Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-03-31 / 13. szám
13, szám Budapest, 1928 március 31 UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési érák : Egész évre ...................................... 30 pengő Fé l évre............................................ 15 pengő Eg yes szám ára 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. I Szerkesztőség és klaőókivalal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3 Telefon: Teréz 296—56 l'ostatakarékp. chequeszámla r 30913. A városháza válsága Az Egyesült Fóvárosi ügy© immár átKidaHratatlaíi ellentéteKet teremtett a pártoK Között — ScitovszKy a nyári szünet előtt a parlament elé viszi a fővárosi törvényjavaslatot és lehetőleg még ebben az évben választat — A KvalifiKácionális törvény megváltoztatásával mérnőK és orvos tagjai is leszneK a tanácsnaK * Husvét után ankéíon ismerteti a kormány a fővárosi törvény tervezetét — Az Uj Budapest tudósítójától — Klotür ? Csak a dicséret hangján emlékezhetünk meg arról a tárgyilagos nyugalomról, amellyel a törvényhatósági-bizottság elnöksége a teremben most dúló obstrulc- ciós vitát kezeli. Bölcseség és türelem jellemzik Ri pka, Folkusházy és B uz óit h elnöklését, olyan erények, amelyek szerencsésen egyesítik a provi- denciális államférfiak előkelő higgadtságát a közhivatalnoki pálya edzett idegnélküliségével. Amikor azonban a háborgó tengereken való uralkodás művészetét csodóiljuk, nem zárkózhatunk el azon véleményünk kifejezése elől, hogy még sincs minden a rendjén és az elnök- lés mai módja, a törvényhatósági-bizottság mai ügyrendje a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy d közgyűlés tárgyalásának méltóságéit biztosítsa. Amióta parlamentarizmus van a világon, folyik a vita afelett, hogy az ellenzéki obstrukcióval szemben van-e jogosultsága a többségi klotürnek, hogy a többség a maga nem vitás győzelmének tudatában köteles-e türm az ellenzéki szónokok nem szűnő ostroméit, különösen akkor, ha az ellenzék küzdelme nem a szőnyegen fekvő ügy érdemére, hanem csupán arra irányul, hogy ötletes vagy kevésbé ötletes harci eszközeivel a többséget az idő folyása alatt kifárassza, nyugodt pozíciójából kiemelje és olyan fegyverekkel gyengítse a többség nem kétséges diadalát, amelyek azt pyrr- husi győzelemmé devalválják. Az óbslrukció és a klotür egyképpen politikai fegyver és amikor vita tárgyává tesszük, hogy Budapest fővárosának közgyűlési termében az obstruk- dö ellenében jogosult-e a klotür, bármennyire objektivek is akarunk lenni, bizonyos politikai szempontok figyelembevételétől nem zárhatjuk el magunkat. Ha felül a pártkereteken magasabb perspektívából nézzük a közgyűlési terem viharzó tengerét, a harci eszközök sorában az obstrukcióval szemben feltétlenül jogosultnak kell a klotürt tartani. Ha nem lehet eltiltani az obstruk- ciót, nem lehet megakadályozni a klotürt sem, vagyis azt, hogy a nyilvánvaló többség a maga akaratéit haladék és feltétel nélkül ráoktrojálhassa arra a kisebbségre, amely idő nyerése révén a csatát is megnyerni képzeli. A város parlamentjében nem tarthatjuk megengedhetőknek és alkalmaz- hatóknah azokat a szigorú ügyrendi szabályokat, amelyekkel az országgyűlés házszabálya biztosítja a többségi akarat feltétlen érvényesülését és teszi lehetetlenné a hosszantartó obstrukciót. A közgyűlési terem atmoszférája más, mint a parlamenté, azok a nagyobbrészt gazdasági