Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-10-13 / 40. szám
Budapest, 1928 október 13 lu BUDAPEST Előfizetési érák: Egész évre ..............................................30 pengő Fé l évre ...............................15 pengő Eg yes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ: D O B Y ANDOR dr. i Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., SemmelweU-utcá -4. Telefon: Automata 892-47. Postatakarékp. chequeszémla: 30013. Az expozé A Községi Takarék körül a pénzügyi bizottságban keletkezett háborúság a polgármesteri expozétól elvonta a figyelemnek és a méltánylásnak azt a mérvét, amelyet ez a beszéd szakszerűségénél, alaposságánál és józanságánál fogva minden körülmények között megérdemelt volna. A polgármester expozéja hü tükre az ö szonórus egyéniségének: nem pukkannak benne sokatmondó, mégis jelentéktelen frázisok, hiányzanak belőle a nagy- képű szóvirágok, nélkülözi ez az expozé a Potemkin-alkotások délibábos ígérgetéseit, is. Hűvös, okos és mérsékelt a polgármesteri expozé, reális beszéde egy reális embernek, premisszák és konklúziók logikus egymásutánja. Nem ment a polgár- mesteri beszéde bizonyos enyhe pesszimizmustól sem, aminthogy egész jövőnk, nemzeti és kommunális életünk alaptónusa a sötét szín. Abban, hogy a polgármesteri expozé inkább védekezik, mint igér, nagy része van a közgyűlési terem mai nyomasztó atmoszférájának, annak a politikailag szinte lehetetlen helyzetnek, amelynek ingoványos labirintusában a polgármester és a tanács alig találja meg a követendő útirányt. Egy háborút vesztett ország gazdaságilag lezüllött fővárosának szomorú helyzetképe ez a költségvetés és az azt bevezető polgármesteri expozé, melynek első oldalára nyugodtan rá lehetett volna nyomtatni a Nicsevo-t, a haldokló Lengyelország jelmond,atáit. Amint azonban az expozé ködös pesszimizmusán mégis kér észt ül világot a jobb jövőbe veteti hit, ózonképpen reméljük, hogy lesz még költségvetés, lesz még polgármesteri expozé, amely a nincstelenség okozta húzások és törlések helyett, alkotások arany mázával fogja bevonni a szürke számsorokat. Bár lehet, hogy ezt az expozét már csak a fiaink fogják hallani... A Dax-ügy A nyolcgyermekes Dax főorvos tehát lemondott városi állásáról, és az Uj Szent János-kórház ismeretes ügyében immár nincs ki ellen vizsgálatot tartani. A szokásos módon bűnös helyett bűnbakot találtak egy alantasabb tisztviselő személyében és marad minden a régiben. A leghatározottabban felállítjuk a dilemmát: vagy rend van a kórházak vidékén, és akkor Kiár Zoltánt kell vádjaiért, amelyek be nem bizonyulnak, felelősségre vonni, vagy pedig nincsen rend és akkor a legteljesebb purifikációt követeljük az egész vonalon! Azt a felemás megoldást azonban, hogy a kis bűnösöket, ha ugyan egyáltalában bűnösök, lefejezik, a nagy bűnösöket, ha vannak egyáltalában nagy bűnösök, futni hagyják: elintézésnek nem fogadhatjuk el. Az elégtétel ezen módja ellen tiltakozunk a Székesfővárosi Közkórházi Poloskák Önsegélyző Egyesülete, a Borravalóért Markukat Tartó Ápolónők Klubja és a Saját Betegeiket Kórházi Betegeknél Nagyobb Figyelemre Méltató Orvosok Szövetsége nevében ... A fővárosi alkalmazoltÉ újai jajkiáltása Julius elsejéig visszamenőleg tizenöt százalékos drágasági segélyt kérnek — A családi pótlék kicsiny volta miatt 16.000 fővárosi alkalmazott összesen csak 12 000 családtagot tart el — Olcsó telkeket és olcsó kölcsönt kérnek a tisztviselők, hogy családi házakat és öröklakásokat építhessenek A tisztviselőket senki sem védte meg a költségvetési vitában A pénzügyi bizottság kedd délutáni ülésén kellemetlen feltűnést keltett az a lebecsülés, amellyel egyes bizottsági tagok a fővárosi tisztviselők minden dicséretet megérdemlő munkásságáról beszéltek. Jellemző, hogy ilyen nyilatkozat anélkül hangozhatott el a pénzügyi bizottságban, hogy akár a pénzügyi bizottságnak valamelyik tagja, vagy a bizottság elnöke védelmébe vette volna azt a tisztviselői kart, amelyről azt mondották, hogy munka helyett csoportokba verődve kaszinózik, úgy annyira, hogy nem létszám- szaporitásról, hanem lészámcsökken- tésről kell egyes vonatkozásokban beszélni. Reméljük, hogy a fővárosi tisztviselőtársadalom erkölcsi képviselete, a Fővárosi ' Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, meg fogja találni azt a módot, amely kellő erély- lyel utasítja vissza a méltánytalan támadási. Örömmel állapi tjük meg, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége a legteljesebb mértékben hivatása magaslatán áll és érdemes elnökének Wurmb Elemér árvaszéki elnökhelyettesnek, ügyvezető alel- nökének Márkus József dr. főjegyzőnek és főtitkárának Budó Jusztin dr. főlevéltáros-helyettesnek vezetésével az akciók egész sorozatát bonyolítja le a tisztviselők érdekében. Nagy segítségére vannak az elnökségnek ebbeli munkásságában Erődy Kálmán dr., a Fansz oktatóosztályának kitűnő elnöke, Haury István dr. a Fansz oktatóosztályának főtitkára és a népszerű Viasz Gyula, a Fansz altiszti osztályának elnöke. Az akciók sorozatát az a memorandum nyitja meg, amelyet a Fansz a tanácshoz intézett. Ez a memorandum hat pontból áll és kéri elsősorban az alkalmazottak fizetésének a békebeli nívóra való felemelését abban a formában, mint ahogy azt a tanács a lakbéreknél tette s teszi, figyelembe véve a pengő vásárlóerejét. Amig ez meg valósulhat, addig is kéri a Fansz, hogy 1928 julius elsejétől számított hatállyal a mai törzsfizetés 15 százalékát utalja ki a tanács nyugdíjba, be nem számítható drágasági pótdij gyanánt. Kérik továbbá a tisztviselők a lakbéreknek oly módon való rendezését, hogy az megfeleljen a pengő vásárló erejének, illetve a tényleges lakbérviszonyoknak. Kérik megszüntetését annak, hogy a lakbéreket családi pótlek szerint különböztessék meg és kérik főleg a családi pótlék felemelését arra a mértékre, ami a családalapi— Az Uj Budapest tudósitójától — tást és a gyermekek neveltetését lehetővé teszi. A tisztviselők a családi pótlék progresszív módon való megállapítását kérik a tanácstól olyképpen, hogy külön kategóriába sorozzák a feleséget, külön a gyermeket tíz évig és tiz éven felül. Kérik még ezenkívül, hogy az altisztek részére a. családi pótlék utalványozásának idejét tizenhat évről húsz évre emeljék fel. Megható az az őszinteség, amely- lyel a tisztviselőtársadalom a memorandummal kapcsolatban szemérmes úri szegénységéről lerántja a leplet. Az állandó súlyosbodó megélhetési és lakásviszonyok nagyfokú nyugtalanságot keltettek a tisztviselőtársadalom soraiban — mondja finoman, mégis annyira érthetően a tisztviselők memoranduma. A szanálási törvényjavaslattal kapcsolatban a miniszterelnök kilátásba helyezte az illetmények terén a békebeli állapotokra 1928 julius 1-én való visszatérést. Sajnos ez sem az állami, sem a fővárosi alkalmazottaknál nem történt meg. A tényleges helyzet az, hogy a fővárosi alkalmazottak túlnyomó többsége békebeli illetményeinek még hatvan