Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-06-23 / 24. szám
2 XU BUDAPEST 1928 junius 23. A Kun-utcai kórház borzalmai Ahol a kórteremben egyetlen asztal, az udvaron egyetlen fa sincsen — Az Uj Budapest tudósítójától — Gorkij Maxim regényeire kell emlékezni, ha az ember belép Budapest legsötétebb és legridegebb kórházába, a Kun-utcai szomorú épületbe, amely valamikor rabokat tartott zártan falai között és építészeti rendszerében ma is egészében magán viseli a börtön jellegét. A főváros elhatározta ugyan, hogy a Rókus-kórházat és a Kun-utcai kórházat azonnal lebontatja, ha az uj nagy Rókus-kórház megépül, tekintettel azonban a kórházi viszonyoknál mutatkozó nehézségekre, e terv megvalósulásának közelsége nem látszik nagyon valósziniinek, sőt az a megdöbbentő terv fenyeget, hogy a volt dologházat nem bontatja le a főváros, hanem továbbra is felhasználja szegény betegeknek e li- dércnyomásos helyen való ápolta- tására. A dologház-kói'ház börtönszerü épületében úgy érezhetik magukat a betegek, mint akiknek a betegség fogdájából sosem lehet többé visszajutnak az egészség szabadságába. Az ütött-kopott, rendszertelen és rossz épület a legnagyobb fáradozások mellett sem keltheti a kórház jellegét és bár tisztántartására nagy gondot forditanak, épületanyaga miatt mindig azt a hatást kelti a betegekben és a szemlélőben, mintha az épületben a piszok lenne az ur. Az Uj Budapest munkatái*sa egy beteg látogatása kapcsán végigszaladt a szörnyűséges épüleieu, bete kintett a kórtermekbe és belépett azokba a mellékhelyiségekbe, ahol a férfi- és nőbetegeket még szekszuá- lis szempontból is káros helyzet fenyegeti. Talán az egész kórház szimbólumául szolgálhat az a rozzant kis fabódé, amely a kórház udvarán a halottak szalmazsákjainak a szellőztetésére „épült“. A bódé deszkafalának oldalára vágott durva nyilás a szellőzőkészülék, de a szörnyű kis kamra ágybetétraktára is a kórháznak, mert a halottak szellőztetett matracaiból vesznek ki szükség szerint darabokat, ha uj betegnek kell ágyat vetni. A primitivizmus az egész kórházban iyen. Az ápolónők számára lehangolóan szomorú terem szolgál az épület földszintjén, ahol egy nagy helyiségben nem túlságosan tiszta lepedők osztják részekre a helyet és egy- egy ilyen szűk lepedőcellában kell élniök azoknak az ápolónőknek, akik egész napon át nagy testi és lelki fáradsággal végzik nehéz munkájukat. De az orvosok sincsenek jobb helyzetben, egy-egy kórteremben lepedővel elkeritett vacak kis hely szolgál az orvos átöltöző- és mosdóhelyiségéül. A bejáró betegek számára egy rozsdás pad a váróhelyiség, a rossz ajtó mögött urológiai betegeket is kezelnek, kint a pádon akaratlanul végighallgatják a betegek azokat a beszélgetéseket, amelyeket orvosnak és betegének a diagnosztizálás és kezelés alkalmával kell folytatni. A kórtermekben sivár állapotban fe- küsznek a betegek, egyetlen kórházban sem lehet látni a lelki nyomott- ságnak azt a megnyilatkozását, amely a börtönhangulatu termekben fekvő szegény nők arcát megüli. Talán még sem múlik véletlenen, hogy az odakerülő betegeknek legnagyobb része az első napokban szökni akar a kórházból, amit néhány nap múltán csak a fásultság és a kényszerhelyzetbe való tehetetlen belenyugvás akadályoz meg. Például a nagy férfikórteremben nincs egyetlen asztal sem, amelynél a betegek leülhetnének és ha a férfibeteg felkel, hogy néhány lépést tegyen, vagy néhány soros levelet akar irni, csak az ágy szélére