Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-26 / 14. szám
nJBTWAPJEST Miért nincsenek szemétkosarak a pesti utcán? Rejtélyes kapcsolat a reklámpadok és a nemlétező szemétkosarak között — Otmilliárdot keres a padhirdetéseken Hevesi igazgató mostohaiia — A reklámmentes szemétkosarak telállítási költségének fedezetét törölték a jövő évi költségvetésből Azonnal menjen nyugalomba Hevesi igazgató! — Az Uj Budapest tudósítójától — zetek felépítése esetén készítsen utat a Dunától a lágymányosi tóig, vagyis addig a területig, amely kiállítások céljaira van ferdartva. Van azonban ennek a kérdésnek egy másik, nem kis jelentőségű része is, nevezetesen a terület tulajdonjogának kérdése. A szóban forgó lágymányosi terület ugyanis a Fővárosi Pénzalap t ulajdona, a Közmunkák Tanácsa pedig, bármilyen nagy célról legyen is szó, áldozat nélkül ettől a területtől nem válhat meg, már csak azért sem, mert a maga országos céljainak megvalósítása érdekében pénzre van szüksége. Itt egy nagy kiterjedésű területről van szó, amelytől a közmunkatanács ellenszolgáltatás nélkül nem válhat meg. Ez a nyilatkozat még jobban összekavarja a lágymányosi kérdést, amely már a hatóságok egész seregét foglalkoztatja. A legegyszerűbb megoldás természetesen az volna, ha a kormány a vételre és a feltöltésre szükséges összeget törvényben biztosított jogánál fogva egyszerűen beillesztené a költségvetésbe. Erre azonban aligha kerül majd sor, mert Klebelsberg Kunó gróf kultusz- miniszter — mint teljesen beavatott helyről értesülünk — a legélesebben ellene van ennek a megoldásnak. Városházi körökben mindazonáltal nem adják fel a reményt, hogy a kultuszminiszternek mégis rendelkezésére bocsáthassák a szükséges összeget, még mielőtt a kultuszkormány Szegeddel vagy Debrecennel végleg megállapodnék, — ami nyílt hadüzenet lenne a fővárossal szemben. Komoly várospolitikai tényezők szerint a fővárosnak — hogy csak a Nemzeti Színház ügyét említsük — nem egy módja és alkalma van arra, hogy a miniszter anti pátiáját hasonló illoyalitással viszonozza. szóval az összes fényes külsőségei egy igazán meleg ésbensőséges ünnepségnek. A beszédeket nem ismertetem külön, hiszen azok megjelentek a lapokban, csupán arra mutatok rá, hogy az ünnepségen szónoklataikkal békésen megfértek a pápai protonotárius, a református és az evangélikus püspökök. A polgármesternek a beszédekre adott mélyen- szántó válasza ki is emelte ennek a körülménynek igen fontos voltát, megállapítván, hogy az egyháznagyok üdvözlé- lésének az ö számára annál nagyobb és mélyebb a jelentősége, mert mindenkor egyik vezető gondolata volt munkálkodásának a történelmi egyházak megértő és összefogó együttmunkálkodása. — Egyéb Jenő napok ? — Nagy ünnepség volt a Kozmapártban is, ahol viszont pénteken este tartottak nagy Jenő-napi vacsorát. Kedves és intim Jenő-nap volt a Liget- klubban is, ahol a derék Márkus Jenőt ünnepelte a külső Erzsébetváros, bizonyságáld annak, hogy Jenő bátyánknak még mindig nagy a népszerűsége. Lobmayer Jenő viszont úgy ünnepelte meg a Jenő-napot, hogy egész éjszaka autóbusz-számításokat nézett át. — Mit szól a kijelölő választmány határozatához a főorvoshelyettesi jelölés ügyében ? — Meg vagyok elégedve vele, szerkesztő úr. Az nem harci eszköz, ha valakit, akinek esélye van a küzdelemben, nem bocsátanak a porondra, amint az már kélízben megtörtént Szécsi Ernővel. Most részt fog venni a harcban, ahol kimagasló esélyei vannak. — Miért ? — Azért szerkesztő úr, mert ez a pozíció nem díszes stallum, hanem munkavezetői állás egy nagy fontosságú műhelyben. Amikor egyre jobban terA közgazdasági-bizottság legutóbbi ülésén tudvalevőleg váratlan szenzáció pattant ki: a padok ügye. A csöndes elméleti vitákhoz hozzászokott közgazdasági-bizottsági tagok megdöbbenve hallgatták Szakái Géza Wolff-párti