Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-10-08 / 8. szám

IV. évfolyam 8. szám Budapest, 1927 október 8 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre .......................................................24 pengő Fé l évre...................................................................12 pengő Egyes szám ára 50 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 5. Telefon: Teréz 206—56 Postatakarékp. chequeszámla: 30915. Fízetésrendezést és gyorssegélyt kérnek a fővárosi alkalmazottak Küldöttséggel mennek a főpolgármesterhez és a polgármesterhez — Szeptember elsejétől visszamenőleg kérik a fízetésrendezést és gyorssegélyül egyhavi fizetést A közeljövőben megvalósul az alkalmazottak segitőalapja Nyugdíjintézetet állítanak fel az üzemi alkalmazottak — Az Uj Budapest tudósítójától — Az expozé Az expozé, melyet az 1928-as költség- vetés kapcsán a polgármester a pénzügyi bizottság szerdai ülésén elmondott: szo­rosan simul Sipőcz Jenő egyéniségéhez. Okos, tiszta, egyszerű és becsületes ez a beszéd : nem épít légvárakat, nem szédít lidércf énnyel, de viszont nem is pesszi­mista : tudja saját erőit, azokban hisz és bízik, és az erők birtokában a lassú és nyugodt fejlődés útvonalát jelöli ki Budapest számára. Ami már most az expozének magára a költségvetésre vonatkozó részét illeti : megállapítja a polgármester, hogy az 1928? évi költségelőirányzat az ideinél 35 millió pengővel több kiadást tüntet jel. Ebből 25 milliót a rendkívüli bevé­telek fedeznek, és így a »rendes deficit« csak 10 millió pengő lenne, — ha ezt is nem fedezné az elmúlt évek háztartóisi felesleg0. Ez a háztartási felesleg meg­menti és deficitmentessé teszi a költség- vetést, amely anélkül nagyon is siral­mas lett volna. Az expozé különben kínosan vergődik két jószándék között, amelyek mind­egyikének eleget akar tenni a tagadha­tatlanul jószándékú polgármester. Az egyik jószándék arra irányul, hogy lehetőleg mennél több hasznos beruházást létesíthessen a főváros a jövő esztendő­ben. A másik jószándék pedig azt a célt tartja szem előtt, hogy ezek a beruházá­sok mennél kevesebb megterhelést jelent­senek a főváros közönségére nézve, sőt, hogy a lehetőség szerint a meglevő súlyos közterhek és a közszolgáltatások árai mérsékelhetők legyenek. Magától érte­tődik, hogy ezt a két szöges ellentétet közös nevezőre hozni nagyon nehéz, és nagyon sok önmegtartóztatással és dip­lomáciai érzékkel kell a költségvetés összeállítójának rendelkeznie, hogy a — kecske is jóllakjon és a káposzta is meg­maradjon. A költségvetés végeredményben igyek­szik mind a két kívánságot, amelyeket joggal mondhatunk a közönség legemi- nensebb érdekének, kielégíteni és egy­részről a közszolgáltatások áróit mérsé­kelni, másrészről a beruházásokat végre­hajtani. Nagy kérdés azonban, hogy mi lett volna az elmúlt évek háztartási feleslege nélkül. Éneikül a zárszámadási felesleg nélkül a legelemibb beruházá­sokra is alig tellett volna és már most szomorúan gondolunk arra az időre, amikor nem fog rendelkezésre állani ez a konjunkturális örökség : a jövő esz­tendőre, amikor enélkül a 22 és félmillió pengő nélkül kell majd költségvetést ösz- szeállítani. Éppen ez okból,mivel a költ­ségvetés sajnálatosan mutatja a háború előtti Budapest előre nem látó gazdálkodá­sát, a jövő évi költségvetési rendelkezésre álló egy esztendő alatt teljesen át kell ala­kítani és meg kell reformátni a főváros pénzügyi adminisztrációját, egész adórendszerét, továbbá az üzemeknek a fővároshoz való viszonyát. A főváros­nak olyannak kell lennie, mint a jó kereskedőnek, aki azokat az árúcikke­ket, amelyeket nem keresnek nála, és amelyen emiatt ő sem keres, kidobja a raktárból, mint fölösleges ballasztokat. A főváros háztartásóiban sok ilyen fö­lösleges vagyontárgy van, amelynek jövedelmezősége ma a nullával egyenlő. Ezekeket a homokzsákokat ki kell dobni a reánk következő viharos időkben a léghajóból, hogy az megkönnyebbedve törhessen a maga nagy céljai felé. Ismeretes az a nagy és elkesere­dett küzdelem, amelyet a fővárosi tisztviselők ez év júliusában az el­maradt félévi segélyért folytattak. A tanács eddig ugyanis az összes fővárosi tisztviselőknek július el­sején félévi segély címén egy hó­napi fizetésüket folyósította, eb­ben az évben azonban a pénzügy­minisztérium ellenzése folytán a se­gély kifizetése elmaradt. Számos tiszt­viselőcsalád töltötte a segély el­maradása miatt Budapesten a ká­nikulát, mert még remény sem volt arra, hogy a nehezen várt néhány pengőt máshonnan lehessen pó­tolni. Számos tisztviselőcsalád azon­ban még arra sem gondolhatott, hogy a félévi segélyből nyaralni fog menni, hiszen erre a kínosan várt jövedelemszaporulatra szükség volt a rendes háztartás mindennapi gondjai között, kis cipőt, kis ru­hát akartak venni ezek a szegény családok a segélyből, amelynek el­maradása ilyen körülmények kö­zött sok helyütt nagyon keserű vért