Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-12-22 / 50-51. szám
6 TU BUDAPEST 1928 december 22. MII moDdoll Kod lanácsnok Bárczy polgármesternek? Amikor még fontos volt, hogy akit a főváros alkalmaz, budapesti illetőségű legyen — Miért nem tudott Halmos polgármester elcsapni egy fogalmazót ? — Kammermayer polgármester esete Prónay Petykó Paulával Derűs történetek a régi városházáról A karácsonyi pihenés enyhe nyugalmában ,ió dolog emlékezni az elmúlt időkre. Foszlós kalács és piros borocska mellett az öregebb tisztviselők hányszor idézik vissza a múltat, amikor olyan polgármesterei voltak Budapestnek, akiknek nevét már csak egy-egy utca jelzőtáblájáról ismeri a mai nemzedék. Ami a. Gerlóczyakból és a Kammer- mayerekből a történelemé, azt már rég papírra vetették a város tudós historikusai. Nézzük azonban az éremnek másik oldalát, a nagy emberek apró gyöngéit, kedves, jellemző történeteket, visszaemlékezéseket a régi jó időkből. Ahogy a magyar anekdotakincsnek akadt egy Tóth Bélája, lesz-e valaki, aki összegyűjti a világvárossá fejlődő Budapestnek annyira jellemző régi történetecs- kéit? Hiszen ezek az apró históriák a maguk rakétaszerű elmésségével nem egyszer jobban megvilágítják azt a kort, amelybe helyeződtek, mint harminc oldal unalmas történelem ... Kivel kezdjük? Talán Kam- mermayer Károllyal, aki Budapestnek 1873-tól volt polgármestere. Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy akkor még a régi Városház-téren állott a városháza, előtte a régi hires virágpiaccal, oldalán pedig a terménypiaccal, amit kofapiacnak hivott az akkori pesti argot. A városház épületének közepén hatalmas torony állott, melynek mása még látható egykorú metszeteken és fényképeken. Hosszú falépcső vezetett a tüzoltótorony tetejére, a torony ormán ott figyelt állandóan egy tűzoltó, hogy jelezze az esetleges tüzet. Egyszerűen volt berendezve Kammer- mayer polgármester dolgozószobája. Az előszobában egy öreg Írnok és egy kifent bajuszu huszár teljesített szolgálatot, akik bizony nagyon megválogatták, hogy kit engednek be gazdájukhoz. Csupán Királyi Pál, P o 1 ó n y i Géza. és K1 é h István mehettek be hozzá egyszerű bejelentés után bármikor. A polgármester fiakeren jött be hivatalába és fiakeren ment haza, melyet ő saját pénzéből fizetett, havonkénti pausáléban. Jellemző az akkori állapotokra, hogy a polgármester még a levélpapirost is saját pénzéből vétette meg az akkori hires Seefellner-féle papirüzletből. Ha valaki kihallgatásra jelentkezett, a huszár kioktatta, hogy hogyan viselkedjen. Ha idegen lépett a polgármester szobájába, az ajtótól kellett három lépést tennie, ott megállnia és addig várnia, amig a polgármester őt nem szólítja meg. Addig egy szót sem volt szabad az illetőnek szólnia. A polgár- mester álló íróasztala mellett nyugodtan fejezte be munkáját, nem zavartatta magát és csak annak végeztével közeledett az audienciára hivatalos idegen felé. (Ez az álló íróasztal most is megvan a központi tanácsi segédhivatalban és talán csak az öreg jó Reiter főigazgató tudja róla, hogy kié volt valamikor.) Ettől a nevezetes Íróasztaltól négy méter távolságra állott meg a polgár- mester, aki megfelelő distanciát tartott az audienciára váró irányában is, megkérdezte a nevét és hogy mit akar. A kérés előadása után nyugodtan és megfontoltan válaszolt a polgármester. Al- kalmaztatási kérelmeknél mindig súlyt helyezett arra, hogy az illető budapesti illetőségű legyen. A válasz után a polgármester kisebb meghajlással jelezte, hogy az audienciának vége. Az idegen erre háttal a bejárat felé, fejjel a polgármesterhez fordulva hátrált az ajtóhoz és távozott. Az elnöki ügyosztály a polgármester szobájából egymásba nyiló szobákból állott. A mellette levő szobában ült Márkus József főjegyző, a következőkben egymásután R a d n a y Dezső, Faller Ferenc, F ö 1 d v á r y Antal, B ó d y Tivadar. Ezután egy nagy terem következett: a segédhivatal. Az elnöki ügyosztály személyzetének a hivatalos idő lejárta előtt félórával