Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-03-17 / 11. szám
Budapest, 1928 március 17 V. évfolyam 11. szám UJ BUDAPEST előfizetési érák : Égése évre............................................... ........ 30 pengő Fé l évre .......................................-.13 pengő Eg yes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon i Teréz 296-56 Poslaíakarékp. chequeszómla: 30013. Kik és miért harcolnak a Községi Takarékpénztár ellen? A fővárosnak és üzeminek 30,000.060 pengő betétje van a nagybankoknál — A kötvénykibocsátás! jog birtokában a fővaros teljesen függetlenítheti magát a pénzintézetektől — A fúzió után a Községi Takarék fogja kezelni a 20,000.000 dolláros kölcsönt is Rendre kell tanítani a renitens iizemigazgatókat! — Az Uj Budapest tudósítójától — Budapest— New- Yorkban Bgy csöndes és eseménytelen hétköznapon néhány negyedórára megállt a new-Yorki utca szédületes forgalma, az újvilág robotos népe néhány percre fd- jigyeit azokra az idegenszerü, angol kiejtéssel elhangzó szavakra, amelyekkel egy maroknyi európai nemzet félénk és gyámoltalan küldöttsége ünnepelte nemzeti hösn 'árának leleplezésével azt a Szabadsa• „melynek gigászi emlékműve először tűnik szemébe Amerika földjéből az Óceánt járó gőzös utasának. Amikor az idegen élet zuhatagában nyelvünktől és értelmünktől annyira elütő hangzatok és világnézetek áradatától körülvéve ott állt levett kalappal a trianoni Magyarország maroknyi küldöttsége a newyorki szobor előtt, vájjon mire gondolhattak azok az urak, akiket Budapest főváros közönsége kiküldött a világ másik végére, hogy ott a dunaparti fővárost méltóképp képviseljék? És mire gondolhattak a budapesti urak, amikor a szobor leleplezése után látták a technikai fellendülésnek, az iparnak és a kereskedelemnek azt a minden képzeletet felülmúló elánját, amely Amerika népét a világ első népévé emeltei Az emberi szabadságnak szinte korlátok nélküli vértelersége, az Államoknak a nép igazi akaratát megnyilvánító, egyszerű és mégis nagy és fenségei demokráciája, vájjon milyen összehasonlításra késztették honfitársainkat, akik álmos és szűk határaink közül kikerülve, Wells időgépén századokkal jutottak előre időben a gigantikus lehetőségek országában? És ha hazajönnek a budapesti urak, túlmenően a Kesstdh-szobor leleplezésének egy életre szóló élményén, mi lesz az, amit tapasztalataikból megvalósít- hatóknak tartanak majd ideát ? Nem remélünk, de nem is várunk tőlük forradalmi jelentőségű újításokat, nem kíván juk, hogy apostolai legyenek azoknak a szociális és karitativ intézményeknek, amelyeket egy-egy tudós délibábos álmaiból élelrehlvott nagylelkű mecénások megmérhetetlen gazdagsága. Amit mi várunk a főváros Amerikát járó küldöttségétől, az sokkal kevesebb annál, amit fentebb elsoroltunk, a mi számunkra azonban mégis több és jelentőséggel teljesebb. Azt 8zeretnók, hogy a fővárosi küldöttségnek az amerikai demokráciával való találkozásából áldás és haszon származzon erre a városra. A márciusi szellő szabadságos igézete fogja el a küldöttség tagjait, az a tavaszi szellő, amely nyolcvan esztendővel ezelőtt egy vértelen és mégis annyira diadalmas forradalomba hajtotta Budapest népét. Az amerikai út nyomán következzen el a lelkek tisztílótüzű forradalma, amely végre egyesíti azokat az ellentétes ézel- meket, amelyek Budapest lakosait ma még mindig elválasztják egymástól. Vajha a new-yorki szobor alatt Bródy Ernő, Kozma Jenő és Wolff Károly kölcsönösen megbocsátanának egymásnak és a város szeretetében egyesülve egyesítenék a várcsi pártok egymástól széthúzó erőit. Ha a tengeren-túli magyar szobor alatt a magyar lelkeket megszállja az egyetértés és a szeretet fehér galambja, akkor elmondhatjuk, hogy Kossuth Lajosnak még halóporaiból is csak áldás virágzik. Adja Isten, hogy úgy legyen! Noha a főváros vezetősége a pártvezérekkel egyetemben az Óceán túlsó partján van, a városházán egvre-másra érlelődnek a nagyobb- nál nagyobb problémák, amelyek minden bizonnyal fejtörést fognak okozni az Amerikából hazatérő uraknak. A városházán ma az a jelszó, hogy semmi érdemlegesebb ügyet nem intéznek el addig, míg az amerikás küldöttség haza nem érkezik és így a többi között pihen a Vásárpénztár—Egyesült Fővárosi fúziós ügye, a gyorsvasúti probléma, a segítőalap szabályrendelettervezete, az ügyosztályok szétválasztása és több más hasonló jelentőséggel teljes ügy. A városházán most uralkodó csendben csak az Egyesült Fővárosi- Vásarpénztár fúziós ügye okoz nagyobb emóciót. Végleges döntés ebben a dologban sem fog Sipöczék hazaérkeztélg történni, ám az addig rendelkezésre álió közel egy hónapot az illetékes tényezők aikalmas- nak tartják arra, hogy a pártok véleménye kijegecesedjen, olyany- nyira, hogy a pártvezérek hazaérkezésük után már kész