Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-12-15 / 49. szám
A rojtos nadrág Azon a népgyülésen, amelyet a viharos rendkívüli közgyűlést megelőzően a régi képviselőházban tartottak az autótaxi-rendszámok szétosztása ügyében, többek között felszólalt Magyar Miklós bizottsági tag ur is. Az egyik napilap szerint a bizottsági tag ur „szegénylegényeknek“ titulálta a tanács tagjait, akik „foltos, rongyos nadrágokban Írnokokként kerültek a városházára“, ■ és most „fölényes cinizmussal'“ sújtanak le az iparosságra. Nem kétséges, hogy a főváros tanácsa ezekért a mosdatlan kifejezésekért a bíróság előtt Uid és fog a tiszti ügyészség utján elégtételt venni a bizottsági tag uron. Azonban addig is fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat az ellen a trágár és szemérmetlen hang ellen, amellyel a bizottsági tag ur a maga kicsinyes és önző politikai játéka érdekében a nyilvánosság előtt illetlen- kedik. Különösen jellemző, hogy éppen egy magát demokratának merni nevező bizottsági tag az, aki a tisztviselőkkel kapcsolatosan rojtos és foltos nadrágokról mer beszélni. Nem tudjuk, hogy Magyar Miklós ur bíborban és selyemben született-e, és azt sem kutatjuk ez alkalommal, hogy mielőtt a közéleti porondra lépett, volt-e, és ha volt milyen vonatkozásban volt a fentne- vezett bíborral és selyemmel. Azt sem tudjuk, hogy a bizottsági tag ur tanult-e valaha csomagolni, de hogy mondanivalóit nem tudta azon a bizonyos népgyülésen megfelelő formába öltöztetni, az a történtek után mindenki előtt kétségtelen. Az sem fontos, hogy a bizottsági tag ur egy erzsébetvárosi pinka árnyékából hogyan lendült egy merész ugrással a közélet porondjára, ez alkalommal csak egy kérdésünk van: egy magát demokratának nevező, tehát spéciéit a szegény kisemberek jogos képviseletében hivalkodó állítólagos közéleti férfiú, hogyan tartja összeegyeztethetőnek pártjával és pártja elveivel a fővárosi tisztviselők rojtos és foltos ruhadarabjai között való turkálást? Ne essék ez alkalommal szó a fővárosi tanácsnokok apostoli szegénységéről, mert az ő tisztességben öregedő személyüket disszonánsnak tartjuk Magyar Miklóssal egy cikkben említeni. Csak azt állapítjuk meg: ha látjuk az elhunyt tanácsnokok gyászruhás , özvegyeit, csekély nyugdijuk után hajszolodul vagy gyermekeik elhelyezéséért esengeni a városházi folyosókon, ha helyet foglalunk egy-egy fővárosi tőtisztviselő kispolgári lakásának asztalánál, ahol az egy emberöltőt kiszolgáló bútordarabok a házigazda puritán becsületét dicsérik: csak undorral és utálattal gondolhatunk azokra a szennyes kijelentésekre, amelyek a főváros tanácsának makulátlan tógáját akarták beronditani. Erről a tiszta tógáról visszapattannak Magyar Miklós mocskos nyilai, amelyekért a bizottsági tag ur személyét illetően várjuk az őt tagjaként tisztelő demokrata-párt határozatát! A taxi-ügy elhanyagolt problémái Ötszáznyolcvan uj kocsinak a közönségre való zuditása nem használ az uj engedélyeseknek és tönkreteszi a régieket — A közgyűlési vitában senki sem törődik azzal, hogy olcsóbb legyen a közlekedés _ A standok és a telefonállomások közössége, a kihasználatlan ga rageok és egyéb fontos kérdések Ki felelős a taxi-ügy elmérgesedéséért? — Az Uj Budapest tudósítójától — Kétségtelen, hogy az autótaxi-ügy másfél esztendő óta folyton növekvő és mérgesedő óriáskígyója a városházi közélet tengelyévé nőtte ki magát. Azok