városatya leleplezését a reklámpad-monopó- liumról, amelynek kínos körülményeiről már esztendők óta hangosan suttogtak a városházán. Mióta a főváros a régi vállalkozók szerződésének megváltása kapcsán hatósági monopóliummá tette a főváros területén a hirdetést, egyszerre bürokratikus hivatallá sűlyedt a nagyjövőjü vállalkozás, amely a külföld minden nagy városában a hatósági jövedelmek egy igen nagy százalékát szolgáltatja. Bárczy István Hevesi József dr-t, a kitűnő esztétikust és írót állította a vállalat élére, elfeledkezvén arról, hogy ez a hivatal nem lírai költőnek passzoló szine- kura, hanem nagyfontosságú köz- gazdasági pozíció. így történt azután, hogy Hevesi bácsi, áld természetszerűleg nem volt túl nagy kereskedelmi érzékkel ós ambícióval sohasem megáldva és csak írói működésének, olasz álmainak élt, nem tudta kezében tartani a gyeplőt, úgy, ahogy azt kellett volna. A hirdetővállalat rossz és bürokratikus intézmény lett, amelyet egyképpen szidtak a hirdetőfelek és a főváros közgyűlése, mert az ott aljed a rosszindulatú diftéria, amikor járványok sokasága veszélyezteti ezt a lerongyolódott szomorú várost, akkor igazán nincsen szükség arra, hogy a szegény Demkó Bélához hasonló régi típusú öregúr legyen Budapest fiatal és tetterős tiszti főorvosának a vezérkari főnöke. A közegészségügyben új célkitűzések, új irányok, új áramlatok vannak, amelyeket egy haladó kornak, egy iparkodó városnak be kell látnia és magára kell öltenie. — Ugyanezek a szempontok buktatták meg annakidején Csordás Elemérrel szemben Végh János bátyánkat. Igaza van, kedves dr. Városházy. Most még csak azt mondja meg, hogy mi újság a házassági fronton? — Először a pozitív újságot. Molnár Sylvia, Liber tanácsnok népszerű titkárnője és ifjabb Müller Antal, e hó 22-én, délután félhat órakor tartják az esküvőjüket a budai Szentferencrendiek Margit körúti plébániatemplomában. Az egyik házassági tanú maga Liber tanácsnok lesz. —- Es a másik házassági hír? — Alig találom meg a selyempapirost, amibe ezt becsomagoljam. A helyzet ugyanis az, hogy még hivatalos eljegyzés nem volt és addig nem akarok beszélni. — Kik a felek ? Csak nem a .. . — Nem, nem! Ő már agglegény marad. Nem is közvetlenül a városházáról van szó, hanem kapcsolt részeiről, nem is a vőlegény az érdekes, hanem a menyasszony ... A házasságról a góthai almanach is meg fog emlékezni... — Részleteket, részleteket ! — Nem lehet szerkesztő úr ! Ajánlom magamat. . . kalmazatt, a nagyközönséggel szemben kíméletlen és rideg ideiglenes hivatalnokok öncélnak tekintették az intézményt, amely ilyen körülmények között nemhogy elősegítette volna a hirdetési kedvet, hanem a szó szoros értelmében akadályozta a hirdetések feladását. Magától értetődőleg az egyre jobban felburjánzó panaszok felvetették a hirdetővállalat újból való bérbeadásának a gondolatát. A főváros vezetősége azonban igen helyesen azon az állásponton volt, hogy nem azért váltotta meg drága pénzen a főváros az intézményt, hogy újra bérbeadja és ezért inkább tovább tűrték azt az inpraktikus vezetést, amely Hevesi igazgató részéről abban kulminált, hogy néhány esztendővel ezelőtt egy koratavaszi reggelen a direktor úr elutazott álmai színhelyére, a verőfényes Itáliába. Ez az utazás nemcsak Hevesi igazgatónak került sok pénzébe, hanem a fővárosnak is, mert az igazgató úr elutazása előtt elfelejtett igen fontos üzemanyagokat beszerezni, amik azután, amikor Hevesi kipihenve hazajött, sokkal magasabb áron voltak az inflációs időben beszerezhetők. Hevesi ezen kéj utazását annakidején felháborodottan tárgyalták a hirdetési vállalatra felügyelő bizottságban is, az ügynek azonban komolyabb folytatása nem lett, mert Hevesi igazgató régi összeköttetései révén olyan magas pro- tektorokat keresett és talált, akik ezt az odiózus ügyet igen könnyen