kérdések, amelyek itt szőnyegre kerülnek, általánosságban kevesebb gyújtó- anyagot, azaz kevesebb politikai momentumot tartalmaznak, mint az ország- gyűlésen szóbakerülő problémák. Annak az új ügyrendnek tehát, amelyet az élj törvényhatósági-bizottság az új fővárosi törvény célkitűzései alapján meg fog alkotni, azon a középidőn kell haladnia, amely tágabb kezelhetőség mellett érvényesíti ugyan minden körülmények között a többségi akaratot, de ezz,el szemben nem zárja ki a kisebbségi vélemény kellő kidomborításának szabadságát és lehetőségét, még bizonyos enyhébb obstrukciós tünetek mellett em. Mikor e sorokat írjuk, még teljesen bizonytalan, hogy a nagy Icő, amely elrepült, hol áll meg és kit hogyan talál meg. Nem tudni, ki lesz győztes a nagy obstrukciós harcban, a jobboldal-e, amely szilárdan kitartva álláspontja mellett már csak azért is állja és birja a harcot, mert turnusokba osztottan jobban tudja tartani az inspekciót, vagy a baloldal-e, amely egyelőre nem lankadó tűzzel ostromol, harcol és küzd. Egy bizonyos azonban és ezt .a közgyűlés egyik oldalán sem tagadhatják: az autonómia száz sebtől vérezve és haldokolva fog heverni a porondon, az Egyesült Fővárosi ismeretes ügyében bárbe %& legyen a győztes. A hétvégi közgyűléseken, dacára Scitovszky belügyminiszter határozott kijelentésének a Gál Jenő-féle interpellációra adott válaszában, nyiltan beszélték jobboldalon és baloldalon egyaránt, hogy a fúzió ügyében folytatott meddő küzdelemnek csak feloszlatás lehet a vége. Sápadtan és fáradtan támolyognak a társalgókban a bizottsági tagok, az elnökség tagjai, akik valameny- nyien túl vannak az ötvenötön, szem- melláthatólag alig bírják már az éjszakai elnöklések meg-megiijuló izgalmait, a szenvedélyes szóharcok, személyes invektivák nem szűnő áradatában felbomlott nemcsak minden pártközi béke, de egyes viszonylatokban a különböző pártállású bizottsági tagok között még a személyes érintkezés is. Ismételjük : bárki lesz győztes a most folyó küzdelemben, a közgyűlés munka- rendja, munkaképessége menthetetlenül elveszett és ha nem most, hát a Talbot-üg’y közgyűlési tárgyalásánál ki fog derülni, hogy az egyes pártok között levő mélységes szakadékok teljességgel áthidalhatatlanok. Azok a nyilatkozatok, amelyeket a közgyűlési viharokkal kapcsolatosan az illetékes államférfiak részben a parlamentben, részben a sajtó előtt tettek, igazolják azon régebbi értesüléseinket, hogy a most folyó közgyűlés nem sokáig fog életben maradni. A mi információnk szerint legfeljebb ennek az esztendőnek a végéig marad együtt a most ülésező törvényhatósági bizottság, hogy helyet adjon azután az új fővárosi törvény értelmében megalakulandó városi parlamentnek. Arról a régebbi tervről, hogy a mostani ciklus ki nem sorsolt fele január elsején túl is ülésezzen, esetleg ki nem egészi- tés nélkül, esetleg a lejáró mandátumok meghosszabbitásával, ma már éppen annyira nincsen szó, mint arról, hogy a mai tanácsot az új fővárosi törvény még három esztendeig megerősítse tisztségében. A kormányt, ha más nem, a törvényhatósági bizottság mai zilált állapota száz százalékig rávette arra, hogy a mai törvényhatósági bizottság, a mai tanács uralmát ne hosszabbítsa meg, továbbá, hogy az új fővárosi törvény minél előbb Való íeiárgyalásávaí igyekezzen a városházán rendet teremteni. Scitovszky belügyminiszter éppen ezért a költségvetési appropriációs