Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-01-14 / 2. szám
%■ gyorsvasút fő jellemzője a szigorúan és következetesen kiépített külön pályatest, a fő vasutakhoz viszonyítottan mégis azzal a különbséggel, hog}r a városi gyors vasutaknál, tekintettel a sokkal sűrűbb közlekedésre, egyetlen egy sorompóval elzárt pályaszinben fekvő útátjárót, sem szabad megtűrni és gondoskodni kell arjól is, hogy a gyalogosok még a megállóhelyeken se léphessenek a vágányra. — Mikor a Hungária-körúti híd terveit a háború előtt a kereskedelmi minisztériumban kidolgozták, javaslatomra ez úgy történt, hogy a fenti követelményeknek megfelelő két gyorsvasúti vágányra is figyelemmel voltak, ennek alapján tehát kézenfekvő az a gondolat, hogy most a híd építésével egyidejűén ez a két gyorsvasúti vágány is megépíttessék, só: üzembe is vétessék. Ezt a célt a meglévő földalatti vasút felhasználásával lehet elérni, a vasút ugyanis akadálytalanul meghosszabbítható a Városligeten át a Hungária-körútig azon, valamint a hídon át Óbudára. Ez a berendezkedés alkalmas lenne az óbudai forgalomnak a MargitMdról való elterelésére és a híd tehermentesítésére. — Ezekben látom én — fejezte be nyilatkozatát Sztrókay vezérigazgató- helyettes, — a gyorsvasúti kérdés pillanatnyi aktualitását. Persze kívánatos lenne már ez alkalommal az is, hogy a földalatti vasút számára a város belsejében a Vörösmarty-tér helyet alkalmasabb ponton belső végállomás teremtsünk, ez a kérdés azonban egyelőre elhalasztható és a nagy hálózat megépítésével, illetőleg a gyorsvasúti egész hálózat kiépítésének következő- lépése keretében is megoldható lennet válik aktuálissá, ha a kiadott előmunkálati engedélyek alapján a vállalkozók végleges ajánlataikkal a fővárost felkeresik. * Sztrókay István, a Beszkárt vezérigazgatóhelyettese az alábbi nyilatkozatban ismertette az Uj Budapest munkatársa előtt a földalatti gyorsvasút megépítésével kapcsolatos problémákat : — Ereky Károly, Becsey Antal és Schiffer Miksa egy- gyüttes előmunkálati engedélyt kértek a Budapesten létesítendő gyorsvasúti hálózatra és egyúttal kijelentették, hogy ötven esztendőre szólóenge- dóly elnyerése esetén hajlandók a vasút megépítését és üzembentartását is vállalni és a székesfőváros részére a beváltási jogot biztosítani. Ez az ajánlat némiképp ellentmondásban áll azzal a felfogással, hogy az összes közlekedési problémákat a fővárosnak saját hatáskörében kellene megoldania. Ezzel szemben én azt hiszem, hogy a főváros már amúgy is igen nagy feladatokra vállalkozott, épp ezért a fővárosnak nem szabadna egy ilyen nagy vállalkozással járó további kockázatot vállalnia. Ezért nem lenne helyes, az imént említett elvhez szóról szóra ragaszkodni és a magánvállalkozást az ilyen nagy feladatok megoldásából kikapcsolni. Vagyis más szóval : ha akad valaki, aki erre a feladatra vállalkozik, ezt az alkalmat a székesfőváros közönségének meg kell ragadnia, annál is inkább, mert megvan a mód arra, hogy a főváros ingerenciája az új vállalatnál biztosíttassák, sőt a beváltási jog módot ad a fővárosnak arra is, hogy később, mikor a vállalat már a kezdet nehézségeit leküzdötte, a főváros mégis megszerezze a vasutat. — Egyébként a terv részleteit nem ismerem és arról nem nyilat kozhatom.. Tagadhatatlan azonban, hogy az egész vállalkozásnak az alapja a helyesen kidolgozott terv, amely nemcsak a technikai lehetőségekkel számol, hanem