Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-22 / 25. szám

Szerdahelyi *, Bp— '■ Sándor,szerkesztő t '-r'o' 4„ ­VI. évfolyam 25. szám Budapest, 1929 Junius 22 Előfizetési Arak: Egész évre .......... 30 pengő Fél évre....................................................13 pengő Egyes szám éra 60 llllér Szerkesztőség és klndrthlvolnl: Budapest, V., Visegrédl-utca 19. Telefon: Llpól 923-23. Poslalakarékp. chequeszámla: 30913 Közjótékonyság, szociálpolitika és közművelődés Az én költségvetésem Irta: Liber Endre, fővárosi tanácsnok Megint Éber Ismét kénytelenek vagyunk fog­lalkozni a régi képviselőházban tar­tott üzemi nagygyűléssel és a tör­vényhatósági bizottság azon határo­zatával, amellyel az üzemi problé­mában a főváros vezetőségének adott igazat. Ugyan nem a kérdés fontossága izgatja kedélyünket, még kevésbé Éber urnák és társainak Személye, hiszen a probléma el van döntve és az sem kétséges, hogy a vesszőparipán való lovaglás Éber Antal és társai részére a legköze­lebbi törvényhatósági bizottsági vá­lasztásokra való nagyon is átlátszó készülődés volt. A héten azonban uj vágányokra terelődött az üzemek dolga: Éber Antal és társai az üze­mek fenntartására vonatkozó köz­gyűlési határozatot megfellebbezték a belügyminiszterhez. Ismételjük, sem bennünket, sem egyetlen komoly politikai faktort nem érdekel, hogy az üzemellenes ipari és kereskedelmi érdekeltségek párttá fognak-e tudni tömörülni Éber Antal mai, a nyilvánosság ki­zárásával működő erzsébetvárosi pártköre mögé, vagy hogy a kama­rai elnökség fogja-e jutalmazni a ■vezérigazgató ur dús fantáziáját. Lehet, hogy mint a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, főrend is lesz az Olaszbank kitűnő vezére, aki azonban nem túlzottan válogatja az eszközöket, amelyek céljai elérésére vannak hivatva őt segíteni. Erre a tőle különben nem szokatlan kímé­letlenségre és az eszközök meg nem válogatására vall a közgyűlési ha­tározatnak a belügyminiszterhez való megf ellebbezése, amely tu­datos megsértése az autonó miának, annak az autonómiának, amelynek a közgyűlésen való védel­me zésére egy meggondolatlan pilla­natában Vázsonyi jóindulata Éber Antalt csatasorba állította. Az elvakultság tehát akkora Éber Antalban, hogy az autonómia ellen ő hívja segítségül a belügyminisz­tert és vesztes félként maradva a porondon, idegen segítséggel készül megoldani egy számára dicstelenül végződött belső háborút! A formai jgg természetesen egyetlen pillana­tig sem zárja ki Éber ur számára a fellebbezési lehetőséget, ám az anyagi igazság egy pillanatig sem lehet ezen eljárás mögött. A legnagyobb mértékben lovagiat- lan ez az eljárás, de Éber Antal nem az a fiú, akit túlzott nemeskeblü- séggel lehetne vádolni. Tagadhatat­lan, hogy Éber ék vesztesen hagyták el az üzemi probléma közgyűlési csataterét: nos, Éber Antal nem res­tet feltápászkodni a küzdelem szín­teréről, hogy a sarkát vágja el el­lenfelének, akivel szemben a nyílt ütközetben vesztes maradt. Hogy a bankokráciában milyen dicsérő jel­zővel illetik az üzleti „geszi ió“-nak cet a módját, azt nem tudjuk, de nem is vagyunk rá kiváncsiak, de erről a virtusról az autonómia minden egyeneslelkü barátjának megvan a maga véleménye. Túl azonban min­den hátbatámadáson és szánalmas erőlködésen, élni és virágzani fog­nak a közjóiét érdekében a városi üzemek! A jövő évi költségelőirányzat össze­állításánál a szociálpolitikai ügyosztály is annak a jó gazdának a számításával dolgozott, aki elsősorban is szemügyre veszi a rendelkezésre álló vagy előre­láthatóan biztosan befolyó pénzkészletet és azután valósítja meg azokat a szük­ségesnek mutatkozó terveket, amelyek már mind készen vannak és kivitelre várnak, de amelyek azután egy pontos számvetés után el-elmaradoznak egy szebb jövőre. Kétségtelen az, hogy a szociálpolitikának az élettel együtt kell haladnia és mindenütt az egész világon a háború befejezése óta a szociálpoli­tikai elvek és gondolatok hatalmas változáson mentek keresztül. Soha olyan nagy mértékben nem fejlesztették a szo­ciális intézményeket, mint éppen az utolsó években, aminek okát a szociál­politikának az egész állam életére ki­ható nagy hatásaiban kell keresnünk. A székesfőváros törvényhatósága sem vonta ki magát ez alól a szociálpolitikai fellendülés alól és lépten nyomon kife­jezést adott annak a kívánságának, hogy itt