Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-09-01 / 34. szám

1928 szeptember 1. UJ BUDAPEST 3 szont a mozik különbpző adókkal és dijakkal úgy túl vaunak ter­helve, hogy a vigalmi adó eltörlése rendkívül méltányos és jogos kí­vánság. Hogy a forgalmi adóról, magas rendőrilletékről és többféle egyébb cirnen szedett dijakról emli- tést ne tegyek, cfeak egy jogos‘pa­naszát akarom megemlíteni a mo­ziknak s ez a villanynak méregdrá­ga. volta. Az egész világon mint ipari áramot kapják a mozik a vil­lanyt, nálunk az Elektromos Művek szerint a vetítőgép nem gép, hanem világítási eszköz, természetesen, mert így drágább a villany! Oécsy Oswald a Royal Apolló igazgatója : — Miután a vigalmi adó kérdését kartársaim nyilatkozata teljes mér­tékben kimeríti, adalékot akarok szolgálni ahhoz, hogy milyen ter­heket viseli a mozi a konjunktúra idején a mostanihoz képest. A leg­nagyobb konjunktúrában a premier mozgóképszínházak hat-nyolcszáz pengőt fizettek heti műsorokért. Ez a kölcsöndij oly nagy mértékben emelkedett, hogy ma már 3—6000 pengőt tesz ki, sőt kivételes nagy filmeknél 20.000 pengőig is terjed. Kell-e ehhez kommentár, ha tekin­tetbe. vesszük, hogy közben a bevé­telek az akkori időkhöz viszonyít­va, húsz százalékúi csökkentek. Ezekhez a mérhetetlen nagy köl- csöndijaklioz járnak egyébb olyan kiadások is, melyek a régi időben a mozisok előtt ismeretlen fogalmak voltak. így például: forgalmi adó, cenzuradij, fiilmalap stb. már előt­tem ismertetett dijak és járulékok. Azt hiszem ezekután könnyű képet szerezni a mozik teherviselő képes­ségé ről. Gerő István a Capitol mozgó igazgatója : — E kérdéshez egy uj szempontból óhajtok egy néhány reflexióval hozzájárulni. És pedig külföldi nagy városokkal való összehasonlí­tás szempontjából. Belgrágban, melynek fejlődése hatalmas lendü­letet vett, hat mozi van, Budapes­ten nyolcvan. A két város közöti különbség távolról sem felel meg ennek az aránynak. Ami Bécset il­leti, ott magas a vigalmi adó, de még mindig nem teszi ki megköze- litőleg sem azt az összeget, az ot­tani házbér és vigalmi adó egyiit­— Ne szavaljon, kedves dr. Vá­rosit ázy! Ezeket én már elmond­tam á-tól cettig. Arról nem is be­szélve, hogy mindez nem a vonal alá való. Inkább valami jó nyári történetet kérünk! — Az is van a tarsolyomban. Te­hát Lbeir Bandi, a Városi Színház legeslegtöbb intendánsa, nyári sza­badságidejét Salzburgban tölti, azaz csak töltötte, mert már útban van Olaszország felé. Ez a történet azonban még Salzburgból való, ahol tudvalevőleg az ezidén ünnepi já­tékok is voltak Max Reinhardt ve­zetésével. Tehát egy fiatal magyar Író, aki tulajdonképpen Reinhardt- hoz akart kimenni rendezést látni, a hotel előcsarnokában megszólítja Liber tanácsnokot és rövid kihall­gatást kér tőle. A fiatalember olyan esdeklöen beszélt, hogy Liber leül­tette és megkérdezte, hogy mit akar. Az ifjú, aki különben meglepő jár­tasságot árult el színházi ügyekben is többek között azt is tudta, hogy a tanácsnok ur a Városi Színház főparancsnoka, azt az ajánlatot tette Libernek, hogy alakítsák át olcsó drámai színházzá a