Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-09-15 / 36. szám
US Budapest, 1928 szeptember 15 • n y^yrános Könyvtár y. évfolyam 08^szám UJ BUDAPEST Az ötvenéves Sipőcz Egy születésnap margójára ... E sorok írója 1920-ban, egy nyári délelőttön ismerkedett meg Sipőcz Jenő tiszti ügyész úrral. Újságírói hivatása közben egy beszédet kellett megszereznie, amelyet az ügyész urnák Clark angol fő- megbizott előtt kellett a városi tisztviselők nevében tartania. Az ügyész ur gyorsirási jegyzeteiből apró betűivel azonnal volt szives átírni a beszédet, amely tulajdonképpen kiindulópontja volt közéleti karrierjének. A W enckheim-p alota, majd a Károlyi-palota lázas tömerül, a Bár czy-féle műkincsek és nagyértékű bútorok közé ... Mint kormánybiztos rövid ideig fungál Sipőcz Jenő. Az alakulóban lévő Keresztény Községi Párt bizalma egyre szélesebb rétegekben terjed feléje, és Sipőcz kormánybiztos hosszas tépelődés után elhatározza, hogy pályázik a polgármesteri állásra. Az őt annyira jellemző puritán tisztelet egyideig még visz- szatartja, hogy Bódy Tivadarral a AZ ÖTVENÉVES SIPÓCZ A pálya, amely Sipőcz Jenőt kilenc évvel ezelőtt a szerény tiszti ügyészi szobácskából a fényes és hatalmas polgármesteri székbe lendítette, fordulóponthoz érkezik a jövő szerdán, amikor a polgármester betölti életének ötvenedik esztendejét. Az a szeretet és ragaszkodás, amellyel a polgármester személyével szemben egy decennium óta viseltetünk, arra kötelez bennünket, hogy ennél az évfordulónál egy pillanatra haptákba vágja magát az újságírói toll, és köszöntse a férfiút, Budapest első polgárát, aki ime az ötödik X küszöbét lépi át. Hisszük, hogy az itt elmondan- dók értékes ecsetvonásokkal fognak szolgálni ahhoz a portréhoz, amelyet a főváros politikától mentes közönsége a polgármester személyéről magának megalkotott. # Ahogy az obiigát életrajzok kezdődnek: Sipőcz Jenő 1878 szeptember 19-én látta meg a napvilágot az Andrássy-uton, egy lakásban, melyet Sipőcz László dr. székesfővárosi árvaszéki elnökhelyettes bérelt. Az elnökhelyettes ur már akkor tekintélyes férfiú volt, hivatalát az akkori Lipót-utcában tartotta, ahol sok alkalommal megfordult a fiatal gyermek is. Az elemit Sipőcz Jenő az Őz-utcai iskolában, a középiskolát a Piaristáknál végzi el, majd a budapesti egyetemen hallgat jogot. A komoly, szótalan, a gyermekjátékoktól visszahúzódó kis diák büszkesége apjának és bálványozott kincse édesanyjának: hogyne, amikor mindig szinjeles, minden osztályát, minden iskoláját kitüntetéssel végzi! (Az öreg méltóságos asz- szony, Sipőcz édesanyja, ma .sem arra büszke, hogy a fia polgármester lett, hanem arra, hogy az iskolában mindig tiszta jeles volt...) Egyetemi tanulmányai bevégzése után Nagy Dezsőnek, a hires józsefvárosi fiskálisnak, a képviselőnek irodáját vezeti, előbb mint helyettes, később mint gyakorló ügyvéd. A század elején önállósítja magát: édesapjának ragyogó neve és a fiatalember kiváló jogi képzettsége rövidesen nagy, polgári ügyekkel elhalmozott irodát teremtenek számára. Kliensei közé tartozik nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy, a legelső mágnások, számos külföldi cég, főleg németek és franciák. Amikor 1906 november 1-én, még édesapja életében a fiatal Sipőcz Jenő a főváros ügyészségéhez kerül, már ismertnevű jogász, akinek cikkei sűrűn jelennek meg a jogi szaklapokban. 1917-ben az ügyvédvizsgáló állandó bizottság tagja lesz, egyike a legképzettebb, de egyben a leghumánusabb cenzoroknak. Amikor a forradalom után polgármesterré választják, Bubla Ferenc kúriai tanácselnök, az ügyvédvizsgáló bizottság elnöke, gratuláló levelet intéz hozzá, amelyben az ügyvédi vizsgákon tanúsított „kimagasló működéséért“ hálás köszönetét nyilvánítja neki. (Erre a levélre viszont valamennyi gratuláció közül a polgármester a legbüszkébb ...) gekkel telitett termeiben egyszerre Sipőcz felé fordul a keresztény Budapestet megalkotni kívánók bizalma, amikor elolvassák a nemes és