Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-03 / 31. szám

Ngs. Szeri'' erJcesí’ urnák, Bp 3/. szám ^i-u; Budapest, 1929 augusztus 3 UJ BUDAPEST Előfizetési érek: Egész évre .......... 30 pengő Fél évre............................................................13 pengő Egyes szám éré 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dlt Szerkesztőség és klndóhlvalal : Budapest. V.. VlsegrAdl-utca 19. telefon: LlpOl 923—23. Poslelakarékp. chequeszámla: 30913 Eladni! Az ügyosztályok költségvetési előirányzatában ismét találkozunk a Lipót-köruti bérházak értékesíté­sének gondolatával, sőt hir szerint arról is szó van, hogy a régi pia­rista rendház értékes dunaparti tel­kétől is megváljon a főváros. Az in­gatlan-eladások terve ellen itt is ott is hangokat hallunk, tiltakozást, hogy a főváros ne rendezzen kiáru­sítást értékes objektumaiból, és egyéb módon igyekezzen fedezni az egyre bővebben termő szükségletek egyre nagyobb kiadási terheit. Vizsgáljuk meg, szüksége van-e a fővárosnak csakugyan a fenti ingat­lanokra, és azok elvesztésével nem ér-e bennünket olyan pótolhatatlan veszteség, amelyért jogosan fogja felelősségekben amúgy is dús ko­runkat megbélyegezni egy későbbi nemzedék. Lamotte tanácsnoknak feltétlenül igaza, van, amikor ezeket a hasznot nem hajtó, közszükségleti célokat nem szolgáló ingatlanokat el akarja adni, hogy a befolyó milliókon okos és közhasznú beruházásokat eszkö­zölhessen. Senki sem mondhatja, hogy a piarista telken egy újabb hatósági szálloda építési közcél lenne, és az sem közcél, hogy a Li­pót-köruti bérházak négy. és hat­szobás lakásaiban továbbra is gara­sokért lakjon néhány boldog kivá­lasztott. A szóbanforgó objektumok valóban brilliánsok a pesti ingat­lanpiacon, de a főváros, a régi bol­dog nagy Magyarország gyászruhás özvegye, nem engedheti meg magá­nak azt a luxust, hogy brilliánsgyii- rüket hordjon a mindennapi megél­hetésért vívott küzdelemben kisebe­sedett kezén. Nem áll meg az a vád sem, hogy a főváros egyik kezével eladja a hasznothajtó ingatlanokat, másik kezével hasznot nem hajtó grófi pa­lotákat vásárol. Jól tudjuk, hogy sem a Wenckheim, sem a Károlyi­palota megvásárlása nem volt szív­ügye a fővárosnak, az is kétségte­len, hogy a két palotát végered­ményben közcélok: múzeumok és népkert létesítése cégére alatt vásá­rolták meg. Nem azért ad el a fővá­ros, hogy vegyen, hanem azért ad el, hogy azokat a szociális célokat, azokat a közcélú beruházásokat, amelyeket a folyó bevételekből a közterhek emelése nélkül fedezni nem tud, valóra válthassa. Ha választani kell, hogy a Lipót- köruti bérházak és a piarista-telek megmaradjanak-e a főváros tulaj­donában, vagy egy uj árvaházzal épüljön több, vagy útburkolásra fordítsák az igy kapott összegeket, akkor egyetlen pillanatig sem sza­bad habozni. A lipótvárosi és bel­városi városi ingatlanok elvesztését senki sem sajnálja, az uj közcélú lé­tesítmények áldásaiban százezrek és százezrek részesülnek. Felhívjuk tehát a figyelmet, hogy ne ábrán­dozzunk egy szentimentális ideoló­gia hazug ábrándképein, és adjuk el azokat az ingatlanokat, amelyeknek városi tulajdonban való megmara­dása nem szociális érdek. A város pénzügyi politikáját nem hatásos, de üres frázisoknak, hanem okos reálpolitikának kell és szabad irá­nyítania! Lázár Ferenc dr., aki a magánéletben királyi közjegyző, — tevékeny szerepet tölt be a főváros törvényhatóságának az életében. Mint a Keresztény Községi Párt vezető tagja, valamennyi városházi fó­rumon, a főváros közigazgatási bizott­ságában épugy, mint más szakbizottsá­gokban és a közgyűlésen, mindannyiszor szót emel, valahányszor közérdeket kell szolgálni. Közismert érdemet alapján ju­tott be a felsőházba, ahol a fővárost kép­viseli. Ezekből az érdemeiből magyaráz­ható, hogy az utóbbi időben napilapok­ban is a főpolgármester-jelöltek között emlegették, ő azonban szerényen vissza­utasította ennek a kombinációnak még a lehetőségét is. Amikor az Uj Budapest munkatársa felkereste és megkérte, hogy a főváros törvényhatóságának őszi kampányára vo­natkozóan adjon programmot, — min- gyárt a beszélgetés elején kitér azokra a nyári kacsákra, amiket a legkülönbö­zőbb berkekből fölrepilettek — főpolgár­mesterválságról, uj pártalakulásokról és egyebekről. — Itt nyilvánvalóan, — úgymond, — nyári kacsákról és az uborkaszezon kita­lálásairól van szó. Én a magam részéről szükségesnek tartottam, hogy ezekről az alaptalan híresztelésekről legalább a ma­gam személyét illetően nyilatkozzam. Az én neuem soha szóba sem került és nem is kerülhetett. Arra a kérdésre, hogy a fővárosi köz- igazgatásról általában van-e valami mon­danivalója, a következő rendkívül érde­kes és határozott választ adta: — A városházán igy tovább kormá­nyozni nem lehet. Az utóbbi időben kissé visszahúzódtam a törvényhatósági életben való részvételtől, aminek oka az, hogy az én nézetem szerint nem okos dolog minden lényegbevágó kérdésnél paktu- mos megoldást csinálni. Az én felfogásom egyenesen irtózik az ilyen kompromisz- szumos kormányzástól. Sok városházi hi­bának az okát ebben a paktumos kor­mányzási rendszerben látom. Többségi párt nélkül kormányozni nem lehet, mert igy egyetlen pártnak a programmja sem érvényesülhet. Mindenik párt elalkuszik valamit és minden egyes esetben részle­ges és momentán előtolakodó pártérde­kek érvényesülnek — egységes koncepció helyett. — Az én nézetem szerint — folytatta Lázár Ferenc — az uj törvényhatósági bizottságban meg kell változtatni ezt a szellemet. Arra kell törekednünk, hogy az uj választásoknál nagyobb és tömörebb frontban vegyük fel a küzdelmet. Ebben a tekintetben utalok a törvényhatósági választásokra, amelyeknek jelenlegi elő­készítése már irányt mutat a mi szá­munkra is. Az országban a törvényható­sági választásokra mindenfelé u. n. Nem­— Az Uj Budapest tudósítójától. — zeti Párt cim alatt szervezkednek és ez alá a zászló alá tömöritik az összes érté­kes elemeket akár a jobboldalon, akár a középen, vagy esetleg a demokratikus ol­dalon foglaljanak is azok helyet. Nekünk ilyen irányban revízió alá kell venni ed­digi álláspontunkat, de a kormánynak is segítséget kell nyújtania ebben az irány­ban és egyszersmindenkorra szakítania kell azzal a szisztémával, amellyel fővá­rosi vonatkozásokban operálni szokott. Közbevetően megjegyeztük, hogy bár­milyen erős községi párt alakulása esetén is a kormány kezében marad a döntés joga úgyszólván minden jelentősebb auto- nómikus kérdésben. Lázár Ferenc meg­értéssel fogadja ezt a közbevetést és a következőket jegyzi meg: — Ha a városházán volna egy nagy és erős többségi párt, amelynek' nem kell esetenként arról gondoskodnia, hogy va­lamely kompromisszum utján kapjon segítő csapatokat a szavazáshoz, akkor olyan nagy tekintéllyel léphetne fel a törvényhatóság a kormánnyal szemben, hogy úgy az autonómia védelmében, mint egy komplett programm végrehajtása te­kintetében komoly eredményeket lehetne elérni. Nem okvetlen szükséges, hogy a törvényhatósági életben ez a többségi párt lekopirozott másolata legyen a par lamenti többségi pártnak, mert a törvény­hatóság élete egészen más terület. Ha ilyen többségi pártot tudnánk összehozni. akkor a törvényhatóságnak kevesebbet kellene az országos politika felé kacsin­tania. Ez a többségi párt nagyobb felelős­ségérzettel nézve meg minden fillért, amit kiad. Ez a többségi párt alaposan meg­nézné, hogy mire adja ki az adófizető polgárság által nehezen kiizzadt adókat. A főváros és a kormány viszonyáról szólva érdekes kérdést vet fel Lázár Ferenc: — Szeretném egyszer négyszemközött megkérdezni a kormánynak a főpolgár­mester