ülhet. A változatosság legfeljebb annyiban mutatkozik, hogy az ágy széléről más szög alatt látja azokat a nagy falfelületeket, amelyekről el- szomoritóan hull a vakolat. Ebben a férfikórteremben történt meg, és tessék a törvényhatóság részéről bárkinek személyesen meggyőződni a tényekről, hogy az ápolónő saját pénzén szerzett be nagy csomagoló- papiriveket, amelyekkel azután a bomladozó falat a sajnálat esztétikai ösztönével itt-ott elfedte. A járóbetegek részére két kis udvar áll rendelkezésre, mind a kettő fogház- udvarhoz hasonló, de az egyiket még súlyosabbá teszi, hogy egyetlen árnyékot adó fa sincs a területén. Ennek az állapotnak betetőzéséül a kórház egyik ápolónője elárulta, hogy a kórtermekben hihetetlen mennyiségben tanyázik a poloska, amelyet állandó és túlhajtott takarítás mellett sem lehet az öreg épületből kiirtani. Talán a közel jövőben határoz a főváros vezetősége, hogy a kórház milyen sorsra jusson. Az egyik terv szerint csak az öreg Rókust bontanák le, a Kunutcai börtönépületet pedig továbbra is megtartanák gyüjtőkórház céljára. A kórházról szóló tényeket röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a legkisebb összeget is kár befektetni ebbe az épületbe, mert betegségből felgyógyult egész nemzedékek szörnyű kedélyállapotának megteremtésére alkalmas ez az ide- jétmulta hely, tehát egyébbre nem való, minthogy sürgősen és könyörtelenül a bontócsákány végezzen vele. Hambach utóda LEUTWYLER FERENC papirnagykereskedést) és papiinemü gyára VIII., TISZA KULMÁN-TÉR 1, Telefon: J. 68-21 RÉM vmtmwmvrmmm Standard-billentyűzettel világszerte legjobban bevált Irodákban, otthon ás nton egyaránt legalkalmasabb ajándék Felhívásra díjmentesen vételkényszer nélkül bemutatjuk Budapesten és vidéken 18 havi részletfizetésre is kapható REMINGTON ÍRÓGÉP RT. BUDAPEST, VI. KÉR., ANDRÁSSY-ŰT 12. SZÁM. TELEFON: TERÉZ 218—09, LIPÓT 975—20. MI ÚJSÁG A O VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag ur? — Egyelőre azt kérdezze, kedves szerkesztő ur, mi újság Balatonkenesén? — mert sejtheti, hogy az üdülőtelep megnyitása nélkülem nem zajlott volna le. Tehát ott vol-r tunk számosán, pártkülönbség és pártvezérek nélkül, ami végeredményben szintén csak javára szolgált a derűs és kellemes napnak. Feltűnést keltett, hogy a Kozmapárt részéről csupán ketten érdeklődtek Balatonkenese megnyitása iránt; a két Horváth, a bibiti és a belvárosi. Viszont őr óluk igazán nem tudni, hogy csakugyan Kozma Jenő képviseletében utaztak-e le, mert nincs kizárva, hogy időközben megváltoztatták pártállásukat. Náluk az nem megy nehezen. De hagyjuk a csipkelődést! Az uj szálló gyönyörű, talán túl előkelő is, ha a tisztviselők levont két százalékaira gondolunk, az ebéd ragyogó volt, a vacsora nemkülönben. Látszik, hogy a derék Kuszenda Béla, a telep igazgatója, igazán hivatása magaslatán áll. Ugratás, móka, játék volt bőven. A főtisztviselők, élükön Spannbergerrel, aki a legközelebbi helyettes elöljáró lesz, Márkus Józsival, Dingha Bélával, Klázer Kálmánnal tarokkoztak, Muzsikó Pista Kabakovits Jóskával alsósban mérte össze az erejét. A szocialisták, élükön Büchler Józseffel, szintén az alsós gyönyöreiben detektálták magukat. De akadt rummv vartie is bőven, a népszerű ramschliról nem is szólva... Ha még megemlítem, hogy az elnöki ügyosztály néhány jótorku fiatalemberrel rendelkezik, akik a vonaton a csöndes júniusi éjszakában nem is kímélték hangszálaikat és vidáman énekeltek, akkor mindent elmondottam a balatonkenesei kirándulásról, amit el tehetett mondani! — És az épület?