Városi Színházat és adják elő olt az ő „Napoleon Varsóban“ cimü darab­ját. ..Liber a hosszú előadás alatt kényelmetlenül izgett-mozgott a szé­kén, a fiatalember azonban nem hagyta zavartatni magát, és hogy a tanácsnokot a nagyjelentőségű tervnek megnyerje, mindjárt el is tes összege, mint itten. Bécsben ugyanis házbérekért filléreket fizet­nek a mozik, az itteni horribilis összegekkel szemben. Berlinnek ide­genforgalma naponta akkora, mint itt a város belterületének a lakos­sága. A két város lakosságának te­herviselő képességéről nem óhajtok párhuzamot vonni. Páris a világ fővárosa, hol naponta egy millió idegen fordul meg, igaz, hogy a vi­galmi adó nagyobb, mint nálunk, de avval a párisi városi tanács csupán az amerikai kézben levő mozikat sújtja, melyek nem üzleti szempontból tartják fenn mozijai­kat, hanem mint európai bemutató- mozikat s igy azok anyagi eredmé­nyeivel nem is igen sokat törődnek. A francia mozi tulajdonosokkal vi­szont nagyon kedvező megállapo­dásokat köt a város. Fővárosi ható­ságaink nagyon sokban kiváló pél­dát adtak az egész világnak intéz­kedéseikben s kívánatos volna, ha ebben az ódiozus vigalmi adó ügy­ben is előljárnának a jó példával. Dr. Hódossá Béla vezérigazgató: — A vigalmi adónál legsérelme­sebbnek tartom, hogy a társulati és egyébb adóktól eltérően nem a mozik teherbírásához van szabva. A mozgószinház, amely üzletévét veszteséggel zárta, a veszteségből is tartozik vigalmi adót fizetni vagyis a vigalmi adó a már úgyis meglévő ráfizetést még tetemesen megnöveli. — Az már régen túlha­ladott álláspont, hogy a vigalmi adót át lehel hárítani a közönségre. Az elsőhetes mozik békebeli legma­gasabb helyára 2 K 59 fillér volt, ami pengőre átszámítva 2 P 90 fil­lérnek felel meg, aminek vásárló értéke a mozgószinház szükségletei­vel (villany, film, rendőri ügyeleti dij stb.) viszonylatban nem felel meg a békebeli 2 K 50 fillérnek. De csak a számokat véve is alapul a mai legmagasabb ár 2 P 80 filler, vagyis helyárak tekintetében még nem értük el a békebeli nívót, pe­dig a közönség helyárainkat ma egyenesen tuldrágának tartja. — A régi rnozgószinházak ház- bérszerződéseiket, amelyek ma 300 százalékra emelkedtek, vigalmi és forgalmi adó nélkül kalkulálták és kötötték meg. Például az Uránia 1916-ban könnyen fizetett a kincs­tárnak 60X00 aranykorona bért, mesélte a darab tartalmát. Eszerint Napoleon, amikor az orosz hadjára­tot meg vívandó Moszkvába ment, Varsóban egy a tiszteletére rende­zett estélyen megismerkedik Kon- iusovszka. grófnővel. A császárnak a. grófnőt meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ostromolni is kezdte a lengyel szépséget, aki nem is mondott nemet, és hajlandó volt egy éjszakát együtttölteni a vi­lágverő hőssel. Közben természete­sen nemzetközi bonyodalmait ti li­nók elő, Napóleonnak tovább kel­lene mennie, de ő nem megy. A har­madik felvonásban azután már reg­gel van. Kontusovszka grófnőről ki­derül, hogy nem is grófnő és nem is lengyel, orosz kémnő volt, aki miután becsületét feláldozta a haza oltárán, nyiltszinen megöli Napó­leont ... És Napoleon, utolsó