Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-01-28 / 4. szám
1928 január 28 TU BUDAPEST vonatkozólag nem rendelkezünk olyan adatokkal, melyek világosságot deríthetnének a jövedelem és a szórakozás költségeinek a viszonyára. 1918-tól 1925-ig a főváros pénztárába a következő összegek folytak be vigalmi adó címén : 1918 1919 Papirkorona . 4,151.793 4,528.540 Aranykorona . 1,641.025 497.642 1920 1921 Papirkorona . 16,482.632 347.003 Aranykorona . 52,129.820 613.942 1922 1923 ! Papirkorona . 166,728.000 3.757.070.000 Aranykorona . 597.292 1,840.258 1924 1925 Papírkor. 29.876,020.000 37.426,418.109 Aranykor. 2,100.188 2,577.221 Az adatokból megállapítható, hogy az 1923. évi nagy tőzsdehossz és az abból származó munkanélkül szerzett fokozottabb szórakozásra és mulatozásra jövedelmek késztették a közönséget, amennyiben 1922-ről 1923-ra a vigalmi adóbevételek több mint 200%- kal emelkedtek. Azok a társadalmi rétegek, akik beleszoktak a sűrű mulatozásba, ahhoz megszokásszerűen ragaszkodtak és dacára az 1924. év nyarától kezdődő üzleti pangás, munkanélküliség és keresetnélküliség mind nagyobb és nagyobb fokozódásának, a szórakozók száma nemhogy csökkent,-de szinte emelkedett s az eddig sűrűn szórakozó egyének fokozódott tempóban folytatták mulatozásaikat. Ezt mutatják a vigalmi adóbevételek, amelyek 1924-ben további 14.1%-kal, 1925-ben pedig további 22.7%-kal emelkedtek. Sajnos a forgalmi adókulcsok sokfélesége miatt megközelítőleg is nehéz annak az összegnek a megállapítása, amelyet Budapesten szórakozásra fordítottak. Pásztor Mihály »Budapest zsebe« című művében kísérletet tett három évre vonatkozólag a szórakozásra fordított összegek megállapítására. Ha nincs is módunkban annak a megállapítása, hogy a budapesti lakosság jövedelme és a szórakozásra fordított összegek a különböző idő szakokban milyen arányban áll ottak egymással és így nincs módunkban azt sem általánosságban megállapítani, hogy Budapest szórakozása a normális határokon belül marad-e, vagy mennyiben közeledek már az esztelen pazarláshoz, vagy a nyaklónélküli költekezéshez : a különböző társadalmi osztályok és foglalkozási ágak jövedelmének és fizetésének alakulása révén azonban módunkban van megállapítani, mely foglalkozási ágaknál alkalmazottak jövedelme és fizetése nem engedett meg az illetőknek semminemű szórakozást. Budapest székesfőváros 1926. évi statisztikai és közigazgatási évkönyvének 680—689. lapjain ismerteti a különböző foglalkozási ágakban alkalmazott napszámosok, szakmunkások, tisztviselők és köztisztviselők fizetésének és bérének alakulását 1914- ben és 1925-ben. Ezen kimutatásból megállapítható, hogy a vas- és fémiparban az ifjúmunkások kivételével valamennyi munkásnak a hetibére aranykoronára átszámítva kisebb, mint a békeidőben. Az átlagos differencia egy aranykorona hetenként. Csak a gyalus és a vésős munkások szenvedtek nagyobb bér veszteséget, akiknél a különbség meghaladja a heti tíz aranykoronát. A gépgyártás, közlekedési eszközök gyártásánál, villamossági iparban a bérek szintén csökkentek, még pedig leginkább a gépmunkásnál 14—19 heti aranykoronával. A fa- és csontiparban egyes szakmunkások bére kisebb mértékben csökkent, másoké meg emelkedett. A bőr-, sörte-, toll- stb. iparban a bérek nagyobb része emelkedett, még pedig átlag 4 aranykoronával. Hasonlóképpen emelkedtek a bérek a ruházati iparban, a könyvkötőiparban, az aranyozóknál, könyvvonal azoknál, sütőknél, cukrászoknál, nyomdászoknál, fényképészeknél, míg az összes többi iparban a bérek csökkentek. A magántisztviselők körében a létminimumra való tekintettel a kezdőtisztviselők fizetése mindenütt meghaladja a békebeli átlagot, a középtisztviselők fizetése ellenben mindenütt kisebb, még