Uj Budapest, 1928 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1928-05-19 / 19. szám
V. évfolyam 19, szám Budapest, 1928 máfus Í9 Előfizetési árak : Egész évre .......................................................30 pengő Fé l évre..................................................................15 pengő Eg yes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOR dir. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Semmelwels-u. 4 Telefon: Teréz 296-56 Posiaiakarékp. cheque számla: 30013. A kórházak ügye Normálrendszer vagy középár? Negyven szakmabeli érdekeltséget kért tel a főváros, hogy véleményt nyilvánítson a Közszállitási Szabályzat revíziójáról — A kövezőkaz olcsó árak romboló rendszerét/a mérnökök a kiírás szabálytalanságát teszik szóvá — A textil- ka rtel a hazai ipar védelmét, a közszállitók a Szabályzat pontos betartását kérik Előkészíti a főváros a Közszállitási Szabályzat revízióját — Az Uj Budapest tudósítójától — Az a bátor és okos beszéd, amellyel C sordás Elemér dr. tiszti-főorvos a köz- igazgatási bizottság e havi ülésén a főváros borzalmas közegészségügyi állapotaira a bizottság, a tanács és a sajtó figyelmét felliivtct. dicséretet érdemel és a főorvos ur előtt beszéde alkalmával tisztelettel emeljük meg a kalapunkat, Végre egy ember, talpig férfi, aki felelőssége tudatában ki mer állni a placcra, meg meri mondani a dolgokat, nevén nevezi a gyereket, nem r.ejtélyeskedik, nem lapít, nem titkolódzik, mint annyian mások, hanem harsány hangon kiáltja az alvó városházán, hogy már ég a. szomszéd háza! Vannak bajok, amelyeken csak az segít, ha teljes őszinteséggel és teljes brutalitással fölfedjük a véres rongyokat, amelyek alatt pirosán izzik a seb. Ilyen vörösen égő nyilt sebe a fővárosnak a kórházak ügye is. Már a háború előtt siralmas volt a kórházak szempontjából a helyzet, de felépült a Zita-kórház. amely a háború után is jó ideig segített a bajokon. Az ócska barakkokat azonban le kellett bontani és ma a Rókus százéves zugolyaiból a betegek ellen naponta uj rohamra indulnak a. poloskák, a Gellért-kórház büz- hödt ágyaira a. rongyos kátránypapir- tetőn át becsurog az eső, a szegény asszonyok a kórházak szülik meg angolkóros és vérbajos magzatjukat, mert nincs ágy a kórtermekben, kevés az orvos, kevés az ápolónő. Frázis azonban van bőven. Egy frázis kedvéért építették fel az elmúlt évben ötmillió pengő költséggel a Szé- chenyi-strandfürdőt, egy nagyképü par- venü tempónak köszönheti létét a Gellért- szálló hullámfürdője és uj traktusa. A húszmillió dolláros kölcsön felvételénél kimondották, hogy abból csak hasznos beruházás eszközölhető. Az emberek egészsége és halála azonban nincs összefüggésben a hasznos kiadásokkal és igy az amerikai kölcsönből lehet a strandfürdő homokbaojtott márványkolosszusának deficitjét fedezni, ám a kórházak kapualjaiban befogadásért esclő betegek nem érdeklik azt a világvárosi politikát, amely Potemkin-fürdők létesítésében és fitogtatásában éli ki a maga groteszk nagyzási őrületét . . . A legnagyobb baj az, hogy a betegeknek, a kórházaknak, a közegészségügynek a tiszti-főorvoson kivid nincs pro- téktora. Protekció nélkül pedig vajmi nehéz boldogulni a mai felemás világban. Ila a ícórház-ügy állást kereső szerény fiatalember lenne, már rég állásba dugta volna a városnál valamelyik befolyásos városatya. A kórház-ügy azonban majd csak akkor fogja érdekelni a protektorokát, ha arról lesz szó, hogy melyik cég kapja meg az építési munkálatokat. Kétszeres köszönet jár ki tehát Csordás Elemér tiszti-főorvosnak, amikor