Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-10-13 / 40. szám

Budapest, 1928 október 13 lu BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre ..............................................30 pengő Fé l évre ...............................15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ: D O B Y ANDOR dr. i Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., SemmelweU-utcá -4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszémla: 30013. Az expozé A Községi Takarék körül a pénz­ügyi bizottságban keletkezett há­borúság a polgármesteri expozétól elvonta a figyelemnek és a méltány­lásnak azt a mérvét, amelyet ez a beszéd szakszerűségénél, alapossá­gánál és józanságánál fogva min­den körülmények között megérde­melt volna. A polgármester expo­zéja hü tükre az ö szonórus egyéni­ségének: nem pukkannak benne so­katmondó, mégis jelentéktelen frá­zisok, hiányzanak belőle a nagy- képű szóvirágok, nélkülözi ez az ex­pozé a Potemkin-alkotások délibá­bos ígérgetéseit, is. Hűvös, okos és mérsékelt a polgármesteri expozé, reális beszéde egy reális embernek, premisszák és konklúziók logikus egymásutánja. Nem ment a polgár- mesteri beszéde bizonyos enyhe pesszimizmustól sem, aminthogy egész jövőnk, nemzeti és kommuná­lis életünk alaptónusa a sötét szín. Abban, hogy a polgármesteri ex­pozé inkább védekezik, mint igér, nagy része van a közgyűlési terem mai nyomasztó atmoszférájának, annak a politikailag szinte lehetet­len helyzetnek, amelynek ingová­nyos labirintusában a polgármester és a tanács alig találja meg a köve­tendő útirányt. Egy háborút vesz­tett ország gazdaságilag lezüllött fővárosának szomorú helyzetképe ez a költségvetés és az azt bevezető polgármesteri expozé, melynek első oldalára nyugodtan rá lehetett volna nyomtatni a Nicsevo-t, a hal­dokló Lengyelország jelmond,atáit. Amint azonban az expozé ködös pesszimizmusán mégis kér észt ül vilá­got a jobb jövőbe veteti hit, ózon­képpen reméljük, hogy lesz még költségvetés, lesz még polgármes­teri expozé, amely a nincstelenség okozta húzások és törlések helyett, alkotások arany mázával fogja be­vonni a szürke számsorokat. Bár lehet, hogy ezt az expozét már csak a fiaink fogják hallani... A Dax-ügy A nyolcgyermekes Dax főorvos tehát lemondott városi állásáról, és az Uj Szent János-kórház ismeretes ügyében immár nincs ki ellen vizs­gálatot tartani. A szokásos módon bűnös helyett bűnbakot találtak egy alantasabb tisztviselő személyében és marad minden a régiben. A leg­határozottabban felállítjuk a dilem­mát: vagy rend van a kórházak vi­dékén, és akkor Kiár Zoltánt kell vádjaiért, amelyek be nem bizo­nyulnak, felelősségre vonni, vagy pedig nincsen rend és akkor a leg­teljesebb purifikációt követeljük az egész vonalon! Azt a felemás meg­oldást azonban, hogy a kis bűnösö­ket, ha ugyan egyáltalában bűnö­sök, lefejezik, a nagy bűnösöket, ha vannak egyáltalában nagy bűnösök, futni hagyják: elintézésnek nem fo­gadhatjuk el. Az elégtétel ezen módja ellen tiltakozunk a Székesfő­városi Közkórházi Poloskák Önse­gélyző Egyesülete, a Borravalóért Markukat Tartó Ápolónők Klubja és a Saját Betegeiket Kórházi Bete­geknél Nagyobb Figyelemre Mél­tató Orvosok Szövetsége nevében ... A fővárosi alkalmazoltÉ újai jajkiáltása Julius elsejéig visszamenőleg tizenöt százalékos drágasági segélyt kérnek — A családi pótlék kicsiny volta miatt 16.000 fővárosi alkalmazott összesen csak 12 000 családtagot tart el — Olcsó telkeket és olcsó kölcsönt kérnek a tiszt­viselők, hogy családi házakat és