mellé rendelt pénzügyi ellenőrző szakértőjét, hogy ő maga szükségesnek tartja-e további szereplését? Szeretnék külön kimutatást látni arról, hogy mit végzett a kormány pénzügyi szakértője a városházán és ebből a kimutatásból sze­retném megállapítani, hogy van-e haszna ennek a — szigorúan véve — törvényben nem gyökerező intézménynek. Szóbahozzuk a készülő jövő évi költség- vetést, amelyről egyes lapokban már való­ságos rémhírek terjedtek el. Megemlít­jük, hogy a deficit veszedelme fenyegeti a jövő évben a fővárost és ha nem is lesz deficit, a főváros háztartásának az egyensúlyát csak úgy lehet biztosítani, ha nagyobb beruházásoktól tartózkodunk. Lázár Ferenc ezeket mondja: — A költségvetésben igen sok és jelen­tős kiadási tételt lehetne megtartani, ha a főváros vezetősége és különösen a pénz­ügyi ügyosztály nem tévesztené el szem elől azt az alapelvet, hogy a fővárosnak nem kell állami feladatok teljesítését vál­lalnia. A főváros csak speciálisan köz­ségi feladatok teljesítésére vállalkozha- tik. Ha ebből az alapelvből indulna ki a főváros vezetősége, akkor, — garantá­lom, — nem kellene félni a defficittől. Célzok elsősorban egyes rendes és rend­kívüli segélyekre, továbbá olyan egyesüle­tek és intézmények segélyezésére, ame­lyeknek legjelentősebb bevételi forrása mindig a fővárosi segély. Végre szakí­tani kell azzal a köztudatba átgyökered- zett hittel, hegy a főváros mindenkinek a fejőstehene. Közlekedési kérdésekre terelődik ez­után a beszélgetés. Lázár Ferenc a fővá­ros közlekedési politikájáról a követke­zőkben szegezi le a maga véleményét: — Végét kell vetni annak az anomáliá­nak, hogy a főváros közlekedési politiká­jában a legziirzavarosabb rendszertelen­ség uralkodik. Egységes közlekedési poli­tikát kell inaugurálni. Amig az autóbusz közlekedés vezetősége magát mindenki­től fiiggetleniteni igyekszik s amig ezt a tanács és a belügyminiszter tűri, addig a fővárosi közlekedési bajok orvoslásá­ról beszélni nem lehet- A Beszkárt léte­sítésekor az összes fővárosi pártvezérek­nek az volt az elgondolásuk, hogy a Beszkárt lesz a főváros mindenfajta köz­lekedésének központi szerve. Ha ez a felfogás érvényesülne és a főváros vala­mennyi közlekedési vállalatát a Beszkárt égisze alatt egyesítenék, akkor olcsóbb, egyszerűbb és áttekinthetőbb lenne a fő­város közlekedésének adminisztrációja és ennek következtében olcsóbb lenne maga a közlekedés is. Ezt az egységesitést gyorsan végre kell hajtani, még mielőtt az autóbuszüzemet megtöltik a különböző protekciók, városatyai és egyéb érdekek újabb és újabb igazgatói állásokkal. Végül rátereljük a beszélgetést a fővá­rosi reformra, amelyet már két eszten­deje ígért a belügyminiszter. Lázár Fe­renc véleménye a következő:-— Résztvettem a fővárosi törvényter­vezet egyik ankétjén és igy az alapelve­ket ismerem. Kijelenthetem, hogy ezeket az alapelveket a fővárosi törvény terveze­tének princípiumait helyesnek és sürgő­sen megvalósilandóknak tartom. Nagy örömmel üdvözlöm például azt a ren­delkezést, amely megszünteti a tanács intézményét, ugyancsak helyeslem azt a tervet is, amely szerint a törvényhatósági bizottság tagjainak létszáma csökkenni fog. Ezekben nyilatkozott Lázár Ferenc a fővárosi törvényhatóságát érintő problé­mákról. Ez a nyilatkozat nagy városházi koncepció körvonalait adja. VÁnnsvGfJTUCAI fc« C KOllSJL'LnA&ÁGl PHETILAP Többségi párt nélküLpaktiimos megoldásokkal kormányozni nem lehet - mondja Lázár Ferenc Részletes nyilatkozat a városházi nagy és erős többségi párt ki­alakulásának lehetőségéről, a jövő évi költségvetésről, a kormány városházi pénzügyi ellenőréről, a közlekedési politika rendszer­telenségéről és az egyéb aktuális problémákról „Az ui választásoknál nagyobb és tömörebb ironton kelt felvenni a küzdelmet“

Next

/
Thumbnails
Contents