Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-05-03 / 18. szám
2 UJ BUDAPEST 1922 május 3 Harminchárom évi fogház fatol vaj okra Őzeket és fácánokat nevel a főváros — Irtó- hadjárat a budai erdőkben kártékony madarakra — Télen fatolvajok, nyáron ágtördelők pusztítják a fővárosi erdőket Az első tavaszi vasárnapon megiudu t a nép\ an- dorlás a budai hegyekbe és a késő esti órákban virágos ágakkal díszített vad szabadcsapatok tértek vissza győzelmi dalokat énekelve a budai hadjáiat- ról. Ugyan hadjáratnak sem igen nevezhető az a vandál pusztítás, amelyet alig néhány óra alatt visz végbe a fegyelmezetlen pesti közönség a. gyönyörit budai erdőségekben. Ha csak nyolcvanezerre tesszük a vasárnapi kirándulók számát és löltesszük, hogy minden kiránduló megelégszik egyl-egy virágos gallya], akkor is nyolcvanezer virágos ág, amelyből a legszebb és legnemesebb gyümölcsök érlelődnek, megy veszendőbe egy-egy gyönyörű májusi délután. A főváros mindent elkövet, hogy ezt a pusztítást meggátolja, ám a szép szónak nincs foganatja, hathatósabb óvóintézkedésre pedig nincsen pénze a vá- iosházának. Elég pénzbe került az erdők téli őrzése, amire azután múlhatatlan szükség van, mert ha egy hétig nem őriznék a téli csikorgó fagyban a budai erdőket, akkor egyetlen fát sem kiimlnének meg a' vadorzók fejszecsapásai. A főváros még a diktatúra előtt a Károlyi-forradalom szabados hónapjaiban tiszti karhatalmi csalj atet szervezett a budai erdők védelmére. Ennek, a karhatalmi a'akulatnak Eperjessy István dr. fogalmazó parancsnoksága mellett Festetlek Pál gróf szakelőadó, Reminiczky Lajos dr. fogalmazó és Salamon Géza dr. tanácsjegyző a tagjai. Az alakulat tagjai éjszakánként felváltva kóborolják erdőőrök kíséretében a budai hegyvidéket, a főváros 2000 holdas erdejét, Budaörstől fel Ürömig, kergetik a vadorzókat, üldözik a fatolvajokat és nekik köszönhető, liögy ha meg is tépázva és meg is tizedelve, remek tavaszi pompában lombosodik ki ezen a tavaszon mégis a budai hegyvidék. Ezen a télen százhuszonkét falopást jelentettek fel Eperjessyék és a rendőri büntető hatóságok tízezer napi — azaz több mint harminchárom évi — fogházat szabtak ki büntetésül a lelketlen fatolvajokra. A lelkes kutatócsapat azonban a budai hegyvidék nem egy borzalmas titkát is felfedi: többször találtak- már akasztott embert, hullát a hegyekben, sőt ők fedezték fel télen a zugligeti utón meggyilkolt uriasszony holttestét is az avarban. Am a budai hegyvidéknek vannak kedvesebb titkai is, mint a borzalmas gyilkosságok és öngyilkosságok. Guckler Károly főerdőtanácsos jóvoltából öz- ctető van a Hűvösvölgyben a Balázs-vendéglő felett, melyhez naponként ellátogat három karcsú őzike. Természetesen csak a téli hónapokban, amikor másutt nincs mit enniök és a hegyekben csend tanyázik. Ilyenkor tavasszal, mikor a hegyoldalokat felveri a kirándulók lármája, tovább húzódnak és őszig nem kerülnek elő. Télen át egész sereg madáretető csalogatja .az énekes madarakat, sőt fészkeket és odúkat is elhelyez a fákon áz erdőőrök szerető keze. Az ürömi erdőben pedig öt fácáncsaládot táplál a főváros. A főváros mindenképen védi hasznos vadjait és ezért az elmúlt héten nagy irtást rendezett .a kártékony vadakra. A hadjárat a vadak ellen modernebb volt, mint amilyen Mátyás király idején játszódott le az ugyané területen lévő Vadaskertben: ijj helyett arzén volt a vadászok fegyvere. El is pusztítottak negyvennégy rókát, hatvannégy kóbor kutyát, nyolc macskát, hat sast, négy menyétet, négy görényt, négy ny estet. Az elpusztított állatok bőrét a vadőrök kapták jutalmul, akik különben meglehetősen kevés fizetést kapnak. Két nevezetes erdőőre van a fővárosnak: Németh