Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1927-12-03 / 16. szám

iV. évfolyam 16. szám Budapest, 1927 december 3 UJ BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre...................................................30 pengő Fél évre ........................................................15 pengő Egyes szám ára 60 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBV ANDOR dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Dalmady Győző-utca 5. Telefon: Teréz 296-56 Postatakarékp. chequeszámla: 30013. Wolff Károly: A tanács helyesen járt el. A centrálé- figyben nem lehet megkerülni a város illetékes szerveit! A tanács halasztó határozata erőssen kiélezte a főváros és a kormány közötti ellen­téteket —_ A kereskedelmi miniszter még mindig bízik a békés megoldásban — A bánhidai centrálé drágábban termelné az áramot, mint a kelenföldi telep A készülő energia-törvény kényszerhelyzet elé állítja a fővárost — Az Uj Budapest tudósítójától — Az árnyék A fővárosi törvény revíziója még valahol az idők méhében szunnyad, a parlament egyéb dolgokkal van elfoglalva, a belügyminiszter még a vármegyei törvényjavaslat szövege­zését végzi és az erre vonatkozó tervezetet mutatja be a pártkörökben. A miniszter ezen körútja alkalmával csütörtökön este a Keresztény Gazda­sági Pártban tett látogatást, amidőn is a törvényjavaslat fölött hosszabb vita indult meg. E vita során Wolff Károly dr., aki törvényhatósági bi­zottsági minőségében a Keresztény Községi Párt elnöke, nagy fontosságú kijelentést tett, amely mottója lesz csakúgy a most szőnyegen fekvő vármegyei törvényjavaslatnak, mint majd valamikor késő tavasszal a fővárosi törvény revíziójának is. Wolff azt a kijelentést tette a Keresz­tény Gazdasági Pártban, hogy a revíziónak nem a központi hatalmat, hanem az autonómiát kell erősí­ti enie. Nyílt színen és kulisszák mögött esztendők óta folyik a vita és küzdelem afelett, hogy a kétségtelenül elavult és revízióra szoruló vármegyei és városi közigazgatásban a francia centrális irányzatnak, vagy pedig a régi magyar municipiális kormány­zatnak kell-e. nagyobb teret en­gedni. Sohasem vezet jóra, ha idegen ruhát akarunk a speciális magyar viszonyokra húzni, a felkelésekben és forradalmakban megedzett ősi au­tonómiára nem illik a francia centra­lizmus, amely viszont a hűbériségben, majd a Lajosoknak az udvari életre központosított abszolisztikus hatalmá­ban gyökeredzik. Nem lehet tehát azt mondani, hogy Magyarországon minden kritika nélkül jó az, ami megfelel a francia departement-ok történelmi fejlődés szülte alkatának, mert a vármegyék és városok fejlődése nálunk homlokegyenest máskép tör­tént, mint a Loire partjain. Ezért minden napipolitikai szempontot fi­gyelmen kívül kell hagyni a revízió­nál, hiszen ez a revízió nem egy emberöltőre szól, hanem újabb hosszú századokra és ez a revízió nem efémer cselekedete lesz az országgyű­lés két házának, hanem történelmi jelentőségű elhatározás. Éppen ezért nagyon helyes és tör­ténelmi perspektívára valló kijelentés Wolff Károly részéröl, hogy a pro­bléma teljes leegyszerűsítése után arra kell csupán törekedni, hogy a revízió ne a központi hatalmat, hanem az autonómiát erősítse. Lehetnek az au­tonómiának anakronizmusai, ame­lyeket modernizálni, kinövései, ame­lyeket lenyesni kell, de az bizonyos, hogy nemzetünk legválságosabb órái­ban a vármegye és a városok voltak azok, amelyek éppen történelmi je­lentőségük tudatában mindenkoron bástyái voltak az alkotmánynak. A főváros tanácsának a Talbot- ügyben hétfőn hozott halasztó ter­mészetű határozata, amelyben a kereskedelmi minisztertől az állás- foglalás terminusaként kitűzött határidő meghosszabbítását kéri, nemcsak városházi körökben, ha­nem országos politikai körökben is élénk feltűnést keltett. Amíg város­házi körökben keveslik azt az egy­hónapos terminust, amelyet Herr­mann Miksa kereskedelmi minisz­ter a főváros végleges döntésének meghozatalára kitűzött, addig kormánypárti politikai körökben a legélesebb elitélés hangján nyilat­koznak a fővárosról, amelyet azzal vádolnak meg, hogy saját helyi érdekeit nem hajlandó alárendelni az országos érdekeknek. Illetékes körökben egyelőre hallgatásba burkolóznak és a várakozás állás­pontjára helyezkednek. Remélik ugyanis, hogy a még hátralévő több mint négy hét alatt sikerül a főváros és a kormány között fel­merült ellentéteket kiküszöbölni és az utolsó napon a létrejött meg­egyezés alapján Talbotékkal az üzlet mégis csak megköthető lesz. A községi pártok körében egy­értelműen megállapítják, hogy a tanács hétfői rendkívüli ülésének határozata teljes mértékben korrekt volt. A községi pártok frontjain a szélső jobboldaltól a szélső bal­oldalig mindenütt helyeslik a rend­kívüli tanácsülés állásfoglalását, mert az egyértelműen megnyi­latkozó felfogás szerint a főváros­nak ezt az életbevágóan fontos problémáját nem lehet az anyag teljes ismerete nélkül megoldani. Elvégre a főváros tanácsának tag­jai felelős állásban vannak, nem járhatnak el a kormány utasítására, vagy annak kifejezett óhajtásai szerint. Ezt a felfogást tükrözteti vissza a Keresztény Községi Párt vezé­rének, Wolff Károly dr.