Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-10-27 / 42. szám
Budapest, 1923 október 27 yf ’-»■ * 4 im UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI Előfizetési érák: Egész évre..............................................30 pengő Fél évre .... ........ 15 pengő Egyes szám éra 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Semmelwel»-ulcá 4. telefon; Automata 892-47. Poslatakarékp. chequeszémla: 30013. Semmi okom, hogy programomon vállozlassak, mondja Folkgshózy, oki nyugdiiba megy Teljesen bizonytalan, hogy ki lesz Budapest uj alpolgármestere — Rumbachot és Szalayt nyugdíjazzák, Soltyt visszatartják — Az ügyosztályok számának szaporításáról szóló közgyűlési határozatot részben jóváhagyja a belügyminiszter és karácsonyra uj tanácsnokot kap az önállósított útépítési ügyosztály — Az Uj Budapest tudósitójától — A táskapénz A fővárosi üzemek egyik legsúlyosabb bajára mutatott rá a pénzügyi bizottság költségvetési vitájában Wolff Károly, azt mondván, hogy lehetetlen a Beszkárt napi bevételeiből, a táskapénzekből rekonstruálni az üzemet és alkotásokat konstruálni, olyan alkotásokat, amelyeket egymásra következő nemzedékek által fizetendő kölcsönpénzekből szabadna csak világra hozni. Örvendünk, hogy a jobboldal vezérének álláspontja ebben az ügyben megegyezik a mi régóta vallott elvünkkel és velünk együtt a táskapénz rákfenéjére irány it otta a nyilvánosság reflektorát. Ám a táskapénzzel nemcsak a Beszkártnál találkozunk, találkozunk minden üzemnél, az autóbusz- üzemnél éppen úgy, mint a gázmüveknél, az élelmiszerüzemnél csakúgy, mint a konyhakerti gazdaságnál. Ez a korszak nem ismeri az annuitásokat, a pozíciójukat és üzemüket féltő üzemigazgatók alkotási bódulatukban csak produkálni, produkálni és produkálni akarnak, azon bizonykodván, hogy az ő üzemük annyira jövedelmes, hogy a folyó bevételekből ime még súlyos beruházásokra is tellik! Azzal, hogy ezeket a fölöslegeket végeredményben a közönség keserves filléreiből szedik össze, hogy a közszolgáltatások magas árai alatt nyögve-nyög háboruutáni, gazdaságilag tönkre jutott, szerencsétlen nemzedékünk, azokkal nem törődnek ezek a cinikus üzemigazgató urak. A lipicaiak vidáman vágtatnak a körúton, vivén méltóságos terhüket, az autók ruganyos pam- lagjain arról álmodoznak a vezérek, hogy a miniszteri fizetést meghaladó jövedelmük után most már ők is megkapják az excellenciás címet, a heviilő szivek üzemi palotákról ábrándoznak, melyneg gúlájához és piramisához már hordják a téglákat a gázfogyasztók, az egész vonalon a táskapénz üli az orgiákat, az üzemi rentabilitásnak, az üzemi luxusnak a napi bevételekből való biztosítása és fokozása. A táskapénz nem efemer probléma, véres és fájó valóság ez, amelynél csak egy fontosabb annyi és annyi üzem költségvetésében: a táskapénzeknek, a bevételeknek olyképpen való elmaszkirozása, hogy a költségvetési tárgyalások során ne tudják őket kihámozni a kiváncsi természetű bizottsági tagok, ha ugyan veszi valaki magának a fáradtságot, hogy kissé mélyebben nézzen az üzemi titkokba, melyeket féltékenyen őriznek az üzemigazgató urak. A titkolózás ugyanis egyik fő jellemvonása az elkapatott üzemi méltóságoknak, akik személyes sértésnek veszik, ha bizottság vagy újságíró kissé behatóbban érdeklődik, hogy mit rejtenek azok a bizonyos táskák. A táskák sok mindent rejtenek bizonyos anyagból, ami már nem fér el az üzemigazgatók füle mögött... A pénzügyi