a szerencsétlen politikai momentumok, amelyek az autótaxi rendszámok engedélyezése körül amúgy is nyomott atmoszférát miazmákkal telítették, annyira elhatalmasodtak az egész politikai horizonton, hogy objektiv szemlélet alapján a törvényhatósági bizottság és az autonómia állapotát válságosnak, sőt aggasztónak kell tartanunk. E pillanatban még bizonytalan, hogy az eldobott nagy kő hol fog megállani, a történtek után lesz-e lehetséges komoly alkotómunka a közgyűlési teremben, vagy a főváros törvényhatósága elérke zett-e ahoz a sorsdöntő perchez, amely a legutóbbi esztendők feszült helyzetének természetszerű következménye. Azt kell mondanunk, hogy az autótaxi-ügy az a fertőző baktérium, amely hovatovább gyógyíthatatlan beteggé teszi az autonómia amúgy sem túlságosan egészséges szervezetét. Folkusházy alpolgármester tévedett, mikor szerdai beszédében azt a kijelentést tette, hogy a bizalmatlanság, melyet Pakots és a hozzácsatlakozók akarnak reá és a tanács homlokára sütni, nem marad folt a homlokon, hanem csak egy seb lesz, amelyet ő és a tanács a közönség érdekében folytatott érdekmentes küzdelemben kapott. A seb, amelyre Folkusházy céloz, nem homlokán, hanem szivében van a tanácsnak és nem kétséges, hogy azokkal szemben, akik a bizalmatlansági indítvány mellé szegődnek, ott is fog maradni. Hogy lesz-e kiút ebből a válságos helyzetből, ma még teljesen bizonytalan. Bizonyos azonban az, hogy az esztendők óta tartó késedelmeskedés magát az autótaxi- ügyet is olyan stádiumba juttatta, hogy a tanácsülés által elhatározott megoldási mód egyáltalában nem segít a bajon. Kérdés, hogy az .autótaxi létszám egyszerre 580 engedéllyel való növekedése nem fog-e egy olyan tulszaporulatot jelenteni, hogy az ipar várt fellendülése helyett a létszámszaporitás az ipar lezülléséhez fog vezetni ? Az első baklövést illetékes szakemberek véleménye szerint akkor követte el a tanács, amikor ez év augusztusában az első számú kereskedelemügyi miniszteri leirat leérkezése idején nem elégítette ki a bérkocsisokat, akiknek mindeneket megelőző igénye az autótaxi-ügy- ben lefolytatott közgyűlési viták és a kereskedelemügyi miniszter álláspontja szerint nem volt kétséges. Ha a bérkocsisok még augusztusban megkapták volna az őket megillető rendszámokat, a hazai gyárak raktára és teljesítőképessége alapján legkésőbb szeptember végéig kiálthattak volna az utcára. Ha azután a többi érdekelt látta volna, hogy az autótaxi ezen létszámszaporulata teljesen elegendő a fennforgó hiányok kiküszöbölésére, magától elmaradt volna a sok pályázó, mert az autótaxi csak addig üzlet, amíg megfelelő számú utas van, de egyáltalában nem üzlet, ha számos rtótaxi órákig, sőt napokig üresen áll a standon. A mi véleményünk szerint végzetes hiba volt tehát a bérkocsisok igényeinek azonnal való kielégítése helyett a döntésnek állandó halogatása. Ma az a helyzet, hogy karácsony előtt néhány nappal még a nyári nyitott cájggal árválkodnak az utcasarkokon a konflisok, nincs pénzük a téli kocsik beállítására, nincs télikabátjuk, hogy felüljenek a bakra, viszont az autótaxi-ügy mai állása szerint arra sincs reményük, hogy március előtt autóikkal kiállhassanak az utcára. Az 580 uj autótaxi tehát nem használ a bérkocsis-iparnak, mert a régi, szükreszabott lófogatu létszám helyett egy olyan tágra nyitott keretekkel rendelkező autótaxi- létszámba állítja be őket, hogy