öröklakásokat építhessenek A tisztviselőket senki sem védte meg a költségvetési vitában A pénzügyi bizottság kedd dél­utáni ülésén kellemetlen feltűnést keltett az a lebecsülés, amellyel egyes bizottsági tagok a fővárosi tisztviselők minden dicséretet meg­érdemlő munkásságáról beszéltek. Jellemző, hogy ilyen nyilatkozat anélkül hangozhatott el a pénzügyi bizottságban, hogy akár a pénzügyi bizottságnak valamelyik tagja, vagy a bizottság elnöke védelmébe vette volna azt a tisztviselői kart, amely­ről azt mondották, hogy munka he­lyett csoportokba verődve kaszinó­zik, úgy annyira, hogy nem létszám- szaporitásról, hanem lészámcsökken- tésről kell egyes vonatkozásokban beszélni. Reméljük, hogy a fővárosi tisztviselőtársadalom erkölcsi kép­viselete, a Fővárosi ' Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, meg fogja ta­lálni azt a módot, amely kellő erély- lyel utasítja vissza a méltánytalan támadási. Örömmel állapi tjük meg, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége a legteljesebb mértékben hivatása magaslatán áll és érdemes elnökének Wurmb Elemér árvaszéki elnökhelyettesnek, ügyvezető alel- nökének Márkus József dr. főjegy­zőnek és főtitkárának Budó Jusztin dr. főlevéltáros-helyettesnek vezeté­sével az akciók egész sorozatát bo­nyolítja le a tisztviselők érdekében. Nagy segítségére vannak az elnök­ségnek ebbeli munkásságában Erődy Kálmán dr., a Fansz oktatóosztályá­nak kitűnő elnöke, Haury István dr. a Fansz oktatóosztályának főtitkára és a népszerű Viasz Gyula, a Fansz altiszti osztályának elnöke. Az akciók sorozatát az a memo­randum nyitja meg, amelyet a Fansz a tanácshoz intézett. Ez a memorandum hat pontból áll és kéri elsősorban az alkalmazottak fizeté­sének a békebeli nívóra való fel­emelését abban a formában, mint ahogy azt a tanács a lakbéreknél tette s teszi, figyelembe véve a pengő vásárlóerejét. Amig ez meg valósulhat, addig is kéri a Fansz, hogy 1928 julius elsejétől számított hatállyal a mai törzsfizetés 15 szá­zalékát utalja ki a tanács nyug­díjba, be nem számítható drágasági pótdij gyanánt. Kérik továbbá a tisztviselők a lakbéreknek oly mó­don való rendezését, hogy az megfe­leljen a pengő vásárló erejének, il­letve a tényleges lakbérviszonyok­nak. Kérik megszüntetését annak, hogy a lakbéreket családi pótlek szerint különböztessék meg és kérik főleg a családi pótlék felemelését arra a mértékre, ami a családalapi­— Az Uj Budapest tudósitójától — tást és a gyermekek neveltetését le­hetővé teszi. A tisztviselők a családi pótlék progresszív módon való meg­állapítását kérik a tanácstól oly­képpen, hogy külön kategóriába so­rozzák a feleséget, külön a gyerme­ket tíz évig és tiz éven felül. Kérik még ezenkívül, hogy az altisztek ré­szére a. családi pótlék utalványozá­sának idejét tizenhat évről húsz évre emeljék fel. Megható az az őszinteség, amely- lyel a tisztviselőtársadalom a me­morandummal kapcsolatban sze­mérmes úri szegénységéről lerántja a leplet. Az állandó súlyosbodó meg­élhetési és lakásviszonyok nagyfokú nyugtalanságot keltettek a tisztvi­selőtársadalom soraiban — mondja finoman, mégis annyira érthetően a tisztviselők memoranduma. A sza­nálási törvényjavaslattal kapcsolat­ban a miniszterelnök kilátásba he­lyezte az illetmények terén a béke­beli állapotokra 1928 julius 1-én való visszatérést. Sajnos ez sem az állami, sem a fővárosi alkalmazot­taknál nem történt meg. A tényle­ges helyzet az, hogy a fővárosi al­kalmazottak túlnyomó többsége bé­kebeli illetményeinek még hatvan százalékát sem