magyarországi Ujságirók Egyesülete november hó 28-án tartott elnöki tanácsi ülésében a Budapesti Napilapok Fővárosi Rovatvezetőinek Szindikátusa kiküldötteivel beható vizsgálat tárgyává tette a városházi ujságirók sérelmét, és megállapította, hogy a törvényjavaslat által kontemplált intézkedések az egész ujságiró-társadalom sérelmét jelentik, a kari érdekeket sértik, a sajtószabadságot veszélyeztetik. Ez okból kifolyólag a Magyarországi Ujságirók Egyesülete a maga teljes erkölcsi súlyával siet a városházán veszélyeztetett sajtószabadság segítségére, annál is inkább, mert az a tervezet, amely szerint a jövőben a városházán az összes bizottsági ülések zártak lennének, ellenkezik a mai renddel, amikor a városházán az összes főbizottsági ülések nyilvánosak. A törvényjavaslat igy ezek szerint sérti a sajtószabadságot, de súlyosbítja a helyzetet, amikor egy meglevő jogot koboz el. Abban, hogy a béke boldog esztendeiben szeretett fővárosunk gyönyörű világvárossá fejlődhetett, nagy szerepe van a magyar sajtónak is, amely a maga nyilvánosságával, hatalmas propagativ erejével sokszor éles, de mindig jóindulatú kritikájával az elmúlt évtizedek alatt mindenkor szeretettel és megértéssel sietett a fővárosi óhajtások, kívánságok és tervek segítségére. Tette ezt pedig pártkülönbség nélkül és éppen Budapest Székesfőváros polgármestere állapította meg néhány héttel ezelőtt, amidőn a városházi ujságirók egy alkalommal őt üdvözölték; a városházi ujságirók által képviselt lapok között lehetnek párt és világnézeti különbségek, de a város szereteté- ben, érdekeinek helyes felismerésében a közért való működésűkben valamennyien egyek és ugyanazok! A városházi életnek, a városházi politikának alapja és elengedhetetlen sine quo non-ja a nyilvánosság. A nyilvánosság, az újságírói működés lehetősége, mondhatnók a kovásza és élesztője volt mindig a városházi politikának, mert ez a nyilvánosság volt az, amely felmagasztalta az érdemeseket, a kiválókat, de a maga szöges ostorával sújtott azokra, akik azt megérdemelték. A városházi bizottsági ülések nyilvánossága azzal az eredménnyel járt, hogy nagy tervek, nagy ideák kerültek felszínre és jutottak megvalósításra, amelyek talán eltemetődtek volna egy kiadott kommünikében, ahelyett, hogy a sajtó ihlető ereje által életre hivattattak volna. A bizottsági ülések nyilvánossága mindezenfe- lül erős bástyája volt mindenkor az autonómiának, feltétlen és nagy- f ontosságu alkotmány-biztosíték, szerves része az önkormányzatnak, amely mindenkoron becsületesen megállta a helyét. A városházi sajtó munkásai nemcsak lélektelen fotografáló masinák, akik újságjaik hasábjaira vetítették a városházán történteket, hanem maguk is érdemes munkásai a köznek, hiszen soraikból főpolgármesterek és városházi főtisztviselők kerültek ki. A most fungáló városházi főtisztviselők között is számosán akadnak, akik büszkén hivatkoznak az újságírásban aratott babérjaikra, és szeretettel ápolják azt a közösséget, amely őket a városházi sajtóval, a toll szimbólumával összekapcsolja. A bizottsági és intézőtanácsi ülések nyilvánossága úgy hozzátartozik a városházi politikához, mint a napfény a szántóföldhöz: ha éri a vetést, kalászba szökken termékenyítő sugara alatt a mag, ám ha nem, elsenyved, elsorvad. Ezek a sérelmek nemcsak az újságírásnak speciális sérelmei, hanem a városházának, az autonómiának, az egész magyar közéletnek is. Amikor azt látjuk, hogy túlmenően a parlament, nyilvánosságán miniszterek és államférfiak Írnak szinte napról-napra cikkeket a sajtó különböző orgánumaiba: akkor nem szabad megengedni, hogy azt a sajtót, amelynek fontosságát a cikkíró politikusok nagyra értékelik, más oldalról lebéklyózzák és guzsbakössék. A sajtóra olyan 'áínksége van a városi életnek, mint a szántóföldnek a napfényre A fővárosi törvénytervezet a nyilvánosság elől el akarja vonni a bizottsági és az intézőtanácsi üléseket — A városházi újságírók kérelmére a Magyarországi Ujságirók Egyesülete sikraszáll a városházán veszélyeztetett sajtószabadságért — Az ujságirók memoranduma szerint a városházi bizottsági ülések nyilvánossága a kovásza a városházi politikának
