Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-06-21 / 23-24. szám
1922 junius 21 2 Mi-it? Maga nem tudja, hogy én vagyok egy echt külföldi állampolgár? És, egyáltalán választok én? Igen választok,, hogy maga milyen bort fog nekem hozni ... Egy perc múlva ott volt a . derék és okos siber asztala mellett a jégbehütött butéliás: bor, a belügyminiszter, á törvények és rendeletek, és Schiffer Miksa szigeti nagyvállalkozó, bukott képviselőjelölt ur nagyobb dicsőségére. Elmentem — lánynézőbe Egy cselédtelen partáj kalandjai a Mártánál Cselédünk, a Mari, elment. Itt hagyott minket. — Elmegy, mert férjhez megy — azt mondta. Pedig szerettük -a Marit, ő is minket. Féléve volt már nálunk. Nem sok dolga akadt. Anyám, az megfőzött. Nővérem a szobákat hozta rendbe. Volt egy bejárónőnk. Az mosogatott. Meg mosott is... így hát könnyű volt a Marinak. Nem sok dolga akadt. Néha fogta csak meg a. fakanalat. Annál többet a sütővasat. Mert hogy igen rendes lány volt a Mari. Sokat adott magára. Fődolog a tisztaság, mondta a Mari. Bé is tartotta pontosan. Cölni vize is volt. Mindig szépitkezett. Haját naponta kétszer sütötte. Reggel és este. Mert, hogy ráért a Mari ....... Azt mo ndja az anyám: Eredj el fiain, nézz' nekem egy leányt. Ne drágát és rendeset. Mentem a Márthásba. Nagy a helyiség, kicsi a forgalom. Kevés a leány, sok a nagysága. Egy helyütt ki van Írva: Csendet kérünk! Ezért a nagy lárma? Állnak sorban a nagyságák a pult előtt. Kalaposak, drága ruhásak. Ékesek, szépek. így szól az egyik: — Mindenes kéne nyaraláshoz. Beszól a „Márthás1-né: — Mindenes kéne nyaraláshoz! Sorban ülnek odabennt a lányok. Fiatalok, öregek. Van köztük kalapos is. Ékes is, szép is. De csak néhány. Mert hogy igen kevesen vannak. Trécselnek— hahotáznak. A felszólításra nem igen mozdulnak. Mondja a -,,Má.rthás“-n,é: Nem mennek ezek nyaralni — nem szeretnek. Legfeljebb egy-kettő az öregebbek közül. A fiatalok nyáron Pestet szeretik — sok kimenővel! Megszólal egy másik nagysága: Nekem is lány kéne. Olyan rendesebb fajta s íiata- labbja. Jelentkezik egy ugyanilyen fajta. Csak a nyaka, hátul nagyon barna. így a; nagysága: — Eljönne-e fiam hozzánk? Mondja a rendesebb fajta: — Hová? — Ide a Dohány-utcába. — Mit ád? — Ezerkétszázat. Szó sincs róla — szól a rendesebb fajta s a nagyságát a faképnél hagyja, majd megáll egyik sarokba. Csak most látom jobban. Hisz ennek kisütve a haja, A régi Pest A Károlyi-palota történetéből Az egyetem-utcai Károlyi-palota mai formájában nem nagyon idős, mindössze hetven éves. A palota 1840-ben készült el, a hires Pollák Mihály tervei szerint. Már azelőtt is a XVIII.- század közepétől kezdve a Károlyi-nemzetség lakott itt. 1748_ban vette meg egy Károlyi gróf (Antal) az itt álló házat és kertet Barkóczy János gróf szabolcsmegyei főispántól. Később átépittette, fényesen berendezte ezt a régi egyemeletes uriházat s a palota a Károlyiak pesti rezidenciája lesz a XVIII. század nyolcvanas éveiben. Minthogy ebben az időben a magyar arisztokrácia tagjai egyre-másra emelnek Pesten palotákat s ezzel első kereteit adják meg a mai Budapest fővárossá emelkedésének. A palota ettől kezdve központja volt a fővárosi társaséleinek. A múlt század negyvenes éveiben pedig historikus jelentősége van. Falai közt megfordultak a magyar politika, tudomány és irodalom kitűnőségei. A szabadságharc alatt szomorú napokat látott, itt fogták el Batthyány Lajos gróf miniszter- elnököt, Szapáry Antal és Károlyi István grófokat. S ilt rendezte be főhadiszállását Windischgraetz herceg, Jellasich horvát bán és a leghosszabb ideig Haynau. Az elnyomatás korszaka alatt pedig újra itt jöttek össze tanácskozásra kiváló, ma már történelmi nevű emberek. Nem egy nemzeti mozgalom eszméje innen indult, a palota szalonjának falai közül. Itt kezdte Deák Ferenc a nemzeti ajándék gyűjtését a Vörösmarty .