Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-03-10 / 10. szám
évfolyam 1Ö. szám •W' l?S/' Budapest, 1928 márci UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Tur r í .......íViiii •i«ii'i>ügr - Tű rr n El őfizetési árak: A rt_ c,PDiícc»»a t Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre.......................................................30 pengő I rtttLOS »ZhKtuvszTO: A Budapest« IV.« Dalmady Győző-utca 3. Fél évre..................................................................13 pengő 1 Q Q ^ ^ Q jq> j. I Telefon: Teréz 296—56 Eg yes szám ára 60 fillér W0sm Fostatakarékp. chequeszámla: 30913. Csipkerózsika fi tirvényrevizió előtt nem lesz tanácsnokválasztás A köífiségvetés után az uj fővárosi törvény tervezetét tárnyalja az országgyíiiés — Miről tanácskozott Koznia Jenő két és fél óra hosszat Bethlen miniszterelnökkel? — Szabó Imre tiszti főügyész pályázik a legtöbb sánsszal Folkusházy örökébe Panaszkodnak a jogászok, elégedetlenek a mérnökük — Az Uj Budapest tudósítójától — A vasorrú bába; megbabonázta a bölcsőjében CsipJcerózsikát és az egyszeri királykisasszony száz esztendeig aludt, míg csak el nem jött a mesebeli herceg. A herceg azután behatóit az elzárt kastélyba, ahol a kuktáktól a ko- mornáig mindenki aludt és egy bűvös csókkal felébresztette a száz év óta alvó királyleányt. Ilyen mesebeli vár a budapesti városháza, melynek központjában egyelőre senkitől sem háborítva alussza nyugodt és zavartalan álmát a közmunkáihoz címzett egyszeri királyleány. Az alvó városházán alszik a közmunka, a sáncokon kívül ezer és ezer kőműves, mérnök, ács, bádogos, lakatos, szobafestő és még hány- és hányfajta mesterember várja remegve azt az időt, amikor felébred az alvó. Az elmúlt esztendőben a húszmillió dolláros kölcsön képében mintha megérkezett volna a várva-várt herceg is aki felébreszti az alvó közmunkákat. Azonban az adminisztráció útvesztőjében és a; bürokratizmus hínárjában még a vár alá sem ért el a merész szándékú ifjú. Megcsinálták a gyönyörű pro- grammot, hogy a nagy kölcsönt milyen közmunkákra fogják felhasználni, a tervezetek azonban nem léptek ki az aktákból, jó szándékok maradtak, amelyek mint játszi délibábok ma még talán izgatják a vállalkozók fantáziáját, de holnapra már ez a csalóka lidércfény is el fog tűnni. Itt a tavasz és az alvó városházán a mindennapos adminisztráció robotjába beleőszült tanácsnokoknak sem idejük, sem kedvük a nagy Programm komoly megvalósítására. Az elmúlt esztendőben még itt-ott akadt közmunka, de a folyó esztendőre alig maradt valami. Az új városi bérházak, a nagy csatornaépítkezés, a csarnokok kibővítése, a nagy állatvásártelep feU építése, ma még chimérák, alig túl a tervpályázaton, amelyek a legjobb esetben az őszi hónapokban jutnak a megvalósulás stádiumába. Ezzel szemben egyre több vállalkozó és iparos megy csődbe vagy kényszer- ügyességbe, egyre számosabban lesznek közülök öngyilkosok, mert sem anyagilag, sem erkölcsileg nem bírják a munka- nélküliséget, a tétlenül való ácsorgást a városháza és a minisztériumok folyosóin. Adóhátralékaikért kíméletlenül végrehajtják őket. Az évtizedes, megbízható személyzetet fizetni kell, az a kis- tőke, amely az elmúlt esztendők látszó tagos fellendüléséből mint vállalkozói haszon megmaradt, régen elfogyott, az a huszonnégy iparág, amely az építkezésnél érdekelve van, ma még sivá- rabb helyzetben sínylődik, mint a forradalom utáni idők inflációs sivatagában, viszont a közmunkák újra. váló