Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-05-26 / 20. szám
V. évfolyam 20. szám Budapest, 1928 május 26 UJ BUDAPEST Előfizetési árak: Egész évre.................................................. ..... 30 pengét Fé l évre..................................................................15 pengét Eg yes széni ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmelwels-u. 4 Telefon: Teréz 296-56 Posiatakarékp. chequeszámla: 30013. Elkészült a városháza nyári menetrendje Júniusban még két közgyűlés lesz, azután megkezdődik a nyári szünet. — Ősszel választják meg Folkusházy utódát és hajtják végre az ügyosztályok szaporítását. — Junius 18-tól szeptember 9-ig két csoportban mennek szabadságra a tanácsnokok A Rípka-iéle törvényrevízíó kulisszatitkai — Az Uj Budapest tudósítójától — Végveszély Nem először és nem utoljára veri jelre a harangokat az U j Budapest, amidőn a fővárosi törvény revíziójával kapcsolatban az autonómia veszedelméről cikkezik. Állandó mementónk ez, már szinte ismétlése önmagunknak, de midőn most újra az ismétlés hibájába esünk, tesszük ezt azért, hogy akik még alvók, ébredjenek, akik pedig fel vannak ébredve, készüljenek és álljanak ki a döntő viadalra! Hogy hol termelődnek ki azok a groteszk gondolatok, amelyekkel illetékes és nem illetékes tényezők traktálják a városházi pártokat és a sajtót, teljes titok. Nem tudjuk, hogy az a belügyminisztérium- e a szülőanyja ezeknek- a jámbor kívánságoknak, ahol egy állam- titkári asztalon egyébb bőséges tennivalókra való hivatkozással hónapokon át feküdthetett elintézetlenül a fővárosi tisztviselők fizetés rendezési ügye. De az is lehetséges, hogy a revíziós gondolatnak ez a torz formája abban a főpolgármesteri hivatalban született meg és érlelődött naggyá, ahol az utolsó évek harcaiban annyi autonomiaelle- nes akció fogamzott meg, kárára a városnak és a főpolgármesternek egyaránt. Az önkormányzat ma félteitzbb kincse ennek a városnak, mint valaha. Nem szándékunk a napi politika ösvényeire kalandozni, a városházán maradunk, amely azonban, sajnos, néhány évtized óta túlontúl össze van forrva a napi politikával. Az országos politika görbe tükre lett a budapesti városháza, a sötét sikátorok furcsán és deformálva adják vissza azokat a jelszavakat, amelyeket a nagy arénában kürtőinek világgá. Egy ilyen jelszó az a centralizmus is, amelynek alapján francia mintára akarják átformálni az ősi magyar ön- kormányzatot azok a kezek, amelyek ma még Jákob hangján fuvoláznak, de holnap nem fogják titkolni, hogy Ezsauhoz tartoznak . . . Itt azután pártkülönbség nélkül ösz- sze kell állania mindenkinek, aki szivén viseli ennek a városnak sorsát, jövőjét. Az autonómia v e s z ély- b en van, annak fenntartása életérdeke Budapestnek, hiszen energiája, fejlődése, minden életnyilvánulása ehez az autonómiához fűződik. Az autonómia híveit nem szabad megtévesztenie annak a sziréni zengzetnek, amely azt sugdossa, hogy Budapest barátai, Budapest jóakarói azok a polgárok is, akiket a kormány fog kinevezni, vagy akiket az egyes érdekképviseletek küldenek a város parlamentjébe! Nem oda Buda! Ezek az urak lehetnek jó hazafiak, lehetnek jó budapestiek, de nem áll mögöttük a nép, amely beküldte őket a közgyűlési terembe, a szavuk erőtlen, mert nincs mögöttük választó- polgárok falankszja, amely visszaverje hangjukat, ormótlan mivoltuk agyaglábakon nyugszik, mert oda lehet őket tenni, ahová akarják, nincs talapzatuk, nincs gyökerük, nincs