Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-12-08 / 48. szám
If. évfolyam 48. szám VÁROSPOLITIKAI Előfizetési é^rak: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre ..................................15 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR őr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Semmelweis-utca -á. Telefon: Automata 892-47. Posialakarékp. chequeszámla: 30013. Öregek karácsonya Halljuk, hogy ismét baj van a városi nyugdíjasok karácsonyi segélyével. Az aktivüké még valahogy rendben lenne, noha a Fansz- nah ez alkalommal is végig kell járnia az instanciázásnak és ku- nyorálásnak azt a tövises útját, amely a kartársaik érdekében küldöttség ező tisztviselők számára ki- méretetl. Az aktiv tisztviselők nyugodtan hajthatják fejüket álomra: a karácsonyt megelőző napokon kiosztásra, kerül a tizenharmadik hónapi. fizetés, a karácsonyi segély. De mi lesz a nyugdíjasokkal1? Az emcritált öregekkel, az özvegyekkel, az árvákkal? Ki fogja, meg- gyujtani az ő karácsonyfájuk pislákoló gyertyáját, melynek árvult fénye alig vetekszik életük alvó félben lévő mécsesével? Ki gondol a Kun Gyulákra, a Városi Gyulánék- ra, akiknek egész élete, energiájuk minden porcikája a város szolgálatában merült kit Ki gondol az apátlanokra és anyátlanokra, akik egy sírból kinyúló kéz öltöztet, az a kéz, melynek egykori tulajdonosa a főváros építésében hamvadt el? Ki viseli a felelősséget, ha nem járul karácsonyi pótlék a sovány nyugdíjhoz, melynek amúgy is szűkös, de mégis bizonyos folyamatosságát annyira borzalmasan zavarta meg a nagy világégés után bekövetkezett pénzkrizis? Minden becsülésünk és szeretetünk azoké az öregeké, akiknek karácsonyfáját nem szabad elfeledniük a most szolgálatban levőknek. Most ezek az öregek akarják a tizenharmadik hónapi fizetés arany- himjével bevonni Jézus születése ünnepén életük zord viszonylatait, holnap már azok is erre a sorsra kerülhetnek, akiknek aktiv energiáját ma még jutalmazza a reprezen- tacionális költség, a délutáni mun- kadij és azok a. bonifikációk, amelyeket a nyugdíjasok nem élveznek. A köztisztviselői fizetés szűkös voltát az a tudat enyhíti, hogy a sírba szálló családapa nem hagyja földi segítség nélkül hátramaradottjait. A köztisztviselők garasaikból vagyont nem gyűjthetnek, de minden életbiztosításnál fontosabb számukra az a bizonyosság, hogy becsületben eltöltött öreg napjaikra is megvan a. száraz, de biztos kenyér. Ez a száraz kenyérdarabka pedig megérdemli, hogy néhanapján egy kis vajat kenjenek reá. Ha látjuk egy-egy délelőttön a: városházi folyosókon céltalamd ődöngeni az öregeket, akiket letelt szolgálati idejük után behoz hivatalukba a megszokás: elérzékenyülünk, elszorul a szivünk, mert hátuk mögött árnyékként gubbaszt a sötét gond... Jól tudjuk, hogy az öregek karácsonyának megédesitése nem a főváros illetékes tényezőin múlik. A polgármester kollégiális érzése közismert, az elnöki ügyosztály vezetője pedig rövid eddigi működése alatt is kivívta tisztviselötársai osztatlan szeretetét. A belügyminiszter ur őnagyméltóságán múlik, hogy tisztes életük alkonyán gyujthat- nak-e gyertyát a karácsonyfán Budapest, székesfőváros nyugdíjasai... A tisztesség és a szorgalom teszitek ezután is vezérlőcsillagaim — mondotta Csárrmann tanácsnok A városrendezési ügyosztály munkássága elsősorban pénzügyi probléma, mert pénz nélkül nem lehet telket venni és parcellázni — A mostani személyzeti létszám mellett a folyó ügyeket is alig tudja az ügyosztály