Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1928-06-23 / 24. szám

Budapest, 1928 junius 23 V; évfolyam 24. szám UJ BUDAPEST Előfizetési érek: Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................13 pengő Eg yes szám ára 60 fillér DOBY ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, ÍV., Semmelweis-utca 4. Telefon: Automata 802-47. Postatakarékp. chequeszámla: 30013. A plébánosválasztás utóhangjai Az események mellett, amelyek a múlt heti plébános-választó köz­gyűlés után a Regnum Marianum egyházközségben lejátszódtak és napról-napra megújulnak, egyház­jogi és várospolitikai szempontból nem mehetünk el szó nélkül. Két­ségtelen, hogy Ortvai Rezső meg­választása a törvényes jogszabá­lyok teljes figyelembevételével jött létre. Viszont az is kétségtelen, hogy a Damjanich-utcai egyház- község híveinek igazuk van, amikor tiltakoznak az idegenből jövő pap ellen és azt óhajtják lelkiatyjókul megtartani, aki velük élt, velük örült, velük bánkódott eddigi ba­jaik közepette. Nem kétséges, hogy az a törté­nelmi evolúcióként jelentkező ön­álló megalakulása az egyházköz­ségnek, amely tudvalevőleg a for­radalmak után jött létre, hasznos volt az Egyházra és a hívekre egy­aránt. Az uj egyházközségek egy­részt jelentős jövedelemhez jutottak a felekezeti adóból, másrészről az egyházközség autonom szervezete olyan tömegeket vonzott az egy­házközségek belső lelki közössé­gébe, amelyek azelőtt mindennel törődtek, csak templomukkal és papjukkal nem. Nagyon helyes cse­lekedete volt a Keresztény Községi Pártnak, amikor a kegyúri jogban gyökeredző lelkészválasztást a ka­tolikus vallásu bizottsági tagok monopóliumává tette. Ez a mono­pólium természetes következménye volt az egyházközségek megalakulá­sának, de úgy látjuk, hogy a ter­mészetes fejlődés már tulment a választásnak ezen módján is, és ezért a lelkészavatás olyan válto­záson kell, hogy keresztül menjen, amely úgy Róma érdekeinek, mint a hívek azon óhajának is megfelel, hogy saját pásztorukat ők maguk jelölhessék ki. A megoldás módját, amely a Damjanich-utcai események megis­métlődését van hivatva elkerülni, mi abban látjuk, ha a lelkészvá­lasztó törvényhatósági bizottság olyan módoyi lesz köteles figyelem­be venni a hívek akaratát, ameny- nyire Ortvai Rezső megválasztásá­nál nem vették figyelembe. A mai helyzet, amikor a plébános-jelöltek­nek éppen úgy kunyerálni kell a szavazatokért, mint annakelőtte, az­zal a különbséggel, hogy csupán a törvényhatósági bizottság katolikus tagjaitól kénytelenek pártfogást esedezni, alig változott ahhoz a szégyenletes állapothoz viszonyítva, amiben azelőtt volt részük a plé­bánosjelölteknek. Miért ne lehetne olyan megoldást találni, hogy a bí­boros hercegprímás és a, törvény- hatósági bizottság együttes, hár­mas jelölése alapján maga az egy­házközség választhassa meg a pap­ját? Kin esne ily módon sérelem? A következő plébános-választást már úgy szeretnék látni, hogy a hercegprímás és a törvényhatósági bizottság vétójogának fenntartásá­val maga az egyházközség válasszon. Hiteles részletek az uj fővárosi törvényjavaslatból Elkészült az önkormányzati testületek újjászervezéséről szőlő törvényjavaslat, amely a kormány bizalmi emberét teszi legnagyobb úrrá a vidéki törvényhatóságokban — A törvénytervezet haj­szálnyira megegyezik a Ripka-tervezettel: megszervezi a közgyűlési kis tanácsot, megszünteti a tanácsot, megállapítja a tanácsnokok egyéni felelőségét Visszatér a virilizmus és csak férfi lehet tagja a törvényhatósági bizottságnak Noha