figyelembe veszi az''építési költségeket is, mert a beruházási tőke nagysága természetesen szorosan összefügg azzal, hogy hol és miként fog a gyorsvasat épülni. Nem is szólván arról, hogy a gyorsvasúti hálózat helyes vonalozása a rentabilitást szintén nagy mértékben befolyásolja. Mikor én a budapesti gyorsvasút ama tervét kidolgoztam, amely a Mérnökegyleti Közlöny 1921. évi 27. és 28. számában és különlenyomat bam is a nyilvánosságra került, mindezekre a szempontokra figyelemmel voltam. Igyekeztem tehát olyan vonalakat tervezni, melyek a közönség utazási szükségletének legjobban megfelelnek és igyekeztem oly megoldási módokat választani, me- melyek a legalacsonyabb építési költséget igénylik. Mintaképül tehát nem a világ legdrágább vasutait választottam, tudniillik a londoni és newyorki megoldásokat, hanem leginkább a hamburgi vasút mintája lebegett szemem előtt, melynél az összes létező gyorsvasutak között, a legkisebb beruházási tőkével sikerült a kérdést megoldani. — Annál inkább ezt kellett tennem, mert Budapesten a lakosság rendkívül külterjes elhelyezkedése, amely még a közvetlen szomszédos városkákat is igénybe veszi, sokkal nagyobb kiterjedésű gyorsvasúti hálózat építését teszi szükségessé, mint más nagy városokban. Az ilyen nagy hálózatot nem lehet egész terjedelmében feltűnően költséges megoldási módokkal megépíteni, másrészt a kültelkeken az olcsóbb megoldások is teljesen megfelelnek. Tehát úgy kell a gyors vasutat megterveznünk, hogy a különböző és olcsóbb megoldások lehetségesek legyenek és ily módon olyan nagy hálózatot építhessünk, amely a fővárosnak és a közvetlen szomszédos városkáknak igényeit ki tudja elégíteni. Az ilyen vasútnál azután lehet számítani arra, hogy azt az utasok megfelelő számban igénybe veszik és így az aránylag alacsonyabb beruházási tőke rentabilitását biztosítom lehet. — Természetesen magam sem gondoltam arra, hogy az egész nagy hálózat egyszerre kiépüljön és tervezetemben a fokozatos kiépítés lehetőségéi is megvilágítottam és kitérj eszkedtem arra is, hogy az új hálózatban megfelelő átalakítással a meglévő földalatti vasút is bekapcsolható legyen, anélkül azonban, hogy ez a vasút, amelynek szelvénye nagyon szűk és különösen nagyon alacsony, az építendő hálózatnak törzsét képezné. Mégis a gyorsvasúti hálózat kiépítését véleményem szerint a meglévő vasút fejlesztésével kellene megkezdeni, olymódon azonban, .hogy azt a jelenlegi földalatti tram way-jelleg megszűntetésével gyorsvasúttá alakítanák át. Ehhez többek között az lenne szükséges, hogy a vasúton a mai egyes kocsik helyett vonatok közlekedhessenek és a megállóhelyek ritkításával a vasúton nagyobb utazási sebességet lehessen nyújtani a közönségnek. — A földalatti vasút ily módon való átalakítását az teszi időszerűvé, hogy értesülésem szerint a kormány a Hungária-körúti híd megépítését napirendre tűzte. Erre nagy szükség is van, még pedig azért, mert a Margithíd ma már teljesen csődöt mondott és sürgősen gondoskodni kell e híd forgalmának megosztásáról. Természetes, ha a híd kiépül, azt a helyi vasúti közlekedés céljaira is igénybe kell venni, abból a szempontból, hogy a Margithíd, amelyen ma a nap legforgalmasabb óráiban egy-egy irányban óránként 88 vonat, illetőleg 171 villamosvasúti kocsi közlekedik, e tekintetben is teher m-entesíttessék. — Elgondolásom szerint azonban nem lenne elég a Hungána-kör- úii hídon