elvégezni és tervezésre nem marad ideje — A tisztviselő-építkezések számára drága a Tabán, de keresni fognak másutt megfelelő telkeket — Az Uj Budapest tudósitójától — Csárrmann Ferencben, akit a főpolgármester a Rumbach Dezső iiyugciijazásával megüresedett tanácsnoki állásra behelyettesitett, értékes és koncepciózus vezetőt nyert a városrendezési ügyosztály. A csütörtöki tanácsülésen melegen üdvözölték u;j kollégájukat a tanács tagjai, minden jót kivánva legfiatalabb kartársuknak az elkövetkezendő nehéz időkre. Mert ha valaki nehéz idők, nagy feladatok előtt áll, akkor Csárrmann Ferenc a problémák egész tömegét találja maga előtt. Az Uj Budapest munkatársa a legaktuálisabb kérdésekre vonatkozóan sietett megszólaltatni Csárrmann Ferenc tanácsnokot, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: — Szerkesztő ur régen ismer enge- met és tudja, hogy mindig a becsületes, egyenes és komoly munka volt az élethivatásom. Ezeket a princípiumaimat természetesen Csárrmann Ferenc’ m°St Sem fo- székesfővárosi tanácsnok §0m feladni, amikor a főpolgármester kitüntető bizalmából egy munkában és tisztességben eltöltött közpálya jutalmául az a kitüntetés ért, hogy vezetője lettem annak az ügyosztálynak, ahol tisztviselői pályafutásomat megkezdtem és ahol évtizedek óta dolgozom. — Részletes programot e pillanatban természetszerűen nem adhatok, főleg nem az út- és csatornaépítési ügyekre vonatkozólag. Megvan azonban minden reményem, hogy a két műszaki ügyosztály szétválasztása a műszaki személyzet szaporítását elhatározó közgyűlési döntés alapján rövidesen meg fog történni és azután csupán a városrendezési ügyosztály vezetését kell ellátnom. Az a kipróbált mérnöki kar, amely az út- és csatornaépítési ügyosztály élén ma dolgozik, garancia arra, hogy az ügyosztály ezen idő alatt is hivatása magaslatán fog állani. — Ami az én speciális program- momat, a városrendezési ügyeket illeti, megállapítom, hogy az én pro grammom nem tőlem, hanem a pénzügyi tanácsnok úrtól függ. A városrendezés problémája szinte kizárólag pénzügyi probléma, pénz nélkül nem lehet városrendezési programmot nemcsak hogy nem összeállítani, hanem végrehajtani sem! Ha elegendő pénzt kap meglevő nagy tervei végrehajtására a vezetésem alatt a városrendezési ügyosztály, akkor nemcsak hogy pótolhatjuk az elmúlt tizenöt év alatt mulasztottakat, hanem uj, nagy célok kitűzésével még javíthatjuk is a mai állapotokat! — A városrendezési ügyosztály programmja két szempontból fontos pénzügyileg. Csak megfelelő összegek rendelkezésre állítása esetén vagyunk képesek telkeket vásárolni. A telekvásárlások ügye, leszámítva a kislakásépitkezések céljaira vásárolt telkeket, esztendők óta stagnál. Ez a körülmény több szempontból terhes programmunk kifejlesztését illetően. Ne7n tudott határozott telekpolitikánk kialakulni, a közönség nem látta, melyek azok a vidékek, ahol a főváros telkeket vásárol, utat mutatva egy jövő fejlődés irányának. Csak a nyugati nagy városok példájára kell utalnom, hogy ez a helyzet mennyire tarthatatlan. Külföldön mindenütt irányitó szerepe van a közületnek a városok fejlődését illetőleg, ezt az irányítást a város telekpolitikája utján gyakorolja, ez az irányítás a közület részéről nemcsak közigazgatási kötelezettség, hanem igen jó üzlet is. A város ugyanis megvásárol egy telket, vagy telek-komplexumot, azt ellátja közművekkel, parcellázza és azután nagy haszonnal ad túl rajta. Az én szerény véleményem szerint ezt a telekvásárlási és