szült. A félévi segély elmaradása foly­tán a Fővárosi Alkalmazottak Nem­zeti Szövetsége, amely a tisztviselők hivatalos érdekképviselete, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elmaradt segély helyett az általá­nos drágulásra való tekintettel, fizetésemelést és rendkívüli segélyt kér. Ezzel a nagyfontosságú prob­lémával több alkalommal foglal­kozott a szövetség vezetősége, amely elkeseredetten hangoztatta, hogy amíg az üzemi munkások­nak az év január elseje óta három ízben emelték a bérét, a tisztvise­lők fizetése ma is a januári paritá­son van, holott azóta a megélhetés több mint harminc százalékkal drá­gult. A szövetség igazgat óválasztmány a Wurrnb Elemér árvaszéki elnök- helyettes, szövetségi elnök vezeté­sével legutóbb tartott ülésén elha­tározta, hogy passzivitásából ki­lépve, újra akciót kezd és kiildöttsé- gileg keresi fel ez ügyben Ripka fő­polgármestert és Sipőcz polgármes­tert. Elhatározta a FANSz, hogy úgy a főpolgármesternek, mint a polgármesternek memorandumot nyújt át, ebben a memorandumban sorakoztatják fel sérelmeiket a fő­városi alkalmazottak, kérvén hely­zetük sürgős javítását. A memorandum összeállításával az igazgató választmány dr. Budó Jusztin székesfővárosi levéltárost, a szövetség érdemes főtitkárát bízta meg, aki a memorandumot már el is készítette. Budó főtitkár nem is egy, hanem mindjárt két memoran­dumot írt és a szövetség mindkét memorandumot el fogja juttatni az illetékes tényezőknek. Az egyik memorandum az összes fővárosi alkalmazottak számára fizetésemelést kér. Ez a memoran­dum vázolja a fővárosi tisztviselők szomorú helyzetét és arra kéri a főpolgármestert, illetőleg a polgár- mestert, hogy abban az arányban, amint az állami tisztviselők fizeté­sét rendezni fogják, a főváros is emelje alkalmazottai fizetését, még­pedig 1927 szeptember elsejétől visz- szamenőleg. A másik memorandum megálla­pítja, hogy a tisztviselők anyagi helyzete annyira sanyarú és zilált, hogy főképpen a félévi segély el­maradása miatt nem tudnak addig várni, amíg az általános fizetés­rendezés megtörténik. Ez okból arra kéri a FANSz az illetékes té­nyezőket, hogy a fizetésrendezés kérdésének eldőléséig a főváros minden alkalmazottja számára drágasági gyorssegélyképpen egy­havi fizetést mint előleget folyó­sítson. Ez az egyhavi fizetés megfelelne az elmaradt félévi segélynek és pótolná azokat a folytonossági hiá­nyokat, amelyek a fővárosi tiszt­viselőtársadalom háztartásán egyre nagyobb számmal jelentkeznek. Kéri a FANSz, hogy a főváros a drágasági segély engedélyezése iránt azonnal intézzen feliratot a kormányhatósághoz, de a jóvá­hagyás reményében azonnal fizesse ki a,z egyhavi előleget. Amennyiben a kormányhatóság a rendkívüli drágasági segély ily módon való folyósítását nem engedélyezné, azt kérik a fővárosi alkalmazottak, hogy azt a létesítendő fizetésrendezés terhére előzetesen fizesse ki a fő­város, illetőleg, hogy a most folyó­sítandó egyhavi fizetési előleget a felemelt fizetésekből több havi részletben vonja le. Elhatározta végezetül a szövet­ség igazgatótanácsa, hogy a me­morandumot háromtagú küldöttség fogja Ripka főpolgármesternek és Sipőcz polgármesternek átadni. A küldöttség tagjai Wurrnb Elemér árvaszéki elnökhelyettes, a FANSz elnöke vezetésével, dr. Budó Jusz­tin levéltáros, a szövetség főtit­kára és dr. Erődy Kálmán főigaz­gató, a FANiSz oktatószakosztá­lyának vezetője lesznek. A közeli megvalósulás előtt áll különben a főváros segélyzőalapja, amely ingyen orvost, gyógyszert, temetkezési segélyt, szülési és anya­sági segélyt fog juttatni az összes fővárosi alkalmazottak számára. Az illetékes tényezők már megegyez­tek abban, hogy az intézmény ve­zetője dr. Dulácska Jenő tanács­jegyző lesz, aki eddig, mint az el­nöki ügyosztály vezető helyet­tese fejtett ki érdemes tevékeny­séget. Ennek a segítőalapnak, amely­nek hivatalos címe : »Székesfővárosi Alkalmazottak Segítőalapja« lesz, tagjai lesznek az üzemi tisztviselők is. Az üzemek most szolgáltatják be az alap számára az elnöki ügyosz­tályhoz az alkalmazottak adatait, amiknek rubrikázása után azon­nal meg fogja kezdeni a segítőalap működését. A segítőalap létesítése alkalmából az üzemek vezetőtiszt­viselők részéről felmerült az a gon­dolat, hogy a segítőalappal kapcso­latosan külön üzemi nyugdíjintéze­tet állítsanak fel, kizárólag az üzemi tisztviselők számára. A nyugdíj- intézetet az üzemi tisztviselők oly­képpen képzelik el, hogy annak javára fizetésükből bizonyos szá­zalékot levonnának a nyugdíjat a főváros garantálna, amelynek javára esnének a levonások. Az elnöki ügyosztályban nagyon melegen fogadták az üzemi tiszt­viselők ezen tervét és ez minden valószínűség szerint meg fog való­sulni, annál is inkább, mert maguk az üzemek sem idegenkednek attól a gondolattól, hogy a nyugdíj- intézet megalakításához nagyobb ősz- szegekkel járuljanak hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents