Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-04-26 / 16-17. szám

2

XU BUDAPEST

1922 dpritis 2&

és ipar bevonásával altruisztikus részvénytársasági alapot szervezhessék és maga a főváros a részvények jegyzéséhez 5,000.000 koronával fog- hozzájárulni. Elhatározta továbbá a közgyűlés azt is, hogy a felállítandó nemzetközi árnniintavásár vezetésének ellenőrzésére es irányítására alakítandó elnöki tanácsban képviselője utján a, főváros — teljes érdekeltségének megfelelő vezetőszerep fenntartásával részt vesz. Tudomásul vette azt is, hogy a nemzetközi árumintavásárok rendezését^ vezető kezelőszerv, vásárintézőség, a, részvénytársaság budgetjének keretében felállittassek s miután ezen szervezet vezető munkájában a főváros ingerenciáját szintén fenntartani óhajtja, a székesfőváros idegenforgalmi hivatalaival ebbe bekapcsolódik, mert ezzel az idegenforgalmi intézmények szélesebb alapokra való fektetését előmozdítani kívánja s igy ennek keretei a nemzetközi vásárok idegeníoigalma- nak lebonyolítására alkalmasak lesznek. Akkor, amidőn körülöttünk a szomszédos országok fővárosai egymásután rendeznek nemzetközi áru minta vásár okát, kétszeres érdekünk az, hogy az általunk rendezett nemzetközi árumintavásár kérdése végre dűlőre jusson, liogy ezáltal Budapest főváros Kelet és Nyugat közötti ipar és kereskedelmi forgalom gócpontja és tranzitó helye továbbra is megmaradjon s ezt a magunk számára biztosítsuk a szomszédos államokkal szemben.

Meg kell mutatni továbbá azt is, hogy minden veszteségeink dacára iparunk és kereskedelmünk megmaradt, az tovább fejlődik, hogy dolgozunk, hogy dolgozni akarunk és eredményeket is tudunk felmutatni. Ezt pedig csak úgy tehetjük, hogy, ha. alkalmat adunk arra, hogy a külföldiek a vásárainkon megjelenvén, mindezeket szemléltetően bemutatva lássák és tapasztalják azt, hogy Magyarország ipara és kereskedelme nemcsak hogy életképes, hanem külföldivel szemben legtöbbször a versenyt még ma. is felveszi. Ha sikerül a nemzetközi vásárunk, úgy Budapestet, mint gócpontot megerősítjük és a vásár idejére Budapestet a nemzetközi találkozóhellyé tesszük, a vevők és eladók számára egyaránt.

Mindezekhez természetesen szükség- van a kormányhatóság támogatására, úgy a külügyi, mint a belügyi kérdésekben, szükségünk van arra, hogy az illetékes minisztériumok ezen törekvéseinket honorálják, sőt a nemzetközi árumintavásár megszervezésében úgy anyagilag, mint erkölcsileg részt vegyenek. Szükséges továbbá, az ipar és kereskedelem és ezek érdekeltségeinek, valamint az egyeseknek hathatós támogatása egyrészt a részvényjegyzések révén, másrészt ezen vásárnak úgy erkölcsi, mint áruik propagálása révén. A nemzetközi árumintavásár megtarthatására, illetve megalapítására. alakítandó részvénytársaság legalább 60 millió alaptőkével kell, hogy rendelkezzék. Hisszük és reméljük, hogy ezen alakítandó részvénytáísaságban a főváros egész társadalma, ipara, és kereskedelme ezeknek érdekeltségei a gyárak, a szövetségek és szövetkezetek tömeges részvényjegyzései révén részt vesznek, lehetővé teszik ezen részvénytársaságnak mihamarább való megalakulását.

Hisszük és reméljük azt. is, hogy úgy a kormányhatóság, mint a főváros a nemzetközi vásár megalapításában minden erejével részt fog* venni és ennek ügyét minden lehető módon elő fogja segíteni.

Ha. mindez sikerül és a lelkesedés ez ügy iránt meg lesz úgy mindenütt, mint azt. mi kezdeményezők magunkban érezzük, úgy a „L. M.” (Leipzigermesse) és a. „W. M.” (Wiener Messe) mintájára a „B. Ä. Y. jeligénk plakátjaink és a sajtó révén messze külföldön is közismert és hírneves lesz.

