Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-12-17 / 18. szám
1$27 december 17 UJ BUDAPEST 3 A hírdetővállalatí botrány fejleményei Hevesi igazgató csak azzál a feltétellel volt hajlandó Minkovits címfestőnek rácshirdetéseket engedélyezni, ha nevelt fiát beveszik az üzletbe — Titokzatos feljegyzések a padhirdetéseket bérlő vállalat üzleti könyveiben — Hogyan lesz a négy- százezer koronás fővárosi részesedésből százezer, azután hatszázezer? Hevesi itt, Hevesi ott, Bonta mindenütt A székesfőváros hirdetővállalatának szerződéseit és ügykezelését felül- vizsgáló-bizottság ezen a héten is folytatta munkáját és a Hevesi— Lukács—Bonta-féle padhirdetési vállalattal kapcsolatban további értékes adatoknak jutott birtokába. Múlt heti számunkban részletesen és hosszan ismertettük, hogy juttatta a hirdető- vállalatnak már szabadságon lévő igazgatója, Hevesi József dr, a Budapesten felállítandó utcai padok reklámüzletét Lukács Vilmosnak, helyesebben Lukács Vilmos finanszírozójának, Bonta-Baumfeld Armand ban- krának, aki Hevesi igazgatónak mostohafia. Közöltük azt is, hogy a Lukács neve alatt működő családi konzorcium mily rendkívül előnyös feltételek mellett kapta meg a re ki ám- padok szerződését, mégis a bizottság által a Lukács—Bonta-cég helyiségeiben megtartott hivatalos kiszállás alkalmával 1926 december 31-ről olyan mérleg jutott a bizottság kezébe, amely egy év alatt 150 millió korona veszteséget mutat ki. Az ad hoc vizsgáló-bizottság e heti munkásságának egyik legfőbb törekvése az volt, hogy a Lukács Vilmosék által kimutatott különös veszteség előállását ellenőrizze. A bizottság tagjainak már is több feltűnő könyvelési adat nyújt alkalmat a mindjobban elágazó vizsgálat könyörtelen lefolytatásához. A Lukács-'cég könyvelésében egészen furcsa kiadási tételek szerepelnek, ilyen például az, hogy évente hét-nyolc millió koronát kellett fordítani írógépjavításra, ilyen továbbá a cég által beszerzett térképek ügye. Ez utóbbi adat úgy tűnt fel a bizottságnak, hogy Lukács Vilmos — Igaza van a tanácsnak. Különösen, ha számításba vesszük, hogy vannak üzemigazgatók, akik méltóságosok, viszont a saját fölöttes tanácsnokuk nem az. — Na, majd elintéződik ez az ügy is. Mi újság üzemi vidékeken? — Van egy érdekes történetem az Idegenforgalmi Hivatalról, noha az üzemnek nem nevezhető. A dolog ott kezdődik, hogy Zilahy Dezsőt, a hivatal derék és népszerű igazgatóját az elmúlt héten éjjel félháromkor a telefon felveri azzal, hogy Biharkeresztesről keresik a direktor urat. Dezső kiugrik az ágyból, szalad a telefonhoz, ahol tört németséggel panaszkodik egy férfihang. Zilahy arra kéri telefonon a felhívót, hogy az ott lévő magyar urak közül küldjön valakit a telefonhoz, mert mindjárt sejtette, hogy valami vizumkalamításról van szó. Jelentkezett is a határrendőrség egy tisztje, aki előadta, hogy az Orient Expressen egy angol úr, névszer int mr. Williamson érkezett magyar területre, akinek nem volt beutazási engedélye. Az angol úr kijelentette, hogy neki jó ismerőse Zilahy Dezső, a budapesti Ingatlanforgalmi Hivatal vezetője és kérte, hogy telefonon felhívhassa. A határrendőrség természetesen azonnal megadta ezt az engedélyt és kérdezte Zilahyt, hogy garanciát vállal-e a misterért. Zilahy igennel válaszolt, lévén mr. Williamson nem kisebb úr, mint