százalékát sem kapja meg. így szisztematikusan ismétlődnek újabb és újabb fizetési mozgalmak. A folytonos izgalmak és a létért való küzdelem — jajdul fel a tisztviselők memoranduma — felőrli az idegeket, ez károsan visszahat a munkatel je sitmény re, ez pedig a közszolgálat kárára megy. Ez okból azt kérik a tisztviselők, hogy négy féléven keresztül megfelelő százalékos emeléssel 1930 január 1-ével minden alkalmazott békebeli fizetésének száz százalékát érje el olyképpen, hogy a mindenkori törzsfizetés 1928 julius elsejével 15 százalékkal, 1929 január elsejével 15 százalékkal, 1929 julius elsejével 12 százalékkal és végül 1930 január elsejével 12 százalékkal emelkedjék. Addig is, amig ez megtörténherük círágasági segélyt kérnek a tisztviselők, mivel „az amúgy is kétségbeejtő helyzetben levő tisztviselőtársadalmat a tanév elején a gyermekek neveltetésével járó kiadások az őszi és téli beszerzések lehetetlen feladat elé állítják.“ Részletesen indokolja a tisztviselők memoranduma a családi pótlék felemelésének szükségességét, hangsúlyozván, hogy ma már igen fontos kormányprogram az egyke elleni küzdelem. E téren az a kétségbeejtő helyzet uralkodik, hogy a fővárosi alkalmazottak között 16.000 családfentartóra f 2.000 eltartott (feleség, gyermek) esik. E szomorú statisztikát csakis a családi pótlék méltányos rendezése változtathatja meg. Külön memorandumban kérik a tisztviselők, hogy a főváros olcsó telek és kölcsön nyújtásával tegye lehetővé alkalmazottak részére családi házak és öröklakások építését. Az állami alkalmazottak számára a kormány hathatós támogatásával mái* többször családi házat építettek és ugyancsak az állami alkalmazottakat illetően most szerveznek meg egy olyan hatalmas akciót, amely ismét többezer családot juttat egészséges és biztos otthonhoz. A kis fizetésű városi alkalmazott csak ezen az egyetlen módon szerezhet magának munkaképtelensége idejére egy kevés vagyont, biztos és nyugalmas családi otthont és csak igy szüntethető meg a sajnálatos és szomorú helyzet, hogy nyugdíjas fővárosi alkalmazottak egészségteleti bérházak második és harmadik udvarának sötét lakásaiban élik le életük utolsó éveit. A fővárosi alkalmazottak — állapítja meg keserűen a memorandum — nem fordulhatnak más hatóságokhoz, és nem is nyertek eddig senki részéről sem támogatást olyannyira, hogy a Kertváros néven ismert ilyen akcióból a fővárosi alkalmazottak kimaradtak, pedig az akció részére a telkeket a főváros adta. Még egy memorandumuk fekszik a polgármester előtt a fővárosi alkalmazottaknak: Azt kérik, hogy a már meglevő és az ezután épülő fővárosi bérházakban a lakásokat elsősorban fővárosi alkalmazottaknak juttassák, házgondnokul kizárólag fővárosi tisztviselőt, tanár, tanítót, házfelügyelőként pedig fővárosi altiszteket alkalmazzanak. A főváros eminens érdeke, hogy a tulajdonát, vagyonát képező objektumok felügyeletével, kezelésével saját alkalmazottait bízza meg. Azt a reményüket fejezik ki a memorandumok során a fővárosi tisztviselők, hogy a minisztertanács teljes tudatában lévén a tisztviselő- kérdés végtelen fontosságának, nem fog elzárkózhatni a főváros azon előterjesztése elől, amelyben a tisztviselőkön akar segíteni. Reméljük, hogy a közgyűlésen a költségvetési vitában fog akadni bizottsági tag, aki megáévá teszi a városi tisztviselők ügyét. A beliigy- niiniszter egy éven belül uj községi választást akar. — A fővárosi alkalmazottak nagyon meg fogják nézni, hogy kire szavazzanak.