A kézicsőtől

az elektromos szivattyúig

Látogatás a távozó tüzoltó-főparancsnoknál

Az elmúlt napokban egy kiváló, európai látókörű, éi elemeikben gazdag egyéniség távozott a főváros egyik legnevesebb intézményének — a tűzoltóságnak — éléről: Janicsek Andor. Fiatalon, frissen, ambícióval1 és energiával telten került ez áldásos testülethez közel negyven évvel ezelőtt s ma: a leáldozó élet alkonyán, az ő hajába is ezüstszálakat lopott az idő . . . Négy évtized nehéz, felelősségteljes munkája, melyből alaposan kivette részét. Mert neves és emlékezetes alkotás fűződik az ő nevéhez, idejéhez. Felfrissítette, kiszéles- bitette, európai nívóra — a legmodernebbre emelte a fővárosi önkéntes, tűzoltói kart.

A főváros távozása alkalmával meleg ünneplésben részesítette s a napi sajtó sem feledkezett meg néhány virágszálat fűzni jubileumi csokrába. Flisz ez a legkevesebb, amit megérdemel.

Mikor mi cstendén csendes álomra fektettük fejünket, melyből olykor a vészesen száguldó tűzoltó-kocsik félelmetes sziréna-sivitása vert fel: már Janicsek Andor ment. Neki nem volt sem éjjele, sem nappala. Mindig dolgozott, emberfeletti erővel és munkabirással. Volt rá eset nem is egyszer, igy 1887. január 1-én egy nagy emeletes Rákóczi-uti ház égése alkalmával, hogy egy álló napig ott állt a tűz és viz életTialál harcában, perzselő zsarátnokok, tüzes lángnyelveik között s munkálkodott — dolgozott, életet, értéket mentett . . . Ruhája csuromvizes, teljesen átázva, a hideg rettenetes... Mikor a tűznek vége s haza akar menni, nem tud felülni a kocsira, nem hajlik ruhája — teljesen átfagyott. Gyalog kellett mennie.

Ehhez az emberhez kopogtattam én he visszaemlékezésért. Nem volt fenn lakásában, hanem akkor is lent a tüzoltőparancsnoksági szobában, hol az ő nemes alakját annyiszor láttam. Felesége, egy jóságos arcú, kedves úriasszony, fogad. Alig hogy beszédbe kezdünk, férje lelkendezve a szobába lép. Kezében a Szinház-Világ legújabb száma, mely róla egy kis cikket: „Imádom a színházat“ közöl és fényképét hozza. A nagyságos asz- szony mosolyogva, örömmel szemléli a képet s kíváncsian kérdi: Tényleg mondtad, hogy „imádom“?

Pár pillanat még a képnek szentelve, mely nem a legsikerültebb. Egyöntetűen megállapítjuk. Azután azzal a lekötelező modorával s közvetlen szívességével felém' fordulva rendelkezésemre áll.

. . . 1886 február elsején került a testülethez, mint tűzfelügyelő. Annak idején még csak négyen voltak tisztek a főparancsnokkal együtt, kinek már akkor helyettese. Az évben volt egy nagy tűz az újlaki búcsú alkalmával. Az őrségek létszáma még kicsi, nem állt fenn a központi laktanya sem. Csak 1895-ben épült. Tizenkilenc ember volt itt csak szolgálatban, ma száznyolcvan. Ugyanez évben az eskütéri őrség helyébe jött a városházi őrség — még Sczerbovszky főparancsnoksága idején — s elektroautomobilokkal szerelték fel.

Majd az emlékezetesebb tüzeseteket ismerteti. Ilyen volt a Gyapju-utcában lévő német színház égése is, hol a Dummer August előadása közben támadt a tűz. Majd a külföldi tanulmányutairól beszél. Járt Brüsszelben, Berlinben, Münchenben, Stuttgartban, Heideíbergben, Frankfurtban, Brémában,’ Kölnben, Drezdában. Az 1910-es berlini tüzoltókongresszuson is résztvett. A nők ott a konyhákat vizitálták. Aztán voltunk Bózenben, Síettinben kongresszuson. Szép emléket hagyott lelkében az 1896. évi kiállítás, hol már a városi tűzoltóság helyettes parancsnoka volt. Egész évben ide volt kirendelve, honnan csak Mindenszentek napján ment egyszer el ... A történelmi nagy kiállításon történt. Nem volt szabad dohányozni. Szalay Imre, a Nemzeti Muzeum igazgatója egyik tűzoltóját megpubitofta, hogy engedje szivarozni. Csak később vett róla tudomást. Mert ezért az egy privilégiumért Szalay később folytonosan prote* zsálta ezt a tűzoltót . . . Majd ismét a milánói 1906-os, a pesti 1912-es tüzoltókongresszusra tereli a szót. A legénység véglegesítése a fővárosban 1908-ban jött létre s ez Almádij tanácsnok érdeme. (Pedig az övé is.) Aztán az intézmény 'kibővítését, modern felszerelését tárja elém. Ment bizony — úgymond — azelőtt még kézicsővel dolgoztunk, motorokkal teljesen csak a Viktória malom égésénél s a szivattyúk nyomásánál a közönség támogatására is volt szükség, úgy mint ma falun . . . Majd igy fejezi be. S most, mint mikor Andrássy Gyula gróf megvált külügyminiszteri állásától s azt mondta most a házi ügyeim rendezgetem, úgy én is. Mert erre eddig nem igen volt időin.