pedig áltag 50%-kal. A vezetőtisztviselők, ügyvezető igazgatók fizetése átlag az aranyparitásban mozog. A közszolgálati alkalmazottak, állami és fővárosi tisztviselők fizetése átlag 40—20%-kal kisebb, mint békebeli fizetésük. A munkások, magán- és közalkalmazottak fizetése tehát dacára annak, hogy az élelmiszerek és iparcikkek ára meghaladja az aranyparitást, jóvad kisebb, átlag 25%-kal, egyes fizetési kategóriáknál pedig 40%-kal az aranyparitásnál. Mindezek jövedelme nem igen nyújt arra módot, hogy az élelmezésen és ruházáson kívül még szórakozhassanak is. Felmerül tehát a kérdés, hogy ki szórakozik Budapesten, ha a lakosság legnagyobb részének egynegyedrésszel kisebb a jövedelme, mint békében. A jövedelemelosztás törvényének vizsgálatánál Balás Károly minden kétséget kizárólag igazolta, hogy a jövedelemelosztás a termeléssel kapcsolatban áralakítás útján történik. Akiknek kedvező jogi, társadalmi vagy birtok pozíciójuk megengedi, hogy az áralakításra döntő befolyást gyakoroljanak, azok minden körülmények között úgy tudják irányítani a jövedelemelosztást, hogy az reájuk nézve kedvező legyen. A mai kapitalista társadalomban az elsődleges kereső, akinek bruttó jövedelméből az összes többi, a termelésben résztvevő kategóriák jövedelme kihasad : a vállalkozó. A vállalkozó jövedelme ár jövedelem, az általa termelt árúcikkek eladása ellenében kapott árösszegek sommázata. Ha fontosabb élelmi- és iparcikkek békebeli és mostani árának összehasonlítása révén azt volnánk kénytelenek megállapítani, hogy az iparcikkek ára is kisebb 20—40%-kal a békebeli aranyárnál, akkor azon talány előtt állanánk, hogy honnan és mi módon kerülnek elő azok az összegek, melyeket Budapest lakosságának mind fokozottabb mulatozásai és szórakozá- •sai igényelnek, ha a lakosságnak összes rétegei 25%-kal kevesebbet keresnek, mint a békeidőben. A Pester Lloyd feljegyzései szerint a nyers élelmi cikkek ára nagyjában az aranyparitáson mozog. Az ipari feldolgozáson átment élelmicikkek ára mind jelentékenyen meghaladja az aranyparitást. Például a bamakenyér ára 50%-kal magasabb az aranyparitásnál, a sertészsíré 25—30%-kal, a cukoré 30%-kal magasabb stb. Sőt azt kell mondanunk, hogy a Pester Lloyd felsorolásában említett békebeli árak középminőségű árura vonatkoznak, még az 1825. évi árakért csak a legsilányabb minőségű árú szerezhető be, úgyhogy az iparcik- keknekaz aranyparitást meghaladó drágulásához a minőségrontás címén is hozzá lehet adni 25%-ot. Mindezen adatok azt bizonyítják, hogy a háború utáni vállalkozó tisztviselőinek, munkatársainak és fogyasztóinak rovására a békebeli arányt meghaladó jövedelmet élvez. Ezen jövedelemfelesleg egyrésze az infláció idején tönkrement forgótőkék pótlására fordíttatik, egy másik része azonban a békebeli arányt jelentékenyen meghaladó mérvben szórakozásra és mulatásra használódik fel. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Budapesten csak az iparosok, vállalkozók és kereskedők mulatnak és szórakoznak, hanem azt, hogy csakis ők rendelkeznek a szórakozásra fordítható jövedelemfelesleggel. Hozzájuk csatlakoznak a bankigazgatók, ipari és kereskedelmi vállalatok ügyvezető igazgatói, akik aranyparitásos fizetéseket élveznek. A tisztviselőknek és munkásoknak szórakozásra ellenben pénzük csakis akkor van és lehet, ha örökölnek, vagy ha kétszer annyit dolgoznak, mint békében. HIRER * Még mindig nincs jóváhagyva a fővárosi tisztviselők fizetésrendezése. A közgyűlés még az elmúlt év novemberében soronkivül letárgyalta a fővárosi tisztviselők fizetésemelésére vonatkozó tanácsi előterjesztést, amelyet azután az elnöki ügyosztály azonnal felküldött jóváhagyás céljábóla belügyminisztériumba. Gallina főjegyző az elnöki ügyosztály