Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-26 / 15. szám
2 UJ BUDAPEST 1927 november 26 Konzerválják a Vár romantikáját Megmentik a Vár barokk és empir építészeti szépségeit — Uj épületeket csak a közmunkatanács engedélyével szabad emelni — Az Uj Budapest tudósítójától — hogy a gyenge exisztenciáknak az ilyen autótaxi- és autóbusz-konc esz- sziókat csak a legritkább esetben szabad megadni, amikor valóban tényleges anyagi garancia van biztosítva. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ezek a kisemberek csak a legritkább esetben tudnak megbirkózni a nehézségekkel: rentábilisán csak nagyvállalatok tudnak prosperálni. Ez okból a Keresztény Községi Pártnak az az álláspontja, hogy az újonnan kibocsátandó rendszámok nagyobbik részét csak tőkeerős kezeknek adja ki a főváros, a kis exisztenciák között pedig a megmaradt számokat ossza szét, de csakis az anyagi garanciák alapos megvizsgálása után. A Keresztény A centrálé-ügyben ezután Herrmann Miksa kereskedelmi miniszterhez fordultunk felvilágosításért, aki a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának : — A közvéleményben elterjedt híreknek kevés az alapjuk. A helyzet ugyanis az, hogy végleges döntés még nem történt és pedig abból az egyszerű okból, hogy a főváros illetékes tényezőivel még folyamatban vannak a tárgyalások. A villamoscentrálé felépítéséről elkészült az érdekeltség költségvetési terve és ajánlata. Ezt a tervet előbb a Schi- manelc műegyetemi tanár elnöklete alatt működő szakértői bizottság elé terjesztettem, majd ennek állásfoglalása után, meg- küldtem az egész anyagot a fővárosnak. ERDÉLYI UDVARI FÉNYKÉPÉSZ IV. Semmelweis-ulca 2. Telefon 208-54. Községi Pártnak ma ez a két probléma okoz fejtörést és úgy én, mint pártunk valamennyi tagja fölöttébb örülne, ha ezzel a két feladattal a karácsonyi szünidőig megbirkózhatna. Friedrich Istvánnak, a Keresztény Községi Párt legkitűnőbb műszaki szakértőjének a Talbot-ügyről szóló nyilatkozata városházi és politikai körökben egyaránt méltán fog nagy feltűnést kelteni, mert hiszen Friedrich István a Talbot-ügv aktáinak ismeretében lapunk hasábjain az eddigi homályban tartott Talbot-ügy részleteiről és a főváros közönségét érdeklő vonat- | kozásairól autentikus képet ad. Az Uj Budapest munkatársa megkérdezte a kereskedelmi minisztert, hogy a budapesti megoldásra vonatkozóan készült-e költségvetési tervezet és a miniszter azt is meg- küldte-e a fővárosnak? A következő választ kaptuk : — A főváros vezetőinek még a nyári szünet előtt taitott értekezleten megígértem, hogy a budapesti centráléra vonatkozóan is elkészíttetem a költségvetési tervezetet. Ez a terv is elkészült és én természetesen ezt is meg- kiildtem a fővárosnak. Ugv tudom, hogy a fővárosi pártok most tanulmányozzák a kérdést és rövidesen véleményt alkotnak maguknak az egész ügyről. A főváros álláspontját azután közlilc velem. Ez a helyzet, ennél többet -— az érdemi döntést illetően — nem mondhatok. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternek ezt a nyilatkozatát teljes mértékben kiegészíti Friedrich Istvánnak a Talbot-ügyről fentebb tett rendkívül érdekes nyilatkozata. Városgazdasági, városépítési és művészkörökben egyaránt sokat foglalkoznak mostanában azzal a kérdéssel, hogy a nagy lendületet vett építkezéssel kapcsolatban miként kellene érvényt szerezni az esztétikai szempontoknak. Ebben a tekintetben különösen azoknak a városrészeknek van nagy fontosságuk, amelyek történelmi nevezetességű teiületen fekszenek és műemlékeket őriznek területükön. Ilyen értelemben főként a Várat kell számításba venni, Budapest I. kerületét, amelynek történelmi és esztétikai jelentőségét erősen figyelembe kell venni akkor, amikor városszabályozási kérdések eldöntéséről van szó. Érzi e feladat nagy horderejét a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa, amely ezt a problémát most olyan formában igyekszik megoldani, hogy a Vár beépítésére vonatkozóan egész külön fejezetet iktat be a vonatkozó szabályzatba. Erről a kérdésről