helyzetet találjanak. Több alkalommal kifejtettük a fúzióra vonatkozó véleményünket, ismertettük a dolog hisztórikumát és rámutattunk arra, hogy a fúzió a főváros számára tulajdonképpen kompenzációs üzletet jelent, mert csupán a fúzió ellenében, illetőleg bizonyos fúziós terhek vállalása ellenében engedélyez a pénzügyminisztérium a főváros számára a nagybankok rovására olyan nagyjelentőségű előnyöket, amelyeknek egyébként való megszerzése a főváros számára teljességgel lehetetlen, sőt az erre vonatkozó törekvések mindenkor kudarcot vallottak a pénzügyminisztérium merev ellenállásán. Ezen előnyök közül a legfontosabb és a főváros legvitálisabb érdekeibe vágó a kötvénykibocsátási jognak a megszerzése, amellyel a főváros területén ma, néhány vezető nagybank rendelkezik, de ezek jogosítványa is a békéből kelt, újabb erre vonatkozó engedélyt a kormányzat hosszú idő óta nem adott ki. Azon a körülményen, hogy a főváros nélkülözi a kötvénykibocsátási jogot, illetve azt konkrét esetben sem engedélyezi részére a pénzügyminisztérium, feneklett meg a Tabán beépítési terve az elmúlt esztendőben. Ez alkalommal ugyanis a főváros a Vásárpénztár útján nyereménykötvények kibocsátása formájában akarta biztosítani a Tabán beépítéséhez.szükséges mintegy 100 millió pengő tökét. Búd azonban ridegen elzárkózott a kérelem teljesítése elől, amely, ha a Vásárpénztár n > akkor rendelkezik a kötvény- inbocsátási joggal, nem is tartozott volna elébe. Igaz, hogy a kötvény kibocsátási jog e pillanatban imaginarius érték, hiszen látjuk, hogy a budapesti nagybankok záloglevelei nem a legkönnyebben találnak piacot Amerikában, sőt magának a Bankers Trust Company-nek a 20,000.000 dolláros kölcsönre kibocsátott kötvényei a tengerentúli pénzpiac állandó feszültsége következtében meglehetősen nagy munkával voltak csak elhelyezhetők. Egy olyan valőr azonban, mint a kötvénykibocsátási jog, nem egy hónapra vagy egy évre szól, hanem állandó stabil érték amellyel a főváros bármikor élhet, azt valósággal tezaurálhatja és a kötvénykibccsátási jeg, illetőleg az Önálló pénzintézet birtokában függetlenítheti magát a budapesti pénzintézetektől. A kötvénykibccrátási jog tagadhatatlanul nagy értékén felül egyéb előnyöket is rejt magában a fúzió. Vegyük először a 20,000.000 dolláros kölcsön kezelését, amely e pillanatban tudvalevőleg a Nemzeti Bank hatáskörébe tartozik. A Nemzeti Bank ezt a kezelést nem szerelemből végzi : azért fél percent jutalékot kap. Nem kétséges, hogy a Községi Takarékpénztár a főváros egyszerű előterjesztésére meg fogja kapni a kclvénykito- csátási jog mellé a fővárosi kölcsön kezelését is, ami magában évi 10.000 dollár megtakarítást jelent a főváros, illetőleg ugyanennyi hasznot a létesítendő Községi Takarékpénztár számára. Van azonban a Községi Takarék- pénztár létesítésének még egy fontos momentuma, amelynek megvizsgálása kapcsán azt hisszük nyilvánosságra hoztuk azokat a rugókat is, amelyek a terv ellenzőit mozgatják. Jól informált helyről nyert értesülésünk szerint a fővárosnak, illetőleg a főváros üzemeinek összesen mintegy 30,000.000 pengő betéte van el helyezve takarékkönyvben, illetőleg folyószámlán a fővárosi nagybankoknál. Igaz ugyan, hogy van egy tanácsi határozat, amely szerint az üzemi pénzek kivétel nélkül a Vásárpénz - tárnál kezelendők, azonban az üzemigazgatók nem azért kakasok a maguk udvarán, hogy a tanácsi határozatnak eleget tegyenek. Egyes bankérdekeltségek részéről, nem véve ki a kisebb jelentőségű intézeteket sem, elszánt hadjárat folyik a fővárosi betétekért, jól tudva azt, hogy a főváros könnyű és kellemes hitelező, amely sok esetben évekig nem mondja fel, illetőleg nem veszi ki a betétet. Nem kétséges egyetlen percig sem, hogy abban a minutumban, hogy amikor a fúzió révén létesül a Községi Takarékpénztár, a mai anomália megszűnik és a Községi Takarékpénztárnak meg lesz az ereje és hatalma ahhoz, hogy a renitens üzemigazgatókat rendre és betéteiknek, illetőleg folyószámláiknak a Községi Takarékpénztárba való kezelésére szorítsa. Nem tévedünk, ha azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy az a nagy ellenzés, amely egyes pártoknál a fúzió útján létesítendő Községi Takarékpénztár ellen felsorakozik, túlnyomó nagyrészben a budapesti nagybankok öntudatos vagy öntudatlan befolyásolásának tulajdonítható. Hogy a fentemlített 30,000.000 pengőnek bankszerű kezelése és kihelyezése milyen hasznot jelent a létesítendő pénzintézet számára, azt azonnal látjuk, ha összevetjük az elsőrendű pénzintézetek betéti kamatlábát és kihitelezési fettételeit. A Községi Takarékpénztár gondolatának első propagálója Vázsonyi Vilmos volt. Helytelenül teszi az a párt, amely Vázsonyi utódjának vallja magát, hogy ellenez egy olyan tervet, melynek első gondolata el-