-nak a nyi­latkozata, amelyet lapunk számára tett. Az Uj Budapest munkatársa ugyanis megkérdezte Wolff Károly dr. országgyűlési képviselőt, a Keresztény Községi Párt elnökét, hogy mi a véleménye a rendkívüli tanácsülés döntéséről. A következő választ kaptuk : — A tanács helyesen járt el. A kitűzött idő alatt, annak rövid­sége miatt, végleges döntést hozni nem lehet, mert hiszen a főváros adminisztratív berendez­kedésénél fogva és a fennálló szabályok értelmében is az anya­got a különböző fórumok elé kell vinni. A Talbot-ügyhöz hozzászólása van a világítási bizottságnak, a pénzügyi bizott­ságnak, a jogügyi bizottságnak és végeredményben hozzászólása van a közgyűlésnek. Felmerül­het egy pártközi értekezlet össze­hívásának és állásfoglalásának szükségessége is. Ezt nem mint tervet, hanem mint lehetőséget említem meg^ Ezeken a fórumo­kon nem tehetjük túl magunkat, még akkor sem, ha egészen kis jelentőségű ügyről van szó, — mennyivel kevésbbé mellőzhetjük ezeknek a testületeknek a meg­hallgatását a Talbot-ügyben. Arra a kérdésre, hogy mi a véle­ménye a Talbot-ügy érdemi részé­ről, Wolff Károly a következőket mondotta : — Nem tudok véleményt mon­dani, mert az anyagot teljes egészében nem ismerem. Arra a'közbevetett kérdésre, hogy a kormány nem hárítja-e az ügy ódiumát az esetleges késedelem miatt a fővárosra, s a főváros ezt az ódiumot magára vállalhatja-e, — Wolff Károly dr. így felelt : — Annyi bizonyos, hogy a fő­város illetékes szerveit megke­rülni nem lehet. A Talbot-ügyben a főváros részéről az utolsó szót csak a közgyűlés mondhatja ki, a közgyűlés elé terjesztendő javas­latok pedig a bizottságokban kell előkészíttetni. Mindehhez időre van szükség. A főváros másként nem járhat el. . . . Mint Wolff Károly dr. nyilatko­zatából is kitűnik, terminusra a Talbot-ügy megoldását a főváros aligha fogja a kormánynak szállít­hatni. De bajok vannak elvi vonat­kozásokban is. A Keresztény Köz­ségi Párt egyik vezetőtagja, aki a Talbot-ügyben folytatott összes szak­értői és politikai tanácskozások anyagát, mint résztvevő ismeri, a kö­vetkezőket mondotta az Uj Buda­pest munkatársának : — Terminusokkal nem lehet ope­rálni. Ha a kereskedelmi minisz tcr úr azt akarja, hogy komoly választ adjunk, akkor várnia kell. Ha pedig az a veszély fenyeget, hogy a válasszal való késlekedés az ügy sikeres kibontakozását veszélyezteti, akkor küldte volna meg előbb az anyagot, hogy legyen módunk az alapos áttanulmányo- zásra. Elvégre a kormány meg­csinálhatja a villamoscentrálét a saját hatáskörében, ha terminusra akarja megcsinálni. Ha azonban a fővárossal együtt akarja csi­nálni, akkor meg kell hallgatnia az illetékes szervek véleményét. Mi nem vagyunk állami hivatal, mi autonom testületek vagyunk. — Ami a Talbot-ügy érdemi megítélését illeti, — folytatta be­avatott informátorunk, — már most leszögezhetem, hogy a Tal­bot-ügy egyáltalán nem fog menni. Talbot ugyanis drágábban akar adni áramot a fővárosnak, mint ahogy azt a főváros maga termeli. Ebbe a megoldásba egyetlen köz­ségi párt sem mehet bele, már csak azért sem, mert a főváros elek­tromos műveinek már megindí­tott fejlődési stádiumában nincs szükség új centráléra. Ha valami­lyen könnyítést tudnánk nyúj­tani a főváros lakosságának a centrálé átvételével, még lehetne a dologról beszélni. De csak ter­heket: vállalni, minden pozitív előny nélkül,nem. volna a főváros érdekei­nek megfelelő, észszerű eljárás. Az Uj Budapest munkatársa a főváros tanácsának döntéséről meg­kérdezte Herrmann Miksa kereske­delmi minisztert is, aki a követke­zőket mondotta az Uj Budapest munkatársának : A fővárossal a Talbot-ügy­ben már hosszabb idő óta folynak a különböző tárgyalások. A cen­trálé megépítésére vonatkozó költségvetési tervezetet és általá­ban az idevonatkozó anyagot három héttel ezelőtt küldtem meg a fővárosnak, tehát egy hónapi idő áll összesen a rendelkezésre az ajánlatok átvizsgálására. Nem én szabtam meg önkényesen ezt a határidőt, hanem az ügy érdeké­ben kell idejekorán meghozni a

Next

/
Thumbnails
Contents