Tóth József dr.

A lipcsei vásárról

(Folytatás.)

Az előző cikkemben csupán nagy vonásokban ismertettem a vásáron látottakat, most pedig- a részleteket óhajtanám leírni, hog-y az olvasó tekies képet kapjon az ott tapasztaltaikról.

Mint említettem volt, a vásár színhelye ^ a város eg-ész területe, központja a város gócpontjában, a legforgalmasabb és talán a legszebb utcáiban, a kereskedők negyedében, egyes minta vásár ok pedig a város terein épült ideiglenes áruraktárakban, vagy hatalmas áruházakban vannak elhelyezve. A legnagyobb vásártelep, a „Technische Messe“, a lipcsei csata szédületesen óriási emlékműve mellett a város külső részén foglal helyet. így bár az áruvásárok szerte a város területén! vannak, mjégiis könnyű a tájékozódás, mert a sokfelé kifüggesztett útmutatókon kívül az összes kiállítók névjegyzékét és az áruszakok szerint való elhelyezését magában foglaló három kötetes „Messe-Buch“ mindenről kimerítő felvilágosítást nyújt az érdeklődőknek.

Egy-egy áruház 200—300 cég áruniintaraktá- rát foglalja magában s bár eg-y-eg-y áruház 5—6 emeletes, budapesti ember előtt meglepő, hogy .azokban iá lépcsőház lépcsőfokai fáiból valók és nem kelll tartani a sok felhalmozott s gyakran tűzveszélyes anyagokból álló áruk mellett sem a tüzveszedelemtől!

Első pillanatra a hömpölygő emberáradat és a sók felhalmozott áru, úgyszintén a rengeteg futószőnyeg láttára az ember megborzad a budapesti párisi áruház égésére emlékezve és csak amikor egy-egy terembe belép és látja a gonidos elrendezést, a fegyelmezettséget és a tűz esetére való gondoskodást, akkor felejti el aggodalmaskodását. Pedig úgy a kiállító cégek személyzete, mint a vásárlók tömege még itt is állandóan szivart vagy cigarettát szíva, dohányzik! Mert szivar és cigaretta mindenütt kapható, gyönyörű üzletekben, sőt még az áruházakban is aránylag olcsó és igen változatos áron s a legszebb és legkívánatosabb kivitelben. Magyar embernek azonban, egy-két gyártmánytól eltekintve, a legtöbb szivar és cigaretta nem kívánatos, mert gyengék és egyformán eperfalevél iziiek. Inkább leszokik az ember a dohányzásról,, sem mint megkívánná. Magam is igy jártam, mihelyt a magammal vitt magyar szivarok elfogytak.

Érdekes egyöntetűség a kiáillitóik és árusító- cégek alkalmazottai részéről, hogy valósággal kikérdezik a vásárolni szándékozót, hogy ki az illető, honnan, melyik államból való, nagy- vagy kiskereskedő-e, mert a vevőket országok szerint osztályozzák az árak és engedmények megái lap Kásánál. Örömmel tapasztaltam, hogy Magyarország részére „einhimische Preise” vannak érvényben és azonkívül 10—40% árengedmény, míg az ántánthoz tartozó államok kereskedői jóval magasabb árakat és azonfelül 100—400%-ig felárakat fizetnek. Szóval a német kereskedelem ma is megbecsüli a magyart, amit más vonatkozásban is, jóleső érzéssel tapasztaltam, amiről azonban majd később fogok beszámolni.

Árra a kérlciiéseimre, hogy a különböző árak mellett nem kell-e tartani attól, hogy más országbeli, esetileg jogtalanul fogja élvezni^ a magyarokra érvényes kedvezőbb árakat és árBudawara

Aranytanácsok — 3 jó krajcárért — A nyoltz- garasos atyafi és Kilingkulung, a kínai kókler A Bibliophil Társaság kiállítása a régi Pest- Budáról

^ Az 1872:XXX\ I. t.-c. mondotta ki Buda, Óbuda és Pest városok egyesítését, azonban ez csak a következő évben vált valóra. Budapest ezen 50 esztendős fennállásának emlékére A Magyar Bibliophil Társaság kiéiül ást rendezett az Iparművészeti Múzeumban a régi 1 est-Budáról könyvekben és képekben. Rengeteg metszet és festmény, könyv és kézirat sorakozik egymás mellett, valamennyi ékesen dokumentálva azt, hogy itt hajdan szép élet volt.