István és Major József, akik már mind ketten harminc éve szolgálják a fővárost. Ők vigyáznak arra, hegy kár ne essék a városi erdőkben, de bizony néha megesik, hogy nem tudnak eléggé vigyázni, hiszen kevesen vannak. így esett, hogy eldobott cigaretta- végtől a múlt héten tüzet fogott a jánoshegyi erdő és mire észrevették és segíteni tudtak, már két hold fiatal fenyő leégett. A főváros patkány irtó hadjárata A legutóbbi nagy zápor alkalmával négy társzekér döglött patkányt találtak a csatornákban — Május közepén jelenik meg a népjóléti miniszter rendelete a kötelező patkány- irtásról Több ízben foglalkoztunk a patkányirtás kérdésé- vei, melynek fontosságára az egyszerre három európai országban fellépett pestisjárvánnyal kapcsolatosan Szabó Sándor dr. tiszti főorvos hívta, fel az illetékes körök és a közönség figyelmét. A rettenetes ázsiai betegség, melynél a megbetegedettek 93 százaléka hal meg, a patkány utján terjed lova és ezért a pestisveszedelem elhárítására az összes európai nagyvárosokban valóságos patkánya-to- had jár a tok indultak meg, A főváros közegészségügyi osztályában Édes Endre tanácsnok és Reminiczky Lajos dr. tanácsi fogalmazó az első pillanatban felismerték a probléma óriási jelentőségét és az ő munkásságuknak köszönhető az a rendelettervezet, melyet a legközelebbi napokban ad ki a népjóléti miniszter, a pestis, illetőleg patkány veszed elem elhárítására. Hogy mennyire elszaporodtak a háború alatt Budapesten a patkányok, misem mutatja jobbam, mint az az adat, hogy a le out óbb i nagy esőzés alkalmával csak a Boráros-téri főgyűjtőcsatornából négy társzekér patkány hulladékot emeltek ki, ezeket a patkányokat a hirtelen jött záporeső lepte és fullasztotta meg odúikban. A népjóléti miniszter rendelete május közepén kerül nyilvánosságra és fel fogja hívni a közönség figyelmét a patkányirtás fontosságára. A fővárosnál különben légiószámra jelentkeznek a vállakozó- szellémii emberek, a küülönféle patkányirtási módokkal, a főváros azonban óvatos és kísérleteket folytat a szerek kipróbálására. A kísérleteket a fer- lőtlenitőintézet végzi és annak során a pesti Vigadót igyekeznek majd a különféle szerekkel „patkány talani tani \ A kísérletek körüli óvatosságra annál nagyobb szükség van, mert számos vidéki város bedőlt a hangzatos reklámoknak, százezreket dobott ki, a ki nem próbált, állítólag csudatevő medicinákra, melyek a pusztulás helyett a -patkányoknak az eddiginél is zavartalanabb szaporodását idézték elő. Éppen ezért a népjóléti miniszter a főváros által közrebocsátandó hirdetményben pontosan meg fogja jelölni azokat a szereket,, amelyek a patkányirtásaid komolyan szóba jöhetnek. A dolog nagyon kényes, olyan mérgekkel, amelyek emberekre vagy hasznos házi állatokra ártalmasok, nem lehet, de nem is szabad kísérletezni, hiszen német lapok jelentése szerint az őszi nagy berlini patkányirtás alkalmával számos haláleset fordult elő a sztrich- nines és foszforpépes patkányirtó-szerekkel történt végzetes próbálkozások alkalmával. Hégi tapasztalat, hogy a tengeri hagynia tartalmazza azt az egyetlen csodálatos anyagot, amely amiig tömegesen pusztítja a patkányokat, emberre és a patkányon és egéren kivid más állatra teljesen veszélytelen. Magát a tengeri hagymái, azonban nyers formában nem lehet használni, mert az az eddig ismeretlen összetételű méreg, mely a patkányok halálát okozza, erős hánytatöszert is tartalmaz. A kémiai kísérletezések tehát évtizedek óta arra irányulnak, hogy hogyan lehetne a tengeri hagymából ezt a hánytatót kipreparálni, mert a atkányok kihányva a nekik ártalmas tengeri agyinát, nagy százalékban életben maradnak, aminek súlyos következménye, hogy ravaszságuknál fogva a már ismert tengeri hagyma készítményekhez többé hozzá sem nyúlnak. Egy magyar vegyészmérnök zsenialitásának sikerült hosszas és fárasztó kísérletezések után vegyi eljárással kivonni a tengeri hagymában lévő hányta! ó mérgét. Ezt a készítményt „Perirat“ néven árusítják és megállapítható, hogy ez a szer a primadonna a patkányirtó szerek között. Első fellépése az országos tenyészállatkiállitáson történt, amikor a. ketrecbe zárt patkányok sorba megették a legkülönfélébb patkányirtószereket anélkül, hogy valami bajuk történt volna, de amikor ezzel a tengeri hagyma kivonattal átitatott kenyérdarabkát ettek meg, még mindig olyan élvezettel, mintha a legkiválóbb csemege lenne, két perc alatt elpusztultak. Ugyanakkor láttuk, hogy a Perirat-tál átitatott kenyérdarabocskákat csirkék, galambok, bázinyulaiki is ették anélkül, hogy bármi bajuk is történt volna. A kiállítás után a szer íorgalombahozóját, az Inmunitas Részvénytársaságot, elhalmozta megrendelésekkel a közönség. A budapesti közraktárakban, a spódium és cnyvgvárban, a fővárosi fuvartelepen, számos malom- és textilüzemben vált be már a tengeri hagymának ez a titkos kivonata, melyre a most meginduló nagy patkányirtás alkalmával éré dem esnek tartottuk az illetékes körök figyelmét felhívni. Ä patkányirtási akció május közepén okvetlenül megkezdődik és értelesülésünk szerint a fővárosnak olyan széleskörű felhatalmazása lesz a magán- házakban való irtásra is, hogy az eredmény nem maradhat el. A csatornák patkányirtását különben a főváros már megkezdte és a budai oldalon teljesen el is végezte, úgy, hogy a budai közcsatornákban patkány már nincsen. Itt természetesen erős mérgekkel is leheléit dolgozni, mert a csatornákhoz se ember, se állat nem jut hozzá és azoknak vize egyenesen a Dunába ömlik. A régi Pest Ötvenéves a Markó-utcai reáliskola Szeret az ember a múlt emlékein merengni, visszavarázsolni ifjú korát, .azt az időt, mikor erőtől duzzadva, vágyakkal, tervekkel, reménnyel teli, könnyű szívvel futott az élet utjain, csalódást nem ismerve. Gyermekkorunk képe — apró kellemetlenségekről elfelejtkezve, vagy aranyos patinával vonva be azokat rózsaszín ködben áll előttünk. Az élet nagy küzdelmében jól esik megállni egy-egy pillanatra s emlékezetbe idézni azt az iskolát, melyben tanultunk, tanáraink és pajtásaink alakját s mindazt a sok benyomást, melyet ott szereztünk. A budapesti V. kér. Bolyai főreáliskola volt tanulóinak különös okuk van, hogy ne menjenek el hidegen a jólismert vöröstégla épület előtt: az intézet nevezetes évfordulóhoz érkezett: fennállásának 50-ik esztendejét tölti be. Félszázada annak, hogy 1872-ben I aulei Tivadar akkori kultuszminiszter igazgatóvá nevezte ki Hofer Károly II. kér. főreáliskolai tanárt s megbízta őt egy újonnan felállítandó reáliskola szervezésével. Az intézet, melynek tanári karát a mindenki által rajongó szeretettel körülvett csupa sziv- ember Hofer maga válogatta össze nagy körültekintéssel, jóllehet tizenkét évig (1872—84) dísztelen bér- házban (VI., Gyár-utca 25.) talált elhelyezést, mintaiskolává lett, tanári kara nemes közszellemet fejlesztett ki, melynek ápolását szent kötelességnek ismerték az egymásután következő nemzedékek. Itt működött Hofer vezetése alatt Volf György, Mendlik Ferenc, Borbás Vince, Bodnár Zsigmond, Beőthy Zsolt, Alexander Bernát, Sebestyén Gyula, Váradi Antal, Reichenhaller Kálmán, Mangold Lajos s az első tanári kar utolsó életben levő tagja, a tiszteletreméltó patriarcha: Müller József. 1884-ben költözött be az intézet jelenlegi — Hauszmann Alajos tervei szerint épített — épületébe, a Markó-utca 18- -20. szám alá. Hofer Károlynak áldásos működését még az uj épületben is majd busz esztendeig tapasztalta sok ifjú nemzedék. Az ő. vezetése alatt képezte a tanulókat többek közt Balló Ede, Beke Manó, Ottó József, Angyal Dávid, Kürschák József, Lenkei Henrik, Radnai Rezső, Schwicker Brúnó, Malonyay Dezső és sok más kiváló pedagógus s mikor kidőlt (1903), méltó kezekre hagyta örökét, a kiváló képességű Rombauer Emilre, a kötelességteljesités fanatikusára. Munkatársai voltak a Hoferéin kívül többek között: Zemplén Géza, Horváth János, Fröhlich Károly, Binder Jenő, Szabó Dezső, Galamb Sándor, Frank János, Geöcze Zoárd, Sziics Ernő s a bős Klimkó Károly (elesett 1914). Rombauer nem érte meg a világháborút, a nehéz időkben már a nagytekintélyű Lévay Ede áll az intézet élén, az iskola harmadik s jelenlegi feje. Páratlanul tapintatos és mégis energikus egyéniségének s a vele működő néhány régi és számos uj tanárnak az egyre súlyosabb közviszonyok, vesztett háború, bolsevizmus s az azzal karöltve járó züllés miatt végsőig megfeszített euer giával, Istenbe vetett hittel, a magyar nemzet jobb jövőjében bizó lélekkel kell küzdenie. Hiszen ma minden magyar iskolának, jobban, mint valaha, nemzetmentő feladat jutott. Az isko’a tanári kara sohasem tévesztette el ezt szeme elől — a bolsevizmus mérge nem tudta megfertőzni — s így lett növendékeinek nemcsak tanítója, hanem nevelője is s a kötelességtudás nemes ágacskáját oltogatja az emberi őstermészet vadon csemetéjébe. A tanárságot rögös pályáján sok méltatlan sérelem érte, helyzete egyre nehezebb lett s ha anyagi helyzetének rendezését — a többi egyetemi képesítésű állami tisztviselőkével egyenlő alapon -— nem oldja meg a kormány, nagy kérdés, képes lesz-e tovább magát fentartani, vagy szárnyaszegetten alábukik s vele sirba száll a nemzet feltámadásának reménye? A Markó-utcai főreáliskola szabadliceumi előadások tartásával több alkalommal kereste az érintkező pontokat a nagy közönséggel; testnevelése hivatott vezetők keze alatt magas fokra emelkedett, ünnepélyek rendezésével fejlesztette a hazafias érzést, ápolta a kegyeletet nagyjaink iránt és alkalmat adott nem egy kiváló tehetségnek az első szárnypróbálgatásra. A tehetséges és ambiciózus ifjúnak minden alkalma meg volt és meg van arra, hogy hajlamai szerint képességeit önképző-, dal-, zene-, mathematikai-, gyorsiróköri stb. működéssel fejlessze. A lefolyt ötven esztendő alatt ezer meg ezer- tanuló fordult meg az intézetben. A létszám az 1872. é^vi 380-ról már két év múlva 520-ra emelkedett s a világháború alatt meghaladta az 1000-et; rendes érettségi vizsgát is mintegy 2200-an tettek — nem csoda tehát, hogy volt növendékeink közül igen sokan vezető szerepre emelkedtek s hasznos munkásai porbatiport édes, magyar hazánknak. A Bolyai főreáliskoilában alakult 1891-ben a „Volt Iskolatársak Szövetkezete“, ejlső} a maga nemében egész Magyarországon, mely az iskolai barátság fen- tartását, az iskola növendékeinek anyagi támogatását tűzte ki céljául. A Szövetkezet a háború alatt elaludt, de a jubileum alkalmából újból életre hívják a régi tanítványok s megkezdték az akciót, hogy a régi viszonyok között tekintélyes, de a pénz elértéktelenedése folytán eltörpülő, az intézet régi vezetőinek nevét viselő alapítványokat áldozatkész adományokkal olyan összegekre emeljék, melyek alkalmasak lesznek tehetséges, szegény tanulók hathatós támogatására, Az ünnepélyt június hó valamelyik vasárnapján fogja az intézet megtartani, melyen a volt növendékek nevében Rados Gusztáv műegyetemi ny- r. tanár beszél, ének- és zeneszámokkal a volt és jelenlegi tanítványok szerepelnek s az intézet akkorra megjelenő, e sorok írója által megirt történetének bemutatása is sorra kerül. Vargha Zoltán dr.