kapja meg. így szisz­tematikusan ismétlődnek újabb és újabb fizetési mozgalmak. A folyto­nos izgalmak és a létért való küz­delem — jajdul fel a tisztviselők memoranduma — felőrli az idege­ket, ez károsan visszahat a munka­tel je sitmény re, ez pedig a közszol­gálat kárára megy. Ez okból azt kérik a tisztviselők, hogy négy féléven keresztül meg­felelő százalékos emeléssel 1930 ja­nuár 1-ével minden alkalmazott bé­kebeli fizetésének száz százalékát érje el olyképpen, hogy a minden­kori törzsfizetés 1928 julius elsejével 15 százalékkal, 1929 január elsejével 15 százalékkal, 1929 julius elsejével 12 százalékkal és végül 1930 január elsejével 12 százalékkal emelkedjék. Addig is, amig ez megtörténherük círágasági segélyt kérnek a tisztvi­selők, mivel „az amúgy is kétségbe­ejtő helyzetben levő tisztviselőtársa­dalmat a tanév elején a gyermekek neveltetésével járó kiadások az őszi és téli beszerzések lehetetlen feladat elé állítják.“ Részletesen indokolja a tisztvise­lők memoranduma a családi pótlék felemelésének szükségességét, hang­súlyozván, hogy ma már igen fontos kormányprogram az egyke elleni küzdelem. E téren az a kétségbeejtő helyzet uralkodik, hogy a fővárosi alkalmazottak között 16.000 család­fentartóra f 2.000 eltartott (feleség, gyermek) esik. E szomorú statiszti­kát csakis a családi pótlék méltá­nyos rendezése változtathatja meg. Külön memorandumban kérik a tisztviselők, hogy a főváros olcsó telek és kölcsön nyújtásával tegye lehetővé alkalmazottak részére csa­ládi házak és öröklakások építését. Az állami alkalmazottak számára a kormány hathatós támogatásával mái* többször családi házat építet­tek és ugyancsak az állami alkal­mazottakat illetően most szervez­nek meg egy olyan hatalmas akciót, amely ismét többezer családot juttat egészséges és biztos otthonhoz. A kis fizetésű városi alkalmazott csak ezen az egyetlen módon szerezhet magának munkaképtelensége ide­jére egy kevés vagyont, biztos és nyugalmas családi otthont és csak igy szüntethető meg a sajnálatos és szomorú helyzet, hogy nyugdíjas fővárosi alkalmazottak egészségte­leti bérházak második és harmadik udvarának sötét lakásaiban élik le életük utolsó éveit. A fővárosi al­kalmazottak — állapítja meg kese­rűen a memorandum — nem for­dulhatnak más hatóságokhoz, és nem is nyertek eddig senki részé­ről sem támogatást olyannyira, hogy a Kertváros néven ismert ilyen akcióból a fővárosi alkalma­zottak kimaradtak, pedig az akció részére a telkeket a főváros adta. Még egy memorandumuk fekszik a polgármester előtt a fővárosi al­kalmazottaknak: Azt kérik, hogy a már meglevő és az ezután épülő fővárosi bérházakban a lakásokat elsősorban fővárosi alkalmazottak­nak juttassák, házgondnokul kizá­rólag fővárosi tisztviselőt, tanár, tanítót, házfelügyelőként pedig fő­városi altiszteket alkalmazzanak. A főváros eminens érdeke, hogy a tu­lajdonát, vagyonát képező objektu­mok felügyeletével, kezelésével sa­ját alkalmazottait bízza meg. Azt a reményüket fejezik ki a memorandumok során a fővárosi tisztviselők, hogy a minisztertanács teljes tudatában lévén a tisztviselő- kérdés végtelen fontosságának, nem fog elzárkózhatni a főváros azon előterjesztése elől, amelyben a tisztviselőkön akar segíteni. Reméljük, hogy a közgyűlésen a költségvetési vitában fog akadni bi­zottsági tag, aki megáévá teszi a városi tisztviselők ügyét. A beliigy- niiniszter egy éven belül uj köz­ségi választást akar. — A fővárosi alkalmazottak nagyon meg fogják nézni, hogy kire szavazzanak.

Next

/
Thumbnails
Contents