Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-09-20 / 31-32. szám

1922 szeptember* 20

UJ BUDAPEST

3

tikumokat, nevezetesen azokban a kérdésekben való állásfoglalást, amelyek politikai természetűek, a törvényhatósági bizottságnak, illetőleg a kormánynak hagyja fenn. A törvénytervezet ezek szerint szigorúan az adminisztráció mikéntjével foglalkozik és értesülésünk szerint ezt a lehetőség szerint lényegesen egyszerűsíti.

Mint munkatársunknak illetékes helyen kijelentették, az uj fővárosi törvény még ebben az esztendőben a törvényhatósági bizottság elé kerül, amely annak tárgyalásánál reménységünk szerint érvényesíteni fogja nyugodt és higgadt fejjel azokat a szempontokat, amelyeknek a főváros mai struktúrája megmaradása; érdekében a legközelebbi törvényhatósági választásoknál okvetlenül érvényesülniük kell.

A fővárosi törvény revíziójára vonatkozólag munkatársunk kérdést intézett az indítványozó Ba- ránsky Gyu’a dr.-hoz, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára:

— Mielőtt a 20 tagból álló bizottság a fővárosi törvény revíziójára vonatkozó alapelveket megállapítaná, a tanács által összegyűjtött anyagot egy sziikebb 5 tagú albizottságnak kell megrostálni. Van ugyanis ebben az anyagban egy nagyon becses c'aboratum, mely Bárczy Isvtán polgármestersége alatt és Yázsonyi Vilmos komcepciójábani készült. Az ebben lefektetett főbb elvek nagyjában fedik a kér. községi párt többségének nézetét s csak lényegtelen változtatást kell eszközölni azon, úgy hogy a tárgyalás alapjául ez az elaboratum elfogadható.

— Legfontosabb kérdés a törvényhatóság megalakításának; a választójog terjedelmének, a virilis jog gyakorlásának mikénti eldöntése. E részben azt hiszem, a kér. községi párt többsége a legszélesebb, nőkre is kiterjedő aktív és passzív választójog és a szellemi és erkölcsi virilizmvs alapelvén áV,

— A másik fontos alapelv az uj törvény megalkotásánál a főváros autonom hatás-: és jogkörének ki- terjesztése és intézményes biztosítása. Lehetetlen, állapotokat teremt a kormány mindenható gyámkodása úgy a főváros közigazgatásában, mint önkormányzati háztartásában és azt hiszem, sikerülni fog a jelenlegi kormányt meggyőzni arról, hogy a mostani rendszer milliós károkat okoz a főváros közönségének és ezáltal magának az államháztartásnak és tágítani fogja a főváros autonómiáját.

— Elvégre 50 évi léte a fővárosnak feljogosítja arra, hogy önjogulag intézze saját belső életének ügyeit s miután a kormány a főpolgármester által úgyis képviselteti magát, — a határozatok végrehajtását csak a főpolgármester fellebbezésével volna szabad megakadályozni. .Ebből nyilvánvaló, hegy én a főpolgármesteri állás fentartását szükségesnek tartom, de hatáskörét lényegesen korlátoznám.

— A fővárosi tisztviselők élethossziglan való megválasztása, nagyobb felelősség és hatáskör, kisebb létszámmal, de nagyobb javadalmazással a legégetőbb kérdések közé tartozik. E mellett a közigazgatás egyszerűsítését, gyorsítását és bizottmányi rendszer szűkítését tartom szükségesnek. Ez utóbbit különösen azáltal gondolom, elérhetőnek, hogy a tálét. részletesebb tagolása a későbbi részletes szabályozási terveknek.

Kőbánya szabályozási tervének megállapításánál a belső részek utcahálózata tervezett rendezésén kívül az a két szempont volt irányadó, hogy e városrész összeköttetést nyerjen Pesttel magával és a környező helységekkel, másodszor pedig, hogy az akkor már virágzó sertéskereskedés kellő figyelemben részesüljön, mely utóbbira azonban már akkor megmondják, hogy successive a szentlőrinci határ felé kell majd áthelyezni. Az említett összekötő utak a mai szabályozási tervben is benn vannak.

A szabályozási terv a közraktárak elhelyezésével is foglalkozik s már akkor is a Vámháztól lefelé húzódó Dunapartot jelöli ki ezen célra, aminek káros hatásáról alább lesz szó.

A szabályozási terv kiterjeszkedik a Városliget szabályozására is, különös tekintettel a Sugárutra, amelyet át akar a ligeten vezetni, dél felé pedig tervezi a mai Stefánia-utat.

