Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-10-15 / 9. szám
Budapest, 1927 október 15 IV. évfolyam 9. szám UJ BUDAPEST Előfizetési árak Egész évre.......................................................24 pengő Fél évre ..................................................................12 pengő Eg yes szóm érés 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBY ANDOK dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV-, Dalmady Győző-utca 3. Telefon: Teréz 296-56 Postatakarékp. chequeszámla: 30013. Szabad orvosválasztást követelnek a fővárosi tisztviselők A Budapesti Orvosok Szövetségének merev állásfoglalása akadályozza meg a fővárosi segítőalapnál az orvosválasztás szabadságát — Hatvanezer tagja lesz a fővárosi segítőalapnak, amelynek révén évi százhúszezer pengőt takarít meg a főváros Az üzemi alkalmazottak is tagjai lesznek a segítőalapnak Egyenleg Ez a nyelvújítás-korabeli furcsa, magyartalan szó a legfontosabb tényezője a most szőnyegen levő fővárosi költség- vetésnek. Az egyenleg az, amit minden körülmények között biztosítani kell, mert ha a főváros bevételei nem állanak arányban a kiadásokkal, akkor hiány áll elő a főváros kasszájában és jön a fizetés- képtelenség, az összeomlás. Amit egyes urak a törvényhatósági bizottságban produkálnak, nem nagy vicc. Egyrészről arról panaszkodnak, hogy a közterhek borzalmasak, hogy a lakosság nem birja az adókat, mindenesetre népszerű politika. Éppen annyira népszerű, mint a másik kivánalom: az adminisztráció szekere jól legyen megolajozva, a főváros a maga bevételeiből mennél több maradandót alkosson, építsen iskolákat, alkosson közmüveket, hogy Budapest népe a városházában ne csak központi nagy adóhivatalt lásson, hanem a bizottsági tagokban a város komoly és lelkiismeretes atyjait érezze. Ennek a két politikának összeegyeztetése vajmi nehéz, és nem is túlságosan népszerű. Az egyenleg az a bűvös valami, amelynek egyensúlyba kell hoznia a mérleg serpenyőjét, ennek az egyenlegnek a megkeresése és biztosítása az a feladat, amelyet minden szélsőségtől és kortestrükktől mentesen meg kell a büdzsé-közgyűlésnek oldania. Jól tudjuk, hogy vannak hibák a főváros vagyonkezelésében, jól tudjuk, hogy ezen hibák kiküszöbölése a Bevétel oldalon javítaná a főváros mérlegét. Azonban a számokkal zsonglőrködő urak elfelejtik, hogy itt legfeljebb ezrelékekről van szó, hogy a Gellértfürdőnek évi egymillió pengőért való bérbeadása például (ha ugyan sikerülne ezt a horribilis bérösszeget elérni) a legjobb esetben öt ezrelékkel javítaná meg a biláncot. Kapkodva összekeresett bevételi lehetőségekre nem lehet felépíteni egy világváros kétszázmilliós háztartását, a bevételek végeredményben mégis csak az adófillérekből préselődnek ki, ezekből az adó fillér ékből kell telni nemcsak a folyó kiadásokra, hanem azoknak a kölcsönöknek az amortizációjára is, amelyeknek áldásait több nemzedék élvezi. Csak a bankigazgatók nem szentimentálisak, de az autonómia választott képviselőiből alakult törvényhatósági bizottságnak szentimentálisnak kell lennie a tekintetben, hogy mellőzze a rideg kalmár szellemet. Még azoknál az üzleteinél is, amelyeknél a főváros bizonyos tekintetben magánfél, nem a magán- gazdaság könyörtelen törvényeit, hanem bizonyos altruisztikus szempontokat kell a közületnek érvényesítenie. Nem vagyunk ha jlandóak semmilyen közgazda- sági szemfényvesztés kedvéért a városháza tornyára kitűzni a kereskedelmi lobogót, mert jól tudjuk, amint a polgárság az adófizetéssel megteszi kötelességét a várossal szemben, a kommunitás- nak is megvannak a maga bizonyos tekintetben szentimentális kötelezettségei, amelyeket nem lehet lealkudni, hacsak a főváros hatóságát egyetlen nagy kereskedelmi részvénytársasággá nem alakítjuk át. Ha elfogadjuk azt az álláspontot, hogy biztos közszolgálatok nem vehetők ki a város kezéből, akkor azt az elvet is kötelezőnek kell tekintenünk az autonómiára vonatkozólag, hogy a városháza nem grájzleráj. A székesfővárosi alkalmazottak segítőalapjának megszervezésére vonatkozó tárgyalások, amelyekről már hírt adott az Uj Budapest, teljes erővel folynak és nemsokára tető alá kerül ez a nagyfontosságú intézmény. A jövő héten a pénzügyi bizottság és a közgyűlés közötti szünet-időben Sipőcz polgármester vezetésével ankét fog összeülni a segítőalap ügyében, amely hivatva van a nagyfontosságú tervezeten az utolsó simításokat végrehajtani. Ezen az ankéton résztvesznek Folkusházy és Buzátli alpolgármestereken kivül mindazok a tanácsnokok, akiknek ügyosztályához fontosabb üzemek tartoznak, sőt maguk a nagyobb üzemek vezetői is. Ezen az ankéton ugyanis arról lesz szó, hogy az üzemi alkalmazottak teljes számban kivonuljanak a Munkásbiztosító Pénztárból, illetőleg a Ferenc József Kereskedelmi Kórházból és ez a személyzet teljes egészében a segítőalap rendelkezése alá tartozó fővárosi betegsegélyező pénztárhoz kerüljön. Ez a betegsegélyezőpénztár az üzemi alkalmazottakkal együtt ilyen