Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-12-08 / 48. szám

If. évfolyam 48. szám VÁROSPOLITIKAI Előfizetési é^rak: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre ..................................15 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR őr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Semmelweis-utca -á. Telefon: Automata 892-47. Posialakarékp. chequeszámla: 30013. Öregek karácsonya Halljuk, hogy ismét baj van a városi nyugdíjasok karácsonyi se­gélyével. Az aktivüké még vala­hogy rendben lenne, noha a Fansz- nah ez alkalommal is végig kell járnia az instanciázásnak és ku- nyorálásnak azt a tövises útját, amely a kartársaik érdekében kül­döttség ező tisztviselők számára ki- méretetl. Az aktiv tisztviselők nyu­godtan hajthatják fejüket álomra: a karácsonyt megelőző napokon ki­osztásra, kerül a tizenharmadik hó­napi. fizetés, a karácsonyi segély. De mi lesz a nyugdíjasokkal1? Az emcritált öregekkel, az özvegyek­kel, az árvákkal? Ki fogja, meg- gyujtani az ő karácsonyfájuk pis­lákoló gyertyáját, melynek árvult fénye alig vetekszik életük alvó fél­ben lévő mécsesével? Ki gondol a Kun Gyulákra, a Városi Gyulánék- ra, akiknek egész élete, energiájuk minden porcikája a város szolgála­tában merült kit Ki gondol az apátlanokra és anyátlanokra, akik egy sírból kinyúló kéz öltöztet, az a kéz, melynek egykori tulajdonosa a főváros építésében hamvadt el? Ki viseli a felelősséget, ha nem járul karácsonyi pótlék a sovány nyug­díjhoz, melynek amúgy is szűkös, de mégis bizonyos folyamatosságát annyira borzalmasan zavarta meg a nagy világégés után bekövetkezett pénzkrizis? Minden becsülésünk és szerete­tünk azoké az öregeké, akiknek ka­rácsonyfáját nem szabad elfeled­niük a most szolgálatban levőknek. Most ezek az öregek akarják a ti­zenharmadik hónapi fizetés arany- himjével bevonni Jézus születése ünnepén életük zord viszonylatait, holnap már azok is erre a sorsra kerülhetnek, akiknek aktiv energiá­ját ma még jutalmazza a reprezen- tacionális költség, a délutáni mun- kadij és azok a. bonifikációk, ame­lyeket a nyugdíjasok nem élveznek. A köztisztviselői fizetés szűkös voltát az a tudat enyhíti, hogy a sírba szálló családapa nem hagyja földi segítség nélkül hátramaradott­jait. A köztisztviselők garasaikból vagyont nem gyűjthetnek, de min­den életbiztosításnál fontosabb szá­mukra az a bizonyosság, hogy be­csületben eltöltött öreg napjaikra is megvan a. száraz, de biztos ke­nyér. Ez a száraz kenyérdarabka pedig megérdemli, hogy néhanap­ján egy kis vajat kenjenek reá. Ha látjuk egy-egy délelőttön a: város­házi folyosókon céltalamd ődön­geni az öregeket, akiket letelt szol­gálati idejük után behoz hivataluk­ba a megszokás: elérzékenyülünk, el­szorul a szivünk, mert hátuk mögött árnyékként gubbaszt a sötét gond... Jól tudjuk, hogy az öregek kará­csonyának megédesitése nem a fő­város illetékes tényezőin múlik. A polgármester kollégiális érzése köz­ismert, az elnöki ügyosztály veze­tője pedig rövid eddigi működése alatt is kivívta tisztviselötársai osz­tatlan szeretetét. A belügyminiszter ur őnagyméltóságán múlik, hogy tisztes életük alkonyán gyujthat- nak-e gyertyát a karácsonyfán Bu­dapest, székesfőváros nyugdíjasai... A tisztesség és a szorgalom teszitek ezután is vezérlőcsillagaim — mondotta Csárrmann tanácsnok A városrendezési ügyosztály munkássága elsősorban pénzügyi probléma, mert pénz nélkül nem lehet telket venni és parcellázni — A mostani személyzeti létszám mellett a folyó ügyeket is alig tudja az ügyosztály elvégezni és