az American Express Compagny európai vezérigazgatója. Zilahy ezt rögtön közölte a vezérigazgatóval is, azzal, hogy mikor az epxress reggel hétkor Budapestre érkezik, várni fogja őt a nyugati pályaudvaron. Zilahy alighogy letette a kagylót, felhívta Hetényi Imre főkapitány-helyettest, Budapest útlevéldiktátorát, aki még az éjszaka folyamán kézbesítette Zilahy lakására a mr. Williamson nevére kiállított állandó be— Az Uj Budapest tudósítójától — könyveiben minden hónapban két millió korona szerepel a kiadás rovatában ezzel a klasszikus tömörségű szöveggel : Városházára térképekért. A bizottság közelebbi adatnak ezzel kapcsolatban még nem jutott birtokába, de mindenesetre szeretné megkapni és megnézni azokat a nyugtákat, amelyeken a havi kétmillió korona' átvételét a városházán elismerték. Természetesen azt szeretné tudni a bizottság, hogy ki vitte át a pénzt és miért volt szüksége Lukács Vilmosnak évente 24 millió korona értékű városi térkép beszerzésére. Az ad hoc bizottság vizsgálatának egy másik törekvése arra irányult, hogy a Lukács—Bonta-cég padbeszer- zési költségeinek valódi összegét megállapítsa. Ugyanis, mint már megírtuk, Lukácsnak a fővárossal kötött szerződése szerint ingyen kellett felállítania Budapest utcáin a reklám- üzlettel kapcsolatos padokat. Lukács a bizottság birtokában lévő kötlevelek szerint általában másfél millió koronát kapott padonként a hirdető cégektől, ezzel szemben a fővárosnak padonként 75,000 koronát, tehát a bruttó bevétel öt százalékát szolgáltatott be. Ez a körülmény csodálatossá teszi a cég által múlt év végén kimutatott 150 milliós veszteséget, azonban a bizottság tagjainak a könyvek átvizsgálásánál élénken szemébe tűnt az is, hogy Lukácsék egy pad beszerzése fejében 560,000 koronát, a pad kifes- tetése fejében pedig 320,000 koronát könyveltek el a kiadás rovatába, tehát úgy állították be a padok beszerzésének költségeit, mintha a padok darabonként 880,000 koronájába utazási engedélyt. Williamson vezér- igazgató úr reggel hét órakor a nyugati pályaudvaron legteljesebb és legmagasabb elismerését nyilvánította az agilis Zilahynak, ami nagy szó, mert az American Express Compagny ötször akkora, mint a Cook-vállalat, 25.000 fiókja van a világ minden részén és A. E. Williamso?i úr teljhatalmú potentát, aki még azt is kijelentette, hogy ilyen udvariasságot Európa egy államába n sem tapasztalt és ez csak megerősíti őt Magyarországról táplált jó véleményében ... — Igazán ügyes, talpraesett ember Zilahy ! De miért járt Gallina csütörtökön délben az elsőemeleti folyosón egy rövidszárú, zöldbojtos pipával ? ügy tudjuk, hogy cigarettázik. — A pipa nem az övé, nem is szilt belőle a derék Frici. A pipa Kossuth Lajos utolsó pipája volt, amelyet annak tulajdonosa, Markos Gyula, a Herkó- páter szerkesztője, ajándékozott a fővárosnak. Gallina a pipát a polgár- mesterhez vitte, akinek intézkedésére a Kossuth-relikviát a Fővárosi Múzeumba fogják elhelyezni. — Házassági hír ? Kállay Sándor dr. nyug. tanács- jegyző, a Gellért-szálló főtisztviselője feleségül vette Nágy Jancsi kisasszonyt, a városgazdasági ügyosztály népszerű Jancsikáját. — Gratulálunk ! Egyébb hír ? — A polgármester fogadóterme két új képpel gyarapodott. Két gyönyörű képpel ; az egyiket Bosznay István, a másikat Komáromi Kacz Endre festete. A