Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-08-04 / 30. szám

4 UJ BUDAPEST 1928 augusztus 4. HÍREK Készül a költségvetés. Mint a pénz ügyi osztályban jelentették munka­társunknak, most már az összes ügyosztályok beterjesztették a költ ségelőirányzati’a vonatkozó adatai­kat Lamotte tanácsnokhoz. Leg­utoljára az előirt határidőn túl a közélelmezési ügyosztály is beter­jesztette a költségelőirányzatot, pénzügyi ügyosztály többszöri eré­lyes sürgetésre. A pénzügyi ügy osztály most azon dolgozik, hogy a költségvetés kiadási rovatát a be vételi rovattal egyensúlyba hozza, vagyis, hogy az ügyosztályok ét­vágyát a kiadásokat illetően kellő mértékig egyensúlyozza. A kiadási tételeket mindenesetre olyan mér­tékben fogja redukálni Lamotte tanácsnok, hogy a költségvetés ak­tiv legyen. A költségelőirányzat szeptember közepén kerül a főváros tanácsa elé, és azt még szeptember havában le fogja tárgyalni a fővá­ros pénzügyi bizottsága is. A főváros képviselete az Olimpiá- szon. Örömmel jelentjük az Uj Budapest olvasóinak, hogy az am- sterdami olimpiászról, ahol talál­kozót adtak egymásnak a gerely­vetés, a gátfutás és a többi sport­ágak nagyságai, a főváros hivata­los képviselete sem maradhatott távol. Oh, nem a polgármester ment ki Amsterdamba, nem is valamelyik, tanácsnok, hogy tanúja legyen azon történelmi jelentőségű pillanatnak, amikor a kalapácsvetés világ­rekordját megjavítják: a tanügyi ügyosztályból ment ki egy kicsiny, de válogatott expedició, hogy az amsterdami olimpiászon nyerendő tapasztalatait a főváros testneve­lési igazgatásában kamatoztat­hassa. Hogy mely olimpiai eredmé­nyek azok, amelyeknek kihatása lehet a fővárosi iskolák tornaokta­tására, azt a mi szerény értelmünk felfogni nem tudja, mert nem ren­delkezünk azokkal a magasabb is­meretekkel, amelyek eme világren­gető pedagógiai tények megítélésé­hez okvetlenül szükségesek. Lehet, hogy majd akadnak történelem­tudósok, akik a főváros tanügyi képviseletének az olimpiászon való jelenlétét, és annak Magyarország sorsának további alakulására való hatását megfelelően értékelni tud­ják, — mi erre nem vagyunk képe­sek, és ezért egész egyszerűen azt a tiszteletteljes kérdést vagyunk bát­rak felvetni, hogy az amsterdami kiutazásra miért kellett a főváros­nak hatezer pengőt azon a bizonyos ablakon kidobnia. Mert még szeré­nyebb véleményünk szerint ablakon kidobott pénz volt két urnák és fő­leg három hölgynek az olimpiászra való kiküldése. Bizonyos, hogy e kiküldöttek, akiknek személye és pedagógiai értéke ellen kifogásunk nincsen, egy felejthetetlen élmény­nyel lesznek gazdagabbak, amidőn a világ legjobbjainak sportbeli ve­télkedését látják, ezzel a felejthetet­len élménnyel azonban főleg a há­rom hölgyet illetően egyáltalában nem lesz gazdagabb a főváros köz­oktatási ügye, mert legeslegszeré­nyebb véleményünk szerint a rúd­ugrás világbajnokságának semmi köze nincs ezen a világon ahhoz, hogy a Lovag-utcai elemi iskola növendékei jól csinálják-e a sza­badgyakorlatokat. Az efajta luxus­kirándulásokhoz a főváros közok­tatási ügyének ezen a világon sem­mi köze nincsen, még kevésbé a fő­város közönségének, amely méltán csudálkozhatik, hogy adófilléreiből amsterdami kéjutazásokra költ a főváros. Soíty tanácsnokot, aki pályázatot akart hirdetni az u\ iskolák terveire, a tanács szavazta le A tanácsnok nyilatkozik, hogy a legteljesebb mérnöki szabadság alapján áll — Az Uj Budapest tudósítójától — DAN ADRIAN festéknagykereskedő Budapest, Vila., Kisstáció-u. 5. TELEFON: J. 312—59. Mindennemű festékiruk és lakkok megbízható beszerzési forrása. Az Uj Budapest múlt heti számá­nak azon közlése, melyben szóvá- tettük, hogy a főváros középitési ügyosztálya újabban belső mérnö­kökkel végezteti el a tervpályáza­tot, műszaki és városházi körökben élénk feltűnést keltett. Cikkünkkel részletesen foglalkoztak a napisajtó egyes orgánumai is, valamennyien helytelenítvén, hogy a kiváló ma­gyar építész tervezői kar éppen a főváros részéről üttetik el munka- alkalmaktól. Munkatársunk ebben az ügyben kérdéssel fordult Solty tanácsnokhoz, a középitési ügyosz­tály vezetőjéhez, aki az ominózus ügyet a következőkben világította meg előttünk: — Csak helyeselhetem az Uj Bu­dapest állásfoglalását, amely az én mérnöki és köztisztviselői felfogá­sommal hajszálnyira megegyezik. Hangsúlyozottan jelentem ki, hogy az Uj Budapestben közölt aggályok bennem már az ügy előkészítésénél is megvoltak, de a tanácsban le­szavaztak engemet. Én magától ér­tetődően a legteljesebb mérnöki sza­badság álláspontján állok, és ezért azt az előterjesztést tettem a ta­nácsnak, hogy a szóbanforgó három iskola: a Római-fürdői, a Lenke- uti és az Üllői-uti iskola megépíté­sére úgy, ahogy az a múltban min­dig szokásos volt, nyilvános terv- pályázatot hirdessünk. — A tanácsban azonban az az álláspont jegecesedett ki, hogy itt nyilvános tervpályázat kiírására idő nincsen, mert az iskoláknak 1929. szeptember elsejére készen kell államok. így történt azután, hogy a tanácsülés Lavotta műszaki taná­csost és Szinte László főmérnököt bízta meg a három terv elkészítésé­vel. Meg Feli jegyeznem, hogy nem iskolapaloták építéséről van szó: három egyszerű 5—7 tantermes is­kolát építünk igazgatói lakás nél­kül. A három iskola teljes berende­zésével együtt alig másfélmillió pengőbe fog kerülni. — A tervezés házilag való elkészí­tésénél a tanácsnak anyagi szem­pontjai nem voltak. A három isko­lát illetően a tervpályázat huszon­hatezer pengőbe került volna. Tiz- tizenkétezer pengőbe pedig a terve­zés igy is bele fog kerülni. A ta­nács — ismétlem, — csupán a gyor­sasági szempontot nézte, amikor a tervezés házilag való véghezvitele mellett hozott döntést. Egyénileg ugyan azon a véleményen voltam, hogy nyilváfios tervpályázatra is lett volna idő, azonban a tanács másképpen döntött. Megemlítem még, hogy a három iskola megter­vezésének ilyetén való elintézése egyáltalában nem precedens a jövőt illetően, és visszautasítom azokat a híreszteléseket, mintha az ügy­osztály a jövőben minden tervezést házilag akarna elintéztetni. Erről nincs szó, nem is lehet, mert ez ellenkezne közismert nézeteimmel, az igazán páratlan magyar tervezői kart illetően. SOHASEM KELL FELHÚZNI a villamos,&rét. Tájékoztatót küld: 6RAGTÁR TOMÓ-U. 86. TEL. I S' |_ÖRA Az Uj Budapest naptára Bankfiókot kérünk a strandfürdő­be, Szerkesztő ur! (Levél a Szer­kesztőhöz). Mélyen tisztelt Szerkesz­tő ur! Becses lapja több alkalom­mal foglalkozott a strandfürdő ügyeivel, ezért levelet irok Önnek, remélvén, hogy az illetékes tanács­nok ur hamarabb elolvassa