bizottság előtt koldusrongyokban siránkoznak az üzemi hercegek, akiknek táskáját a továbbiakra vonatkozóan is ajánljuk Wolff Károly figyelmébe! A pénzügyi bizottság általában csendes, de meg-megnjuló viharokkal teletűzdelt költségvetési vitája közben megérlelődtek azok a személyi problémák, amelyek hónapok óta tartják izgalomban a városházát. Legutóbbi számában megemlékezett az Uj Budapest arról, hogy a belügyminiszter az ügyosztályok szaporításáról szóló határozatot, amellyel a főpolgármester az első lekíildés alkalmával nem azonosította magát, újból leküldte véleményezés céljából a főpolgármesteri hivatalba. Ripka azon álláspontját ugyanis, hogy az egész státus- rendezési és ügyosztályszaporitási tervezetet el kell tenni arra az időre, amikor a képviselőház a fővárosi közigazgatás egész beosztásával foglalkozhatok a törvényrevizió kapcsán, — a belügyminiszter nem tette magáévá. A belügyminiszter élénk figyelemmel kiséri a városháza belső ügyeit és belátta, hogy a városházán teljesen beütött a műszaki adminisztráció csődje és az utépités javulásáról, nemkülönben a fontosabbnál fontosabb városrendezési problémák megoldásáról nem lehet addig szó, amíg a műszaki ügyosztályok mai kuszáit összevisszaságát gyökeresen nem rendezik. A belügyminisztérium ezen nézetét osztja most már a főpolgármester is és a legközelebbi napokban már elkészül Ripka uj javaslata a státusrendezés ügyében. Ezen javaslat szerint a főpolgármester magáévá fogja tenni a júliusi közgyűlési határozatnak a műszaki ügyosztályok szétválasztására és a műszaki személyzet szaporítására vonatkozó részét. A főpolgármester azt javasolja a belügyminiszternek, hogy ily körülmények között a közgyűlési határozatnak a műszaki adminisztrációra vonatkozó részét hagyja jóvá, a harmadik alpolgármesteri állás felállítására a közgazdasági és közlekedési ügyosztályok újból való szétválasztására, továbbá a hitelnyilvántartó hivatal megszervezésére vonatkozó részét pedig ejtse el, azzal az indokolással, hogy ilyen szerkezeti reformok megalkotására nem a törvényhatósági bizottság a hivatott, hanem az országgyűlés, amely a fővárosi törvény revíziójának tárgyalása alkalmával ezekről a hiányokról is gondoskodni fog. A főpolgármester ezen állásfoglalását értesülésünk szerint osztják a városháza illetékes tényezői és igy semmi akadálya sincs annak, hogy a közel féiesztendeje a belügyminisztériumban heverő akta most már gyors elintézést nyerjen. A gyors elintézésre annál is inkább szükség van, mert Rumbach tanácsnok közvetlenül a költségvetés közgyűlési letárgyalása után visszavonhatatlanul nyugalomba megy és az annyit támadott ügyosztályt sem a polgármester, sem a közgyűlési pártok nem kivánják egyetlen percig sem felelős vezető nélkül hagyni. Tehát még karácsony előtt meglesz a szétválasztott ügyosztályok uj tanácsnokainak megválasztása. A városrendezési ügyosztály élére hors concours Csárrmann Ferenc műszaki főtanácsos kerül, az utépitési ügyosztály uj tanácsnoka pedig a Molnár László-, Király Kálmán-, Zaitz László listából fog kikerülni. Ezen a héten végérvényesen elintéződött a Folkusházy-probléma is. Az Uj Budapest munkatársa ebben az ügyben közvetlenül Folkusházy t kérdezte meg, aki a következő kijelentést tette: „Semmi okom sincs, arra, hogy az előirt program- mon változtassak“ — Az előirt program pedig az, hogy Folkusházy november 15-én elfoglalja vezér- igazgatói állását a Beszkártnál. Munkatársunk azt