polgármesternek nagyon megtetszettek a képek, aminek bizonyságaképpen fogadótermében helyeztette el azokat, a híres Munkácsy-kép szomszédságában. — A viszontlátásra, kedves dr. Vá- rosházy. — Ajánlom magamat, szerkesztő úr. kerülnének a cégnek. A vizsgáló- bizottság most ajánlatot kért egyrészt padkészítő-, másrészt címfestőcégektől, hogy a padok beszerzésének reális kalkulációját megállapíthassa. Ha a reklámpadok ügyének kivizsgálását elvégezte a bizottság, akkor azonnal megkezdik részletes felülvizsgálatát a Minkovits-féle rácshirdetések ügyének. Ebben az ügyben alkalmunk volt beszélni Minkovits Sándor címfestő-mesterrel is és tőle, valamint a vizsgálóbizottság munkájáról kapott információink alapján megállapítottuk, hogy 1925 augusztusában az utcai fák törzse köré vont rácshirdetések- kel kapcsolatban Hevesi igazgató hasonlóképpen nagy hirdetési üzlethez akarta juttatni mostoha- és neveltfiát, Bonta-Baumfeld Armand bankárt. Minkovits Sándor címfestő-mester 1925 augusztus elsején beadvánnyal fordult a főváros hirdetővállalatához és abban ajánlatot tett, hogy a gáz- lámpanirdetések felhasználásával a favédőrácsozatokon reklámtáblákat helyez el és a táblák után a főváros hirdetővállalatának megfelelő részesedést fog juttatni. Az erre vonatkozó ajánlat szószerinti szövege a következő : Budapest Székesfőváros Hirdetővállalata Tek. Igazgatóságának Budapest. A gázlámpahirdetések táblái, miután a bérlők azokat nem újítják meg, tömegesen szereltetnek le. Ezek a leszerelt táblák értéktelenül hevernek a tekin- . tetes. Igazgatóság raktárában. MéHóz- tassék megengedni, hogy azok gazdaságos kihasználására a következő tiszteletteljes ajánlatomat nyújtsam be : Hajlandó vagyok ezeket a táblákat három évi időtartamra a tekintetes Igazgatóságtól kizárólagossági joggal bérbevenni és a mellékelt rajz szerint a fák körül rácsok módjára elhelyezni. A bérlet tartama alatt a rácsoknak saját költségemen való elkészítésén kívül hajlandó vagyok rácsonként évi 400 ezer korona bért fizetni. A bérlet lejártával a rácsok teljesen díjtalanul mennek a hirdetővállalat tulajdonába. Tartozom ezenkívül gondoskodni a rácsok állandó karbantartásáról s azokat a bérlet lejártával kifogástalan állapotban a hirdetővállalat rendelkezésére bocsátani. A rácsok fokozatosan kerülnének elkészítésre, aszerint, amint a gázlámpatáblák leszereltetnek. Egy- egyelőre 100 rácsnak megfelelő 300 táblát óhajtanék igényebevenni. Azon reményben, hogy ezeknek az értéktelen tábláknak felhasználására vonatkozó ajánlatom elfogadásra talál, maradtam a tekintetes Igazgatóságnak készséges tisztelője : [Aláírás.) Az ajánlat benyújtása alkalmával Minkovits Sándor címfestő-mester személyesen is tárgyalt Hevesi József dr. igazgatóval. Hevesi igazgató azt az ajánlatot tette Minkovitsnak, hogy társuljon a rácshirdetés-reklámüzletére Bonta-Baumfeld Armanddal és ha erre hajlandó, akkor elő fogja készíteni a főváros tanácsánál úgy a dolgot, hogy táblánként csak 100.000 korona részesedést kell a főváros számára megtéríteni. Az ajánlatot Minkovits Sándor, kijelentése szerint, azzal utasította el, hogy az üzlethez nincsen társra szüksége, neki van pénze ahhoz, hogy az üzletet saját kezelésében bonyolítsa le. Hevesi József dr. mégis ragaszkodott a Bcmta-féle megoldáshoz, •sőt Minkovits Sándor