a nyári uborkaszezon kezdi előrevetni árnyékát és junius kö­zepén megkezdődött úgy a belügy­minisztériumban, mint a városhá­zán a főtisztviselők szabadságra való menése: az Uj Budapest ab­ban a helyzetben van, hogy auten­tikus forrásból eredő értesülése kapcsán már most körvonalazza azokat az alapelveket, amelyeket a belügyminisztérium a készülő fő­városi törvényjavaslat gerincéül szánt. Hangsúlyoznánk kell, értesü­lésünk abszolút megbizható voltán felül azt is, hogy túlmenően az egyes sajtóorgánumok önkényes kombinációin, a magyar sajtóban az Uj Budapest az első, amely ezeket a szenzációs adatokat a kö­zönség elé viszi. A fővárosi törvény reformja szerves összefüggésben van a köz- igazgatási reformmal. Azok a tár­sadalompolitikai és közigazgatás­politikai alapelvek, amelyek a már elkészült közigazgatási reform anyagát alkotják, természetszerű­leg megegyeznek a fővárosi tör­vény reviziójának alapelveivel. A két revizió közötti szerves össze­függést mi sem bizonyltja jobban, mint hogy a javaslat, amelyet a legutóbbi minisztertanács fogadott el és az országgyűlés őszi üléssza­kának első tárgya lesz, „az önkor­mányzati testületek újjászervezése“ címet viseli homlokán. A szakem­berek előtt egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy a közigazgatási tör­vényjavaslatnak a városokra és a városi tisztviselőkre vonatkozó ré­szeit változás nélkül fogja átvenni a belügyminisztérium városi osz­tálya a fővárosi törvény revízió­járól készülő javaslatba. A javaslat szerint a törvényha­tósági bizottságnak tagjai 1) vá­lasztott tagok, 2) azok, akik szak- szerűség és érdekképviselet révén tagok, 3) örökös tagok, 4) azok, akik hivatali állásuknál, illetőleg tisztüknél fogva tagok. Megálla­pítja a javaslat, hogy városokban száznyolcvannál több tagja nem lehet a törvényhatósági bizottság­nak, amelynek egyrészét a legtöbb adófizetők sorából választják. A törvényhatósági joggal felruhá­zott városok tehát a vidéken a viri­listák soraiból is választanak, uincs kétség ezekután aziránt, hogy az uj fővárosi törvény is rendsze­resíteni fogja a virilizmus intéz­ményét. Szakszerűség cimén a pénzügy­igazgatóság, az államrendőrség, az államépitészeti hivatal, a gazdasági felügyelőség kiküldöttei, a vitézi szék kapitánya, a tanfelügyelő, a tankerületi főigazgató tagjai a tör­— Az Uj Budapest tudósítójától ■— vényhatósági bizottságnak. Érdek- képviselet cimén tagok az ügyvédi, közjegyzői, mérnöki és orvosi ka­marák, a kereskedelmi és ipari ka­marák kiküldöttei, örökös tagok a közélet terén különös érdemeket szerzett egyének. A törvényhatósági választójogot a tervezet aktiv választójog szem­pontjából a hatévi helybenlakáshoz köti. A passzív választójog szem­pontjából a törvényhatósági bizott­ság tagjává csak férfit lehet vá­lasztani, még pedig csak olyan egyéneket, akik aktiv választójog­gal rendelkeznek, életüknek har­mincadik évét betöltötték, bárhol vagy bármily egyenesadót, vagy községi adót fizetnek. A javaslat megszervezi a tör­vényhatósági kisgyülést, amelynek törvényhatósági városokban 15—20 törvényhatósági bizottsági tag tag­ja. Városi törvényhatóságokban az összes törvényhatósági tagok húsz százalékánál számuk nagyobb nem lehet. A kisgyülés tagjainak három­negyed részét a törvényhatósági bizottság választja, de szolgálatban álló köztisztviselőt á kisgyülés tag­jává nem lehet választani. A kis­gyülés tagjainak egynegyed részét vidéken a főispán nevezi ki, tehát Budapesten a főpolgármester fogja kinevezni. Havonta legalább egy rendes kisgyülést