árvák javára, ilt tanácskoztak az első magyar általános biztositó-társaság púderes az arca s a körme fényes. Mint a Mari, a Haj la rendesebb fajta. . Hozzá megy egy bácsi. Fiatalabb alak. Szalma a kalapja, liiszter a kabátja s ujjai közepette drága sétapálca. Szól a rendesebbhez: — Eljönne-e hozzám? örömei pillant ez. De meg nem szólal. Pedig tetsz- hetik néki valami. Mosoly ül az arcán. No meg egy kis izzadság gyöngyözik homlokán. Óvatosan előbb meg is törli szépen (nehogy púderből sok tönkre menjen). — Hová? — A Feliérvári-utra! Hallgatás, mély csend. Megtöri a sétapálcás. — Nos? — Újabb csend. Miért nem felel? Úgy félek— mondja ő, a rendesebbik, a púderes. — Mitől? — Budától! — Pesttől nem? — Pesttől nem! — Miért? — Ismét csend. — Csak ketten vagyunk a feleségemmel. Mosni nem kell. Van külön mosónőnk. Takarítani csak Ivét szobát. Lesz sok kimenője. Meg lesz elégedve. Jó koszt, jó bánásmód. Külön cselédszoba. Mint a családtag, olyan lesz magácska. Megszólal a mayácska. — Hát elmennék. — Mit kér? — Ezerhatsz'áz! — Ezerötszáz? — Nem lehet. — Miért? — Mert ma ez se pénz. — Hogy hívják? — Hennin. — Ezerötszázért Herminácska? — Ugyan kérem, mit tetszik gondolni. — No jöjjön, nem bánom. Herminácska nagy nehezen felkászolódik. Bodros haját megigazítja, tükrébe pillant, arcát simítja. Aztán megindulnak. Csak én maradok hoppon. Nem bírok lányt fogni. Egy sem jő. Pedig mindegyiket sorra vizsgálom, kérdezgetem. Minden alkuvó csoporthoz odamegyek. Az egyik azt mondja egv hízott nagyságának: én oda nem megyek requirált lakásba. A másik: Nincsen cselédszoba? Nyáron pedig nem alszok abba a meleg konyhába! így a harmadik: csak, ha feljárhat a babám! Nem bírtam lányt fogni. A fiatalok nyáron Pestet szeretik — sok kimenővel. : # Egyébként a Mártha-Egyesület vezetősége a cselédkérdéssel kapcsolatban a következő felvilágosítást nyújtotta: Nagyon kevés a cseléd és borzasztóan drága. Negyven keresőre jut egy átlag belőlük. A nagy hiány oka, hogy nagyon sokan vidékre menés a magyar földhitelintézet megalapításáról; itt állt élére Károlyi György gróf annak a mozgalomnak, amely félmillió alaptőke gyűjtésével a Nemzeti Színházat az elbukástól mentette meg, bár e gyűjtést a kormány betiltotta s a rendőrség mindenkép meg akarta akadályozni. A nyolcvanas évek elején újabb események aztán békitőleg hatnak. Előbb a walesi herceget látja a Károlyi-ház vendégül, majd 1883 január 10-én, Károlyi Gyula bálján megjelenik a király ,s az egész udvar. Ezzel gyöngéd fátyol borul azokra a sötét, tragikus szinti képekre, amelyek a palota életében lejátszódtak s amelyekről szemtanuk elbeszéléséből és egykorú naplógyüjtemény révén van tudomásunk. E napló néhai Bártfay László, a Magyar Tu_ dományos Akadémia levelező-tagjának és Károlyi György gróf ügyészének följegyzése, amelynek kéziratát a Nemzeti Muzeum őrzi. Egyik legsötétebb fejezet Haynau uralkodása, aki a Károlyi-palotá_ ban foglalt le magának szállást, amig csak meg nem bukott. Korlátlanul rendelkezett a palota helyiségeivel, bútoraival, nem kiméivé a család fenntartott lakosztályát, a grófné termeit sem. A palota személyzete persze lehetőleg kerülte. Bártfay is csak egyszer említi, hogy találkozott vele, a'z egyik melléklépcsőn véletlenül. Ezenkívül csak egy ablakból látta. így 1849 december 18-án ezt irja róla a naplóba: „Szokott reggeli fürdése után a kertbe ment, hol dobogva szaladgál, hol maga, hol meghittjeivel, naponkint hét óra tájban és melegszik“. Bukásának körülményeire vonatkozólag a napló a következő adatokat jegyzi föl: „1850 február 1-én Haynau nagy táncvigalmat adott a palota termeitek mezei munkára. Még legtöbb van a mindenesekből. de a szükségletet, ezek sem fedezik. S amellett hihetetlen béreket követelnek. Alig tudja a vereshagymát a fokhagymától megkülönböztetni, de azért kétezer koronán alul nem akar helybe állni. Ahol gyermek van, oda nem akarnak menni; de közülök minden másodiknak van gyereke s azt kívánják, hogy azokat helyükön megtűrjék. Legkevesebben vannak szobalányok; alig tudunk egyet-kettőt hetenként elhelyezni, pedig sokan keresik őket. Nagy, nehéz probléma kérem ma a pesti háztartásokban. Méltán okoz nem kis gondot a háziasszonyoknak. t. j. A