közúti vasúti vágányokat építeni, hanem a hidat két gyorsvasúti vágány felvételére is alkalmasan kell megépíteni. Ugyanis a gyorsvasaiéit nem szabad a földalatti vasúttal összetéveszteni : a földalatti vasút csak eszköz arra, hogy a közúti forgalomtól teljesen független, külön pályatestet teremtsünk, amelyen nagyobb utazási sebességet lehet elérni, amely cél elérésére azonban nem kell éppen mindenütt földalatti vasutat építeni, mert hiszen a fővasútak gyorsvonatai sem járnak a föld alatt. A fővárosi- x * Felkerestük Schiffer Miksa mérnököt is, aki társainak és a tőkeérdekelt ségnek nevében a gyorsvasút elő - munkálataira vonatkozó előterjesztést a főváros tanácsánál benyújtotta. Schiffer Miksától, a nagyszabású akció előzményeiről, valamint annak lényegéről kértünk nyilatkozatot. A következőket mondotta : — Előzményei voltakép nincsenek a dolognak. Egyszerűen ennyi törSztrókay István MI ÚJSÁG A VÁROSHÁZÁN — Mi újság a városházcin, kedves dr. Városházy bizottsági tag úr? Mit keres ilyen kora hajnali órákban a sötét, elsőemeleti folyosón ? — Mondja, kedves szerkesztő úr, nem tudja . . . — Be igen, tudom. Tessék Rosta jegyzőhöz menni, ott kapható a szoba,dmv— Honnan tudja, szerkesztő úr, hogy én a jegyemért jöttem,? — Városatyák a városházára vagy azért jönnek, hogy a villamosjegyeiket kivegyék, vagy azért, hogy a szellemi szükségmunkára protezsáljanak. A villamosjegyek Rosta tanács jegyzőhöz, a szellemi munka Felkay tanácsjegyzőhöz tartozik. Ezért, ha városatyát látok az első emeleti folyosón, azt kérdem tőle : villamosjegy, vagy szellemi szükség- munka? Rosta, vagy Felkay? De ettől függetlenül tud-e valami újságot? — Tudok, tudok, tudok. Mondja el őket szép sorjában ! — Tehát kezdjük a Beszkárt hétfői titkos igazgatósági ülésén. A jelenlevők megfogadták, hogy a legnagyobb titoktartással kezelik a dolgot, magától értetődik tehát, hogy mindent tudok. — Halljuk, halljuk. Csak egyes részleteket mondok el, mert nem akarok ártani az ügyeknek a, teljes nyilvánossággal. Tehát Sipőcz elnökölt, aki azonnal az igazgatósági ülés összehívásul kérő Bedő dr.-nak adta át a szót. Bedő azután végtelenül heves' és fulmináns beszédet mondott megtámadván a derék Rényi Dezsőt holkusházyt, Sipőczöt, szóval mindenkit, aki él és lélejczeni mer az Akácfautcáiban. Sipőcz, mint elnök, nyugodtan és higgadtan fogadta az ovációt, megfogalmazták a kommünikét és ezzel az ülés véget is ért. — Na, ezért nem, kelleti .volna titoktartást fogadni. De mit akar a, baloldal Rényi Dezsőtől ? — Azt én is szeretném tudni, kedves szerkesztő úr. Rényi Dezső a legderekabb leghűségesebb, lecgmagyarább főtisztviselők közé tartozott annakidején a városházán, akit a Bárczy-éra oktalanul és jogtalanul mellőzött, aki tehát mindenképpen megérdemelte az alpolgármesteri széket. Hogy azután még elég energiát érzett magában arra, hogy a közlekedési ügyosztályban eltöltött évtizedek után a Beszkárt vezetője legyen, — ezt én nem bűnnek, hanem érdemnek tartom. Az meg a legvitálisább joga mindenkinek, hogy ragaszkodjon Azokhoz a pénzekhez, amikhez szerződés szerint joga van. Feltéve, hogy nincs vaj a fején. Azt pedig legádázabb ellenségei sem merik Rényi Dezsőről állítani, hogy valaha életében csak gondolatba,n is inkorrektséget követett volna el. Rényi Dezsőnek csak becsület és tisztesség jutott osztályrészül és én hódolattal és tisztelettel emelem meg előtte a kalapomat. — De