alkalmunk volt beszélni Petrovácz Gyula törvény- hatósági bizottsági taggal, a közmunkatanács tagjával, aki a következő érdekes kijelentéseket tette az Uj Budapest munkatársának: — Építési szabályzatunknak az a főhibája, hogy az épületeket általában csak szilárdságtani és a lakások méreteinek szempontjából teszi vizsgálat tárgyává. A homlokzat kérdésében csak feltűnő ízléstelenségek ellen nvujt védelmet a szabályzat, egyébként a város képe ki van szolgáltatva a tervező építészek tehetséges, vagy tehetségtelen kísérleteinek. — Roppant nehéz kérdés ez, különösen a Várban, amelynek történelmi jellegét is, valamint stílusát és esztétikáját is az utóbbi időben rendkívül sok sérelem érte azáltal, hogy a régi barokk vagy empir egyemeletes, vagy legfeljebb kétemeletes palotácskák közé három, sőt négy- emeletes bérkaszárnyákat építettek. Hogy csak egy példát mondjak, az I. kerületi elöljáróságnak történelmileg és stílustisztaság tekintetében is pompás épülete mellett egy ízléstelen háromemeletes bérkaszárnya épült fel, mert a szabályzat ezt lehetővé tette. Az új szabályzat azonban a Várban létesítendő minden egyes épületet nem önmagában, hanem a szomszédokkal és a környezettel együttesen bírál el. Ebből kifolyóan már az építési engedélykérvényhez mellékelni kell az egész környezet fényképét és legalább a két szomszédos épület homlokzatát is és ebbe a keretbe kell berajzolni magát a tervet, ami által az építész keze már kötve van úgy stílus, mint magasságok és vonalak Tekintetében. — Miután pedig a jövőben a Várban tervezett építmények rajzát kivétel nélkül kell felterjeszteni a Közmunkák Tanácsához engedélyezés céljából, ott megvan a mód arra, hogy az elbírálás a Vár tradicióiWestminster játékok csodálatos hangulaiat é vezheti otthonában. Hallgassa mán ma szebbnél-szebb meg mielőbb IIIGJI Illa hangú asztali, fali és álló óráinkat. — Vételkényszer nincs! Óragyár, Budapest, Tömö-u. 26. sz. Üllői-úti S efánia gyermekkóiház mögö t. Hermann miniszter a Taíbeí-Ugy mai állásáról MI ÚJSÁG A VÁROSHÁZÁN • — Mi újság a városházán, kedves dr. Városházy bizottsági tag úr ? — Az a fojtó sárgásszürke köd, amelyik pénteken reggel ráfeküdt a városra, tulajdonképpen a városházáról származik, kedves szerkesztő úr.~ Ott terjeng ez a szomorú őszi pára a folyosókon, a hivatali szobákban és a lelkeken. Elénekelhetjük Arany Jánossal : Hives, borongás, őszi nap, Beült hozzám az unalom . . . — Már kezdek ásítani ! És mi okozza ezt az unalmat ? — Részben a kimerültség, részben a fásultság. A költségvetési nagy küzdelem után, amely külön idegpróba volt minden tanácsnok számára ; ott leske- lődik a jövő réme, a fővárosi törvény revíziója, az új választások, a küzdelem a sovány falatért, hogy az továbbra is megmaradjon a család számára és ne kelljen a nyugdíjasok keserű kenyerét enni. Ha vigasztalan a jövő, a jelen képe még sötétebb : munka, munka és munka, minden tanácsnok számára, kora reggeltől késő estig, nem véve ki a polgármestereket és a többi főtisztviselőt sem. Ám ez a munka nem az alkotás jegyében folyik, nem egyéb az elfoglaltság, mint az iga húzása, az adminisztráció mindennapi gondjai, a szürke taposómalom egykedvű berepülése. Iia nézem a tanácsnokokat és visszagondolok-a. tíz év előtti állapotokra, látom, hogy a legtöbbjéből milyen fáradt, savanyú ember lett, aki önmagába temetkezve, céloktól és ambícióktól mentesen él, él csak a jelennek, mert a jövőről gondolkoznia nincs ok, nincs mód és nincs idő. — Nagyon deplaszirt máma, kedves dr. Városházy ! — Megvan rá minden okom, mert ha viszont a törvényhatóság munkáját nézem, ott sem látok túl sok jó óment. De hagyjuk ezt. — Vannak mondanivalói ? — Vajmi kevés. Tehát vasárnap délelőtt volt az Ottó-mise, amelyen a fővárosi urak közül ottláttuk Buzáth Jánost. Cilinderben és civilben volt mint a többiek valamennyien, az esti bankettre azonban már nem ment el. A Gellért szállóbeli lakoméin a városháza csak a múlt időben volt képviselve. — Ugyan kivel ? — Bárczy Istvánnál, úgy is mint nyugalmazott