szavá­val Franciaországot éltetve, Varsói­ban az orosz hadjárat előtt meg­hal ... — Mi történt azután? — Liber elragadónak találta a da­rabot, és megkérte az írót, hogy vigye helyetteséhez, Schuler fő­jegyzőhöz. Barátságosan elbúcsú­zott az if jutói, azután szaladni kez­dett, mindig hódra pillantván, hogy nem érte-e az ifjú utói. Szegény Li­ber, még mindig szalad, ha azóta meg nem állt... A viszontlátásra, kedves Szerkesztő ur! — Ajánlom magamat, kedves dr. Városházy! nitórt nem volt vigalmi és forgalmi adója — mig ma vigalmi és for­galmi adóköteles lévén a lakbér fe­liér alatt majdnem összeroppan. *■— Nézetem szerint a deficittel dolgozó mozgószinházakat teljesen mentesíteni kellene a vigalmi adó­tól, hogy erőre kapjanak és meg­erősödjenek, s addig a fővárosnak meg kellene elégednie a nyereséget felmutatni tudó színházak vigalmi adójával, amelyeket végre is csak az a veszély fenyegetne, hogy ke­vesebb a tiszta nyereségük. Mert a deficites rnozgószinházak élőbb­ét óbb mégis csak elpusztulnak, és nehicsak a fővárosra, hanem az ál­lamra nqzve is megszűnnek mint adóalanyok. Hogy nem korábban pusztultak el, abban Lamotte ta­nácsnoknak és Remete tanácsjegy­zőnek vannak elévülhetetlen érde­mei. akik mindenkor segítségünkre voltak. Ungerieider ős* a Projectograph R. T. vezérigazgatója : — A vigalmi adó megszületésekor a. világháború szomorú idejében az volt az észrevételem, hogy ez az adó nem mint jövedelem szerepel­jen a fővárosi bevételek listájában, liánéin sújtani akarták vele a mu­latni kívánkozó, nem komoly ele­meket. Annakidején is történt, úgy a színházak, mint a moziszakma részéről tiltakozás, de az érdekeltek nem mentek bele nagyobb akcóba, mert Vázsonyi Vilmos, ki annak­idején tudvalevőleg a fővárosnál hatalmas tényező volt. azzal vigasz­talta meg az érdekelteket, hogy ö maga sem helyesli ezt az adónemet, de tekintve annak előbb említett intencióját a háború idejére, mikor xinyi magyar anya sir, jogosult­nak tartja. Emiatt aztán abba is hagyták az akciót, de Vázsonyi ki­jelentésén kívül még egy oka volt ennek. A nagy pénz-fluktuáció. Minden mulató, minden színház, minden mozi jól ment. Az emberek nem tudták, mit hoz a holnap, jól akartak élni s a pénznek nem volt reális értéke. Ez az állapot még folytatódott, sőt még jobban kiéle­ződött a háború utáni nagy kon­junktúra idején. Úgy, hogy a vi­galmi adó nem szá mit ott komoly kiadásnak. Ma azonban a helyzet különösen a filmszakmánál más. A mozik, meg az egyes mozikat bérlő lilmkölcsönzők agyon vannak ter­helve különböző adókkal, különösen a filmalap, a cenzúra, úgy, hogy minden évben tönkre megy a film- kereskedők egy része. Tudniillik a mozik revíziója óta a színházak nem az engedélyesek kezén vannak, hanem bérlők kezeiben, mert az en­gedélyes miután maga nem tudott prosperálni, menekült előle és biz­tosított évi díjért bérbeadta. Most tehát a mozisok legtöbbje még az engedélyesnek is nagy összeget fi­zet. Ezek a horribilis terhek már nem fokozhatok, hanem sürgősen enyhitendők volnának s éppen azért jó magam is az igazságnak megfe­lelően azon a véleményen vagyok, hogy