* — Alle Achtung, kedves szerkesztő ur! Lamotte Károly barátomat kell különösen megdicsérnem, akinek nyugateurópai ízlése megmentette Balatonkenesét attól, hogy obiigát hotelkaszárnya tegyen belőle, amelyik miben sem különbözik a délafrikai hasonló intézményektől. Úri, finom és magyar épület a balatonkenesei uj szálló, stilus és formaérzékkel gazdagon, mondom szerencsésen találkozott Lavotta Gyula teremtő zsenije Lamotte Károly pazar áldozatkészségével. — Egyéb újság? — Politikai berkekben teljes a csend. Wolff ék és Friedrichék között a nagy összecsapást erre a hétre várták, de elmaradt úgy a szokásos hétfői intéző bizottsági ülés, mint a keddi pártértekezlet. A nagy mérkőzés tehát a jövő keddi párt értekezletre marad, sőt az sincs kizárva, hogy egyelőre teljesen el fog maradni. Az eheti pártértehez- lel azért nem hivatott egybe mert folynak a puhitások és tapogatózások aziránt, hogy hogyan tehetne az ellentéteket nyílt összeütközés nélkül eliminálni. Lehet, hogy ez sikerülni is fog, bár vannak, akik az ellenkezőjét állítják. Mindenesetre a párt vezetésében reformokat kell belehozni, Wolff mellől el kell távolítani azokat a tehetségtelen embereket, akik csak vezérük rövidlátásának és saját hizelkedésének köszönhetik mai pozíciójukat. A párt tagjai azt mondják, hogy elég volt a diktatúrából, ők is részt óhajtanak venni a párt dolgainak intézésében, és nem tűrik, nem fogják engedni, hogy megkérdezésük nélkül határozzanak a legfontosabb kérdésekben. Elég volt a kinevezési rendszerből, a párt üdvözli Cézárt, de meghalni nem akar. A helyzet tehát most az, hogy a kedélyek némileg lecsillapodtak, s arra való tekintettel, hogy szerdán a nyári szünet előtt utoljára ül össze a törvényhatósági bizottság, valószínűen nem is fog az ősz előtt nyílt párt- szakadásra sor kerülni. Szóval halogatják a dolgokat, kérdéses azonban, hogy ez az „auslaufen lassen“ tempó fog-e tetszeni az izgatott kedélyű fiatalságnak... — Én is azon a nézeten vagyok, hogy őszig már nem fog történni semmi a Wolff-párt kebelében. Mi újság a városházán? — Meg volt a jelölő-választmány ülése. Rumbach szerdán egyhangúlag tesz tanácsnok, viszont a jelölési lista arra enged következtetni, hogy utána Csárrmannra és Wos- salára fog sor kerülni. így is van rendjén. — Szabadságok? — Sipőcz pakol: édesanyja már Szemesen is van. Öméltósága szintén útra kész. Júliusban Wolff Kozmával megy külföldi autóturára, mint tavaly. A júliusi első napokban mindenki elszalad Budapestről, Ripka Reichenhallba, Bu- záth Fonyódra, Szabó Imre Bala- tonföldvárra, a szocik Latinakra utaznak. A tanácsnoki frontról alásan jelentem szerkesztő urnák, hogy Berczell Jenő meggyógyult, Némethy Béla Németországban a köztisztaságot tanulmányozza, Édes Endre Párizsban van. Lob- mayer és Solty már hivatalosan szabadságon tennének, de még mindig itt kénytelenek rostokolni. Pu- rébl Zamárdin üdül. — Halálozás? — Meghalt Lipcse László földmi- velésügyi miniszteri tanácsos, Ripka főpolgármester sógora. Csütörtökön délután temették el nagy részvét mellett. — Házasság? — Vasárnap délben megvolt a kis Pakots Gyurka esküvője. Újságíró kollégái a lakodalmi ebédet Balatonkenesén ették végig, ahol sokat koccintottak az ifjú pár egészségére. Egyéb hírem nem lévén, tisztelettel üdvözlöm önt kedves szerkesztő ur. — Menjen maga is nyaralni, kedves dr. Városházy!