a kérdést is feltette Folkusházynak, hogy ki lesz az utóda. Az alpolgármester ur az e kérdésre való feleletet mosolyogva hárította el magától, noha ez a probléma a közeli hetekben gerince lesz a városházának. Változatlanul tartja magát a hir Szabó Imre dr. főügyész alpolgármesteri behelyet- tesitéséről. Maga a főügyész nincs ellene ennek a megoldásnak, azonban csak abbn az.esetben lenne hajlandó, mint behelyettesitett alpolgármester működni, ha az uj fővárosi törvény által elrendelt általános tisztujitás megfelelő időbeli távolságra esik a behelyettesitéstől Szabó Imre dr.-nak teljesen igaza van abban, ha nem akar három hétig behelyettesitett alpolgármester lenni. Azonban erősen dolgoznak az érdekelt tanácsnokok is, úgy a be- helyettesités, mint a megválasztás ügyében. A főjegyzői kar Szabó Imre be- helyettesitésében és esetleges megválasztásában a fogalmazók újabb nagy sérelmét látja, azzal az indokolással, hogy a tanácsnoki és elöljárói megválasztásokat nehezen váró főjegyzők ebben az esetben újra egy előlépési alkalomtól üttetnek el. Olyan véleményt is hallottunk az egyik főjegyző részéről, hogy a főpolgármesternek nem áll jogában Szabó Imrét behelyettesítenie, mert erre a behelyettesítésre jogilag csak akkor nyílnék mód, ha előbb a belügyminiszter a törvényhatósági bizottságot feloszlatná. A törvény szerint ugyanis behelyettesitésre csak akkor van joga a főpolgármesternek, ha a törvényhatósági bizottság a választásban akadályozva van. De ki akadályozza meg a törvényhatósági bizottságot, hogy alpolgármestert válasszon — kérdezte keserűen tőlünk a főjegyző. Jogilag mindenesetre igaza van a főjegyző urnák, — a helyzet azonban az, hogy újabb időben szokássá vált a behelyettesítés, noha a törvényhatósági bizottság munkaképességét és a választási lehetőséget semmi sem gátolta: csak Spannberger és Guth behelyettesítését említjük meg, mint ennek a legutóbb már szokássá vált főpolgármesteri jognak legkirívóbb hajtásait. Egy visszatartásról és egy nyugdíjazásról számolhatunk be még ez alkalommal. Solty tanácsnokot, aki ez év februárjában volt hatvanéves és szolgálati idejét már régebben betöltötte, egy esztendőre vissza fogják tartani. Az erre vonatkozó polgármesteri előterjesztést még karácsony előtt letárgyalja a törvény- hatósági bizottság. Ezzel szemben Szalag Sándor dr. elöljárót nyugdíjazni fogják, az erre vonatkozó ügyosztályi előterjesztés november végén kerül a közgyűlés elé. Arra való tekintettel, hogy Badál Ede visszatartási ideje is lejár az év végével, a jövő év elején egyszerre négy elöljárói állást tölthet be a törvényhatósági bizottság. Solty visszatartása ellen szintén van bizonyos akció, azon az alapon, hogy az elöljárókat szolgálati idejük leteltével nyugalomba küldik, akkor bármennyire kiváló műszaki, szakember is legyen Solty, ő sem lehet kivétel. Úgy tudjuk azonban, hogy Solty visszatartása befejezett dolog. A középitési ügyosztály tehát csak egy esztendő múlva fog uj vezetőt kapni Wossala vagy La- votta személyében. Az elöljárói állások betöltésénél érdekes tendencia, hogy központi főjegyzők is erősen fognak pályázni az állásra (elsősorban Muzsikót emlegetik) azzal az indokolással, hogy közeledvén a 35. szolgálati évhez, nincs idejük már a tanácsnoki állást megvárni. Általában az a helyzet, hogy az öreg főjegyzők aggodalommal néznek a fővárosi törvény elé, amely a 35 évi szolgálati idővel a kötelező nyugdíjazást fogja előírni.
