Uj Budapest, 1927 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1927-11-12 / 13. szám
UJBTimPJST r» Krizs Árpád dandárlelkész hősi története Epilógus két közgyűlési felszólaláshoz — Az Uj Budapest tudósítójától — Lázár Miklós A költségvetés közoktatásügyi csoportjának részletes tárgyalása során Krizs Árpád kereszténypárti papbizottsági tag igen figyelemreméltó beszédet mondott. Azzal végezte általános helyesléssel fogadott felszólalását, hogy magáévá teszi Lázár Miklós bizottsági tag azt az ismételten a bizottságokban hangsúlyozott felfogását, hogy a hadviselteket az egész városi adminisztrációban, de különösen a tanítói és igazgatói választásoknál előnyben kell részesíteni. A fronton — mondotta Krizs — biztattuk katonáinkat, hogy hősiességüket soha el nem felejtjük, legalább Ígéreteink csekély részét váltsuk be itt a városházán. A vita későbbi során Lázár Miklós pártonkivüli bizottsági tag is beszélt és megemlékezvén Krizs felszólalásáról, a következő kijelentést tette : »Krizs Árpádnak e teremben talán a legtöbb erkölcsi jogosultsága van ahhoz, hogy a hadviseltekért síkra- szálljon. ö 1916 júniusában a Dnyeszter melletti nehéz harcokban hadseregcsoportunknak nemcsak legderekabb papja, de legvitézebb katonája is volt.« Lázár Miklóst megkérdeztük a közgyűlési teremben, mi a háttere érdekes kijelentéseinek, amelyek úgy a jobb-, mint a baloldalon feltűnést keltettek. — Ha nálunk valóban megbecsülnék a harctéri érdemeket, — mondotta Lázár Miklós — úgy Krizs bizottsági tagtársamnak a legszebb plébániája volna Budapesten. Kevesen tudják, hogy az 1916-iki nyári keletgaliciai offenzivának, amikor Pflantzer-Baltin hadserege a Pruth- tól a Dnyeszterig visszanyomta az oroszokat, egyik legendás hőse Krizs Árpád dandárlelkész volt. Honnan is tudnák? Krizs talpig férfi, a legszerényebb ember, belőle ugyan harapófogóval sem ve miék ki, akik vele harcoltak Zalescyki alatt, a Békesy dandár bozontos vén népfelkelői, elestek, szétszóródtak, elhaltak azóta, a háború glóriája pedig elmúlt, ki beszél itt egy élve eltemetett országban, tizenegy év előtti haditettek dicsőségéről? Én fél évvel később kerültem arra az elátkozott, véres galiciai tájra, az uscieckoi hídfő harcaiba. Sokat hallottam Krizsről tisztektől, legénységtől egyaránt. Egyszer aztán, a most elhalt Stromfeld vezérkari ezredessel, aki a hadseregcsoportunk vezérkari főnöke volt, »belógtam» Zalescykibe. Hát pólyák meg zsidó suhancok 'magyarul kínáltak csokoládét, gyufát, villamos zseblámpát. Furcsa ország ez a k. u. k. világháború, gondoltam magamban, aki nem tud magyarul, eltéved benne. Egyik boltban megkérdeztem, hol tanultak a zalescykiek magyarul. Hogy hol? Zalescykiben. Két hónapig táborozott ugyanis a Békesy-brigád, csupa magyar honvéd, egy árva kukkot sem értettek más nyelven, muszáj volt magyarul megtanulni, mert haragosak lettek ám, ha németül, lengyelül szóltak hozzájuk. Persze leghamarabb a lányok tanultak meg magyarul! A vezérkari tisztekkel bejártam a város alatti harctereket, itt magyarázták el azt az ütközetet, amelynek hőse Krizs Árpád bizottsági tagtársunk volt. A Dnyeszter gázlóján, másfél méter mély örvénylő vizen, keltek át és négykézláb kapaszkodtak fel éjnek idején Békesy magyar népfelkelő honvédzászlóaljai a 70 méter magas, szinte merőleges partra. A zászlóaljak előtt Krizs lelkész ment a feszülettel. A párkányon a magyarok szuronnyal szórták szét az álmából felriadt muszkát, beásták magukat a parton és az orosz hétszeres túlerő minden rohamával szemben kitartanak, nem mozdulnak, mintha a vén csontok odanőttek volna a sziklákhoz. És Krizs, a dandárlelkész, mindig velük, az első sorban, a rézveretü Krisztussal az ébenfafeszületen. — Ezzel az istenkísértő rohammal lett Zalescyki az egész Dnyeszter front kulcsa, a mienk. Soha se bírták volna azon a kísérteties éjszakán a várost tartani, ha Krizs Árpád Galicia kálváriaútján krisztusivá nemesedett öreg magyarokban nem tartja a lelket. (A Nádasdy- huszárok géppuskaosztaga volt velük, ott esett el gróf Wencldieim Béla is.) — Amikor az uscyeckoi hídsánco- kat az orosz a levegőbe röpítette alattunk, visszaküldték engem is Mährisch-Ostrauba, ott írtam »Magyarok dalolnak« című kötetemet, amelyben megemlékeztem a zalescyki harcokról és Krizs Árpádról is. — Mindig mélységes tisztelettel néztem ezt az aszkéta arcú papot Krizs Árpád dr. a közgyűlési teremben és a bizottságokban, ahol együtt működünk. És látjátok, fiúk, minden konok és elfogult pártpolitikán túl, van egy szolidaritás, ami többünket, mindennél inkább, összefűz ebben a zajos, összevissza közgyűlési teremben. Igen. A háború közös szenvedéseinek, közös megpróbáltatásainak elmiilhatatlan emlékei. Ezek élnek, amíg élünk. Szervusztok ! Az Uj lladapest naptára Mot. 13 Vasárnap d. e. 8—12 ó. Inspekciós szolgálat a városházán MÍOV. 14: Hétfő d. e. 10 ó. A közigazgatási bizottság ülése d. e. 12 ó. Versenytárgyalási határidő a 11. ügy- | osztályban d. e. 12 ó. A magánépitési albizottság ülése d. u. 5 ó. Az út-és csatornaépítési albizottság ülése d. uA/o6 ó. A közegészségügyi bizottság ülése Mot. 15 Kedd fö 1 d e. V2ll ó. Versenytárgyalási határidő a III. ügyosztályban d. e. 11 ó. A középítési albizottság ülése Mot. 16 Szerda d. e. 9. ó. A kislakásépítkezésekre felügyelő albizottság ülése Kot. 17 Csütörtök d. e. 10 ó. Rendes heti tanácsülés Míov. 18 Péntek 11 ó. A pénzügyi bizottság ülése Mot. 19 Szombat HÍREK UJ BUDAPEST clőíizetésí ára: félévre ... 12 pengő egész évre . .24 „ Idén is lesz téli segélyakció. A főváros lakosságát a téli hónapok bekövetkeztével rendkívül közelről érdekli a szokásos téli inségakció ügye. Az Uj Budapest munkatársa ebben az ügyben beszélt Dréhr Imre népjóléti államtitkárral, aki a következőket jelentette ki : A téli inségakciót az idén is a rendes keretek között bonyolítjuk le. Egyelőre sem összegszerűen, sem a lebonyolítás technikai módozatait illetően nem nyújthatok még felvilágosítást, mert az egész kérdés- komplexum tanulmányozás alatt áll a népjóléti minisztériumban. Egyelőre, hála Istennek kedvező az időjárás és így nincs olyan sürgető momentum, amely arra szorítana bennünket, hogy a szokott terminusnál előbb részesítsük téli segélyben az ínségeseket. A téli inségakció lebonyolítása ugjm- nis karácsony táján szokott megtörténni, így lesz ez az idén is, addigra megismerkedünk az egész anyaggal és így módunkban lesz valamennyi méltánylandó szempont érvényesítésére. A megrendszabályozoít klubok közül négyet halálra Ítéltek. Hat héttel ezelőtt folytatta le a főváros illetékes ügyosztálya Berczell Jenő dr. tanácsnok vezetésével és a rendőrség asz- szisztálása mellett a vizsgálatot a meg megrendszabályozott kártyaklubok ügyében. A jelentést négy héttel ezelőtt terjesztette fel Sipőcz polgármester Sci- tovszky Béla belügyminiszterhez aki akkoriban úgy nyilatkozott az Uj Budapest munkatársának, hogy az anyag áttanulmányozása után drákói szigorral jár cl mindazokkal a klubokkal szemben, amelyekről bebizonyosodik, hogy fentartásuknak csak a hazárdjáték adott alapot. Az érdekelt klubok egytől egyig politikai párt- klubok voltak, amelyek valamelyik fővárosi párt cégére alá bújtak. Három közülök a betiltó-végzés mellőzésével önmaga oszlatta fel magát, tíz klubnak a működését a vizsgálat tartamára felfüggesztették, tizenkét klub ellen pedig látogatásuk megengedése .mellett folytatták le a vizsgálatot. Az érdekelt klubok természetesen alig várják, hogy a belügyminiszter végleges döntése, amely számukra életet és halált jelent, nyilvánosságra kerüljön. Az Uj Budapest munkatársa ebben az ügyben érdeklődött a belügyminisztériumban, ahol csupán annyit sikerült megtudnia, hogy a megrendszabályozott klubok közül négyet Ítéltek halálra. Szcitov- szky Béla belügyminiszter azonban, magának tartotta fenn az utolsó szó kimondásának a jogát és a döntés publikálása éppen azért késik, mert a halálraítélt klubok m'egneszelték várható ítéletüket és az utolsó pillanatban kegyelemért folyamodtak. A kegyelmi folyamodványt természetesen a hozzájuk közelálló politikusok protc- zsálják. Tekintettel arra, hogy a be1- ügyminiszter a legerélyesebb rendszabályok alkalmazását helyezte kilátásba, ezeknek a protezsálás oknak aligha lesz eredményük. Felejthetetlen Más © CASANOVA © FORUM