tervezésre nem marad ideje — A tisztviselő-építkezések számára drága a Tabán, de keresni fognak másutt megfelelő telkeket — Az Uj Budapest tudósitójától — Csárrmann Ferencben, akit a fő­polgármester a Rumbach Dezső iiyugciijazásával megüresedett ta­nácsnoki állásra behelyettesitett, értékes és koncepciózus vezetőt nyert a városrendezési ügyosztály. A csütörtöki tanácsülésen melegen üdvözölték u;j kollégájukat a ta­nács tagjai, minden jót kivánva legfiatalabb kartársuknak az elkö­vetkezendő nehéz időkre. Mert ha valaki nehéz idők, nagy feladatok előtt áll, akkor Csárrmann Ferenc a problémák egész tömegét találja maga előtt. Az Uj Budapest mun­katársa a legaktuálisabb kérdések­re vonatkozóan sietett megszólal­tatni Csárrmann Ferenc tanácsno­kot, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: — Szerkesz­tő ur régen ismer enge- met és tudja, hogy mindig a becsületes, egyenes és komoly mun­ka volt az élethivatá­som. Ezeket a princípiu­maimat ter­mészetesen Csárrmann Ferenc’ m°St Sem fo- székesfővárosi tanácsnok §0m feladni, amikor a fő­polgármester kitüntető bizalmából egy munká­ban és tisztességben eltöltött köz­pálya jutalmául az a kitüntetés ért, hogy vezetője lettem annak az ügy­osztálynak, ahol tisztviselői pálya­futásomat megkezdtem és ahol év­tizedek óta dolgozom. — Részletes programot e pilla­natban természetszerűen nem adha­tok, főleg nem az út- és csatorna­építési ügyekre vonatkozólag. Meg­van azonban minden reményem, hogy a két műszaki ügyosztály szétválasztása a műszaki személy­zet szaporítását elhatározó közgyű­lési döntés alapján rövidesen meg fog történni és azután csupán a városrendezési ügyosztály vezetését kell ellátnom. Az a kipróbált mér­nöki kar, amely az út- és csatorna­építési ügyosztály élén ma dolgo­zik, garancia arra, hogy az ügyosz­tály ezen idő alatt is hivatása ma­gaslatán fog állani. — Ami az én speciális program- momat, a városrendezési ügyeket illeti, megállapítom, hogy az én pro grammom nem tőlem, hanem a pénzügyi tanácsnok úrtól függ. A városrendezés problémája szinte ki­zárólag pénzügyi probléma, pénz nélkül nem lehet városrendezési programmot nemcsak hogy nem összeállítani, hanem végrehajtani sem! Ha elegendő pénzt kap meg­levő nagy tervei végrehajtására a vezetésem alatt a városrendezési ügyosztály, akkor nemcsak hogy pótolhatjuk az elmúlt tizenöt év alatt mulasztottakat, hanem uj, nagy célok kitűzésével még javít­hatjuk is a mai állapotokat! — A városrendezési ügyosztály programmja két szempontból fon­tos pénzügyileg. Csak megfelelő összegek rendelkezésre állítása ese­tén vagyunk képesek telkeket vá­sárolni. A telekvásárlások ügye, le­számítva a kislakásépitkezések cél­jaira vásárolt telkeket, esztendők óta stagnál. Ez a körülmény több szempontból terhes programmunk kifejlesztését illetően. Ne7n tudott határozott telekpolitikánk kialakul­ni, a közönség nem látta, melyek azok a vidékek, ahol a főváros tel­keket vásárol, utat mutatva egy jövő fejlődés irányának. Csak a nyugati nagy városok pél­dájára kell utalnom, hogy ez a hely­zet mennyire tarthatatlan. Külföl­dön mindenütt irányitó szerepe van a közületnek a városok fejlődését illetőleg, ezt az irányítást a város telekpolitikája utján gyakorolja, ez az irányítás a közület részéről nem­csak közigazgatási kötelezettség, hanem igen jó üzlet is. A város ugyanis megvásárol egy telket, vagy telek-komplexumot, azt ellát­ja közművekkel, parcellázza és az­után nagy haszonnal ad túl rajta. Az én szerény véleményem szerint ezt a telekvásárlási és telekparcel­lázási tevékenységet