kell tartani, és az első fokon intézkedik azokban a törvényhatósági közérdekű ügyek­ben, amelyekben az intézkedés joga a törvény hatálybalépésének idő­pontjában a törvényhatósági bi­zottságot illette és amelyet a tör­vény kifejezetten* nem utal válto­zatlanul a törvényhatósági bizott­ság hatáskörébe. A kisgyülés má­sodfokú fóruma azoknak a közér­dekű ügyeknek, amelyekben most másodfokon a törvényhatósági bi­zottság határoz. Végezetül a kis­gyülés előkészíti a törvényhatósági bizottság elé terjesztendő ügyeket. Fontos rendelkezése a javaslat­nak a városi tanács hatáskörének megszüntetése. Az uj törvény sze­rint a városokban a polgármester a hatáskörébe utalt egyes ügyeket vagy ügycsoportok intézését sze­mélyes felelősségének érintetlen­sége mellett a főjegyzőre és az egyes tanácsnokokra is bizhatja. Azokban az ügyekben, amelyek ed­dig törvény vagy szabályrendelet értelmében a törvényhatósági, ille­tőleg a városi tanács hatáskörébe tartoztak, a jövőben a polgármester egyéni hatóságként intézkedik és határoz. A fővárosi tisztviselőket a javas­latnak az a része érdekli a legköze- ebbről, amely a városi tisztviselők alkalmazására vonatkozik. Eszerint a főorvost, a levéltárost, a városi számvevőket és a kezelő személy­zet tagjait a főispán, mint a tör­vényhatóság feje élethossziglan ne­vezi ki. A polgármestert a törvény- hatósági bizottság közgyűlése hat évre választja. A többi tisztviselő­ket a törvényhatóság közgyűlése életfogytiglan választja meg. A törvény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt általános tisztuji- tást kell tartani. Mint a fentiekből látható, a ja­vaslat szinte teljes egészében meg­szünteti a törvényhatóságok auto­nómiáját és a főispánnak, mint a kormány bizalmi férfiának olyan messzemenő jogokat biztosit a tör­vényhatósági jogok intézésében és olyan jogkört állapit meg még a kisebb jelentőségű akták elbírálá­sára is, ami eddig példátlan a vá­rosi autonómiák Magyarországon való fejlődésében. Hangsúlyoznunk kell azon megállapításunkat, hogy ez a tervezet szinte szóról-szóra megegyezik azzal a tervezettel, amelyet Ripka főpolgármester né­hány héttel ezelőtt a pártvezérekkel ismertetett. A fenti, a vidéki tör­vényhatóságok életét szabályozó uj törvényjavaslat talán csak abban különbözik a főpolgármester ur ál­tal ismertetett javaslattól, hogy a Ripkci-féle javaslat még a fenti ja­vaslatnál is jobban megszükiti a polgármester hatáskörét, — a fő­polgármesteri jogkör előnyére. Ismételjük: nem kétséges, hogy az uj fővárosi törvény tervezete hajszálnyira meg fog egyezni azzal a javaslattal, amelyet ismertetni alkalmunk volt. És aminthogy nem kétséges, hogy a vidéki városi autonómiák képviselői a legmesz- szebbmenő módon fognak pártkü­lönbség nélkül felszólalni a tör­vényjavaslat parlamenti tárgyalá­sán, a belügyminisztérium immár nem is titkolt centralisztikus tö­rekvései ellen, azonképpen a fővá­rosi törvényhatósági bizottság kép­viselő tagjainak már most szervez­kedni kellene a városi autonómia megvédésére. Egyéni szempontok, pártérdekek, klikkekhez való tarto- zandóságok nem homályosithatják el az ezen küzdelemhez való azon­nali csatlakozást, mindazon képvi­selők részéről, akik barátai az atuo- nomiának. A belügyminiszter ur sokszor ismételt nyilatkozata az autonómia megvédelmezéséről ilyen szomorúan fest a valóságban: az autonómia és annak leghívebb kép­viselője, a törvényhatósági bizott­ság, csak árnyékhatalom a kormány mindenkori bizalmi embere mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents