Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-07-19 / 25-26. szám

2

UJ BUDAPEST

1922 fulius 19

Színházi bizottságot alakit a főváros

Az összes színházi vonatkozású ügyeket az ui bizottság elé utalják

A Fővárosi Orfeum ismeretes ügye, melyet legutóbb elutasított a közgyűlés, a színházi közigazgatás teljes átszervezését tette szükségessé. A szinháznyitási engedélyt ugyanis meg egy 1848-ból származó törvény értelmében a törvényhatóság adja meg és Budapesten az volt a gyakorlat, hogy a népszínházi és pénzügyi bizottságok meghallgatása után a törvén.y- hatósági bizottság döntött az engedély megadása ügyében. A döntés és az engedelyezes körül felmerült vita a múltban azonban csak az engedélydij megszabására vonatkozott, mert arra még nem volt eset, hogy a főváros bármely bizottsága a szinháznyitási engedély megadását megtagadta volna. .

Az egész eljárás azonban meglehetősen rendezetlen volt, hiszen semmilyen szabályrendelet nem irta elő a, népszínházi bizottság illetékességét. Ez elé a bizottság elé a múltban úgy kerültek a szinháznyitási engedélyek, hogy a fővárosnak nem volt más szakbizottsága, hacsak azt nem akarta volna, hogy a népszínházi bizottság helyett a budai szinügyi bizottság döntsön a, szinháznyitási engedélyek ügyében.

A színházi bizottság megalakításának előkészületei már folynak a szociálpolitikai ügyosztályban, ahol úgy tervezik, hogy egy nagy színházi bizottságot alakítanak, melynek albizottságai köpött fognak azután szerepelni a már meglevő népszínházi és budai szinügyi bizottságok, továbbá a szinházvizsgóló albizottság, mely most a középitési bizottságnak műszaki albizottsága és a színház használhatási engedélyt adja meg minden évad elején a színházaknak. A jövőben azután minden színházi vonatkozású ügyet a, színházi bizottság elé fognak utalni, mely albizottságában és plénumában megvitatva az ügyeket, közvetlenül teszi ■előterjesztéseit a közgyűlésnek. A népszínházi bizottság hatáskörét ezzel kapcsolatban a népszínházi nyugdíjintézet ügyeinek intézésére szűkítik. A bizottság megválasztására az első őszi közgyűlésen kerül a sor.

Előfizetési felhívás.

Julius 1-vel uj előfizetést nyitottunk az Uj Budapest-re.

Lapunk a jövőben is az marad, ami eddig volt: bátor, meg nem alkuvó és törhetetlen harcosa a városi politikában a keresztény és nemzeti gondolatnak.

Noha az anyagárak és munkabérek egyre nagyobb terheket rónak vállainkra, az előfizetési dijakat — ellentétben az összes szaklapokkal — éné!?* emeStüsk.

Azon előfizetőink lappéldányaihoz, akiknek előfizetése ez év junius végével lejárt, postacsekket mellékeltünk és kérjük az előfizetés megújítását, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen.

Az UJ BUDAPEST kiadóhivatala.

Ma iesz a világítási oszlopok reklámtábláival ?

Egy interpelláció kulisszatitkaiból

Az elmúlt héten a Kossuth Lajos-utca közönsége jóleső meglepetéssel látta, hogy az utca uj képet nyer, kérges munkáskezek a gáz és villamos világítási oszlopokra diszes kereteket helyeznek el. A munkájuk után sietők, a belváros sétáló közönsége kíváncsian állott meg a munkások elölt, megindult a kérdezősködés, hogy mi lesz al keretekben elhelyezve, de a munkások semmiféle felvilágosítást adni nem tudtak, vagy nem akartak. Egy-egy felszerelt oszlop elolt 15—20 kiváncsi állolt, találgatták, mi is készül itt? A tréfakedevelők szerint a keretekbe a kibukott képviselők arcképei lesznek elhelyezve, elrettentő például jövendő képviselőjelöltek számára. Mások szerint azok nevei lesznek a keretekben közprédára adva, kik a villamosokon „blicceltek“ és ingyen utaztak. (Azt hisz- sziik, erre kevés az összes oszlop Budapesten.) Mialatt a munkások a felszerelésen dolgoztak, egyéb dolgom nem lévén, a kiváncsi közönség megjegyzésein szórakoztam és mondhatom, hogy Budapest közönségének, legalább a belvárosi közönségnek, jókedve, humora, még a mai nehéz viszonyok mellett sem veszett ki, általában azonban azon vélemény alakult ki, hogy bármit helyezzenek is el a keretekben az utca képe szebb, élénkebb lesz.

Történetesen másnap újra arra jártam. A keretekben remek kivitelű, tükörfényes emailtáblák ragadták meg figyelmemet, tudtul adva, hogy ezen táblákat egy hirdetővállalat helyezi el.

Érdeklődtünk, hogy ' tulajdonképen mi is készül és sikerült a következőket megállapítanunk:

A Lloyd hirdetőnállaldt, mely altruista alakulás és alapi tói az összes közlekedési vállala tok testületéi, hatóságok és klubbok, társult az Általános hirdetési és reklámvállalattal, melynek két világot- járt mérnök a tulajdonosa és ajánlatot lett ai fővárosnak, hogy a főváros területén lévő világítási oszlopokat diszes keretű hirdetési táblák elhelyezésére veszi igénybe. A főváros vezetősége örömmel üdvözölte az ötletet, azonnal átlátta azt, hogy ezáltal uj jövedelmi forrást talált, hiszen eltekintve attól, hogy a főváros utcái az ajánlkozók tervei szerint világvárosiasabb szebb szint nyernek, a főváros is tekintélyes jövedelemhez jutna, anélkül,, hogy a közönséget -adókkal terhelné meg.

Hosszú tanácskozások, az illetékes ügyosztályok véleményezése után a főváros ajánlkozóknak engedélyt adott arra, hogy benyújtott tervei alapján az oszlopokat felszerelhessék.

Ám Budapest, háború, forradalmiak, Trianon dacára csak Budapest maradt. Azok, akik évek, évtizedek óta abból szereznek vagyont, hogy mások ötleteit maguknak gyümölcsöztetik, akcióba léptek és a fővárost ezernyi cimen a kiadott engedély visszavonására akarták rávenni. A fővárost felelősségre vonták, hogy mely okból adta ki bérbe, az oszlopokat, miért nem vette házikezelésbe az ügyet és ha már kiadta bérbe, miért csak évi 1 millió K bérért és mert nem ennek többszöröséért?

Módot szereztünk arra, hogy erről azi egész ügyről részletes felvilágosítást adhatunk a következőkben:

A bérletet a főváros ajánlkozóknak 5 évre adta ki évi egy millió korona teljes egészében biztosított bérösszeg ellenében, azzal, hogy kötelezte bérlőket a főváros által kijelölt helyeken 50 darab útjelzőtábla dijlalan elhelyezésére, ugyanolyan kivitelben, mint a tervezett hirdetési táblák lesznek. Ezenkívül vállalkozók kötelesek lesznek a bérleti 5 év alatti összes felszerelésüket a' bérlet leteltével a fővárosnak minden megtérítés nélkül díjtalanul átadni. Bérlők számítása szerint — szerintük a legrosszabb esetben — a mai árakat véve alapul, 5 év alatti felszerelésük 30 millió koronát reprezentál, igy tehát a főváros 5 évre, összesen 35 millió koronát, évenként 7 millió koronát kap, eltekintve attól, hogy teljesen kész felszerelt üzemet és üzletkört vesz át.

Minden aknamunkát, mely a fővárosnál a kiadott bérleli engedély visszavonása iránt megindult, a főváros — nagyon helyesen — visszautasított. Eltekintve attól, hogy egy már kiadott engedély; visszavonása a fővárosra nézve nagyon is kétes kimenetelű perek áradatát vonná maga után, a főváros, mint Budapest közönségének legelső erkölcsi testületé nem követhet cl oly erkölcstelenséget, hogy mások terveit a maga! részére sajátítsa ki és a saját részére gyümölcsöztesse. Ez már etikai szempontból sem felelhet meg a főváros jelenlegi vezetősége ízlésének.