mór nem volt szabad dohányoznia, a leghidegebb télben is ki kellett ilyenkor az összes ablakokat nyitni, hogy a füst onnan kimenjen. A polgármester a hivatalos idő végeztével végigment az egész személyi — Az Uj Budapest tudósítójától — ügyosztályon. Amikor kinyílott a polgármester ajtaja, mindenkinek vigyázba kellett magát vágnia az íróasztala mellett. A polgármester mindenkihez külön külön odament, megkérdezte, hogy- mint folyik a munka, buzdító szavakat intézett a fiatalokhoz, hogy kedvvel és szeretettel végezzék munkájukat. A minisztériumból jövő összes leveleket és egyéb postát személyesen bontotta fel néhai való jó Kammermayer Károly, maga vezetvén rá minden aktára az érkezés időpontját. Volt a régi városházának egy notórius kéregetője, Prónay-Petykó Paula, egy elszegényedett urinő, aki rendkívül erőszakos természetű hölgy volt. Gyakran kapott segélyeket a várostól, de azután megunták a gyakori jelentkezését és beszüntették a támogatást. Önagysága nagy patáliát csapott és elment a polgármesterhez panaszt emelni. Berontott a polgármesteri előszobába és követelte a huszártól, hogy engedje be a polgármesterhez. A huszár próbálta csendesíteni és megmondta neki, hogy a polgármesterhez bemenni nem lehet. Végén azoűban engedett az öreg és bement Kammermayerhez: — Nagyságos polgármester ur, itt van Prónay-Petykó Paula és bár én megmondtam neki, hogy nagyságos úrhoz nem lehet bejönni (Kammermayer kir. tanácsos volt, azért címezték nagyságosnak), a folyosón olyan lármát csap, hogy összefutnak az emberek. Kammermayer megparancsolta, hogy engedjék be hozzá Prónay-Petykó Paulát. Amikor kinyílott az ajtó és a hölgy izgatottan belépett, a polgármester ujjal a kijárat felé mutatva, csak ennyit szólt: „Hátra arc, indulj!“ Paula rögtön távozott, de nem állotta meg, hogy az előszobában oda ne szóljon a huszárnak, ha már a polgármesternek nem tudott egy szót sem szólania: „Lássa, mégis csak fogadott a polgármester ur!“ A tanácsülések és a pénzügyi bizottsági ülések a polgármester szobája mellett levő teremben voltak, ahol igen gyakran szenvedelmes hangú viták fejlődtek ki. Sokszor néhány forint miatt órákig tartott a vita, különösen akkor, amikor Rémi Róbert került a pénzügyi bizottságba, aki egyike volt a régi Pest egyik legjobb torkú embereinek. A polgármestert felállással köszöntötték a tanács tagjai és nem ültek le addig, amig ő helyet nem foglalt. Sőt Kammermayer idejében a városház előtti virágpiacon abban az időben, amikor a polgármester hivatalába szokott jönni, ott állt a portás, vizsla szemekkel figyelve, jön-e a podeszta fiakere. Amikor azután a kocsi közeledett, akkor a járdán csoportosuló embereket, sőt még a főlépcsőn tartózkodókat is felszólította, hogy távozzanak, mert jön a polgármester ur! Az a szokás különben, hogy a polgár- mestert felállással iidvözlik a tanácstagok, még Bárczy idejében is fennmaradt. Bárczy mellett foglalt helyet Kun Gyula, a rangban legidősebb tanácsnok, aki bizony nem igen titkolta a véleményét, ha olyan valamiről volt szó, ami nem tetszik neki. Akkor még minden ülésen más fogalmazó vezette a jegyzőkönyvet, akik a polgármesterrel szemben a patkóalaku asztal belső oldalán foglaltak hetenként váltakozva helyet. Az öreg Kun Gyula, aki amúgy sem szívlelhette Bárczyt, mindig ellenkezett vele és amig nyugdíjba nem került, nem volt olyan előterjesztése a polgármesternek, ami az ő tetszését megnyerte volna. Egy alkalommal, amikor Bárczy előadott valamit és kérte a tanácsnokok hozzászólását, Kun Gyula a következőképpen kezdte beszédét: „Tekintetes tanács! Sok ostobaságot hallottam már életemben, de ilyen pira- midális ostobaságot, mint amit a polgármester ur most előadott, még nem hallottam.