férfias, hazafias fájdalommal és mégis reménységgel telitett beszéd szövegét. A fiatal tiszti ügyészt pedig senki sem ismeri személyesen: nem szerepel a törtetők és tolongok között, végzi hivatalos kötelességeit, szabad idejét nem politikai pártklubokban, hanem az édesanyjánál tölti. Arról van szó még, hogy Bódy maradjon helyettes főpolgármester, mikor egyszerre váratlanul megérkezik Sipőcz koi’- mánybiztosi kinevezése, és a kormánybiztos az egyszerű ügyészi szobácskából, amelyben ma Sze- methy Károly hivataloskodik, egyszerre az uj városháza fényes főpolgármesteri dolgozótermébe keválasztás alkalmával harcba szálljon: de meggyőzik őt arról, hog-y itt nem az ő egyéni szerénységéről van szó, hanem a parancsoló közakaratról, hogy Budapest polgár- mestere legyen. E sorok írója az első, akinek a polgármesterjelölt elhatározását elmondja. „Két kívánságom van, szerkesztő ur, — mondja Sipőcz a jelöléssel kapcsolatosan. — Az egyik, hogy Rényi Dezső legyen az egyik alpolgármester, akinek^ nemes, férfias magyarságát az őt ért mellőzés évei után szívesen látnám magam mellett az elnöki emelvényen. A másik kívánságom Lobmayer Jenő ta- nácsnokságára vonatkozik, lévén ő legkedvesebb barátaim egyike...“ # ... És azután a polgármesterség hosszú, nehéz kilenc éve. Az elvakult szenvedélyek küzdelme a városháza kitisztítása jegyében, a politikai intrikákhoz^ nem szokott polgármester háborúja azokkal, akik ugródeszkának használták fel a közgyűlési porondot a képviselőség és a miniszterség felé. Olaj öntés a háborgó tüzekre, békés és barátságos egyeztetés ott, ahol már nincs keletje a békítő szónak, mert mindent tulharsog a gyűlölet vak lármája és mindezek felett a szív ben- sejében pillanatig sem nyugvó akarat, hogy a lezüllött, lerongyolt, lecsigázott fővárost régi nagyságába emeljék vissza: ez a kilencéves története Sipőcz Jenőnek, aki célkitűzésétől férfias elhatározásában, sokszor a makacsságig menő elszántságában egyetlen pillanatig sem térült el. Közben egy második polgármesterválasztás izgalma, amikor néhai apjának ellenfelét, Bárczy Istvánt, gyűri le, mintegy elégtételt szolgáltatva a hiilő poroknak, beszédek, beszédek és beszédek végtelen tömege bankettek sorozatán, a reprezentálás, a tárgyalás, a kiegyenlítés ezernyi gondja civakodó, irigy és hiú pártvezérek közepette, az amerikai ut, melynek során Kothermere lord igaz barátságába fogadja Budapest polgármesterét... és mi az eredmény? — egyre több ősz hajszál a halántékon, fáradt idegek, és egy levélhullásos őszi reggelen átlépés az ötödik X-en, utón az öregség felé... # Nincs neki barátja, nincsen pártja, és alig vannak ellenségei: Sipőcz a kiegyenlítések, a béke embere. Ki is lenne barátja abban a konglomerátumban, amely törvény- hatósági bizottságnak nevezi magát? A pártvezér, aki kilenc esztendeje hiú féltékenykedéssel ügyel arra, hogy ő legyen az első és nem Sipőczf A másik pártvezér, aki a legutóbbi polgármesterválasztás alkalmával idegen jelöltet állított ellene és csak azután békéit meg vele, amikor akarata ellenére mégis polgármester maradt? És a minorum gentium közül ki legyen barátja a polgármesternek, akiről mindenki tudja, hogy nem lehet tőle olyan szívességet kérni, aminek üzleti szaga van? A protekciók és kijárások khaotikus törvényhatósági bizottságában ki legyen barátja a polgármesternek, aki maga a megtestesült tisztesség és becsület? Nem, nincsenek barátai Sipőcz Jenőnek! Az autótaxis és gyufakar- telles, háboruutáni Magyarországon az ő útja egy külön ut, Sipőcz Jenőt mindig tisztelni és becsülni fogják, pártkülönbség nélkül, de barátai nem lesznek, amig polgár- mester lesz... # ... Amint itt ülünk szemben vele a kényelmes polgármesteri dolgozószobában, nézve őszülő fürtjeit, a ráncokat, amelyek egyre szaporábban szarkalábozzák át a szeme alját, az acélos és mégis szelíd szemét, amely derűsen és mégis komolyan csillog az aranykeretes szemüvegen át, — önként ajkunkra tolul a kérdés, amely kicsit gro-