vita lezajlása után már be fogja terjeszteni az új fővárosi törvény tervezetét és ha ez jogerőre emelkedik, az év végén, legkésőbb a jövő esztendő legelején meg lesznek az új törvény alapján tarthatók a törvényhatósági bizottsági választások. A törvénytervezetet a belügyminiszter még mindig hétpecsétes lakat alatt őrzi, maga a miniszter a legszigorúbban megtiltotta a városi osztálynak ebben az ügyben a bárki részére történő információt, ugy- annyira, hogy még a legbenfente- sebb egységespárti képviselők is alig tudnak pozitívumot. Beszéltünk számos, a törvényhatósági bizottságban helyet foglaló országgyűlési képviselővel, akik kijelentették munkatársunk előtt, hogy a törvénytervezetről pozitívumot alig tudnak, sejtelme sincs senkinek arról, hogy hány tagja lesz a tervezet szerint a törvényhatósági bizottságnak, mennyi lesz ebből a választott, mennyi a kinevezett, hogyan kívánja a miniszter a tanácsot összeállítani, menüdben kívánja a kvalifikacionalis törvényt megváltoztatni, hogyan képzeli el az üzemek igazgatásának és ellenőrzésének új rendjét, a főváros adórendszerét, az összeférhetetlenségek rendezését és azt a számtalan problémát, amelyeknek megoldása egy- képen vár az úi fővárosi törvényre. A törvényhatósági bizottság pártjai kivétel nélkül azon az állásponton vannak, hogy ha nem is szaporítják a bizottsági tagok számát, azt csökkenteni nem lehel és nem szabad. Valamennyi közgyűlési pártnak ugyanis rengeteg sok kültagja van, akik a kerületekben melegen érdeklődnek a városi ügyek iránt és számot tartanak a törvényhatósági bizottsági tagságra. Nem kétséges, hogy a közgyűlés ügyrendjének megfelelő módosítása után, amikor a céltalan interpellációk és céltalan felszólalások korlátok közé lesznek szorítva közönyös, hogy kétszáz- vagy négyszáz tagja van-e a törvényhatósági bizottságnak. A belügyminiszter különben értesülésünk szerint a, húsvét után következő legközelebbi hetekben a városi vezetőség tagjait és a közgyűlési pártok kiküldöttjeit ankétra fogja összehívni, hogy kívánságaikat az új fővárosi törvénynek a parlament elé való terjesztése előtt megismerje. Az új törvényhatósági bizottság összeállításával kapcsolatosan a városházi közvéleményt nem ke- vésbbé közelről érdekli annak a problémának a megoldása, hogy milyen lesz az új tanács. E tekintetben közölhetjük az egyetlen pozitív információt, amelyet a belügyminiszter az új fővárosi törvény ügyében az egyik kereszténypárti országgyűlési képviselőnek elárult: nevezetesen az, hogy az új fővárosi törvény meg fogja változtatni a kvalifikácionális törvénynek azt az intézkedését, mely szerint csupán jogi minősítésű tisztviselők választhatók meg tanácsnokokká. Az új fővárosi törvény a belügyminiszter elgondolásában a tanácsnoki állást általában főiskolai végzettséghez köti és csupán a polgármesteri állásra pályázóktól követeli meg a jogi fakultás elvégzését. Ez a megoldás magában foglalná a mérnökök régi kívánságát a mérnök-alpolgármesteri állást illetően, de ezzel egyidejűleg az orvosok kívánsága is teljesülne, akik évtizedek óta követelnek orvos-tisztviselőt a közegészségügyi osztály élére. Az új fővárosi törvény életbelépte után, tehát a jogászokon felül mérnök- és orvostagjai is lennének a tanácsnak, ezzel szemben viszont arról is szó van, hogy egyes ügyosztályok vezetésére csak egységes ügyvédi és bírói vizsgával rendelkező egyént szabadna megválasztani.