a fővárosnak is be lehetne, sőt be kellene vezet­nie, ami által egészséges irányt szabna a főváros fejlődésének, de egyben jelentős jövedelmekhez is jutna. — De pénzkérdés az ügyosztály működése abból a szempontból is, hogy megfelelő minőségű és meny- nyiségü személyzet álljon rendelke­zésre. Az Uj Budapest néhány hét­tel ezelőtt helyesen és okosan mu­tatott rá arra, hogy a városrende­zési ügyosztály munkássága a há­ború kitörése óta megsokszorozó­dott, ezzel szemben a személyzet létszáma kétharmadára csökkent. Ezt az állapotot soká fenntartani nem lehet, hacsak nem akarjuk, hogy a közönség állandóan — és tegyük hozzá: jogosan — zúgolód­jon az ügyosztály működése ellen. A helyzet ma az, hogy a rendelke­zésre álló személyzettel a folyó ügyeket is csak akadozva tudjuk ellátni, tervek kovácsolására, Pro­gramm. kidolgozására a halálosan fáradt és munkával agyonterheli személyzetnek ideje nincsen. Ügy­osztályom bármelyik ágát nézem, látom a kevés munkaerőt és a ren­geteg munkát. Az építési engedé­lyek kiadása, a vagyonleltári dol­gok felügyelete, a bérleti ügyek in­tézése azok a munkakörök, amelyek állandóan igénybeveszik a személy­zetet, ugyannyira, hogy restancia nélkül alig vagyunk képesek dol­gozni. Ha megfelel a valóságnak az a hir, hogy a belügyminisztérium máris kivette a főváros általános tisztviselő létszámszaporitási hatá­rozatából a műszaki személyzetre vonatkozó részt és már a legköze­lebbi jövőben külön rendeletben en­gedélyezi, akkor, remélem, rövide­sen elülnek az ügyosztály elleni pa­naszok, melyeket sok tekintetben jogosaknak kell elismernem ... Végezetül a Fansz azon akciójára vonatkozóan kérdeztük meg Csárr­mann tanácsnokot, hogy a tisztvi­selők ázámára olcsó telkeket kér a várostol olyképpen, hogy a város részletfizetésre adja saját tisztvise­lőinek ezeket a telkeket és engedé­lyezze a második helyre való beke­belezést, hogy az első hely üresen maradjon az építési kölcsön szá­mára. — Hivatalos tudomásom — volt Csárrmann tanácsnok válasza — az ügyről nincsen. Nem hivatalosan azonban hallottam a dologról, sőt olyan hírek is vannak értesülésem szerint forgalomban, hogy a tiszt­viselők a Tabán szélső, olcsóbb ré­szeit szemelték volna ki maguknak az építkezés céljaira. Magával a tervvel természetesen a legmelegeb­ben együttérzek, hiszen magam ^ is tisztviselő vagyok, ám a tabáni megoldást nem tartom elfogadható­nak. A Tabán megváltása sokkal több pénzébe van a városnak, a ta­báni telkek sokkal drágábbak, sem hogy azok tisztviselő-építkezéseket elbírnának. A tabáni programm megvalósítására egészen más pénz­ügyi viszonyok között élő kategó­riákat kell figyelembe venni, mint a fővárosi tisztviselők. Ha majd konkretizálódik az ügy és a lakás­ügyi bizottság határozata alapján az illetékes ügyosztály telket kér tőlem, fogok keresni és találni olyan telkeket — persze nem a Bel­város szomszédságában — amelyek a tisztviselők igényeinek és zsebé­nek általában megfelelnek. — Egész életem, — mondotta vé­gül emelt hangon Csárrmann ta­nácsnok — a tisztesség és a szorga­lom jegyében zajlott le. Minden igyekezetemmel azon leszek._ hogy ez a két. vezérlőcsillag lebegjen előt­tem további közpályámon is ... Csárrmann tanácsnok nyilatko­zatához kevés a hozzátenni valónk. Az ő nagy tárgyismerete, páratlan szorgalma és ami a legfontosabb, nagy koncepciója uj lendületet fog­nak adni ügyosztályának, mejynek működése a legutóbbi esztendők^ so­rán a Harrerek és Varghák fény­kora után bizony nagyon össze­zsugorodott. Budapest, 1328 december 8

Next

/
Thumbnails
Contents