Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-01-21 / 3. szám
Budapest, 1928 január 21 V. évfolyam 3. szám Budapest, 1928 jan UJ BUDAPEST Előfizetési érák : Egész évre ..................................................30 pengő Fé l évre.............................................................15 pengő Egyes szám ára GO fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANPOR dr. Szerkesziöség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 200—30 Postatakarékp. chequeszámla: 30913. Rentábilis lesz-e a gyorsvasul megépítése ? A gyorsvasutat a helyiérdekű vonalainak bekapcsolása nélkül nem lehet megépíteni — Ereky Károly haragos nyilatkozata azok ellen, akik minden vállalkozást el akarnak gáncsolni, ha nem ők végzik — Egy londoni és egy newyorki vasútépítő szindikátus kértek eddig előmunkálati engedélyt a gyorsvasútra A külföldről csak finánchitelt szabad az építésre felvenni! — Az Uj Budapest tudósítójától — Cavaradossi-invázió Színházi lapokban, amelyek a szín- igazgatók különböző tevékenységét országos jelentőségű aktussá fújják fel, olvassuk, hogy Raclnai Miklós, az Operaház és Sebestyén Géza, a Városi Színház igazgatója között nemes vetélkedés indult meg, hogy kettejük közül ki hoz jobb és világhírűbb Cavaradossit hamarabb Budapestre. Radnai Kiepurát hozta, Sebestyén Fletát és a színházi lapok megállapítják, a nemesnek egyáltalában nem mondható versengésben egy orrhosszal Sebestyén győzött. A születési- és pénzarisztokrácia nem az Andrássy-úti, hanem a Tisza Kálmán- téri Tosca-előadáslioz .vonult fel teljes számban. Örök érdeme Sebestyén Gézának, hogy ez a Tosca-előadás a város színházában teljesen olasz nyelven folyt le, a külföldiek kedvéért a magyar énekesek is olaszul tanulták meg és énekelték el szerepeiket. Stílszerű lett volna, ha a, közönségnek az idegennyelvü előadáshoz a pénztárnál mindjárt idegen valutában kellett volna a jegyeket megváltani. Amikor most másodszor emelünk szót a Fleta-ügyben, tesszük ezt a legjogosabb aggodalommal a magyar színjátszás és a magyar színművészet jövője iránt. Bécsben egyszer lépett fel Fleta, Budapestről négy telt ház busás honoráriumát küldi New-Yorkba a barbár földön szereplő uráért aggódó feleségéhez. Bécsben egyszer léptek fél a doni kozákok, Budapesten huszonötször csináltak telt házal. Divat Budapesten, hogy a rosszulmenő színházak külföldi vendégjátékra kérnek és kapnak engedélyt az illetékes hatóságoktól: jótékonysági alapon engedélyezték az ősszel a Király-színházban az olasz bábjátékszínház előadását, de már jön Jushnij, az Operett Színházba a Kék Madár- kabaréval, útban van Piccaver, hogy a budapesti hangversenypódiumokon szereplő többi világnagyságról ne is beszéljünk. És mindez az illetékes hatóságok, elsősorban a főváros engedélyével és beleegyezésével történik. Azok a színházak, amelyekben a magyar színészek magyar darabot játszanak, általában üresek, mert a Cavaradossi-invázió a snob pesti közönség zsebéből kiszedi a szórakozásra szánt utolsó garasokat is. Jól tudjuk, hogy nem lehet behozatali tilalmat elrendelni a magas cél globetrotterei ellen, ám a külföldi vendégszereplések áradata sem lehet általános remedium a rosz- szulmenö színházak számára. Színházi szabályrendeletet, színházi törvényt kell alkotni, amely szigorúan megszabja a külföldi vendégjátékok mennyiségét és minőségét. Az az ankét, amelyet a külföldi vendégjátékok ügyében nemrégiben tartottak, pusztába kiáltott szó, ha nem áll oda a magyar színjátszás védelmére a törvény szigora. A Fleta-előadások engedélyezésénél nem lehet szempont, hogy Sebestyén csak vendégjátékokból tudja kifizetni a magyar előadások deficitjét, mert a Városi Színházi vendégjárás nem Sebestyén úr magánügye. Ha a főváros már beleesett a Tisza Kálmán-téri műintézet tulajdonába, gondolkodjék másképpen bérlője érdekeiről, de a Sebestyén hóna alá nyúló városházi kéz ne tegye tönkre a magyar színművészeiét, a magyar irodalmat. a magyar színjátszást. Az Uj Budapest múlt heti ankétje a gyorsvasút építése ügyében általános érdeklődést és feltűnést keltett úgy a várospolitikai, mint köz- gazdasági körökben. Lapunk volt az első, amely rámutatott a nagy terv megoldásának nehézségeire és követelte, hogy az egész vonalon a legteljesebb nyíltsággal kell kezelni ezt a, kérdést. A gyorsvasút üzlete ha megvalósul, nem lehet konc, amit ennek vagy annak odadobnak, hanem > ezt a nemzedékek hosszú sorára kiható jelentőségű problémát csak a közérdek legmesszebbmenő figyelembevételével lehet és szabad megoldani. Ez okból hangoztattuk a nemzetközi pályázat kiírásának szükségességét a finanszírozást vállalni hajlandó csoportok jelentkezése céljából. Hangoztattuk, hogy a közvélemény egységesen zudül fel az ellen, hogy a gyors vasút megépítésénél más hitel, mint finánchitel szerepeljen és nem engedhetjük, hogy amikor tízezer- és tízezerszámra állanak munka nélkül a magyar