a vigalmi adó törlendő. Hogy a város bevételeire is gondoljak, csak az a megjegyzésem, hogy a székesfőváros, akkor midőn Buda­pest Nagymagyarország boldog és békés időket élő gazdag fővárosa volt, nem épített annyi luxus fürdői és oly gyors tempóban, mint ma, mikor szegény kis koldus ország vagyunk. A többit az illetékes ügy­osztályra bízom. Schacherer Károly az Orion mozgó igazgatója : — A mozik vigalmi adójára vo­natkozó álláspont nem lepett meg. Teljes mértékben .fedi ugyanis az adóügyi hivatalok szobáit betöltő véleményt, mely szerint nálunk jó megélhetési viszonyok, jó közleke­dés — különösen az esti órákban, amikor a szmnazak és mozik kez­denek — virágzó vállalatok és nagy Kipróbáíta Ön is ialán ? Ugy-e legjobb szer a SALAM! idegenforgalom van. Egyébként nem volna lehetséges, hogy külföldi példákra, hivatkozva, de hát ha már itt tartunk, úgy ajánlatosnak mu­tatkozna azok mellé a külföldi adó vigalmi adatokhoz még a következő statisztikákat és adatokat besze­rezni: Mit fizetnek a mozik áramért és plakátragasztásért? Ezen dijakat ugyanis Budapesten a fővárosnak fizetjük. Ami pedig a statisztikát illeti, kettőre hívom fel az illetéke­sek figyelmét, az egyik az idegen- forgalmi statisztika, másik pedig a munkanélküliségre vonatkozó. Ha a kapott adatokat összehasonlítjuk, úgy bizonyossággal kiderül, hogy mi viszonylag többet fizetünk, mint bármelyik külföldi kollégánk. Vi­gasztalan és sivár helyzetünkben csak az nyújt vigaszt és reményt, hogy az adók és illetékek tömegé­ben ez az egy kivétel, mert az egyet hozzáértő urak intézik még pedig jóakarat tál és megértéssel. Raskó Oszkár. KIMER JÁNOS BUDAPEST. VITT., KEMÉNY ZSIGMOND-U. 7. Elvállal különböző figura, piakot, dombormű, csillár, armatúra és minden e szakmába vágó öntést. Parttól Márton „Budai Kéményseprő" vendéglője, I. kér., Pauler-utca 3. RÉGI ELISMERT JÓ KONYHA SAJÁT SZÜRETELÉ8Ü ÉS URADALMI FAJBOROK FLIEGL BÉLA SS ITVS: BÁDOGOS-MESTER BUDAPEST, Vili., VAS-UTCA 7. Készít épület-, diszmübádogos munkákat és higié­nikus fürdőkádadat, légszesz, víz, gőz, csatornázás Szivattyúk, kutak szerelését, angol klozetteket és egészségügyi fürdők berendezését. E iHASEffl KELL FELKÚZWI a villamos „órát,. Tájékoztatót küld : lYÁIt TO.nO-U. 2B. TEL.: 414 91. BDGENFÜRST GYÖRGY autókarosszéria és kocsigyár Budapesti VII.} Fecske-utca 19 Telefon: József 413—80 Készít: luxus, autóbusz és teherszállító karosszériákat Amerikai rendszerű Duco-fényezés STABIL- építő rt. « Budassst. V., Bellt Ferenc-u. 1618. Telefon: T. 140-17, 239-01. BUDAPEST, VI., TEftÉZ-KÖRUT 31 Telefon: T. 272—64. Alapittatott 188Q-ben. Sürgönyeim: „Építő 272-64. Budapest.“ Mindennemű vizépités, folyamszabályozás é» csatornázás. Kotrások dunai műtárgyakkal, csa­tornakotrókkal és excavátorokkal. Dunai homok­os kavicseladás és szállítás. Vízi szállítások és darukkal való kirakodások. Alapozások, mély- es magasépítés. Ut- és vasútépítés. Hidépités. Mindennemű beton- és vasbetonépités. Kőmun­kálatok. Városi csatornázAsok és vízvezeték. Hajó- és kotrójavitótelep és téli kikötő Apostagoa

Next

/
Thumbnails
Contents