vezetője, azután állandóan sürgette a jóváhagyást úgy a belügyminisztériumban, mint a pénzügyminisztériumban, ahova az aktát időközben áttették. Az illetékes kormányhatóságoknak azonban úgylátszik nem nagyon fekszik a szivükön a fővárosi tisztviselők fizetése, mert ma már az a helyzet, hogy a főváros háromhavi fizetéskülönbözettel tartozik tisztviselőinek., akik a nehezen várt összegeket a kormányhatóság túlságosan lassú bürokratizmusa miatt talán még hónapok múlva sem fogják tudni megkapni. A jóváhagyás késlekedésének okairól a legkülönbözőbb hirek keringenek a tisztviselők körében : vannak, akik azt mondják, hogy a közgyűlési határozatot azért nem hagyják jóvá, mert a kormány sokai ja a magasabb állású tisztviselők fizetésemelését és azt óhajtja, hogy inkább a kisebb tisztviselők fizetését emeljék magasabb százalékkal. Hallatszik olyan vélemény, hogy a kormány egységesen 15% fizetésemelést kíván az egész vonalon, sőt azt is mondják, hogy az egész jóváhagyási késedelem nek a tanácsnokok representscionál is pótléka az oka, amely után a kormány nem akar százalékos emelést engedélyezni. Illetékes helyről szerzett értesülésünk szerint ezek a híresztelések minden komoly alapot nélkülöznek. Úgy a pénzügyminisztériumban, mint a belügyben Gallina főjegyző teljesen rendbehozta az ügyet, olyképpen, hogy •a közgyűlési határozatot fogja a kormány minden valószínűség szerint változatlanul jóváhagyni. A számvevőség különben a fizetési differenciák számfejtésével és kiutalványozásával teljesen elkészült, úgy, hogy amikor a jóváhagyás leérkezik, — ami a legközelebbi napokra várható, — az alkalmazottak 24 órán belül megkapják a különbözeteket. Hacbál Jenő főjegyző (25 éve a város szolgálatában) Därtl Tivadar tanácsjegyző (25 éve a város szolgálatában) Városházi jubilánsok Javítani kell a Délivasút környékének közlekedését. A Délivasút környékének lakossága a közlekedés szempontjából Budapest legelhanyagoltabb részei közé tartozik, bár ennek a nagyrahivatott, egészséges, szép és folyton fejlődő városnegyednek minden igénye meglehet a közlekedés sima lebonyolítása tekintetében. De nem is olyan nagyok ezek az igények, csupán azt szeretné elérni az ottani lakosság, hogy villamoson és autóbuszon könnyen megközelíthesse otthonát. A lakosság többizben gyűlést tartott, így a legutóbbi értekezleten György Lajos igazgató ismertette azokat a memorandumokat, amelyeket a főváros tanácsához, Ripka Ferenc főpolgármesterhez és Fol- kusházy Lajos alpolgármesterhez benyújtottak, továbbá azokat a beadványokat, amelyekben a Besz- kárt és az Autóbuszüzem igazgatóságával közölték a déli vasúti lakosság eminens közlekedési kívánságait. A Beszkárthoz benyújtott irat elsősorban a 75-ös reláció pályájának kibővítését kívánja, másrészt kívánja a Déli vasútat érintő kör forgalmi járatoknak oly módon való kiegészítését, hogy a Nagykörúttal meg legyen a kapcsolatuk. Az Autóbuszüzemhez benyújtott memorandum a járatok szaporítását, valamint a jelenlegi járatok, különösen a 3-as számú kocsi útvonalának kibővítését kéri. A Folkusházy alpolgármesterhez beter j esztett memorandum a közlekedési kívánságokon kívül egyéb sérelmeket is felsorol és kívánja, hogy a Déli vasút környékén, tehát a belterületen lévő szemétgyüjtőtelepeket távolítsák el és a háziszemétnek az üres telkekre való kiszórását adadályoz- tassák meg, a Kékgolyó-utca és az Istenhegyi-út sarkán lévő vízmüvet is alakítsák át villamosüzemre, mert ez az üzem kéménye útján az egész környéket bekormozza. DÁN ADRIÁN festéknagykereskedő Budapest, Vili., KIsstáció-u. 5. sz. TELEFON : J. 312-59. Mindennemű festékáruk és lakkok megbízható beszerzési forrása Hanffy Lajss adóhivatali igazgató Í30 éve a város szolgálatában)