hát akkor mit akarnak tőle tulajdonképpen ? — Politika ez uram, politika ! Azt akarják egyesek bebizonyítani, hogy a Beszkárt vezérigazgatói székében minden jelölt rossz, kivéve, ha az ő paten- tirozott jelöltükről van szó. — Ki ez a jelöltet ? — Ne szólj szám, nem fáj fejem l A kérdés különben a szerdai pártértekezlet után teljesen nyílt kérdéssé lett. — Hogy-hogyt — Úgy, hogy a polgármester a pártközi értekezleten bejelentette, hogy Fol- kusházy alpolgármesternek, akinek szolgálati ideje lejárt, a szolgálatban egy évre való visszatartása iránti kérelmét a közgyűlés elé terjesztik. A törvényhatósági bizottság ebben az ügyben különben még február havában határozni fog. Már most a helyzet az, hogy Folkusházytiák vannak barátai, vannak ellenségei. Nem kétséges, hogy a barátai többségben vannak és így a visszatartás keresztül fog menni. Vü szont az is valószínű, hogy az ellenségei meg fogják tudni akadályozni, hogy egyszerre legyen aktiv alpolgármester és Beszkárt vezérigazgató .... — Tehát ? — A szépen felépített terv saját dugába, dől. Az sem, valószínű ugyanis, hogy a Beszkárt-kérdést még egy évig vagy kettőig’ nyitva, lehetne tartani, érthető tehát, hogy esetleges egyéb jelöltek neve lép előtérbe. A legelső sorban Márkus Jenő neve, akit Riplcáék akarnak, újra felbukkan a Tor may-kombináció, sőt a, legutóbbi napokban a Wolff-párt egy legeslegújabb jelölt nevét vetette felszínre. — Ki azt ■ — Buday Dezső. Osztatlan bizalmát bírja az egész Wolff-pártnak, jóban van Sipőcczel is, szakember is, sőt állítólag a baloldalon sem haragusznak, annyira rá, mint hat évvel ezelőtt. Az elterjedt hírek szerint a gondolattól maga Buday sem idegenkedik, nem úgy, mint Friedrich, aki szintén kombinációban volt a kereszténypárt részéről a Beszkárt vezérigazgatói állásra, de nem vállalta el. — Miérit — Azt mondotta Friedrich, hogy ő teljesem meg van elégedve, hogy nem, lett a Vízmüvek vezérigazgatója,. Az egész Beszkárt,-p?'obléma különben igen hamarosan el fog dőlni. — Mi újság a vásárpénztári fronton t — Azt ne tőlem, hanem a közgazda- sági rovat vezetőjétől kérdje. Beám csak az tartozik, hogy Buzáth János kijelentette, hogy nem akar az Egyesült Fővárosival fuzionált Vásár pénztárnak sem elnöke, sem vezérigazgatója lenni. — marad alpolgármester. Két és fél esztendeje mindenesetre hűim van, csak 1930-ban lesz hatvanéves, addig sok víz folyik le a'Dunán és ennek a sok víznek a lefolyását János barátiunk az alpolgármesteri székből akarja még szemlélni. — Kik mennek Newyorkba a Kos- suth-szobor leleplezésére? — Még bizonytalan. Bizonyos azonban, hogy maga, Sipőcz is kim,egy. nincs kizárva, hogy Riplca is vállalkozik a tengerentúli útra. Sző van arról is, hogy Lob may er Jenő, a közlekedési ügyosztály kitűnő vezetője is útrakeljen Két okból: A főváros vezetőségében Lóbmayer beszél legjobban angolul, továbbá, azért, hogy Amerikában idegen- forgalmi kapcsolatokat szerezzen Buda pest számára. — Nagyon helyes. Miért vették le a tisztiorvosi választást- a szerdai közgyűlés napirendjéről ? — Fel se vették, szerkesztő úr. A kulisszák mögött nagy küzdelem folyik, hogy kik legyenek az új tisztiorvosok; azok-e, akiknek a legjobb lábuk volt a városatyák meglátogatáséira, vagy azok-e. akiket Csordás Elemér Öméltósága munkatársaiul akar. — Hál ez még kérdéses lehet f — De még mennyire. A szak-állások betöltésénél, a legutóbbi időkben mm a