el tudták simítani. Minden maradt a régiben: a hirdetővállalatnál csak a hivatalnokok száma emelkedett, a bevételek egyáltalában nem, a hirdető vállal at maradt a a régi, ósdi intézmény, amelynek működése rosszul sikerült plakátok kiragasztásában merül ki. A vállalat elzárkózott a modernebb reklámeszközök alkalmazása elől — ha csak ezeket az új hirdetési metódusokat nem olyanok hozták a vállalathoz, akik Hevesi igazgató atyai szívéhez igen közel állottak. Az atyai szívnek ez a jóindulata adatta bérbe Hevesi igazgatóval öt esztendőre a főváros összes közterületeit arra a célra, hogy egy alkalmi vállalkozás a pesti utcán hirdetéssel ellátott padokat állítson fel. Amíg egy-egy új hirdetőoszlop felállíthatásáért és területfoglalási engedélyezéseért esztendőkig kell harcolnia a szociálpolitikai ügyosztálynak, az illetékes városrendezési ügyosztállyal és a Közmunkák Tanácsával, a padok ügye, amelyet Hevesi igazgató úgy állított be, hogy az nélkülözhetetlen a munkában elfáradt, éhezése miatt tá- molygó pesti nép számára, rövid idő alatt és kedvezően járta meg az összes fórumokat és került a hirdetővállalatra felügyelő bizottság elé. A bizottság nem ismervén azt a rokoni szálat, amely az új vállalkozást Hevesi igazgató úr szívéhez fűzi, hozzájárult a szerződéshez, amelynél botrányosabbat még nem kötötték a városházán. A szerződés szerint a brutto bevétel öt százalékát tartozik a vállalkozó hirdetési engedelmi díj címén a hirdetővállalat pénztárába befizetni. Már most arravaló tekintettel, hogy egy-egy ilyen pad felállítása ötszázezer koronába, bérösszege pedig másfél millió koronába kerül, könnyen kiszámítható, hogy már az első esztendőben — tíz- százalékos ügynöki díjat is hozzászámítva — padonként 775.000 koronát keres a vállalkozó. Ez a kereset azonban a szerződés többi négy esztendejében csak növekszik, mert hiszen a padok már fel vannak állítva, legfeljebb átmázolási költségről van szó. Szakértők becslese szerint ezen az üzleten a bérleti idő öt esztendeje alatt otmilliárdot fog keresni a szerencsés vállalkozó. Úgy a városházán, mint a Közmunkák Tanácsánál csak az első padoknak az utcákon való megjelenése után kezdték tépni a hajukat az emberek. Kiderült ugyanis, hogy abban a lázas sietségben, amelyben az akta az illetékes fórumokon keresztülhajszoltatott, elfelejtkeztek kikötni azt, hogy a padokat hol állítsák fel. Elfelejtkeztek továbbá arról is, hogy jólépített, ízléses padokat kössenek ki. így történt azután, hogy a főváros legnagyobb utai, a körutak és az Andrássy-út, a Rákóczi-út tele lett csúnya, ízléstelenül festett, rosszminőségű reklámpadokkal, ahol kényelmes pihenőhelyet találtak maguknak a rongyos csavargók és facér cselédleányok, egyáltalában nem emelve Budapest világvárosi képét. A külvárosokban, a ligetekben természetszerűleg nem létesítettek padokat, hiszen a padok elhelyezését nem a városrendezési érdek, hanem a profit irányította. Ma már tele van a város nem akácfavirággal, hanem reklámpadokkal és hogy az üzlet milyen jól megy ma is, bizonyítja az a körülmény, hogy az igazgató urat, amíg hivatalában tartózkodik, gyönyörűen emailirozott, legmodernebb gyártmányú magánautó várja hivatala előtt. Fényesen bevált szívbajok és véredényelmeszesedés, vesebajok (vesekő) epebajok ellen a „Budai Mária gyógyvíz“ Főraktár : Édeskuty, ErzsébeUér 8. fSII&mFL ÉTTERMEI ÉS VJUiiyt ^ POLGÁRI VENDÉGLŐJE a Szent Gellért-Szállóban Külön szobák és termek bankettek, esküvők, házibálok és mulatságok céljára Délután tea jazzband m Heti. Este az étteremben elsőrendű cigányzene. Diétás konyha betegek részére. Gundel nyári vendéglője az állatkert mellett. a főváros legkedveltebb kerihelyisége. Szobrász műkő-, stucco- és mümárványmunkák elsőrangú kivitelben RÁKOS MANÓ Budapest, VII., Szt. Domonkos-utca 5 Telefon: József 80—87
