Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-10-01 / 7. szám
IV. évfolyam 7. szám Budapest, 1927 október 1 UJ BUDAPEST v Előfizetési árak : Egész évre.................................................. ..... 24'pengő Fé l évre..................................................................12 pengő Eg yes szám éra 5(V fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DORY ANPOü tír. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmody Győző-utca 3. Telefon: Teréz 29Ö-56 I’oslatakarékp. chequeszámla: 30913. A rendes bevételek alig fedezik a kiadásokat Az elmúl! évek háztartási feleslegeinek hiányában tíz százalékos deficitje lenne a jövő évi költségvetésnek A háztartási felesleget nem dobhatjuk elméletek áldozatául, jelenti ki éles hangon Lamotte tanácsnok Kritikai megjegyzések az új költségvetéshez — Az Uj Budapest tudósítójától — »Nem szándékunk túlkomor színekkel ecsetelni a helyzetet és mértéken felüli aggodalmakat kelteni a költségvetés számadataiból elénk táruló helyzetképből, de az sem lehet feladatunk, hogy optimizmusra hangoljuk a szemlélőt. Tisztán és kizárólag az a cél lebeg előttünk, hogy őszintén feltárjuk háztartásunk helyzetét és ezért fájdalommal kell megállapítanunk, hogy még nem érkezett el az ideje annak, hogy’ túloptimisztikus követkestétése- ket vonjunk le a háztartási felesleg jeientkezéséből.« Okos és bátor hang az, amelyet Lamotte tanácsnok megüt a pénzügyi ügyosztálynak a jövő évi költségvetésről a tanácshoz intézett jelentésében. Nem takar el semmit, nem csillogtat semmit, a tiszta valóságot adja, a maga egyszerűségében és változhatatlanságá- ban. »Ha visszapillantunk az elmúlt huszonöt év történetére örömmel regisztrálhatjuk azt a tényt, hogy idejében terjesztettük be a költségvetést. A lefolyt huszonöt év alatt mindössze kétízben volt költségvetése a fővárosi törvény 90. paragrafusában megállapított határidő alatt a fővárosnak és pedig az 1902. évi és az 1904. évi. Az 1914. év óta lefolyt események igazolják az elmúlt években tapasztalt késedelmeket, de már 1920 óta állandó volt a törekvés a törvényes határidőnek legalább is megközelítésére, és ha ezt nem is volt módjában a tekintetes Tanácsnak és ügyosztályunknak elérni, ez tisztára és kizárólag a valutáris dezorganizáció következménye, amit bizonyít az is, hogy mihelyt ez a gátló körülmény megszűnt, és a változó pénzérték a költségvetések realitását többé nem veszélyeztette, azonnal és fokozott munkával is arra törekedtünk, hogy a törvényes követelményeknek megfeleljünk.« Szokatlan ez az öntudatos és nagy önbizalomra valló kijelentés, amelyhez hasonlóval még nem találkoztunk a pénzügyi ügyosztály tájékán. * Általában: az új költségvetés Lamotte Károlynak, a pénzügyi ügyosztály vezetőjének tagadhatatlanul nagy és személyes sikere. Amint néha a színházaknál történik, hogy egy-egy kiváló színdarab premierje új drámai hőssel vagy primadonnával ajándékozza meg a rivalda világát, azonképen az 1928-as fővárosi költségvetés a főváros nagy és különleges értékévé avatta az ifjú Lamotte Károlyt. Ebben az új nagy szerepben való bemutatkozása élmény volt számunkra is, noha már régente láttuk benne, a közjogi ügyosztály vezetőhelyettesében, majd a főpolgármesteri hivatal vezetőjében az oroszlánkörmöket. A körülötte levő dolgok hihetetlenül gyors felfogása, az azokhoz azonnal való alkalmazkodni tudás és általában az a perspektíva, amellyel Lamotte Károly mindig egy felsőbb szemszögből tudta áttekinteni az ügyeket : azok az eredmények, amelyek vitathatatlanul jelentkeznek az új költségvetésben, mint az ő elismert kitűnő tulajdonságai. Lamotte Károly úgy beletanult három hónap alatt a pénzügyi ügyosztályba, mintha egész eddigi hivatalos működése ehhez az ügyosztályhoz láncolta volna őt. Most, három hónap múlva az első nagy premier alkalmával már új színeket, új valöröket is tudott a maga nagy és különleges egyéniségéből állásának kölcsönözni. * Néhány nagy és jelentős szám az új költségvetésből: a községi pótadó nélkül 180,161.146 pengő a főváros összes bevétele, ezzel szemben 200,158.475 pengő a rendes kiadás, tehát a hiány a 19,997.329 pengő. A háztartási hiány kiküszöbölése végett ötven százalékos pótadót kell számításba venni, hogy a törvényben előírt egyenleg biztosítható legyen. A folyó évi költség- vetés adataival összevetve, a rendes bevételeknél 20,780.545 pengő, a rendkívüli bevételeknél 23,608.750 pengő emelkedés mutatkozik, amiből a megtérítéseket levonva, a főváros a jövő évben 35,509.612 pengővel fog a jövő évben többet bevenni, mint az idén. Ezzel szemben a kiadásoknál a megtérítések levonásával 35,511.776 pengő emelkedés mutatkozik, úgy hogy a költség- vetés