Az akkor be nem épített területekre a szabályozási terv úgyszólván kizárólag a merőleges utcavonala- zást alkalmazza és többé-kevésbbé négyszögeket alkot beépítési tömbökül; természetesen ezáltal sok helyütt nagy nehézségek támadtak a jövőbeli utcanyitásokra és telekrendezésekre nézve, mert a megállapított utcahálózat a legkülönösebb alakú szögekben metszette a régi dűlők fekvéséhez simuló telkeket.

Az időben történt a lóversenyeknek a régi IX. kerületi helyéről a jelenlegi VII. kerületi helyre való átvitele, az uj temető céljára pedig a rákospalotai határ felé kerestek területet.

Külön kell ismertetnünk a Sugárút és Nagykörút ügyét.

(Folyt, kör.)

nácsba a törvényhatósági bizottsági tagokból oly számban küldenék ki tagokat, a hány tanácsi ügyosztály van. Ezeknek száma apasztandó.

— A kerületi elöljáróságok és kerületi választmány hatáskörét és jogkörét lényegesen tágítanám, úgy hogy a tanács II. fokú hatósággá emelkednék. Ezzel kapcsolatosan hozzácsatolandónak vélem Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákos, Kispest, Erzsé- betfalva, Albertfalva, Budafok, Budaörs, Hidegkút, Római-fürdő községeket és 20 kerületre osztanám fel a fővárost. Ennek fontos rendészeti, közegészségügyi, pénzügyi és közigazgatási okai vannak.

— Eszerint úgy a közgyűlés, mint a tanács liatás- köro csak fontosabb és elvi jelentőségű kérdésekre, a kerületi elöljáróság és kér. választmány jogköre pedig lényegileg helyi közigazgatási kérdésekre terjedne. Az alapelv itt a lehető decentralizáció1.

— Az árvaszéket továbbra is megtartanám a köz- igazgatás hatáskörében, szervezetébe azonban az öu- korfhányzatnak a közgyámi és ülnöki intézménnyel nagyobb tért biztosítanék.

A hitel kérdését nehéz ma taglalni akkor, amikor az anyagok terén oly óriási eltolódások állottak elő, amikor pénzünk értéke erősen leromlott s a szomszéd államok pénzértéke, Ausztria kivételével, a mi pénzünkkel szemben sokszorosan emelkedett, amikor az utódállamoktól körülvéve nyersanyag beszerzése körül nehézségek merültek fel, amikor mindezek folytán beszerzendő áruanyagok majdnem uzsoraáron szerezhetők csak be, amikor a munkabérek is már szinte a paroxizmusra emelkedtek, az iparnak folytatása ezek után súlyos körülmények közé jutót!, amennyiben m ég mindezeket betetőzi az is, hogy a szükséges hitelek sem állnak rendelkezésre.

A gazdasági életben talán senkit sem sújtott oly erősen a háború, a háború után bekövetkezett válságos helyzet, forradalmak, román megszállás, mint Magyar- ország kisiparosságát. A háború kitörésekor a munka- hiány miatt szenvedlek, majd később, mikor munka lelt volna, akkor az erre való vállalkozással szemben a kézműiparosság szervezetlen volt s amidőn valahogy e téren megküzdőitek volna a kisiparosok, bekövetkezett az anyaghiány s ma abban a helyzetben volnánk, hogy amidőn a kisiparosság részéről e téren némi szervezkedés megtörtént s az uj ipartörvény, valamint az ennek alapján kiadandó végrehajtási rendelet a kézműipart és a kisiparosságot meg fogja erősíteni, akkor előáll a hitel hiánya.

A kisiparosság nehéz küzdelmét az élettel alig ismerik. Csonka-Magyarországnak megmaradt legkevesebb

300.000, de circa talán félmilliónyi közép-kézműves- és kisiparosa, kikkel az országnak s a kormányhatóságok- nak mindenkor számolni kell s akik mint tényleg termelő, produktiv és tanult társadalmi osztály felette értékesek. A romok eltakarításában, az ország újabb felépítésiében és helyreállításában a polgárságnak erre a rétegére nélkülözhetetlenül szükségünk van.

Életerős városokat, kezdve Budapest székesfővárostól egészen a legkisebb városig, — éppen úgy, miként ezt mi külföldön is tanulmányozhattuk — a maga általánosságában az iparosság s a kereskedő osztály alapította meg. A kormányhatóságok, valamint a városi hatóságok csak ezeknek nyomdokain haladtak a további fejlesztés tekintetében. Hiszen tudjuk a régi Írásokból, hogy a városok hogyan keletkeztek. A várak körül ugyanis lassan-lassan egész iparostelepek létesülnek, amelyek gyúpontjai a később kibontakozó, majd virágzó városoknak s az ott letelepülő kézműiparosok szerves részei lesznek a megerősödő és mindinkább nagyobb szerepet játszó városi polgárságnak. A régi időben az iparosoknak nagy tekintélyük volt, mert hiszen rendkívüli szükség volt rájuk és kiváltságok adományozásával csalogatják az ipart értőket a városokba. A városokra nézve szinte nélkülözhetetlen volt hajdanában a kézművesek megtelepedése, mert vásári sokadalomban és az itt űzött kereskedelemben a kézműiparosok munkái kerültek forgalomba, amelyek nélkül vásárt nem igen tarthattak volna. íme, a kézműiparosság fontossága mindenkor fennállott s ha valaha, úgy különösképen most ran szükség a kézműiparosságra, amelyre hazánk úgy a háborúban, mint az azután elkövetkezett válságos időkben, kommün, román megszállás alatt, mindenkor teljes biztonsággal számíthatott és ezek az országnak mindenkor erős adóalanyát képezték. E gerinces kézműi párosságnak nagy hivatása van az ország újjáépítésében, hathatós részvételére szükségünk van, ha ezt az országot újból életképessé, nagygyá akarjuk tenni.

A magyar kisiparosságot úgy erkölcsileg, mint anyagilag mindama készségekkel, eszközökkel, módokkal meg kell segíteni, amelyek lehetővé teszik, hogy tanult mesterségét zavartalanul gyakorolhassa, hogy megélhetését megtalálja, hogy a piac részére verseny- képes iparcikkeket elkészíthesse.

A háború előtti időkben mindez nehézségekbe nem ütközött azért, mert hiszen a kisiparosnak úgy hitellel, mint pedig munkája folytatásához szükséges eszközökkel való elláthatása, az akkori ipari és kereskedelmi nagy forgalomból magától következett. Különböző gyárak, üzemek, vállakózások ügynökei nagy számmal lepték el kisiparosainkat s tették meg ajánlatukat, hogy megbízóik forgalombahozandó áruit és gyártmányait minél előnyösebben elhelyezzék s bizony nem is egyszer az iparosság annyira jó volt ezen gyárosoknak, hogy áruikat a megfizetés reményében már jó eleve elhelyezték náluk, úgy hogy az iparos azt fel is dolgozhatta vagy helyesebben avval dolgozhatott s midőn megszerezte ennek az árát, akkor tett csak eleget készfizetési kötelezettségének. Ma már ezen idők elmúltak.

A kisiparosság ez idő szerint mondhatni teljesen

—- Az iskolaügy intenzivebb fejlesztésénél az iskolaszék nagyobb hatáskörét és az önkormányzati elv nagyobb érvényesülését tartom, szükségesnek.

— A hitélét ápolására az egyházak autonómiájának kiszélesítését, adószedési jog, lelkész választási szabadság és csupán a főváros hatóságának felügyeleti jogának biztosítását tartom szükségesnek.

—• Hogy mindehhez a főváros pénzügyi önállósága feltétlenül biztosítandó, az a fentiekből önként következik. A fővárosi községi takarékpénztár, üzemeinek független kezelése és fejlesztése,. vagyonának hasznosítása és adóinak önkormányzati megállapítása múlhatatlanul szükséges.

— Még egy fontos kérdés vár megoldásra és ez a közmunkák tanácsának kérdése. Véleményem szerint ez teljesen beolvasztandó a főváros tanácsába.

— Legfontosabb azonban a fővárosi törvény revíziójának mielőbbi megvalósítása, mert a főv. törvényhatóságának mandátuma 1923. év végén lejár és megújítása nyár az uj törvény alapján lenne eszköz- lendő.

magára van hagyatva és kénytelen minden eszközt megragadni, hogy iparát folytathassa és hogy valamiképen boldogulhasson.

Ahol a fejlett ipar s a vele együttműködő kereskedelem termelési felesleget teremtett és ez természetesen a kereskedelemben elhelyezést keresett, ez a körülmény megteremtette a hitelinéz étikét, amelyek a legtöbb államban, amidőn a hiteleket nyújtották, nemcsak azt nézték, hogy milyen kamatokat szedjenek és milyen osztalékot nyerhessenek, hanem szem előtt tartották az iparpártolás fontosságát is. Sajnos, nálunk a helyzet egészen másképen áll. Ausztriában a Jegybank pl. több százmilliárdos hitellel állott a gazdasági élet rendelkezésére és Németország is lejlett hiteléletet támogat. Nálunk a hitelintézeteket és szövetkezeteket nem az ipari feleslegek elhelyezése céljából alapították, hanem csak azt nézték, hogy mennnyi kamatot szedhessenek; iparpártolási céljuk sem volt.

