Uj Budapest, 1929 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-11 / 19. szám
VI. évfolyam 19. si ám Budapest, 1929 nsáJus 11 IIJ BUDAPEST Előfizetési Orale: Egész évre .......... 30 pengő fél évre ............ 15 pengő Egyes szOm éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR dL Közlekedési anarchia Most már a pártok is kendik észrevenni, hogy az a közlekedési anarchia, amely Budapesten az illetékes tényezők nemtörődömsége miatt tombol, elérte tetőfokát. A Keresztény Községi Párt kedd esti pártértekezletén hosszú és beható vita folyt a felett, beleolvasszák-e a Székesfővárosi Autóbuszüzemet a Beszkárt-ba. Volt felszólaló pro és kontra, végezetül is úgy döntöttek, hogy legközelebb külön pártértekezleten fogják megbeszélni ezt a nagy fontosságú kérdést. A mi véleményünk szerint üzem- technikai vagy takarékossági szempontból sem túlzott nagyjelentőségű a beolvasztás vagy be nem olvasztás és a nagyközönség szempontjából az sem túlzottan fontos, hogy a Helyiérdekű Vasutat megváltja-e vagy nem a tekintetes törvényhatósági bizottság. A fontos az, hogy erős kéz nyúljon bele a mai közlekedési káoszba, a közönséget csak az érdekli, hogy egyetlen egységes közlekedési koncepció fogja át az egyes vállalatok széthúzó érdekeit, az utazóközönség millióit és millióit csak az a kérdés tartja izgalomban, hogy fog-e javulni a budapesti közúti közlekedés, amely ma szinte minden vonatkozásban a kortól messze elmaradt, bürokratikus és rossz. Amikor Folkusházy az alpolgármesteri széket a Beszkárt vezér- igazgatói székével cserélte fel, úgy ünnepelték őt, mint Budapest közlekedési diktátorát, aki hivatva van az égető problémák ezreit megoldani. Azóta vajmi keveset hallunk Folkusházyról, aki úgy látszik a tőle megszokott alapossággal merült ' bele a Beszkárt adminisztrációjának szövevényeibe. Helytelenül teszi! Az ő alkotó zsenijét mentesíteni kell a Beszkárt üzemvitelének mindennapi problémáitól, Folkusházy feladata a mi véleményünk szerint a Beszkártnál nem lehetne egyéb, mint a közlekedés egységesítésének tanulmányozása, feleletadás azokra a kérdésekre, amelyeket hiába tesz fel évtizedek óta Budapest urainak Budapest közönsége. Ma ahány ház, annyi széthúzó érdek. Az Autóbuszüzem konkurál a Beszkárttal és a Helyiérdeküvel, konkurens vonalakat állít nekik, igen gyakran az anyagi és erkölcsi siker minden attribútumával. A Beszkártot a Helyiérdekütől választják el főleg halálos ellentétek, a Hév. pedig exisztenciáját félti az őt két oldalról is állandóan fenyegető fővárosi omnipotenciától. Milyen távol van ezektől az apró torzsalkodásoktól a- nagy gyorsvasul eszméje, amely külföldön mindenütt a háború után megoldásra váró problémák legelseje volt! Külföldön mindenütt az autóforgalom hihetetlen mértékű terjedése miatt a földalatti közlekedés a fő cél, nálunk az egyetlen földalatti vasutat is be akarják szüntetni, mert a konkurencia miatt nem rentábilis. Ennél jellemzőbb keresztmetszetét nem is tudjuk elképzelni Budapest közlekedési anarchiájának! SzerleeszlOség és klndöhlvnlnl: Budapest, V., Visegrédl-ulcO 19. Telefon: Llpöl 923—23. Postatakarékp. chequeszőmla: 30913. A gázgyár azzal védi magas tarifáját, hogy brutto bevétele egyharmadát a fővárosnak kénytelen adni Évente másfélmillió métermázsa külföldi szenet importál a gázgyár, de a pécsi szénnel folytatott kísérletezések még mindig eredménytelenek — Már szűk a Rákóczi-uti városi iroda, amelyért pár évvel ezelőtt óriási lelépést fizettek — Gázgyári propaganda: előadások iskoláslányok és háztartási alkalmazottak részére — Az Vj Budapest tudósítójától — dás által feltüntetett műszaki kérdések boncolásától el kell tekintenünk. Nem tudjuk, hogy minek a javára kell írni a gáz minőségének javulását, nem ismerjük a vizgáz titkait és azt sem