szállodások a szállodaadó emelése ellen. A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta a szállodaadó módosítását. Ebből aiz alkalomból Várady Gyula a Royal-szálló vezérigazgatója, a szállodás ipar testületek elnöke, a következő sorok közlését kéri. A szállodai adó, amely külföldi mintára vezethető vissza, ott ép oly recenzust kellett, mint nálunk és joggal, mert inmorálisnak minősíthető, azon az alapon, hogy az adóztatás általános elvével szemben egy iparágra nehezedik és súlyosbítja annak helyzetét. Antiszociálisnak is minősíthető már az alapgondolat téves voltából, mely oda kon- kludál, hogy a szálloda fényüzési célokat szolgál. Ez a mai lakásínség idején nem állja meg helyét, ép úgy, ahogy a szállodai szobák bére se nem biztos, se nem igazságos fokmérője a megszálló utas fizetőképességének, mert a budapesti speciális viszonyok között a legtöbb esetben csak a kényszerűség viszi rá a lcevésbbé tehetős elemet, hogy viszonyaihoz mérten drágább szobát béreljen. Á lakásínség következtében, mely a szállodák túlzsúfoltságát okozza, nincs válogatnivalója a megszálló utasnak és addig is, inig reméli, hogy viszonyainak megfelelő üres szoba üresedik, kénytelen elfoglalni a drágább szobát. Ezen körülményeket a külföldi hatóságok méltányolták is, amikor a szállodaadó megszabása körül legfeljebb 10% erejéig mentek, de Franciaországban még' szociálisabb érzést tanúsítottak, amidőn ugyanis klassziíikálták a szállodákat és a minőség szerint 4—6—10% adóval terhelik legfeljebb az utast. Az adó megállapításánál a fűtés, a világítás, a vízszolgáltatás, a fehémemühasználat, a kiszolgálásért számításba jövő és a bérbe foglalt tételeket leszámításba kellene hozni, amennyiben ezek olyan tételek, melyek szerintem adóalapot nem képezhetnek, annál kevésbbé, mert a világítás, a vízszolgáltatás magánházakban külön adóval nem lesz sújtva, éss mert a íehérneműszo 1 gá 1 many és kiszolgálás, mint úgyszólván szerves részei a szállodai szobaszolgáltatásnak, ép olyan inmorálisan növeli az adóalapot, min a fűtés vagy a szállodai szobákban felszerelt telefonok utáni bér és az az interurbán-beszéddij, mely a szobaszámlán nyer elszámolást. A jelenlegi szabályrendelet inhumánus a szállodai lakásokra kényszerült köztisztviselőkkel, menekültekkel szemben, mert amig ezek beutalása hatóságilag történik és a szálloda bizonyos kedvezmény nyújtására van kötelezve, a szabályrendelet ben; de amire kitavaszodott, neki kezdett befelleg- zeni. Március 30-án Bécsbe sietett, hogy magát az udvarnál az iránta való hangulatokról tájékoztassa; de az információszerzés már nehezen ment neki. Oda volt egész áprilisban és csak május 9-én tért vissza, köszöntetve magát száz ágyulövéssel. Ettől fogva a hiéna nagyon szelídnek mutatkozott. Halál- büntetést nem irt alá, a politikai foglyokra: Beze- rédy, Palóczv, Irinyi, Tóth Lőrinc stb. képviselőkre csak fogságot mért, sőt — amikor ezek a kegyelmet megköszönni jártak nála — az öreg Palóczy üdvözlő szavaira sírva fakadt volna. Bukása már ekkor el volt határozva. Julius 8-án hire ment a palotában, hogy Haynau kiköltözni készül. E hirt másnap Károlyi Lajos is megerősítette azzal, hogy Haynaut nyugalomba küldöttek s utóda Wallmo_ den nagyváradi parancsnok lesz ideiglenesen. 11-én György gróf látogatta meg a bukott nagyságot s kérvényt nyújtott be nála, hogy a kormány a katonai kormányzó távozása után a grófi palotát a főhadiszállástól jövőre megkímélje. Julius 14_én közölték a lapok Haynau bucsuszózatát a hadsereghez s aznap délben a helyőrségi tisztikar tisztelgett nála nagy gálában. Julius 16-án zenés takarodó búcsúztatta a helyőrségtől s a zenekar a palota előtt szokás szerint megállván, ezúttal először magyar zenedarabokat is játszott. Haynau 18-án hajnalban hagyta el a Károlyi-palotát s titokban Ó-Budárr. ment, odarendelvén a bécsi hajót, amely őt és családját Magyarországból elvitte...“ A palotában egyébként — ugyanazon dolgozó- szobában — megvan még ma is az az íróasztal, amelyen Haynau a halálos ítéleteit aláírta.