vasmunkások, a magyar ipari élet árukölcsönt nyújtani képes külföldi tőkekonszernek lerakodó helye legyen. A kereskedelmi minisztérium közlekedési főosztályán két tőkecsoport ajánlata fekszik a gyorsvasút megépítésére vonatkozóan, illetve két külföldi szindikátus kért előmunkálati engedélyt a gyorsvasút megépítésére, ami természetesen nem jelenti magának a gyorsvasútnak megépítését is. Az egyik külföldi konszern, amely ajánlatát a polgár- mester útján nyújtotta be az illetékes hatóságokhoz, a Foundation Company, amely a Schiffer—Ereky—Becsey- csoport. A Foundation Company hatalmas newyorki intézet, melynek Londonban affiliációja van, a magyar ajánlatot a londoni affiliáció szignálta. A másik tőkecsoport, amelynek látható feje a kereskedelemügyi minisztérium egyik nyugalmazott miniszteri tanácsosa, ajánlatát közvetlenül az illetékes szervhez, a kereskedelemügyi minisztérium közlekedési ügyosztályához nyújtotta be. Ez a, kérelem nem nevezi meg a finanszírozó tőkecsoport kilétét, értesülésünk szerint azonban a fentnevezett miniszteri tanácsos mögött az egyik leghatalmasabb angol vasútépítőérdekeltség húzódik meg, amely más külföldi nagy városokban is épített már gyorsvasutat és azokat üzemben tartja. Egy pillanatig sem kétséges, hogy még más csoportok is fognak jelentkezni, egyáltalában nem Magyarország iránt érzett különös okon szén vből, hanem azért, mert a gyorsvasút építése minden valószínűség szerint jó üzlet. A helyzet most már az, hogy a különféle protektorokkal fellépő, diplomáciai összeköttetésekkel rendelkező csoportok között a gyorsvasút megépítését arra kell bízni, aki a legtöbb anyagi garanciával rendelkezik, továbbá aki olyan szerződést hajlandó kötni, amely egyrészről a főváros hatósága számára az üzemvitelbe, a menetáralakulásba, a fejlesztési politikába való legszélesebb körű beleszólási jogot biztosítja, másrészről a főváros közönségének lehetőséget nyújt arra, hogy a háramlási időn belül bármikor tulajdonába és birtokába jut majd a vasútnak. Ankétünket mai számunkban folytatjuk abban a meggyőződésben, hogy ezzel szolgálatot teszünk az ügynek és a főváros közönségének. * Ebben az ügyben megkérdeztük Bakonyi János igazgatót, a Budapesti Helyiérdekű Vasutak általános igazgatási osztályának vezetőjét, aki régi kitűnő közlekedési szakember. Azok tudniilllik, akik erről a kérdésről a különböző sajtóorgánumokban eddig nyilatkoztak, nem voltak par excellence közlekedési szakemberek és így hozzászólásaik bizonyos tekintetben a laikusság bélyegét hordták magukon — kivéve természetesen Sztró- kay Istvánnak, a Beszkárt kitűnő vezérigazgatóhelyettesének ebben a kérdésben éppen az Uj Budapest hasábjain megjelent nagyérdekü nyilatkozatát. Bakonyi igazgató szakvéleményét a következőkben közöljük : — A gyorsvasát megépítését abban a pillanatban, mihelyt a trianoni határokban változások történnek és mihelyt Nagy-Budapest terve megvalósul, elengedhetetlenül szükségesnek tartom. A jelenleg szóban levő tervekről nem nyilatkozom, mert azokat nem ismerem, azonban a mai viszonyok és körülmények között abban a keretben, ahogyan az ajánlatot tévő vállalkozók képzelik, a földalatti gyorsvasát rentabilitását kétségbevonom,. Nézetem szerint a gyorsvasút léte-’ sítése szorosan összefügg a Nyugati- és Keleti-pályaudvarok kitelepítésével. Mielőtt egy ilyen vasút építéséiül az érdemben való tárgyalások megkezdődnének, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a fontos tényt sem, hogy a gyors vasút rendeltetése Budapest perifériális részeinek Budapest belsejével való összekötése lesz, ilyen körülmények között pedig elengedhetetlen kellék az is, hogy a budapesti helyiérdekű vasútnak a gyorsvasútba való bekapcsolása megtörténjék, ami feltétlenül szükséges, már csak azért is, mert a perifériák nagy részét Budapesttel jelenleg a helyiérdekű köti össze és a helyiérdekű szállítja -rendeltetési helyére ezeknek a területeknek lakosságát. — Nagy kérdés, hogy ezt a problémát hogyan sikerül megoldani. Az errevonatkozó tárgyalásoknál először a háramlási jog szempontjait kell figyelembe venni. A vállalkozók által benyújtott ajánlat értelmében a gyors vasút háramlási joga a fővárost illeti majd, ugyanakkor a budapesti helyiérdekű vasút háramlási jogon az államra száll. Azokon a perifériális vonalakon, ahol a forgalom lebonyolítása a Beszkárt kezében van, a gyorsvasúttal kapcsolatos tervek megoldásának ebből a szempontból különösebb akadálya nem lesz. Gondolok elsősorban Erzsébetfalva, Újpest, Rákospalota vonalaira, mert ezek a községek az elgondolás szerint részei lesznek Nagy-Budapest- nek és ezekre a helyekre a Beszkárt- nak ezidőszerint is megvan az összeköttetése. Ezeknek a városoknak, illetve községeknek kivételével a perifériákat Budapesttel a helyiérdekű köti össze, tehát nyilvánvaló, hogy a gyorsvasút kérdését a helyiérdekű vasút kikapcsolásával éppen a perifériás részek miatt nem lehet