megindulásába vetett remény és bizalom céltalanabb, mint valaha. Ha az elmúlt esztendőkben az iparral és vállalkozással törődő bizottsági tagok külön ankéteket és értekezleteket tartót tak szükségesnek az építkezés megindítása céljából, akkor miért van ez a nagy csend most a bizottsági tagok közötti Sürgős intézkedések szükségesek itt, injekciókat kell adni az alvó Csipke- rózsikának, hogy addig is, míg egy jobb gazdasági helyzet szele őt fel nem ébreszti, ne pusztuljon el egészen ! A városházára az amerikai küldöttség elutazása után ráborult a részvétlenség csendje. Nagyobb emóciókat a szerdai folytatólagos közgyűlés sem váltott ki, a bizottsági tagok unják a nem túlságos ér- dekfeszitő napirendet, nagyrész- ben ex sem jöttek, és az is, aki eljött, szinte kerülte az üléstermet. Am a szürkének látszó hamu alatt pirosán izzik a parázs, mindenki tudja, hogy a megoldásra váró problémák egész sora lóg a levegőben, amelyek mihamarabb ki fogják robbantani a Kossuth szobor leleplezése Treuga Dei-jének ünnepi hangulatát. A legelső és legnagyobb probléma a fővárosi törvény revíziója kapcsán várható eltolódások. Maga a fővárosi törvény sokkal hamarább a parlament elé kerül, mint bárki is gondolná ; értesülésünk szerint ScitovszJcy belügyminiszternek elhatározóit szándéka, hogy a nagy költségvetési vita letárgyalása után sorát ejti annak, hogy a fővárosi törvény tervezete a képviselőház asztalára kerüljön. Illetékes kormánykörök véleménye szerint az országgyűlés még a nagy nyári szünet előtt le fogja tárgyalhatni az új fővárosi törvényt, amely esetben már az ősz folyamán várható a községi választás. Arról, hogy milyen lesz az új fővárosi törvény, komoly hír egyelőre nincsen. Azok a találgatások, amelyek egy-két napilap hasábjain az új fővárosi törvény alapelveit illetően felmerültek, túlnyomó nagy- részben jámbor óhajok, amelyeket egyrészről nem tartalmaz a még mindég a városi főosztályban heverő tervezet, de másrészről nem óhajtja azokat egyetlen párt sem. Maga az egységes párt nem túlságosan érdeklődik a fővárosi törvény revíziója iránt és a városházi csatateret teljesen Kozma Jenőre hagyja. Hogy a kormány részéről mennyire Kozma Jenő uralja a városi dolgokat, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy Kozma amerikai útja előtt teljes két és fél óra hosz- szat tanácskozott Bethlen miniszterelnökkel. Vannak értesülések, amelyek ebből a tagadhatatlanul liosz- szúra nyúlt tanácskozásból arra következtetnek, hogy a kormánypárt városházi frontja és a főpolgármesteri hivatal között nem zavartalan a harmónia . . . Az ma már bizonyosra vehető, hogy az ügyosztályok szétválasztása nem fog megtörténni az új fővárosi törvény életbeléptéig. Illetékes kormánykörök azon a véleményen vannak, hogy kár a városházát két választás izgalmainak kitenni, minek választani szeptemberben egy vagy két alpolgármestert és két- három tanácsnokot, amikor talán még ebben az évben új választás alá kerül az egész tanács. Ezek a kormánykörök a főváros akcióját a műszaki alpolgármesteri állás felállítására és az ügyosztályok szétválasztására vonatkozóan nem is tekintik egyébnek, mint a főváros részéről megnyilvánuló olyan óhajnak, amelynek a fővárosi törvény- tervezet parlamenti tárgyalása al- ke1 mával kell majd érvényt szerezni. Még mindig teljesen bizonytalan, hogy hány választott és hány kinevezett tagja lesz az új törvényhatósági bizottságnak. Az a híresztelés, mintha a belügyminisztérium máris százhúszban állapította volna meg a választott és hatvanban a kinevezett bizottsági tagok számát, minden komoly alapot nélkülöz, annál is inkább, mert a törvénytervezet szerint az erre vonatkozó rubrikák üresek és a belügyminiszter csak most, hogy külföldi pihenőjéről hazaérkezett, lesz abban a helyzetben, hogy a törvényrevizióval egyáltalán foglalkozzon. A kulisszák mögött azonban minden párt, elsősorban a kormánypárt községi frakciója abban az irányban küzd, hogy mennél több bizottsági tagságot kell szervezni. Azt mondják a községi pártban, hogy a bizottsági tagság nem okoz kiadásokat, hadd érvényesüljenek az ambíciók, amelyek a városi autonómiában akarják kiélni magukat. Van azonban egy szempont, amelyet a kormány értesülésünk szerint érvényesíteni akar a bizottsági tagságot illetően, nevezetesen az, hogy bizonyos mértékben szükség van a virilizmus visszaállítására akár olvképen, hogy a virilisták közül is választanák, akár pedig úgy, hogy a gazdasági (háztulajdonosi, gyárosi, nagyipari stb.) érdekképviseletek köréből az új törvény alapján számos bizottsági tagot nevezhet majd ki a kormány, illetőleg küldhetnek maguk az egyes testületek a törvényhatósági bizottságba. Magán a városházán azonban az általános csend idején is nagyfokú izgalom tapasztalható a tisztviselők körében. Sok kombinációra ad alkalmat a Folkusházy alpolgármesternek a Beszkárt-hoz vadó szerződtetésével megürült alpolgármesteri szék betöltése. Folkusházy örökének egyik legjogosabb aspiránsa Szabó Imre dr. tiszti főügyész, akiről ma már nyílt titok, hogy maga is ambicionálja az alpolgármesteri állást. A tiszti főügyész mai állásában meglehetősen el van kedvetlenedre, főleg azért, mert a státusrendezés a tiszti főügyészt előbbi megkülönböztetett méltóságából a tanácsnoki státusba sorozta vissza. Egy tanácsnoki állásnak megfelelő stallum pedig nem elégítheti és nem is elégíti ki a nagy- koncepcióju és töretlen energiájú Szabó Imre dr. ambícióit, aki, mint arról legilletékesebb helyről értesülünk, teljes komolysággal pályázik az alpolgármesteri állásra, amelyre tagadhatatlanul a legtöbb sansza van. A fogalmazói kart viszont meglehetősen elkedvetleníti Szabó Imre alpolgár mesterségének híre. Főjegyzői és tanácsnoki körökben nem alaptalanul mutatnak rá arra, hogy Sipőcz Jenő dr. tiszti ügyész után most a fogalmazói kar átugrásával újra tiszti ügyész és ügyvéd kerül vezetői állásba. »Ily körülmények között — mondják ezek a tanácsnokok és főjegyzők — kihal belőlünk minden ambíció, mert azt látjuk, hogy bennünket immár szisztematikusan elkerül a közgyűlés bizalma.« Ezzel szemben áll az a körülmény, hogy a város mai helyzetében az egyik alpolgármesteri székben feltétlenül szükség van arra a mélyenszántó jogászi tudásra és egyéb ügyvédi erényekre, amelyek Szabó Imre kiváltságos tulajdonai, hiszen egy alpolgármesternek és legalább az egyik alpolgármesternek, hányszor kell a város ügyvédjének lennie a különböző konferenciák és ankétok során, amelyek mind a vráos autonómiáját és jogait akarják megnyirbálni. Minden valószínűsége megvan tehát annak, hogy Szabó Imre nagy tehetsége előtt el fognak hallgatni az ambíciók az érdekelt. tanácsnokok részéről és várnak Buzáth János alpolgármesteri székének megürese- déséig, amikor aztán mód és lehetőség nyílik a jogos ambíciók kielégítésére. Még egy sérelme van a minorum gentium fogalmazói és jegyzői karnak : az a tanácsi határozat, amely a jegyzők választását a jövőben a tanácsra, a főjegyzők választását pedig a közgyűlésre kívánja bízn