tudjuk, hogy a gázminőség megjavításának van-e köze a gázgyári propagandához, amint azt Rózsa ur állitja. Annak megállapítása azonban, hogy a szén árának emelkedésével szemben a gázár emelése nélkül 940.000 pengő tiszta nyereséget sikerült a gázgyárnak elérnie, olyan műszaki eredmény, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ha a MÁV igazgatósága néhány hónappal ezelőtt szükségesnek látta, hogy üzemének racionális voltát valószínűleg nem nagyon jelentéktelen költséggel Európa legkiválóbb vasúti szakértőjével vizsgáltassa felül, akkor az elmúlt évben 531.000 pengőre rúgott gázgyári remuneráció- nak egy jelentékeny részét szánnók mi arra a célra, hogy egy komoly külföldi szakértő vizsgálja végig a gázgyár üzemének egész menetét és adjon pártatlan jelentést az üzem racionális vagy irracionális voltáról. A parlamentben nemrég szóvá- tette Herrmann kereskedelmi miniszter a kormányzat azon kívánságát, hogy gázgyáraink hazai szén feldolgozására rendezkedjenek be. A gázgyár vezetősége akkor nem válaszolt tudomásunk szerint a miniszteri felszólításra, valószínűleg azért, mert a gázgyár vezérigazgatója a napilapokban elhelyezett kommüniké szerint külföldre utazott. A gázgyári zárószámadásból azonban kiderül, hogy „alapos és beható“ kísérleteket folytattak a pécsi szénnel, noha a pécsi szénnek az üzemben ezidőszerint való alkalmazása teljességgel lehetetlen, mert a húsz százalék pécsi szénnel kevert szénből termelt gáz magas kénhidrogén tartalma miatt a gázgyár kőszéngáztisztitó berendezésének teljesítőképességét 100—110 százalékkal kellene felemelni. Megállapítja ellenben a zárószámadás, hogy a kísérletekre máris több mint 13.000 pengőt fordítottak és a kísérleteket még folytatni fogják. Arról, hogy a gázgyár vezetősége kiktől és hogyan szerzi be a külföldi szenet, a zárószámadás nagy sajnálatunkra felvilágosítást egyáltalában nem nyújt. Ami pedig annál érdekesebb lenne, mert a gázgyár évi szénszükséglete felül van a másfél- ■millió métermázsán. A zárószámadás igen gyakran emlékezik meg a hathatós propagandáról, melynek „erőteljes“ voltát állandóan dicsérve, veregeti meg önmaga vállait. Nos, a propagandái jelentés szerint az elmúlt évben hatvannégy előadást tartottak, 7200 hallgatóval, vagyis Budapest lakásainak % százaléka volt csupán kiváncsi a gázgyári propagandára. Külön előadást tartottak háztartási alkalmazottak számára is, itt 90 VÁROSPOLITIKAI V ÉSCkÖZCAZOASÁGí Az elmúlt napokban jutott ke zünkbe a Székesfővárosi Gázművel elmúlt évi zárószámadása, mérleg számlája, valamint veszteség- é nyereségszámlája. A fontosság amelyet a gázgyár Budapest köz ellátásában, illetőleg vezérigazga tója a fővárosi hierarchiában el foglal, nem indokolnák, hogy állati dóan éppen a Gázgyár háztartásá bíráljuk. Több kérdésre felelünl akkor, amikor megállapítjuk, hogj a gázgyárról Írott közleményein! főleg azt célozzák, hogy megmutas sunk és állandóan a közönség szenn előtt tartsunk egy üzemet kereszt metszetben, hogy demonstráljuk hogyan fest egy öncélú üzemi po litika a maga meztelenségében, mi re képes az üzemi gőg, hogy meg javítsuk azokat a kóros elváltozó sokat, amelyek valamennyi üzen közül a Tisza Kálinán-téri műinté zet falai között élnek és virágoz nak a legfeltűnőbb mértékben. Hogj csak Borvendég tanácsnok egyéb ként mintaszerű üzemeinél marad junk, az Elektromos Művek euró pai hirü vezetője alatt működe üzem, vagy Budapest vízellátása amelyet a világviszonylatokban is elsőrendű Kajlinger vezérigazgató szervezett meg, a maguk tudósi sze rénységükben, hivatottságuk komoly érzetében eltöi-pülnek a Tísze Kálmán-téri igazgató üzemi palo tákról fantáziáié, fával és szénnel grajzleroskodó üzemvezetése mel lett. A gázgyárnak egymásután kél vezérigazgatója lett főpolgármes tér: epedve várjuk azt a napot amikor Rózsa Károly urat is ebben a pozícióban üdvözölhetjük . . . De térjünk vissza a vezérigazgató ur szeretve tisztelt személyéről a gázgyári zárószámadásra! Mindjárt az első oldalon érdekes megállapítás: a gázművek a főváros- oak az elmúlt évben készpénzben, szolgáltatásban és vagyonszaporu- latban 5,553.843 pengőt, a községi pénztárba annuitás címén 3,518.305 pengőt szolgáltatott. Az összes szolgáltatás tehát 9,072.148 pengőre rúgott, „vagyis a gázművek annuitás- 3an, továbbá készpénzben, szolgál- :atásban és vagyonszaporulatban brutto bevételének 32.7 százalékát szolgáltatta a fővárosnak“. A vezérigazgató urnák még a Budapesti Hírlap hasábjairól jól ismert sti- usa magyarra fordítva azt jelenti, rogy a gáznak, a legfontosabb közszolgáltatások egyikének ára nem őzért magas, mert drága a szén, oöltséges a gáz előállítása, vagy :ulépitett az adminisztráció: a gáz ízért drága, mert, ime, a bruttó levételnek kerek egyharmadát kell különféle címeken a városnak juthatni, a gáz árát egyharmadával ehetne csökkenteni, ha a város ezeket a hozzájárulásokat nem kövednél A mi újságírói toliunk a gázgyár eritizálását illetően nem tud versenyre kelni Rózsa Károly néhai ijságirói tollával és a zárószámaháztartási alkalmazott volt jelen, tekintettel arra, hogy a gáz használata, főleg a gáznak lakásokba való bevezetése ősi magyar szokás szerint elsősorban a háztartási alkalmazottak véleményétől van függővé téve. Azt is olvassuk, hogy az elmúlt évben 226 ház, 1911 lakásában „járt el“ „a gyakorlati propaganda jegyében“ a gázgyár és ebből 128 házat 629 lakással megnyert a gázfogyasztásnak. Ha hozzávesz- szük még a takaréktüzhelyek propagálását, a nagykonyhák akvirá- lását, a mosókonyháknak gázzal való ellátását, a budai nyaralókba gáztűzhelyek felszerelését, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a propaganda terén valóban nagyot és korszakalkotót produkál Rózsa Károly üzeme! Ellenben propagandáról lévén szó, arra is rámutat a zárószámadás, hogy a megnagyobbodott forgalom miatt a Rákóczi- uti helyiség már ma is szűk és megfelelő megoldásról okvetlenül gondoskodni kell. Hol volt az előrelátás, amikor horribilis lelépési dijat fizetett a gázgyár a helyiségért, nem is beszélve arról a súlyos szerződésről, amelyet a háztulajdonosbankházzal kötött1? Előrelátásról beszélvén azonban, azt is ide kell jegyeznünk, hogy a főváros tanácsa annakidején túlzottan hosszú időre iktatta szerződésbe Rózsa Károly vezér- igazgató urat, aki szerződése szerint a már eltelt hármon felül további hét esztendeig fog a gázgyár élén maradni. Azt is megemlíthetjük, hogy a belügyminiszter azon ismeretes leiratára, amely a költségvetés jóváhagyása kapcsán kifogásolta, hogy a gázgyári vezér- igazgató szerződése miért nem került a törvényhatósági bizottság síé, a városházáról a válasz már slment a belügyminisztériumba. E válasz szerint a főváros azon a véleményen van, hogy a gázgyári vezérigazgató szerződésének csak elvi feltételei tartoznak a törvényhatósági bizottság elé. A főváros annakidején ezeket az elvi feltételeket be is mutatta a törvényhatósági bizottságnak és Rózsa Károly szerződését annál kevésbé tartotta szükségesnek bemutatni, mert az szó- ról-szóra egyezik a Ripka-íéle szerződéssel. Egyezik nemcsak tartal- nilag, hanem anyagilag is, sőt ide mii vennünk Deutsch Lajosnak, az Elektromos Művek érdemekben és ;udásban kiváló, mindenki által szeretett, tisztelt és becsült vezér- gazgatójának szerződését is, amely myagi feltételeit illetően teljesen negegyezik Rózsa Károly ur szerződésével ... Mindenesetre ügyelni fogunk ar- *a, hogy a fővárosi törvény revíziója kapcsán az egyazon magas" ságra hangolt üzemigazgatói fizetések arányosittassanak az üzem- gazgatói diplomák és kvalifikációk tzerint.