tcirtozan- dóságuk sehova. Részletkérdés e pillanatban, hogy hány tagja lesz a közgyűlésnek, marad-e a nagy közgyűlés, lesz-e kis közgyűlés, lesz-e kinevezés, lesz-e virilizmus. A részletek megvitatására még van idő, majd ha az alapvető elveken túl leszünk, gyakran és bőven hozzá fog szólni az U j Budapest is ezekhez a részlet- kérdésekhez. Ma még csak a veszélyt á tjük és kongatjuk a vészharangot! Bár odakünn tavaszi zápor zuhogott, nyári csend és álmosság ülte meg a szerdai közgyűlésen a padsorokat és a társalgókat. Néhány nappal azelőtt még az volt a helyzet, hogy a törvényhatósági bizottság julius közepéig, esetleg július végéig együtt marad és a fontosabbnál-fontosabb tárgyak egész sorozatát tárgyalja le. Azok a beszélgetések azonban, amelyeket Ripka főpolgármester a szerdai közgyűlésen a pártok vezetőivel folytatott, hamarosan tisztázták, hogy a nagy problémáknak az ősz előtt való megoldását senki sem kívánja, a közgyűlés fáradt, pihenni akar. Ezen előzmények után történt az a megállapodás, hogy a nyári szünet előtt, amely julius 1-én kezdődik, már csupán két ülése lesz a törvényhatósági bizottságnak: (természetesen a jövő szerdai folytatólagos közgyűlésen kívül) az egyik közgyűlésen a plébános-választásokat ejtik meg, a másikon Rumbach Dezsőt választják tanácsnokká. A két közgyűlés fontosabb tárgyai lesznek még a segitőalapi szabályrendelet letárgyal ása, továbbá az ügyosztályok szaporitásáról és a harmadik alpolgármesteri állás visszaállításáról szóló tanácsi javaslat. Az a vihar, amely a hét elején politikai körökben Ripka főpolgármesternek a fővárosi revíziója ügyében készített tervezete körül dúlt, a hét közepére lecsillapo^ dott. Kiderült ugyanis, hogy a javaslat, amely tudvalevőleg a főváros életébe iktatná a kisközgyülést és masában foglalná a főpolgármesteri jogkör oly mélyítését, hogy az a mai tanácsénál is nagyobb hatalmú lenne, a főpolgármester ur egyéni elgondolása, amellyel a belügyminiszter egyáltalán nem azonosítja magát. A városházán olyan hírek vannak forgalomban, hogy ezt a javaslatot nem is maga a főpolgármester, hanem veje, Krivoss Árpád dr., a fiatal ambiciózus várospolitikus készítette volna. Tény azonban, hogy Ripka a tervezetet megbeszélte Tatils és Laciik belügyi államtitkárokkal és a megbeszélés alapján azt a belügyminiszter is a tárgyalás alapjául bizonyos mértékig akceptálta. Alikor azután Scitovszky látta azt az elementáris felzúdulást, amely pártkülönbség nélkül elfogta a főpolgármester által iniciált tárgyalásokon a törvényhatósági bizottság vezetőférfiait, hátrálót fu- valotl és ma már a Ripka-féle tervezet ártalmatlan rekvizilum, amellyel komolyan nem vet számot senki sem. Ez a tervezet azonban mindenesetre alkalmas volt arra, hogy a Ripka Ferenc és Kozma Jenő között levő ellentéteket még jobban kiszélesítse. A Ripka-párt alapitója és annak elnöke rövid időn belül nyílt harcban fognak szemben állam egymással és beavatott kormánypárti tényezők egy pillanatig sem tartják kétségesnek, hogy ebben a párviadalban a kormánypárti városatyák többsége és maga a kormány Kozma mellé fognak állani. Ha beszámolunk még arról, hogy változatlanul súlyosak az ellentétek Kozma Jenő és Kállay Tibor között, ha hirt adunk arról, hogy Ripka Ferenc és Sipőcz Jenő még mindig nem tartoznak a legbensőbb barátok közé, ha közöljük azon értesülésünket, hogy a Folkusházy távozásával megüresedő állásra más a jelöltje Rip- kának, más Sipőcznek és más Wolff Károlynak, — akkor