Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-02 / 44. szám
¥/. ev Budapest, 1929 november 2 Friedrich nyilatkozik maktuális problémákról A Keresztény Ellenzék a városi politikában együtt dolgozik Wolff Károllyal és nem csinál frontot a polgármesterrel szemben — Kozma Jenő a titkos választójog mellett, a Sztrókay-ügy, Búd, miniszter nyilatkozata a fővárosi közlekedés egységesítéséről, és egyébb érdekes témák Eionzelé»! érok: fi FELELŐS SZERKESZTŐ: fi Szerke$ztő»ég 6» kiadóhivatal: £?*** *vre.................................................■?? ® n fl n V1 A M n n n n fi Budapest, V., VisegrAclI-ulca 19. Fél évre........... .15 pengd W (| ß Y A Pl D O R D®- X Telefon: Llpót 923—23. _ Egyes szám Ara 60 filier ff § Postalakarékp. chequeszámla: 30913 A prímást szózat Azok a bölcs szavak, amelyeket Magyarország biboros-hercegprimá- sa a katolikus nagygyűlés keddi záróülésén elmondott, tulhangzanak az ünnepség keretein, intő szózattá hangosodnak, meghallgatást és ma- gukbaszállást követelve felekezeti különbség nélkül mindannyiunk számára. Azt mondotta Magyarország hercegprímása, akit Isten a legmagasabb méltóságra emelt, hogy rá kell eszmélnünk arra, hogy szegények lettünk, hogy igényeink felfokozása végromlásba vezet. Meg kell szívelnünk szent Benedek ezernégyszáz esztendős bölcs tanácsát: mindent, ami felesleges, ki kell küszöbölni az egyéni és állami életből, Ezekben a komoly időkben, ha kevesebb a fizetésem vagy a jövedelmem, mint békeidőben —- mondotta a hercegprímás — akkor nem emelem életszínvonalamat a békebeli fölé, hanem leszorítom. Azt is bátran kimondom, mert érzem, hogy ki kell mondani valakinek: ha Csonka-Magyarország vagyunk, akkor szabjuk csonkaságunkhoz állami igényeinket! Úgy érezzük, pregnánsabban és magas közjogi méltóságában szinte szokatlanul éles gyakorlati érzékkel senki sem fejezte ki az utolsó tis esztendő legnagyobb baját, úgy a társadalmat, mint az államot és a fővárost illetőleg. Elvesztettük a. háborút, fájdalmas szegénységünkben, bus csonkaságunkban túldimenzionáltuk magunkat: a méretek és keretek, amelyek megfelelőek voltak a húszmilliós Magyarországnak, szükeknek és kicsinyeknek bizonyultak nyolcmilliós nyomorúságunkhoz! A hercegprímásnak a mostani gazdasági krízisben „nem volna lelke“, hogy uj palotára akár az államtól, akár a fővárostól csak egy hitért is elfogadjon, — ám a vulkán tetején tobzódik az őrült danse macabre, épülnek a hatósági paloták, melyeknek lakói sokkal, de sokkal szerénytelenebbek, mint a krisztusi lelkű főpap, rongyaik közepette közpénzekből grófi- palotákat vásárolunk, üzemi felhőkarcolókat tervezünk, intézményeket akarunk létesíteni, amelyek koldus mivoltunk mellett nyugat-majmolósunkban drága, de felesleges gyűrűt jelentenek lesoványodott ujjúinkon! Vájjon a nemsokára kezdődő fővárosi költségvetési vita kába zsivajában fogunk-e emlékezni a bölcs és igaz főpásztori szózatra, a luxus kiadások megszavazása közepette eszünkbe jut-e a nagy gyűlési záróbeszéd, melynél igazabb és megrá- zóbb Álene Tekel nem rajzolódott még a magyar firmamentumra? Fedett uszodák, filmgyári alaptőkék, megvásárolt mágnás paloták berendezésének megszavazása közben jutnak-e eszünkbe a véres nyomor képei, amelyek tragikusan igazolják, hogy mennyi, de mennyi a hiba közéletben és magánéletben egyaránt! Amelynek halálos, úgy tetszék, elaszta, életre pezsdiil-e a kór sivatag, vagy pusztába kiáltó hang volt a hercegprimási beszéd, amelyet nem hallanak, vagy nem akarnak hallani a magyar éjszakábant Friedrich István, a forradalom utáni Magyarország- első miniszterelnöke, a magyar politikai élet egyik legtartalmasabb és legtehetségesebb egyénisége, az utóbbi időben mintha visszahúzódott volna a városi politikától, ahol pedig az ő tisztán- látó szemére, nagy gyakorlati érzékére és széleskörű tudására ma nagyobb szükség van, mint valaha. Legutóbb a fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatosan mondott Friedrich a közgyűlésen improvizált beszédet, melynek a törvényhatósági bizottság minden pártján aratott átütő erejű sikere igazolta, hogy Friedrich az a providenciális államférfi, akinek mindig érdekes mondanivalója van, Friedrich Istvánnak a városi politikától való időleges visszavonulását az okozza, hogy nagyon el van foglalva a Keresztény Ellenzék szervezésével, amely hovatovább jelentős szerepet játszik az országos politikában. Hogy azonban a közönség addig se nélkülözze Friedrich érdekes és értékes véleményeit a városi politika aktuális kérdéseit illetően, munkatársunk felkereste Önagyméltóságát, hogy hozzá a legaktuálisabb problémákat illetően kérdéseket intézzen. Mi a véleménye Nagyméltósá- godnak a Sztrókay-ügyről — volt első kérdésünk. — E pillanatban én. nem tudom még, hogy mi lesz az elrendelt vizsgálat eredménye, nem is voltam ott azon a pénzügyi bizottsági ülésen, amelyen ez az egész ügy kirobbant és ig-y nekem kialakult véleményem nincsen ebben az afférban. — Hogy Sztrókay vezérigazgató szerepe ilyen kitörő indulatok között tárgyaltatott, azon azonban nem csodálkozom, mert az önkormányzat szembe került itt azzal a régi önállósitási vággyal, amely a közgyűlés és a szakbizottságok felett fölényesen át akar repülni, a külön részvénytársaság- repülőgépén. Régi feszültségek kerestek ezúttal kiegyenlítődést, pártokra való tekintet nélkül, meglepő egyhangúsággal. — Nem tudom, hogy a felhozott vádak közül melyek fognak indokoltaknak bizonyulni, lehet hogy valamennyi a vizsgálat során alaptalannak fog bizonyulni. Lehetséges. De tarthatatlan állapot, hogy egy üzem vezérigazgatója és a város legfontosabb bizottsága között ilyen áthidalhatatlan antagonizmus álljon fenn, amelyet még ott a helyszínén, az üzemek alpolgármes— .1: Uj Budapest ludósitójától —, tere az elnöki székből súlyos kijelentésekkel alátámaszt. — Ennek, az egyes üzemek vezetői részéről, az autonómia felé kisugárzó fölényeskedésnek megtestesítőjét — lehet, hogy alaptalanul — a városatyák tuiuyornórészben Sztrókay vezérigazgatóban látják, aki ezért került abba az ellenséges viharba, amelyre még nem volt precedens. — Sipőcz polgármesterre nehéz feladat hárult ezzel az esettel. Bi- zom abban, hogy el fogja úgy intézni, hogy sem az autonómiát sérelem, sem Sztrókay vezérigazgatót méltánytalanság ne érje. Mi a véleménye Excellenciád- nak Búd kereskedelemügyi miniszter azon hírlapi nyilatkozatáról, amelyben 'az Uj Budapesttel egyezően a közlekedési üzemek egységes irányítása mellett foglal állást!-— Búd Jánostól mást vár ugyan a nyomorgó ország, mint a budapesti közlekedés egységes programjának a kidolgozását, de ha már erre a térre átrándult, nem arathatván további babérokat saját rózsakertjeiben, el kell ismernünk, hogy teljesen igaza van. Ezerszer hangoztattuk a városházán, ezerszer sürgettük, hogy az összes közlekedési ügyek intézése egy kézbe kerüljön, de sajnos eredmény nélkül. — Sarkunkra kellett volna álla- nunk már régen ennek a problémának a megoldása végett, de elmulasztottuk. Hiába, ránkragadt a konszolidáció időelmélete. Mi is elhisszük már, hogy az idő nekünk dolgozik. Vagy pláne helyettünk. — Hogy Búd Dárius, a kincstári feleslegek nagy sampionja, az üzemi tartalékolások és feleslegek gyűjtése ellen prédikál most, az kissé humoros, de amit a fővárosi közlekedési egységesítésének sürgősségéről mond, az nagyon helyes. Méltóztatott olvasni Kozma Jenő dr. beszédét, amelyet pártja ezévi közgyűlésén tartott? Koznia Jenőtől, a Bethlen (Ripka)-párt elnökétől politikai ellentétek választanak el, de most örömmel látom és hallom, hogy ő is a titkos választójog mellé állott és ellene van annak, hogy számtani hókusz-pókuszókkal meghamisítsák a közgyűlés összetételét. El kell ismernem, hogy Kozma itt a saját kormányával és főpolgármesterével helyezkedett szembe. Ripka egy saját egyéni ambíciójának és álmainak megfelelő álautonómiá- val kísérletezett ama bizonyos „tervezet“ formájában, azt a belügyminiszteriéi is szerette volna elfogadtatni, de rettenetesen pórul járt vele. A minisztere otthagyta áldozatul a, harctéren, a saját pártja pedig gondol a jövőre és nem meri a titkos választójogon alapuló autonómiát elárulni. — Az egységespárti párturalom sokkal gyengébb már máma, semhogy ilyen betörési kísérletek, mint amilyent Ripkáék terveztek, sikerülhetnének. De a főpolgármesternek különben sincsen ma már az a politikai súlya, hogy ilyen nagyszabású stratégiai akciót irányítson. Vass József népjóléti miniszter maga is nagyon pikáns helyzetben van Bethlen rendszerével szemben. Elnöke és pártvezére Zichy tTános éppen e napokban mondotta, hogy pártjának az ellen- zékbevonulása aktuális lett. Vagyis a gazdasági párt előreláthatólag rövidesen le fog szállani a konszolidáció diadalszekeréről. Akkor pedig Ripka utolsó támfala is kidül. — Nem tudom megérteni, hogy Ripka ilyen legyöngült pozícióból hogyan indulhatott ilyen hóditó utakra. Kozma Jenő demokratikus állásfoglalása pedig még érthetetlenebbé teszik egész vállalkozását Mikor lesznek a községi választások Nagyméltóságod véleménye szerint — volt a következő kérdésünk. — Én azt hiszem, hogy a választások a jövő évi nyár előtt má( aligha fognak lezajlani. Ahogy az egész parlamenti helyzetünk, a közeledő jóvátételi probléma felvetésével koinplikálódik, nem látom annak a lehetőségét, hogy a fővárosi törvény a karácsonyi szünet előtt megszülessen. Jó lesz, ha addig maga a javaslat elkészül — Mindenesetre arra kellene törekednünk, hogy a jövő évi költségvetést már az uj éra tárgyalja le. A mai bukdácsoló átmenet kimondhatatlan kárára van a közügynek. — Érdekes momentum az is, hogy a képviselőválasztások ideje is közeledik, mert azokat is 1931-ben kell megtartani. Kívánatos volna tehát, ha a törvényhatósági választás az 1930-as évben volna, nehogy a két választás időpontja egymáshoz tulközel essék és a két választási mozgalom egymásba átnyúljon. Hogyan látja Excellenciád a Keresztény Ellenzék helyzetét a városházán és mi a párt álláspontja a polgármesterrel szemben — kérdeztük végezetül. — A keresztény ellenzék az országos politika szempontjából szervezkedik. A városházán mi Wolff Károly pártjával együtt dolgozunk VJinoSPOLiTlKAS *P£$C KÖZGAVJ»£TIÍAJ> UJ BUDAPEST