kíméletlenül leszaggatta a városi köz- igazgatás népjóléti minisztériumi ellenőrzéssel súlyosbított szennyes részéről a leplet. Nálunk azonban minden csoda három napig tart, egy hét múlva már a gyorsírói feljegyzéseken kívül emléke is alig marad a májusi közigazgatási bizottsági ülésnek, amely újabb bizonyság am,elleti, hogy szavakban nagyok vagyunk, cselekedetekben azonban ilgye- fogyottak és szegények. Az Uj Budapest azon akciója, mellyel a közszállitások terén mutatkozó anomáliák, a közmunkák vállalatba adásánál egyre nagyobb számmal jelentkező rendellenességek orvosságául a Közszállitási Szabályzat revízióját jelölte meg, a szakkörök és az ipari és kereskedelmi érdekeltségek széleskörű érdeklődését váltotta ki. Túlmenően a kereskedelemügyi minisztérium általunk közölt álláspontján, a főváros közgazdásági ügyosztálya állandóan ébrcn- tartja ezt a problémát, melynek megoldása megnyugvást fog kelteni az iparosok, kereskedők és vállalkozók azon tömegeiben, amelyek a közmunkák és közszállirtások mai rendjével megelégedve egyáltalában nincsenek. A Ivöz- száilitási Szabályzat revíziójával a múlt esztendő végén foglalkozott egy közgyűlési interpelláció kapcsán a főváros tanácsa. A tanács Lobmayer tanácsnok javaslata alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Közszállitási Szabályzatnak az erre alkalmas időben való módosítása elől elzárkózni nem kiván, az általános revizió kérdésének napirendre való tűzését azonban nem látja indokoltnak. Hogy pedig az érdekeltségek véleménye ebben a kérdésben meghaUgattassék, elhatározta a tanács, hogy azoknak az egyesületeknek, és érdekeltségeknek, amelyek a Közszállitási Szabályzat revíziója tárgyában számításba jöhetnek ,átiratot intéz azzal a kérdéssel, hogy a szóbanforgó érdekeltség, illetőleg egyesület, milyen mértékig kívánja a Közszállitási Szabályzat revízióját. A tanács ezt az írásbeli ankétot azon célzattal indította útnak, hogy az érdekelt szakkörök meghallgatása alapján előterjesztést tegyen a kereskedelemügyi miniszterhez a Közszállitási Szabályzat, a Közszállitási Szabályrendelet és az általános szállítási feltételek megreformál ás ár a von atkozol ag. A tanács e határozata alapján Kovácsházi) Vilmos főjegyző és Fáik Ferenc fogalmazó átiratot intézték a következő érdekeltségekhez: Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara, Budapesti Ácsmesterek Ipartestülete, Budapest Székesfővárosi Asztalos Ipartestület, Budapesti Bádogos stb. Ipartestület, Budapesti Építőmesterek Ipartestülete, Budapesti Kárpitos stb. Ipartestület, Baross Szövetség, Budapesti Kőműves- és Kőfaragó- mesterek Ipartestülete, Budapesti Kövezőmesterek Ipartestülete, Budapesti Egyesült Lakatos slb. Ipar- testület, Budapest Székesfővárosi Szobafestők stb. Ipartestülete, Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete, Budapesti Tetőfedő és Kályhásmesterek Ipartestülete, Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete, Budapesti Villanyfelszerelő stb. Ipartestület, Magyar Épitésvál lakkozok Országos Egyesülete, Magyarországi Építőanyag- kereskedők, Szövetsége, Magyar Epülettakeresked ők Országos Szövetsége, Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, Iparjogvédelmi Egyesület, Keresztény Iparosok Országos Szövetsége, Magyar Kereskedelmi Testület, Országos Kereskedő és Iparos Szövetség, Magyar Merkantil Szövetség, Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, Magyar Vaskereskedők és Vasiparosok Országos Egyesülete, Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, Magyar Mérnök és Építész Egylet, Országos Iparegyesület, Ipartestületek Országos Szövetsége, Magyar Elektr. Szerelési és Mechanikai Szövetség, Magy. Tégla és Agy agám gyárosok Orsz. Egyesülete, Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Magyar- Építőmesterek Országos Szövetsége, Tüzifakereskedők és Gőzfavágók Országos Egyesülete, Magyar Konzervgyárosok Országos Szövetsége, Magánmérnökök Országos Szövetsége, Fővárosi Kereskedők Egyesülete, Országos Magyar- Gazdasági Egyesület. A fővárosi átiratra elsőnek a Kereskedelmi- és Iparkamara válaszolt. Megállapítja a Kamara, hogy a Közszállitási Szabályzat alkalmazása körül érdekelve van majdnem minden ipari és kereskedelmi szakma. A probléma sokkal fontosabb azonban, semhogy a Kamara kellő megfontolás és adatgyűjtés nélkül véleményt merne nyilvánítani és ezért haladékot kér a. fővárostól. Az Építőiparosok Országos Szövetsége hivatkozik a még Walkó miniszter által összehívott ankétre, megáll apitván, hogy már akkor a legsürgősebbnek tartotta az egyesület a vállalatbaadás módjának a bánatpénzek és biztosítékok letételének revízióját. A Kárpitosok Ipartestülete a Közszállitási Szabályzatok egységesítését, az ajánlati feltételeknek a legszélesebb körben való nyilvánosságra való hozatalát,, a bánatpénzek lehető legalacsonyabb megállapítását, a közmunkákra való előlcge- zési rendszer imperativ módon való megállapítását, a szakmai ké- pesitéshez kötött munkáknak kizárólag képesítéssel biró szakiparos részére való kiutalhatását, továbbá azt kéri, hogy zártkörű pályázat csak 2500 pengőn aluli munkánál legyen kiírható. Részletes és beható választ ad a főváros kérdésére a Kövező Iparosok Ipartestülete, amely a költségvetési tervek és talajminőségi próbák pontos és részletes körülírását kéri oly módon, hogy az a kivitel alkalmával tényleg végrehajtás alá is kerüljön. Az ipartestület azt tapasztalja, hogy a hatóság ritka esetben tér el attól a felfogástól, hogy a munka a legolcsóbbnak ítéltessék oda. Ennélfogva mindenki igyekszik legolcsóbb lenni,, ami az árak kialakulásában romboló hatásúvá vált. A most divatos gyilkolóverseny azzal az eredménnyel járt, hogy a munka kivitelének minősége egyre lejjebb és lejjebb esett. Sok esetben elbukott a vállalkozó és a hatóságnak meglehetősen körülményes módon sikerült, ha sikerült érdekeit megvédelmezni. A köve- zők a mai visszás helyzet megszüntetésére a Németországban ma érvényben lévő középajánlati rendszert ajánlják, melynek lényege abban van, hogy a befutott ajánlatok közül a legolcsóbb és legdrágább kikapcsolása után, a hivatalos költségvetés öt százalékos ingadozás keretén belül legjobban megközelítő ajánlattevőnek ajánlatát fogadják el. Ezáltal elérik azt, hogy minden ajánlkozó a lehető legreálisabban fog számolni, hogy a hivatalos költségvetést megközelítse. A németországi rendszernek bevezetése természetesen feltételezi azt, hogy a hivatalos költségvetés a leg reálisabban legyen kalkulálva és teljes diszkrécióval kezeltessék. Részletesen foglalkozott a Közszállitási Szabályzat revíziójával az Ácsmesterek Ipartestülete is. Köve- telik az ácsmesterek a törvényes képesítéssel nem biró pályázók ajánlatainak nullifikálását, továbbá, hogy csak a szállítandó cikkek, vagy ipari munkák gyártásával. foglalkozó, legalább egv év óta üzemben lévő kézműipari vagy gyári vállalatok pályázhassanak és kaphassanak munkát. Ezzel kapcsolatban az ácsmesterek posztu- látuma, hogy azok ajánlatai, akik ipari képzettségüket, illetve jogosultságukat nem tudják igazolni, figyelembe ne vétessenek. Az Ácsok Ipartestületének beadványa a fentieken kívül számos szakma-