De ettől eltekintve anyagi szempontból sem volna célszerű a házikezelés, mert hiszen ma, amikor a nyersanyagok árai napról-napra emelkednek, amikor az óráról-órára nehezebb megélhetési viszonyok folytán a munkabérek emelkedésének úgyszólván nincs is határa, vállalhat-e a főváros egy olyan risikét, mely egy a mai árak és munkabérek alapján kalkulált 30 milliós befektetésnél nem a bérlet 5 éve alatt, hanem csak az első év alatt is milliós veszteséggel járhat ?

•Magánvállalat kezeiben, mely mozgékony, nincsen annyiféle szabályhoz kötve mint a főváros, jövedelmező lehet egy üzlet, mely a főváros házi kezelésében esetleg 'semmi, vagy csak nagyon kevés anyagi eredményt tudna felmutatni.

A főváros tanácsa, mely örömmel üdvözölte a vállalkozók újszerű tervét, a főváros érdekeit akkor tartolta szem előtt, mikor a tervek alapján a bérleti engedélyt vállalkozóknak kiadta, és ezáltal biztosított magárnak 5 éven keresztül évi 7 millió korona jövedelmet és az öt év után egy teljesen felszerelt bevezetett uj üzemet, melyet akkor minden átmeneti nehézség és anyagi kockázat nélkül házi kezelésbe vehet, ha azt annak id'ején. jónak fogja találni.

Disputábilis az egész dologban csupán az lehet, hogy nem fizettek volna-e vállalkozók még magasabb bérösszeget is ? Azt hisszük nem, mert hiszen az egy millió koronás bérösszeg1 és a felszerelések díjtalan átadása már maiga is olyan n,agy értékeket képvisel, hogy még további 100 ezer koronát a vállalkozóktól kipréselni, igazán felesleges lett volnfa, hiszen a tulfizetett bérösszegeket könnyen behozhatták volna a felszerelések olcsóbb kivitele mellett.

Hogy a vállalkozó is haszonhoz jut ? Ez lény. De ki garantálja azt, hogy a főváros házi kezelésében, haszon lelt volna kimutatható és lelt volna-e a kimutatható haszon 7 millió korona ?

A bérlettel a főváros mindenképen jó üzletet kőiéül; kap magas bérösszeget, a bérlet letelte után felszerelt és bevezetett uj üzemet, indirekt a vállalattól adókat és a bérlő Lloyd-társaság neve garancia arnai, hogy a bérlet, jó kezekbe került, ahol a főváros érdekeinek kijátszásáról szó sem lehet.

M. B.

A régi Pest

Oh, mért rándultam ki ?

Az ember nem ura elhatározásainak. A végzet uralkodik az egyének, .a nemzetek és a világegyetem sorsa fölött.

Vagyis már husvét másodnapja előtt jó régen elhatároztam, hogy nem rándulunk ki Visegrádra, mert minden fodrász és szobaleány ki fog oda rán- dulni ez alkalommal, mert az ilyesmi banális, mert unom, sőt; undorodom tőle.

Mikor egy forró júliusi hajnalon a hajójegyeket Visegrádra megváltottam, mégis úgy éreztem, hogy ez a tett már rég ott szunnyadóit lelkiismeretem alján, mint Raszkolnyikovnak a rablógyilkosság, amelyet kikerülhetetlenül el kellett követnie.

A jegypénztárnál beleszorongtam Jenő barátomba, akivel mindenha nagyrabecsültük egymást. Most mindketten rajtakapva elpirultunk és lesütöttük a szemünket.

— Szegény barátom, hányadszor vagy künn? — kérdezte halkan.

— Vagy harmincadszor; mit tehettem volna? És te, szegény barátom?

— Én vagy negyvenedszer. Már kora ifjúságomat is ez ünnepnapi kirándulások fátyla mérgezte meg.

A gyermekek lázban voltak, tiszta lelkűk nem sejtette még, hogy milyen végzetes útra lépett gyermeteg lábuk.

•— Mily neveletlenek ezen gyermekek! — suttogta egy tisztes lipótvárosi hölgy, akibe a gyermekek fölszálláskor helegyalogoltak.