ajánlatát kijavítva terjesztette a főváros tanácsa elé. Minkovits szerint a javítás úgy történt, hogy Hevesi a beadványban lévő 400.000 koronás árajánlat szám(Schaumburg-Lippe) * Kizárólag régi évjáratok V., Béla-u. 8. összegét áthúzta és 100.000 koronára javította, sőt a javítást nem felejtette szignálni sem és a beadvány említett részét »jav. Hevesi« szignálással látta el. Minkovits Sándor azonban ragaszkodott ahhoz, hogy egyedül kapja meg a rácshirdetések szerződését és a Bonta-Baumfeld-féle társas ajánlatba nem akart belemenni. E m.érev magatartás miatt hónapokon keresztül húzódott a dolog, Minkovits beadványát nem intézték el, amihez talán részben hozzájárult az is, hogy Bonta-Baum- feld másik, hirdetési vállalkozása, a padhirdetések üzlete, akkor érlelődött meg és akkor jelentek meg Budapest utcáin a reklámpadok. Háromnegyed évvel később, 1926 tavaszán Minkovits Sándor váratlan fordulatot adott a rácshirdetések ügyé nek, ugyanis jelentkezett Liber Endre tanácsnoknál és feljelentést tett Hevesi József ellen a Bonta-Baumfeld- féle társasviszony forszírozása miatt. Liber Endre tanácsnok a Minkovits által előadottakat jegyzőkönyvbe vétette, sőt állítólag ehez a jegyzőkönyvhöz csatolták az eredeti beadványnak Hevesi által javított példányát is. Az akta a referens tanácsi fogalmazóhoz került. E feljelentés után Minkovits Sándor a rácshirdetésekre vonatkozó szerződést mégis megkapta, olyan feltételek mellett, hogy két esztendőn át, 1927 január elsejétől 1928 december 31-ig állíthat fel a Belváros és az Andrássy- út kivételével Budapest utcáin favédő rácshirdetéseket. A feltételek szerint Minkovits az első évben darabonként 400.000 koronát, a második évben 600.000 koronát térít meg a fővárosnak és két év után a védőrácsok a főváros tulajdonába mennek át. A hirdetések rácsrészét Minkovits készítteti el és csak a hozzávaló leszerelt gáztáblákat kapja a hirdető vállalat raktárából. Meg kell jegyezni, hogy Minkovits Sándor a szerződés megkötése után a Hevesi ellen tett feljelentést visszavonta, mégpedig Hevesi József kérésére, aki aki arra hivatkozott, hogy ö mar öreg ember és méltánytalan dolog, hogy egy ilyen ügy függjön a feje felett. Mindez nem gátolta Hevesit abban, hogy Minkovits üzleti vállalkozását lehetőleg hátráltassa, amit úgy tudott elérni, hogy a hirdető vállalat Wesse- lényi-utca 5, szám alatt lévő raktárából — ahol pedig tömegesen hevernek a gázlámpákról leszerelt bádogtáblák — rendkívül korlátolt számban adott ki táblákat Minkovits Sándornak, úgyhogy Minkovits összesen 117 darab favédőrácshirdetést tudott felállítani. A hirdetővállalat ügyeinek megvizsgálására kiküldött ad hoc bizottság most behatóan vizsgálat tárgyává tesz a rácshirdetések szerződésével kapcsolatos minden momentumot. Értesülésünk szerint egyébként Hevesi József dr. már tudomására adta a tanácsnak, hogy hajlandó nyugdíjaztatását kérni. A tanács a vizsgálat lefolytatásáig természetesen nem dönt a nyugdíjazás kérdésében. rsiiunci ÉTTERMEI ÉS \3UniJfc POLGÁRI VENDÉüLÖJE a Szent Gellért-Szdllóban Külön szobák és termek bankettek, esküvők, házibálok és mulatságok céljára Délután tea jaz2band m llett. este az étteremben elsőrendű cigányzene. Diétás konyha betegek részére. Gundei nyári vendéglője az állatkert mellett. a főváros legkedveltebb kerthelyisége.