nálunk is a szociálpolitikai kérdésekkel rendszeresen és behatóan foglalkozzunk. A háború után bekövet­kezett súlyos gazdasági helyzetben, amelyet az gtkos trianoni szerződés még csak megnehezített, a legelső tennivaló az volt, hogy a segítésnek minden for­rását odairányitsuk, ahol arra a leg­nagyobb szükség volt, hogy ezáltal a pillanatnyi nyomort enyhítsük, de las­san és fokozatosan ezek a törekvések odairányulták, hogy az ideiglenes és pillanatnyi segítségre szolgáló pénzfor­rásokat olyan célokra fordítsuk, ame­lyek maradandó intézményekkel szolgál­ják a szociális gondoskodás eszméjét és állandóan biztosítják az arra rászoru­lók segitését. A főváros anyagi erejéhez mérten és viszonyítva a háború előtti kiadásaihoz aránylag elég sok terhet vállalt magá­ra; elegendő e tekintetben arra utalni, hogy mig a háború előtt szegényházai és árvaházai alig kerültek valamibe, hiszen az alapitványok kamatai, az ado­mányok és egyéb rendesen visszatérő jövedelmek ezeknek az intézményeknek úgyszólván az összes kiadásait fedez­ték, ma ezeknek az intézményeknek a kiadásait az újonnan létesített intézmé­nyek kiadásaival együtt a községi alap­nak kell fedeznie. A rendszeres szociál­politikai munkában, sajnos, nagyon hosszú idő mulasztásait kell helyre­hozni és ha ezeknek a mulasztásoknak a pótlása és az immár elkerülhetetlenül szükséges intézményeknek a létesítése kissé lassúbb tempóban is halad, mint ahogy haladnia kellene, ennek csakis az az oka, hogy a még mindig eléggé súlyos gazdasági viszonyok a már meg­kezdett munkában is, reméljük nem hosszú időre, megállást parancsolnak, mert vannak a fővárosnak olyan szük­ségletei, amelyeknek a kielégítése el­kerülhetetlenül szükséges, még az any- nyira fontos és elsőrangú szociálpoli­tikai feladatokkal szemben is. Az uj költségvetés összeállításánál ezek a szempontok vezérelték ügyosz­tályunkat; szem előtt kellett tartanunk a főváros pénzügyi helyzetét és ha né­hány uj és fontos intézménynek a lé­tesítésétől és néhány uj tervnek a meg­valósításától ezidőszerint el is kellett állnunk, tettük ezt abban a biztos re­ményben, hogy a főváros törvényható­sága intencióinak a főváros pénzügyi helyzetének a megszilárdulása után, ha talán csak lépésről-lépésre, de okvet­lenül eleget tudunk tenni. Szeretetotthonainknál a költségvetést a folyó évi kiadásokkal szemben alig emeltük valamivel, sőt az uj szeretet­otthon építésére is csupán a folyó év­ben beállított összeget irányoztuk elő, bár a szakbizottságok, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, e tekintet­ben annak az összegnek a felvételét hozták javaslatba, amely összeggel az építkezés megindítása biztosítható volna. A szegénysegélyezésnél a magunk részé­ről is kb. 88.000 pengő emelést tartot­tunk szükségesnek, mig a szakbizottság a nagy gazdasági nehézségekre való tekintettel, még ezt az emelést is kevés­nek tartotta és további 100.000 pengő emelést javasolt. Hasonlóképpen némi költségtöbblettel kell számolnunk az étkeztetési akcióknál, aminek okát fő­leg az élelmiszerek árának az emelésé­ben kell keresnünk. Látszólag nagy költségtöbblet mutat­kozik az árvaházak tételénél. Tudva­levő dolog, hogy a közgyűlés a fővárosi Erzsébet-leányárvaház részére megsze­rezte a Notre Dame de Sion Villányi- uti intézetét, ahol a férőhelyek számát lényegesen emelhetjük és ahol 3—6 éves leányok részére is tudjuk biztosítani az intézeti ellátást. Az uj intézet vételárá­nak második részlete: 750.000 pengő, de ezzel szemben áll 800.000 pengő bevétel, amit az Erzsébet-leányárvaház régi tel­kének az eladásából remélünk bevenni; ezt az ingatlant t. i. a főváros, mihelyt az árvaház uj hajlékába átköltözik, nyilvános árlejtés utján kivánja érté­kesíteni. Uj tétel még az árvaházaknál a leányárvaház fonyódi üdülőtelepe, amely még ezen a nyáron elkészül és rendeltetésének átadható lesz. Az anya- és csecsemővédelem terén az Országos Stefánia Szövetség 15 anya- és csecsemővédelmi intézetén kivül a főváros a múlt évben nyitotta meg hat uj intézetét, amelyekben a védőintézeten kivül a napközi otthon és bölcsőde is működik azzal a céllal, hogy a mun­kába, hivatalba járó, vagy az arra rá­szoruló anyák nappal gyermekeiket ott elhelyezhessék. Ezeknek az intézmé­nyeknek a szaporítását is kimondotta a közgyűlés, minthogy azonban a kor- mányzóné nevéről elnevezett két gyer­mekotthon