Tábori székeket szereztem, miközben tiz-tizenkét fölmerülő lovagias ügyet erőszakosan vissza merítettem az észrenemvevésbe. Jenő barátom egy üt- leányos mama impériuma alatt tette ugyanezt. •

Letelepedés után legott az evés került a kirándulás gócpontjába. Jenő úgy evett, öt almásrétest egyszerre, mint Pompejiben a római katona, mikor a föld mellékesen rengett és a hamu lassanként elborította. Nőm úgy evett, mint egy ős keresztény mártír, akinek önfel áülozását a hálátlan utókor sohasem fogja méltányolni.

Sajnos, a gyermekek, mivel kedélyük romlatlan volt, az evést nagy érdeklődésekkel párosították. Eközben beejtettek egy palacsintát a gépházba és ujjongtak, hogy a nagy könyök-dugattyu rögtön palacsintává lapította.

A második palacsintát egy miniszteri tanácsosba ejtették, erre én liirte’en odasiettem, segítettem egy kanállal ki vakarni, miközben rászóltam Pistukámra: Ej, kicsoda ön, kis fiú, hog'5r ily neveletlenül viselkedik?

De sajnos, Pistuka nem helyezkedett megfelelő szerepbe, apukának szólított s evvel rámháritotta a szülői nevelési megfelelő szerepvállalását.. Ez volt az első verés.

A cigány, persze csak a hajóhíd, fölvonása után, rázendített. Jenőre pillantottam, az arcáról letükrözött már a bűntudat, hogy a prágai sonkáért és az almásrétesért és a likőrért és a nomégegyszelet sonkáért és a nomégegypohárka likőrért stb. stb bűnhődni kell. De ekkor még látszott arcán a hiú remény is, hogy hátha a mamát nem; fog kelleni megtáncoltatnia. Egy negyedóra múlva éppen a mamát táncoltatta. Akkor oda orozkodtam a prímáshoz egy bankjeggyel, hogy csapjon át gyorscsárdásba és egy negyedóráig ne hagyja abba.

Ekkor nőm avval a kétségbeesett fölfedezéssel lobogott hozzám, hogy gyermekeink belefuttok a Dunába, mert nincsenek sehol, jó lenne valakinek máris utánuk ugrani.

Egy negyedóra múlva megtaláltuk a gyermekeket

a hajóskapitányi fülkébe belülről bezárkózva, "ügy fedezték fel őket, hogy a villamos körte odabenn eldurrant. ■ Semmi kérésre, sem fenyegetésre nem akartak kijönni. Vizet fecskendeztek ránk a kulcslyukon, majd feketekávét. Végül is hosszas diplomáciai alkudozás után megadták magukat s kinyitották az ajtót szabad elvonulás feltétele alatt. Ekkor kapták a második verést.

A tótfalui hídon bájos, tiszta, ünnepi ruhába öltöztetett gyermekek állottak, rózsásak, mint a tavasz virágai és leköpködtek a hajóra. A mieink megpróbálták viszont felköpködni, de egészen máshová sikerült. Harmadik verés.

A gyermeksirást nőm uj etetéssel fejezte be, ez volt. a második tiz,óraizás. A veréseket és a tízóraikat ettől kezdve nem számoztuk.

Több eposzi énekre terjedne mind fölsorolnom az nt összes viszontagságait, úgyis ismeretesek részint az Odüsszeiából, részint Robinzonból. Jenő barátom pedig megrekedett a Kallüpszó- és Kirke- epizódnál.

Visegrádon a vendéglőben nem kaptunk helyet, és csodálatos, hogy bár mindig első hajóval jöttem Visegrádra, mégis minden vendéglőben voltak már berúgott pestiek. Persze enni-inni már egyikük se tudott, de az ember nem is azért megy a vendéglőbe Visegrádon, hanem csak ugyanazon tehetetlenségi törvény folytán, amely miatt egyáltalán a kirándulások és a társadalom többi jelenségei történnek.

A várromokhoz mindenütt a rövidített utakon másztunk föl, miiért is kétszer fáradtabbak lettünk és sokkal későbbre értünk föl. Már a hegy lábánál megegyeztünk nőmmel, hogy odafönn nem fogom levetni a kabátomat és nem hajtom ölébe a fejemet, mint ahogy minden utálatos vasárnapi nyárspolgár teszi. Persze, hiába volt minden heroikus erőfeszítés a kirándulások ősi lelkületi szertartása ellené-