tőkehiányuk miatt előbb-utóbb tönkre fognak menni. De a legnagyobb mértékben ártalmas az autótaxi- létszám szaporítása a meglevő iparra nézve is. Nem kétséges, hogy íl Már tagvállalat, melynek vezérigazgatója hallatlan energiával, nagy üzleti érzékkel szervezte meg vállalatát akkor, amikor az úttörő volt, nehéz próba elé állittatik a kon- kurrencia tömeges felléptével, viszont az sem kétséges, hogy a ma pirostaxisok gyűjtőneve alatt ismert régi engedélyesek sem fogják tudni egykönnyen felvenni a versenyt a rengeteg uj kocsival. Nagy- fontosságú kérdés tehát, hogy a jö- vőben a közel 1300 budapesti autó- taxi meg fog-e tudni élni a gazdaságilag lezüllött és elszegényedett Budapesten és nem fognak-e az uj engedélyesek a régi engedélyesekkel karöltve keserű szemrehányásokat tenni a fővárosnak és a kereskedelemügyi minisztériumnak, hogy az ipar egészséges fejlesztése helyett miért tették tönkre ezt a virágzó és sok embernek exiszten- ciát nyújtó foglalkozási ágat % Az az ellenvetés, hogy a sok autó- taxi egészséges konkurrenciát fog teremteni és a viteldijak leszállításához fog vezetni, meglehetősen gyenge. Berlinben történt meg, hogy a szükségletnél nagyobb létszámot szabadítottak rá az iparra és a közönségre, ugyannyira, hogy nem használódtak ki a rezsinek megfelelően a kocsik. Mi történt ? Árle- szállitási kérelem helyett viteldij- felemelési kérelem érkezett a városi tanácshoz, azon az alapon, hogy a régi viteldijak nem biztosítják az engedélyesek legelemibb rezsiköltségeit sem. Ugyanez fog történni Budapesten is, azonban a szegény Budapesten az elkövetkezendő viteldíjemelés mellett kihasználatlan lesz az 1300 autótaxi, csődbe kerül az ipar és drága lesz a közlekedés! Folkusházy alpolgármester közgyűlési beszédében állástfoglalt bizonyos vonatkozásokban a standok közössége mellett is. Kérdés azonban, hogy ez az állomáshely-közösség nem fogja-e egyben az utcai telefonállomások közösségét is jelenteni, nem fog-e az történni, hogy például az Autótaxi K. T. vagy Barossék nem lesznek-e kénytelenek a saját telefonjukon beérkező, saját külön vezetékükön kikézbesi- tett autórendelést a konkurens vállalatnak, vagy telefonnal egyáltalán nem rendelkezőknek juttatni % Kérdés az is, hogy a közös standokon az érkezés sorrendjében felálló autótaxik felállási sorrendjéhez lesz kötve a közönség, mert ma sokan vannak, akik az egyik vagy másik taxitipushoz ragaszkodnak. Az alpolgármester ur közgyűlési beszédében az ellen is tiltakozott, hogy Barossék valamely meglévő engedélyes társasággal kooperáljanak, kérdés, hasznos-e Barossékat külön garage és külön telefonrendszer megépítésére kötelezni, ugyanakkor, amikor például a Mártának 1000 kocsira berendezett garageja van ma teljesen kihasználatlanul ? Túl az ügy politikai részén nem szabad az éremnek ezt az oldalát sem elhanyagolni. Ezek a kérdések feleletre várnak, a problémák megoldást követelnek és főleg: olcsó és jó közlekedést vár Budapest népe. Hogy jó lesz-e ez a közlekedés, amikor Budapesten aránytalanul nagyobb lesz a taxilétszám, mint Bécsben vagy Londonban, nagyon is kétséges. Arról pedig a lázongó balpárti vezérek szónoklataiban egyetlen mondatot sem hallottunk, hogy legyen olcsó a közlekedés. Nem, a közlekedés nem lesz olcsóbb, a taxiközlekedés drágább lesz, mint valaha- volt, a sok halogatás és huzavona nagyobb dicsőségére ... ¥. év fi Budapest, 1928 december IS