fenntartásának a költségei újabb 600.000 pengővel terhelik a jövő évi költségvetést, egyelőre újabb intéz­mények létesítése a jövő évben elmarad. Az uj „Horthy Miklósné gyermekotthon“ két részből fog állani: a bicskei át­meneti gyermekotthonból, ahol a cse­csemők és a leányok 18 éves korukig nyernek elhelyezést és gondozást, a hű­vösvölgyi gyermekotthonban pedig át­meneti leányotthon és külön 3—6 éves gyermekek árvaháza lesz. Ez a két uj intézmény még ennek az évnek a má­sodik felében megnyílik és körülbelül 350 arra rászoruló gyermek elhelyezé­sére lesz alkalmas. Az egyesületi segélyezés terén az ügy­osztály pontosan eleget tett a m. kir. belügyminiszter rendeletének. A minisz­ter a f. évi költségvetést jóváhagyó le­iratában a főváros által nyújtott segé­lyek összegét tulmagasnak találta és 1 millió pengőben állapította meg azt az összeget, amelyet a főváros általá­ban véve segélyezésekre fordíthat. Ügy­osztályunkra ebből az összegből 297.000 pengő jut, ennek az öszegnek a költ­ségvetésbe való beállítását javasoltuk, ami az idei évi segélyösszegekkel szem­ben egy 48 százalékos leszállítást jelent. A .szociálpolitikai bizottság éppen a társadalom nehéz helyzetére és az egye­sületek működésének a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között való szük­ségességére való tekintettel azt java* soita, hogy a tanács kérje a kormány­tól annak engedélyezését, hogy az egye* sületi segélyek legalább is az idei kere­tek között állapíttassanak meg. A kislakásos bérházak kiadásainál is egy nagyobb költségtöbblet szerepel a kiadások között: az 1926. évben épített kislakások építési összegének törleszté­sére 1,350.000 pengő; ez a kiadási többlet azonban az általános költségvetést nem érinti, mert a költségvetés más helyén mint bevétel szerepel. Egyébként újabb lakások építését az ügyosztály ezidő­szerint, a főváros anyagi helyzetére való tekintettel, nem tervezi, csupán 400.000 pengő van előirányozva, mint évenként visszatérő kiadás, szükség- lakások építésére. Egy nagv város éle­tében újabb szükséglakások építésére éppen úgy kell gondolni, mint a rendes bérházak építésére, ezért kell erre a célra minden esztendőben fedezetről gon­doskodni. A szociálpolitikai bizottság ezen a téren is nagyobbfoku tevékeny­séget kívánt és ennek az összegnek a kétszeresét javasolja előirányozni. De ha a főváros lakásépítkezése a jövő év­ben szünetel is, minden remény meg­van arra, hogy a főváros tisztviselőinek lakásépítési akciója — habár egyelőre csak kisebb keretekben is — a megoldás stádiumába kerül. Megvalósul még ebben az évben az ügyosztály népfürdőépitési programmjá- ból is az első kísérlet: a Dandár-utcai népfürdő, amely minden valószínűség szerint még november elején készen lesz. Fenntartására felvett kiadások uj tételként szerepelnek a költségvetésben, de az előirányzott bevételek a kiadá­sokat fedezik, úgy hogy ez az nj intéz­mény nem jelenti a főváros újabb meg­terhelését. Ugyancsak nj tétel az I. kér. kelenföldi ingyenes dunai strandfürdő, ami már a múlt évben megnyílt, de most már mint rendes tétel kerül a költségvetésbe, újabb többletkiadást azonban nem jelent. A Fővárosi Nyilvános Könyvtárnál lényeges különbség nem mutatkozik, a jövő évi költségvetéshez az ideivel azo­nos összegben szerepel a Wenekheim- palota átalakítása, ami az idén kezdetét is veszi és minden valószínűség szerint a jövő évben befejezést nyer. Ha a munkálatok rendesen haladnak előre, a jövő év tavaszán a Fővárosi Nyilvános Könyvtár átköltözik uj hajlékába, amely nemcsak hogy meg fog felelni a modern kor követelményeinek, de a szükségle­teket jó hosszú időre tudja biztosítani. Éppen az ezen téren felmerülő nagy kiadásokra való tekintettel a jövő év­ben uj fiókkönyvtár létesítését nem tervezzük. Múzeumaink fejlesztéséről sem lehet szó. Költségvetésünk azonos az idei ösz- szeggel. A múzeumi bizottság a maga részéről azonban megvalósitandónak tartja már a jövő évben a film-muzeuin létesítését, amit különben Magyar Mik­lós biz. tag indítványában a közgyű­léstől is kért és amihez a képzőművé­szeti bizottság is hozzájárult. Első rész­letként 20.000 pengőre volna szükség. A Károlyi-palota felhasználása tekinte­UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI \P ES CKÖZGAZDASÁGI \> HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dL

Next

/
Thumbnails
Contents