izelitőt adtunk azokról az egyre merevebbekké váló ellentétekről, amelyek a városházi kulisszák mögött dúlnak ... ... Úgy volt, hogy Folkusházy alpolgármester, aki a pünkösdi ünnepek után tér haza Brioniból, még a nyári szünet előtt nyugalomba megy és átveszi a Reszkárt végleges vezetését. E pillanatban azonban annyira kialakulatlan a pártok véleménye a megválasztandó uj alpolgármester személyét illetőleg, hogy Folkusházy maradni kénytelen őszig, amikor azután utódját meg fogják választhatni. Jóslatokba bocsátkozni afelől, hogy ki lesz Budapest első alpolgármestere, egyrészt céltalan, másrészt kellemetlen a kisebb sánsszal biró jelöltek miatt is. Valószínű azonban, hogy őszig megérik Bu- záth községi takaréki elnöksége, amikor azután a két alpolgármesteri állást könnyebb lesz egyszerre betölteni, mint most az egyet. Mivel pedig az ügyosztályok szaporításáról és a harmadik alpolgármesteri állás visszaállításáról szóló tanácsi előterjesztést a törvényhatósági bizottság még a nyári szünet előtt letárgyalja és azt a nyári hónapokban a belügyminiszter jóvá fogja hagyni, valószínű, hogy az ősszel szinte generális tiszt újítás lesz, amikor egyszerre három alpolgármestert, több tanácsnokot és elöljárót fog választani a közgyűlés. Az uj tanácsnokokat illetően közölhetjük azon értesülésünket, hogy az első üres tanácsnoki szék La- motte Károly é, akinek helyébe tanácsnok-főjegyzővé Gallina Frigyest fogják megválasztani. Rumbach, akit a közeli hetekben tanácsnokká választanak, még a nyári szünet előtt nyugalomba megy. Utódát azonban szintén csali ősszel fogják megválasztani. Ha az uj műszaki tanácsnok megválasztásáig nem történik meg az ügyosztályok szaporítása, az uj tanácsnok Csármann Ferenc lesz, ha pedig megtörténik, akkor a városrendezési ügyosztály vezetője lesz Csármann, míg az útépítési ügyosztály vezetőjévé Király Kálmánt fogják megválasztani. Solty visszatartása az év végéig el van intézve: utódául Wossala műszaki főtanácsost emlegetik. A polgármester különben szerdán délelőtt aláírta Gallina főjegyző előterjesztését a tanácsnokok szabadságára vonatkozóan. Az előterjesztés szerint a tanácsnokok két csoportban mennek szabadságra. Olyképpen természetesen, hogy a tanács határozatképességéhez előirt létszám mindig itt maradjon. Junius 18-tól julius 29-ig lesznek szabadságon Édes Endre, Lobmayer Jenő, Purébl Győző, Borvendég Ferenc, Némethy Béla és Solty Lajos. Julius 30-tól szeptember 9-ig lesznek hivatalosan távol a városházától: Bérezel Jenő, Vájná Ede, Liber Endre, La- motte Károly, Rumbach Dezső és Gallina Frigyes, Csupor József tanácsnok szabadsága ügyében külön fog intézkedés történni. Néhány hét múlva tehát kánikulai csend fog borulni a városházára. A hamu alatt azonban szunnyad a parázs: hiszen soha mozgalmasabb hónapokra nem volt kilátása a városházának, mint 1928 ősze és tele lesz. Szeptember 15-ike táján tartja Ripka az első őszi közgyűlést, amelynek napirendjén már nagyfontosságú ügyek fognak szerepelni. Az 1929-ik évi költségvetés, a tanácsi választások, a Talbot-ügy, az üzemi probléma, a Községi Takarék alapszabályai, a fővárosi törvény revíziója fognak sürü egymásutánban szőnyegre kerülni. Ha arra gondolunk, hogy a községi választások sem várathatnak soká magukra, bizonyosra vehetjük, hogy ezeknek a súlyos problémáknak közgyűlési tárgyalása meglehetősen viharos lesz, hiszen a pártok akkor már nem az ügy érdeméhez, hanem a választó? közönség százezreihez szólnak...