körülmények között több mint 20.000 tagot, közel 40.000 családtaggal, foglalna magában, tehat mintegy hatvanezer személyt, a fővárosi összlakosságnak nyolc százalékát. Az elnöki ügyosztály számítása szerint a főváros az üzemi alkalmazottak bekapcsolása esetén igen jelentékeny megtakarításokat érne el. A főváros üzemei most horribilis összegeket fizetnek a Munkásbizto- sitónak, illetőleg a Ferenc József Kórháznak, amely összegek a jövőben a segítőalap pénztárát fogják gyarapítani. Hozzávetőleges számítás szerint a segítőalap felállítása révén közel százhúszezer pengőt fog a főváros az alkalmazottak betegség élyzöalapjának felállítása útján megtakarítani. Mint már jelentettük, a segítő- alapnak, amely a betegsegélyezésen kivül a tagok kórházi ápolását, — Az Uj Budapest tudósítójától — tüdőbetegszanatóriumi ápolását, gyógyfürdőkezelését, üdülőhelyi üdültetését, betegszállítását, gyógyszerekkel és gyógyászati segédeszközökkel való ellátását, fogászati kezelését, szülési, anyasági és temetési segélyét is felvette programjába, Dulácska Jenő dr. tanácsjegyző, a főváros elnöki ügyosztályának ezidőszerinti vezetőhelyettese, lesz az igazgatója. Dulácska dr. meg fog válni mostani alkalmaztatásától és értékes munkásságát kizáróan az új intézménynek fogja szentelni. Magának az intézménynek megalakítását nagy örömmel fogadják a fővárosi tisztviselők,, akik szívesen adják fizetésüknek a szabályrendelet-tervezetben meghatározott százalékát az alap javára. A tisztviselők körében azonban nagy aggoaalom- mal tekintenek az orvosi kezelés rendszere elé, amely ugyanaz lesz, mint a munkások és a Kereskedelmi Kórházba tömörült magánalkalmazottak orvosi kezelése. A fővárosi tisztviselők legnagyobb részének véleménye szerint a fővárosi alkalmazottak beteg segélyzö pénztáránál az arra jelentkező orvosok közül a legszabadabb orvosválasztást kell az egész vonalon megvalósítani. A segítőalap nem üzleti alakulat lesz, hanem a legteljesebb mértékben altruisztikus intézmény, amely7 teljesen megfelel a munkásbiztosítási törvény intencióinak és rendelkezéseinek. A fővárosi alkalmazottak nagy társadalmának legalább a tisztviselő rétegét kell tehát a szabadorvosválasztás előnyében részesíteni, mert enélkül a segitő- alap működése erősen megcsonkított jellegű lesz és duplán fogja terhelni azokat a fővárosi tisztviselőket, akik nem fognak évtizedek óta megszokott háziorvosaiktól és szakorvosaiktól megválni. Ezokból a Budapesti Orvosok Szövetségének álláspontját a legsürgősebben revideálni kell, hogy a főváros elnöki ügyosztályával újra megindítandó tárgyalások során a fővárosi tisztviselők orvosi kezelésénél a szabad orvosválasztási rendszer keresztül legyen vihető. Ezt a célt a tervezők a szabad orvosválasztás útján kivánták elérni, noha véleményünk szerint az orvosi ellátásnak ez a formája igen jelentős megterhelését jelentette volna a segítőalapnak. Ez alapon azonban a biztosított tagnak meg lett volna az az előnye, hogy szükség esetén ahhoz az orvoshoz fordulhat, akiben teljesen megbízik, viszont az orvos- sok nagy tömege közös megegyezéssel hivatalosan megállapított kedvezményes díjazás mellett gyógykezelhette volna a székesfőváros alkalmazottait. Ebben az irányban az ügyosztály meg is indította a szükséges tárgyalásokat a Budapesti Orvosok Szövetsége vezetőtagjaival. Ezeket a tárgyalásokat azonban teljesen megszakítottai a Budapesti Orvosok Szövetségének Gerlóczy Zsigmond dr. elnök és Gellért Elemér dr. titkár aláírásával az elnöki ügyosztályhoz intézett azon bejelentése, mely szerint a Szövetség minden olyan betegsegélyző pénztárnál, mely nem az 1907. évi XIX. törvénycikk alapján működik, orvosi állás vállalását tagjai számára megtiltja. Megállapítja az orvosszövetség, hogy a nem a munkásbiztosítási törvény alapján működő alakulatnál üzleti hasznot húznak az orvosok munkájából és leszállítják az orvosi munka minőségét. Ily körülmények között rendszeresíti a segítőalap alapszabálytervezete az igényjogosultaknak pénztári orvosi rendszer alapján való gyógykezelését azzal a megjegyzéssel, hogy a főváros az alkalmazandó orvosok jobb díjazásával, illetőleg a kezelő- orvosi személyzet közül engedélyezett szabad orvosválasztás alapján igyekszik a rendszer tagadhatatlanul káros következményeit enyhíteni. Az előterjesztés szerint a havi kezelőorvosi tiszteletdíj 300 és 500 pengő között fog váltakozni. A szabályrendelettervezet 14. §-a írja körül az orvosi gyógykezelés igénybevételét. Eszerint a gyógykezelésre jogosultak az alap által kijelölt kezelőorvosok bármelyikét igénybevehetik, mig a szakorvos gyógykezelését a kezelőorvos javaslatára az alap szakorvosai látják el. Ezen szakasz megalkotásánál az volt a szabályrendelettervezet megalkotó Lamotte Károly dr. tanácsnok-főjegyző és Dulácska Jenő dr. törekvése, hogy a székesfővárosi alkalmazottak orvosi kezelésének kérdésénél a legtökéletesebb és úgy a beteget, mint az orvostársadalmat legjobban kielégítő megoldást válasszák.