telekparcellázási tevékenységet a fővárosnak is be lehetne, sőt be kellene vezetnie, ami által egészséges irányt szabna a főváros fejlődésének, de egyben jelentős jövedelmekhez is jutna. — De pénzkérdés az ügyosztály működése abból a szempontból is, hogy megfelelő minőségű és meny- nyiségü személyzet álljon rendelkezésre. Az Uj Budapest néhány héttel ezelőtt helyesen és okosan mutatott rá arra, hogy a városrendezési ügyosztály munkássága a háború kitörése óta megsokszorozódott, ezzel szemben a személyzet létszáma kétharmadára csökkent. Ezt az állapotot soká fenntartani nem lehet, hacsak nem akarjuk, hogy a közönség állandóan — és tegyük hozzá: jogosan — zúgolódjon az ügyosztály működése ellen. A helyzet ma az, hogy a rendelkezésre álló személyzettel a folyó ügyeket is csak akadozva tudjuk ellátni, tervek kovácsolására, Programm. kidolgozására a halálosan fáradt és munkával agyonterheli személyzetnek ideje nincsen. Ügyosztályom bármelyik ágát nézem, látom a kevés munkaerőt és a rengeteg munkát. Az építési engedélyek kiadása, a vagyonleltári dolgok felügyelete, a bérleti ügyek intézése azok a munkakörök, amelyek állandóan igénybeveszik a személyzetet, ugyannyira, hogy restancia nélkül alig vagyunk képesek dolgozni. Ha megfelel a valóságnak az a hir, hogy a belügyminisztérium máris kivette a főváros általános tisztviselő létszámszaporitási határozatából a műszaki személyzetre vonatkozó részt és már a legközelebbi jövőben külön rendeletben engedélyezi, akkor, remélem, rövidesen elülnek az ügyosztály elleni panaszok, melyeket sok tekintetben jogosaknak kell elismernem ... Végezetül a Fansz azon akciójára vonatkozóan kérdeztük meg Csárrmann tanácsnokot, hogy a tisztviselők ázámára olcsó telkeket kér a várostol olyképpen, hogy a város részletfizetésre adja saját tisztviselőinek ezeket a telkeket és engedélyezze a második helyre való bekebelezést, hogy az első hely üresen maradjon az építési kölcsön számára. — Hivatalos tudomásom — volt Csárrmann tanácsnok válasza — az ügyről nincsen. Nem hivatalosan azonban hallottam a dologról, sőt olyan hírek is vannak értesülésem szerint forgalomban, hogy a tisztviselők a Tabán szélső, olcsóbb részeit szemelték volna ki maguknak az építkezés céljaira. Magával a tervvel természetesen a legmelegebben együttérzek, hiszen magam ^ is tisztviselő vagyok, ám a tabáni megoldást nem tartom elfogadhatónak. A Tabán megváltása sokkal több pénzébe van a városnak, a tabáni telkek sokkal drágábbak, sem hogy azok tisztviselő-építkezéseket elbírnának. A tabáni programm megvalósítására egészen más pénzügyi viszonyok között élő kategóriákat kell figyelembe venni, mint a fővárosi tisztviselők. Ha majd konkretizálódik az ügy és a lakásügyi bizottság határozata alapján az illetékes ügyosztály telket kér tőlem, fogok keresni és találni olyan telkeket — persze nem a Belváros szomszédságában — amelyek a tisztviselők igényeinek és zsebének általában megfelelnek. — Egész életem, — mondotta végül emelt hangon Csárrmann tanácsnok — a tisztesség és a szorgalom jegyében zajlott le. Minden igyekezetemmel azon leszek._ hogy ez a két. vezérlőcsillag lebegjen előttem további közpályámon is ... Csárrmann tanácsnok nyilatkozatához kevés a hozzátenni valónk. Az ő nagy tárgyismerete, páratlan szorgalma és ami a legfontosabb, nagy koncepciója uj lendületet fognak adni ügyosztályának, mejynek működése a legutóbbi esztendők^ során a Harrerek és Varghák fénykora után bizony nagyon összezsugorodott. Budapest, 1328 december 8