végeredményben 2164 pengő fölösleggel zárul. Százalék szerint a jövő évben a községi közszolgáltatásokból, vagyis az adókból fog legtöbbet bevenni a főváros : 46‘01 százalékot, vagyis bevételeinek csaknem a felét. Ezután a legnagyobb bevételi kontingenst a hitelügy biztosítja, 18'42 százalékot (ebbe bele vannak számítva az elmúlt évek háztartási feleslegei). A legkisebb bevétele az iskolákból lesz a fővárosnak : az összes bevételek 1/10,000-ed része. A költség- vetési adatok szerint a legnagyobb kiadási tétel az alkalmazottak fizetése : az összes kiadások 19-08 százaléka. Rögtön utána a város- építési és a közművekre fordított kiadások következnek (18-65 százalék), a közoktatási kiadások (18'45 százalék), a hitelügyi kiadások, beleértve a kölcsönök amortizációit (14-28 százalék). A legkisebb kiadások a vallásügyre fordított kiadások, vagyis a kegyúri jog alapján a fővárost terhelő kiadások és a többi vallásfelekezet segélyezése, (195 százalék), az ingatlanvagyon kezelésének kiadása (0.83 százalék) és a közművelődésre fordított kiadások (0* 85 százalék). Nem akarunk elébevágni a pénzügyi bizottság és a közgyűlés meg- állapísásainak, de a magunk részéről a költségvetéssel nem vagyunk túlságosan megelégedve. Ha az 1923, 1924 és 1925-ös évek 22 és félmillió pengős háztartási feleslege nem lenne, nagyon csúnyán nézne ki a költségvétés. Hiszen maga a költség- vetés az általános fenntartási és kisebb jelentőségű beruházási munkálatokon felül új nagy és komoly alkotást nem igen produkál, ami keveset mégis ígérni tud, azt ennek a háztartási feleslegnek az elköltésével tudja csak biztosítani. Ezt különben megállapítja minden kertelés nélkül maga Lamotte tanácsnok is. »E háztartási felesleg oly konjunkturális nyeresége a főváros háztartásának, amellyel mint állandó tényezővel, a jövőben számolni nem lehel. Abból a tényből tehát, hogy a gazdálkodás felesleget mutat, a jövőre nézve oly következtetéseket levonni, hogy az adóterhek csökkenthetők, vagy az üzemi szolgáltatások egységárai mérsékelhetők, ma még —- sajnos — egyáltalán nem lehet, mert egy pillantás az 1928. évi költségelőirányzat tervezetére, meggyőz bennünket arról, hogy a főváros rendes bevételei a kimunkálható maximális hozam mellett is csupán rendes kiadásai fedezésére elegendők, nagyobb beruházásokra a rendes bevételekből alig telik. De komoly formában a mérséklések kérdése a fővárosi háztartási helyzetére való figyelemmel azért sem merülhet fel, mert az 1927. évi bevételeknek eddig ismert eredményei is arra engednek következtetni, hogy jelentékeny háztartási felesleggel aligha számolhatunk.« Nagyon komoly és megszívlelésre érdemes, őszinte kijelentései ezek Lamotte tanácsnoknak. A főváros újra ott van," ahol a háborús esztendőkben, Vagy azelőtt, a Bárczy- féle időkben : rendes bevételeiből maradandót alkotni nem tud, a bevételek, amelyeknek közel fele adókból származik, az adminisztráció és a városi kötelezettségek folyó kiadásainak fedezésére alig elegendők, építeni, maradandót alkotni csak kölcsönpénzből lehet, ám ennek amortizációja is annyira jelentékeny, hogy már a jövő évi költségvetésben a kiadási oldalnak majdnem tizenöt százalékát foglalja le magának . . . * Pedig alkotnivaló volna bőven. Itt van elsősorban az útépítési probléma, amelyre a rendes fenntartási tételeken felüli a költségvetés terhére hárommillió pengőt vett fel külön a tanács, holott a géperejű közlekedés egyre nagyobb méretekben való terjedése miatt egész úthálózatunk átépítésére volna szükség. Egészen ellenzéki húrokat penget Lamotte tanácsnok, amikor közli, hogy a tanácsnak külön útburkoló- kölcsön felvételére vonatkozó határozatát a pénzügyminisztérium megsemmisítette, kijelentvén, hogy semmiféle külön kölcsön felvételét nem engedélyezi. »Nézetünk szerint oly beruházásokat, melyek nem csupán a most élő nemzedék érdekeit vannak hivatva szolgálni, hanem hosz- szabb időre szólnak és a jövő generáció érdekében is állanak, csak kölcsönpénzből lehet teljesíteni, miáltal a terheltnek hosszabb időre való igazságos elosztásáról is történik gondoskodás. Uj utak építéséről azonban a folyó szükségletek között oly mértékben, ahogy az kívánatos volna, gondoskodni nem áll módunkban. Egyfelől tehát hosszú időre ki kell kapcsolnunk terveinkből újabb kölcsön felvételének a lehetőségét, másfelől áll a 42.200. számú végrehajtási rendelet rendelkezése a beruházások előirányzására vonatkozólag, vagyis hogy a beruházási jellegű költségeket több év költség- vetései között megosztani nem lehet hitelfenntartási szempontból. Ily körülmények között — jelenti ki éles hangon Lamotte tanácsnok — a háztartási feleslegét elméletek áldozatául nem dobhatjuk.« *