pana­szomat, ha azt az Uj Budapest közli, mintha közvetlenül irom méghozzá. Arról van szó, röviden és egysze­rűen, Szerkesztő ur, hogy bank­fiókot kérünk a Széchenyi strand­fürdőbe, még pedig lehetőleg a most létesült Községi Takarék által fel­állítandó fiókot, egy uszóruhás igazgató és megfelelő számú szintén trikós bankgörlök vezetése alatt! A különféle biztosítékok összege ugyanis, amelyet időn túl való nem fürdés, ruhakölcsönzés, papucsköl­csönzés és százféle egyéb cim alatt a pénztárnál letétbe kell helyez­nünk, olyan nagy, hogy egy na­gyobb család azt egy összegben le­fizetni nem képes. Ezért van szük­ség külön bankfiókra, ahol például én, akinek Budán kis családi házam van, letétbe tudom helyezni a meg­felelő telekkönyvi bekebelezésre al­kalmas okiratot, hogy amennyiben családommal együtt a meghatáro­zott időn belül a hullámokból elő nem bújnék, házacskám biztosíték fejében a strandfürdő igazgatósága javára elárverezhető legyen. Jelen­tős foglalkozási ága lenne a bank­fióknak a kézizálog-üzlet is, amely­nél ékszereket és egyéb értéktárgya­kat fogadnának el biztosítékul, sőt az egészet egy külön árverési csar­nokkal is össze lehetne kapcsolni, mondjuk a fürdő medencéjében, ahol a fürdési idő lejárta után az összegyűlt és ki nem váltott éksze­reket és értéktárgyakat elárverez­nék. Mindazok pedig, akiknek ru­hája is ez alkalommal árverezésre kerülne, a bankgörlök vezetésével tüntető menetben vonulnának fel a városházára. Kiváló tisztelettel dr. Nimolista Szvetozár. A belügyminisztérium jóváhagyása után azonnal megnyitják a Károlyi­palota kertjét. A törvényhatósági bizottság azon határozatát, mely­ben a Károlyi hitbizománytól há­rom év alatt törlesztendő ötmillió I pengőért megvásárolta az Egye­tem-utcai Károlyi-palotát, a bel­ügyminisztérium még mindig nem hagyta jóvá. A szociálpolitikai ügy­osztály a megvételre és az átvételre vonatkozóan már megtette a szük­séges előkészületeket. Liber tanács­nok érintkezésbe lépett az igazság­ügyminisztériummal, mint a hitbi- zomány felügyeleti hatóságával és máris elintézte, hogy a miniszté­rium a vételt elhatározó fővárosi közgyűlési határozat kormányható­sági jóváhagyása után a vétel per- fektuálásra az engedélyt azonnal meg fogja adni. Az ügyosztály ily körülmények között elhatározta, hogy amint a jóváhagyás leérkezik, a palota kertjét a közönség számára azonnal megnyittatja. Hivatalok lesznek a Piarista-épü­letben. A népjóléti minisztérium tudvalevőleg november elsején ki­költözik a Piarista épületből, amely igy visszaszáll a főváros birtokába. Szó volt arról, hogy a nagyon érté­kes telken szállót épit a főváros, ez a terv azonban csirájában megbu­kott, mielőtt egyáltalában valame­lyik bizottság elé kerülhetett volna. A városgazdasági bizottság már döntött a tekintetben, hogy mi lesz a piarista épülettel, ha azt a népjó­léti minisztérium csakugyan kiüríti. Az épületben a főváros változatla­nul hivatalokat fog elhelyezni, még pedig elsősorban azoknak a hivata­lait, amelyek ma magánházakban vannak elhelyezve. Egyetlen lakás is lesz az épületben: a belvárosi plébános fog az épület dunai front­ján megfelelő lakáshoz jutni. Hogy mely hivatalok kerülnek a piarista­épületbe, azt külön ankéton fogja elhatározni a városgazdasági ügy­osztály.

Next

/
Thumbnails
Contents