Nálunk, hogy uj iparpolitikát folytathassunk, ehő- rendü feladat az, hogy ipari hitelünk rendszeresítve legyen. Ha vizsgáljuk egyéb foglalkozási ágak hitelügyét, megállapítjuk azt, hogy a mezőgazdáknak, kisbirtokosoknak, földmivesekiiek községenként megvan a hitelszövetkezetük, eltekintve a városokban lévő földhitelintézetektől és azt is tapasztaljuk, hogy ezek kellő egyetértéssel és összetartással igen szépen működnek s nemcsak a hiteligényeket elégítik ki, hanem akiknek módjuk^ van, ezeket a szövetkezeteket betétjeikkel és egyéb pénzüzlettel összekötött tranzakciókkal is támogatják. Kérdem én, vájjon az iparosság városonként nem tudta-e volna ezen ipari hitelszövetkezeteket saját erejéből megteremteni, erre a célra külön szervezkedni s ilyeténképen megerősödni? Akkor ma nemcsak a birtokosoknak, Iranern a kézmű- és kisiaprosságnak is megvolna a hitelintézete megfelelő állami szubvenciósai. Ha ezek meglesznek, akkor az iparos helyzete is javulni fog.

A kisiparos egyéni lisztesége, munkakészsége és képessége kell, hogy részben alapul szolgáljon egy bizonyos mérvű hiteligény kielégítésére. Sajnos, hogy nálunk a hitelszövetkezeti szervezet nem tudott oly erős gyökeret verni a kisiparosság körében, mint aminőt látunk a külföldön, különösen Németországban. Ma mindössze 52 hitelszövetkezet áll fenn a kisiparosság terén. Ez igazán kevés a közel félmilliónyi magyar kisiparossággal szemben. Meg kell találni a módját annak, hogy a kisipari hitelt olyképen szervezzék meg, hogy helyi szervezeteket létesítsenek, a helyi pénzintézetek bevonásával, amelyek, ha meggyőződést szereznek arról, hogy a kisiparos van olyan jó adós, becsületessége és munkaképessége révén, mint a váltón alapuló bármilyen más nagy adós, akkor talán be fognak kapcsolódni s együtt fognak egy nagy szervet képezni.

Újabb időben az iparosok a szövetkezés eszméjével lassan-lassan megbarátkoztak s az egyes iparágakban létesültek is szövetkezetek, amelyeknek irányításává! annak idején az Országos Központi Hitelszövetkezet volt megbízva. Később azonban ez Országos Központi Hitelszövetkezet a mezőgazdasági térre tért át, abba hagyta uj feladatát, a hitel-, a termelő és elárusító-, anyagbeszerző szövetkezetek létesítését. Ekkor alakult meg az ipari szövetkezetek önálló központja az Iparosok Országos Központi Szövetkezed. Ezzel teljesedésbe ment a magyar kis- és középipar régi óhaja.

Ez a szövetkezet azonban túlnyomórészt nyersanyagbeszerzéssel, értékesítéssel foglalkozott s az ipari műhely létérdekeit szolgálja. A kereskedelmi miniszter ezt a szövetkezetét 18.000.000 korona erejéig támogatta azon célból, hogy ilymódon a már meglevő szövetkezetbe tömörült s az azon kívül lévő szövetkezeteknek kézmü-, kis és középiparosoknak a termelés megindításához és folytatásához szükséges nyersanyagokat és félgyártmányokat központilag beszerezze és az érdekelt iparosokhoz eljuttassa, továbbá a gép- és szerszámszükségletekről is gon doskodjék. Ennek kötelékében alakultak még több szakmának beszerzési szövetkezetei úgy a fővárosban, mint vidéken. Ezeknek célja közvetlen forrásból árdrágítók és lánckereskedők kizárásával anyagot hozni s az összeszedett tömegtermékeket pedig közvetlenül a fogyasztóhoz és külföldre juttatni.

Hasonló céllal alakult a keresztény iparosok szövetsége is. Sajnálattal meg kell állapítanunk, segítsége kevés, sokkal többet áldozhatna erre a célra.

Azonban ezen jsizövetkezetek egyéni hitelszükségletek kielégítésével nem foglalkoznak, tehát szüksége van a kézmü iparosságnak egy más szervre is, amely az egyéni hitelt is ellátja. Sajnos, ilyen szöAz ipari hitel a kisipar szempontjából

Irta: PUREBL GYŐZŐ dr., székesfővárosi tanácsnok