“ Bárczy sietve kiküldte áz ülés jegyzőjét, aki azóta saját személyében is tagja lett a tanácsnak és a zárttá nyilvánított ülésen úgy lehordta Kun Gyula bátyánkat, mint annak a rendje. Kun Gyula ebben az időben több, mint 30 esztendeje volt tanácsnok és az akkori pletykák szerint Bárczy reá gondolt, amikor kiforszi rozta a kormánynál, hogy a betöltött hatvanadik életév és 35 szolgálati év után nyugdíjba kell menni. Az öreg Kun Gyula bácsi különben arról volt hires, hogy ő szívta a legbüdösebb szivarokat és egész életében a magán-J építési ügyosztály vezetője volt. Ma is él az öreg ur, nemrégiben töltötte be életének 85. esztendejét... Ez alkalommal még egy kedves esetet beszélünk el, amiből kiderül, hogy a régi jó világban nemcsak a polgár- mesterek voltak nagy urak, de a fogalmazók is. Halmos polgármestersége idejében történt, hogy az egyik fogalmazó névnapi tízórait adott a hivatalában, amelyen ősi Bzokás szerint összegyűltek hivatali kollégái. Amint legjavában folyik a sörözés, belép a polgármester huszárja és egy aktát nyújt át az ünnepelt fogalmazónak: . „Azt üzeni a méltóságos polgármester ur, (Halmos címzetes miniszteri tanácsos volt) a tekintetes fogalmazó urnák, úgy elcsapátja a várostól, hogy arról kódul, ha még egyszer ilyen slendriánul intéz el egy aktát.“ — „így mondta a méltóságos ur?“ — kérdezte, hüledezve a fogalmazó. „Igen, igy mondta“ — felelte a huszár. — „Hát akkor mondja meg a polgármester urnák, de szóról-szóra igy mondja, hogy elcsapatja ám az édes nagyapját, de nem engem!“ A huszár szóról-szóra elmondotta az esetet és átadta az üzenetet Halmosnak, aki toporzékolt dühé-, ben és rögtön Ma tuska alpolgármestert hivatta, akit a város eszének tartottak, (ő volt akkor a Folkusházy), Matüska azonban felvilágosította Halmost, hogy nem tehet semmit, mert — a fogalmazónak igaza van. Halmos az után úgy állt bosszút, hogy háromszor is mellőztette a fogalmazót a tanács- jegyző-választásnál, aki bizony még ma is érzi az egykori névnap súlyát... Kedves emberek, ked ve s történe t e k ! De jő rátok ilyenkor csöndes, nyugalmas karácsony idején szeretettel visszaemlékezni! HLATKY JÓZSEF áyásS Budapest, VIII., József - körút 77. sz. Telefon: J. 395-78. Magasépítés, ut-. vasút-, híd- és vasbetonépitési vállalat. — Saját fuvar-, állvány és anyagtelepe : í.. Fehérvári ut 42. Telefon J. 425-91 FIÓKIRODÁK: Kecskemét, telefon 109. Gödöllő. Gr. Festetich-ot 9 WlHART FERENC ÉPÍTÉSZ ÉS ÉPÍTŐMESTER BUDAPEST. VII., COLUMBUS-U. 5/b. Telefon : József 350—97. pénztárcák, MELEG GABOR böröndüs mesternél bőröndök Budapesti Rákóczi-ut II« — Váci-utca 31. karácsonyra gyári áron tv Jelen lap előfizetőié 10 százalék engedményben részesül I HUNGÁRIAGYÓGYFORRÁS (Az Erzsébet-hid budai hídfőjénél) Rádioaktiv hőforrás Kiváló gyógyhatás rheuma és savtultengés eseteinél Szénsavval telitett vize palackozva mint HARMATVIZ van forgalomban s elsőrendű üdítő ital PAULI NI GÉZA AotóJavltA és alkatrész kéasité Brems Budapest, IX., Gyep-utca 10 Telefon: J. 312-93. Gyártja sí 1ST* OS rákapcsolható cs Álnak motorokat. fl7J|| ÍR száraz utón való 1# Msen In ■ W fénymásolás KUNSTXDTER VILMOS, papim eműgy áros Köipont Vm., József-kOrut 7. Tel.: J. 300—98 Gyár: Vili., Conti-utca 38. Telefon: J. 308—83 Böhler Vilmosné Antokarosszérla ée kocsikellékek gyári raktára Budapest, VII., Dohány-utca 52 Alapitt&tott 1840. — Telefon: József 456—90. Az összes karosszéria és kocsigyártó cikkek nagy választékban. A székesfővárostöbb üzemének állandó szállítója. SCHÖNDORFER JENŐ MÉRNÖK körponti fűtési. 8/ellözteté8Í, vízvezetéki és csatornázási berendezések vállalata. Budapest. Vili. két . Gólya-utca 22. szám. — Telefon: József 131 — 72. A FANSz tagjainak és a Székesfővárosi zenetanfolyamok növendékeinek BEKE PÉTER PÁL HANGSZERÜZEME. Vili., DOBOZI-UICA 31. Készpénzvásárlásoknál 5"lo kedvezményt nyújt. FA*Sr tagoknak 6 havi hl-at la. LOPOS GYULA JÁTSZÓTEREK BERENDEZÉSE, ISKOLAPADOK. ISKOLAI BÚTOROK. ATLÉTIKAI SPORTCIKKEK ÉS TORNASZEREK GYARA BUDAPEST, III., Bérsi-ut 85. Tel: ó 625-05 Árjegyzéket és kőliségveíést felszólításra küldök. HflNKOVITS modern cégtábiaiestö Vin.. ViB-ntca 24 — Telelőn : József 385 - 52. STEAUA Kőolajkereskedelmi R.T. Budapest, V. kér., Nádor-utca 8. n. „R EX“-BENZIN Császárolaj Aszfalt Aoté-, motor- és kenőolajok