polgármesterrel. Holott ha Károly Budaörs után bejött volna, nem Bárczy volt polgármesternek kiszemelve, hanem . . . — Ugyan kicsoda ? — A tanácsnak egy ma is aktív, szókimondó és karakán tagja. Dehát. . Károly nem jött be és Sipőcz maradt a polgármester. — Mi volt még vasárnap ? — Vázsonyi síremlékének a leleplezése. Budapest néhai díszpolgárának síremlékavató ünnepségén többen megjelentek a tanácstagok közül is, akik közül Lamotte Károly helyezte ~a síremlék talapzatára a főváros gyönyörű koszorúját. Ki kell jelentenem, hogy a koszorú letevését egyhangúlag határozta él a főváros tanácsa a mindent kibékítő halál után nem volt vita afelett, hogy a síremlék megérdemli a főváros kegyeletének impozáns jelét. — Kik vannak szabadságon? — Elsősorban Purébl, a nagy Győző, akitől Párisból kaptam képeslapot. Győző közli, hogy semmi köze a párisi középfokú oktatáshoz, amit írtam róla, mert ő sem tanulmányoz, de viszont őt sem oktatják sem középfolcúlag, sem egyébként. Annál kevésbé, mert — vele van a félesége. — Meg vagyok győződve, hogy nem is tételezett volna fel Győző barátunkról semmit, hacsak az a csintalan özvegy . . . — Győző barátunk párisi tartózkodásával kapcsolatosan egyetlen özvegyről lehet szó, akivel ő. szívesen kacérkodik, még pedig a nemes Cliqout aranyszínű, rózsás pírban játszó, kissé édeskés özvegyéről, amely a finoman metszett pezsgőspohárban gyöngyözik... Ezt az özvegyet viszont a tanácsnok úr a házassági egyensúly megbontása nélkül is szeretheti. — Szereti is, sőt mondhatnánk, imádja! Puréblélc különben a világ fővárosából Nizzába ugrottak lé, de hétfőn már itthon lesznek . . . — És Győzőt megrohanják elhelyezés céljából azok, akiknek protezsáltjai kimaradtak a tanügyi választásokon. — Ebben én is benne vagyok. Egyébb hír a tanács körül ? — Csupor József most már végérvényesen és visszavonhatatlanul visszatér. Az összes felhők elsimulnak, az összes ellentétek kiegyenlítődtek, az egész vonalon szent és teljes a béke. — Melyik ügyosztályba megy Csupor? — Nem mondom meg, mert ígéretet tettem illetékes, sőt legilletékesebb helyeken, hogy az er revonatkozó közlést a polgármester hivatalos kommünikéjének tartom fenn. Egyet-mást azonban elmondhatok, nem arról, hogy mi fog történni, hanem arról, hogy mi nem történik. — Halljuk ! — Csupor nem megy vissza a pénzügyi ügyosztályba, melynek vezetője továbbra is a derék és szimpatikus Lamotte Károly marad. Az illetékes tényezők véleménye szerint Lamotte olyan snejdigul harcolta végig a költség- vetést, hogy pénzügyi tanácsnoki pozíciója megingathatatlan. Annál is inkább. mert a költségvetés dolga távolról sem perfekt, ez a költségvetés az első ugyanis, amelynek aktái a közgyűlési határozattal nincsenek lezárva, a kormánynak, ha úgy tetszik, ától-cettig jogában áll az egész háztartási előirányzatot felforgatnia. Erre az eshetőségre pedig számítania kell a városnak és itt nem lehet Lamotte nagy tárgyismeretét nélkülözni. Csupornak más ügyosztályba való elhelyezése a tanács teljes fel forgatásával járna. így keletkezett azután az a megoldás, amellyel az alpolgármesterek is meg vannak elégedve, amely a tanácsot sem forgatja fél és amely újra számításba veszi azokat a tagadhatatlanul nagy és jelentős értékeket, amelyek Csupor köztisztviselői pályájának fontos momentumai. — Én örülök legjobban, kedves dr. Városházy, a dolgok ilyetén rendbejövetelének. Hiszen nékem régi kedves emberem Csupor, és ha az utóbbi időben némi elhidegedés volt is közöttünk, annak nem ő, vagy én, hanem a rossz időjárás volt az oka. Mi van a főpolgármesterrel ? — Eredetileg a svábhegyi szanatóriumban volt, hogy influenziájának utókövetkezményeire gyógyulást találjon. A városban azonban nem lehetett eltitkolni, hogy Ripka hol van és ezért Öméltósága merész elhatározással felült a trieszti gyorsra és meg sem állt Abbáziáig. — Egyedül ment? — Dehogy ment egyedül. Vélement Bódy Tivadar is. Ily körülmények között a Ripka—Bódy abbáziai sejour apendantjaa Kozma— Wolff-féle nyári együttlétnek Olaszországban.