A könyvek közül legrégibb 1491-ből való, latin nyelvű, de benne az, hogy „budaivara“ magyarul. Két lelkes budai könyvnyom,lalómesternek alkotásai 1513-ból a magyar nyomdaipar régi dicsőségét tárják elénk.

A XVf-ik szazadból való Bonfinius vaskos kódexe, sok német és olasz krónika. Nem hiába emlékezetes idők is voltak azok a lörökvészes évek, számtalan idegen nyelvű Írás és könyv erről regél. Contavius Camillo kézirat fóüánsa a budai udvari éleibe enged bepihan- táft. A forrásmunkák egész sora ismerteti a törökök döntő előnyomulását. Ugyanez mind kép- és metszetekben. Enea Vico érdekes motiválása Lux Kálmán dr. kiváló alkotásai. Mátyás király hatalmas budai váia — palotája, remekmű. Ma már ennek is jóformán csak emléke él, mert annyira eltörpül, ellaposodik ama tornyos, magas, karcsú, égbetörő palota mellett. Szépek a Lotharingiai Károlyt ábrázoló Illusztrációk is.

A következő csoportbeli tárgyak József nádor idejéből valók. Köztük a nagy Palatínus olajképe, melyet József főherceg bocsájtoít a kiállítás rendelkezésére és Eudcn sok eredeti rajza.

Nagyon szép Rudolf Alt pest-budai képe. Mindkét varos 'virágjában, művészi hű ábrázolással. Sziamos változatos metszet, rajz és festmény m ég e korból. Érdekes Stephan Kaszásnak a Franz Mayer által való megmentése. Olajfestmény s nagyon eredeti és hű. Nyomtatványok, üdvözlő versek, feliratok egész sorozata. Józsel nádor házassága alkalmából készített díszes üdvözlő lapok. Egy nyomtatott temetési programra, az akkori életi kiváló jellemzője. Figyelemre méltók a Budapesti Lövészegylet által kiállításra került tárgyak. Keiek céltáblák, az ősi címerekkel, feliratuk: Tzélra ügyelj.

Az 1838-iki nagy árvízről rengeteg reliquia. Az egyik kollekció levélpapírokból, mindegyik fejléce egy árvízi jelenetet mutat.

A magyar színjátszás dicsőségét hirdetik a régi szin- lapok. Eisler Fanny pesti vendégszereplésére készültek. Céh-levelek, szabadságlevelek, polgárságot igazoló okmányok. Ezek szerint a pesti magisztrátus nagyon méltóságteljes testület volt a kézi-ipar virágzásában. Valamennyin a céh-pecsét is rajta. — Oeffner Ferenc polgármesternek 1S48 ápril hó 18-án közzétett hirdetménye „árszabás nélkül“ engedélyezi „a bárány, juh, ürü, borjú és marhahúst mindenkinek kivágni“. — ,.Az. Budai Szabó Czéhnek Artikulussi“ — szabályozzák az ipart „Leghelőször.“ Emiit látható „Arany tanácsok vándorló mesterlegénynek utravalóul — ára 3 jó krajcár. 1852.“ Barabástól politikai karrikaturák. „Ritka és Csudálatos Históriája Kilingkulung chinai szemfényvesztő feltünte és letüntének.“ 1846-os, alatta cenzori jelzése. „Kihagyván a kitörőiteket, kinyomathatik, Csenj József kir. könvvbiráló.“ A legérdekesebb benne az, hogy az egész szöveg törülve a rajzok alól.

Érdekes a Kossuth Lajos szerkesztésében megjelent. Iparművészeti Kiállításról szóló jelentés. Länderer és Heckenast kiadása. Egy száma a Jägerhorn vendéglő- hői 1842-ből, amely szól „négy napi szobáról és reggeliről és követel ezért 4 forint és 40 krajcárt.“ Mellettük a Pest-Budai ,.hangász egyesület“ előadását hirdető plakát, hol a belépődíj egy ezüst forint volt. Ugyanitt a szinlupja is „Benjámin Lengyel országban, vagy a nyoltzgarasos atyafi“ —- Náni szobalányszerepben Laborfalvi Róza.

Mint Kremmer Dezső dr., a Fővárosi Könyvtár igazgatója közölte velünk, a kiállítás három célt szolgál. Egyfelől meg akarja könnyebbíteni a tudományos munkát azzal, hogy a magángyűjteményeket is hozzáférhetővé teszi, megmutatja az ország fővárosának félezredéves kultúráját s emellett az irredenta cél mellett az ifjúságba ojtja a lokálpatriotizmust.

A Magyar Bibliophil Társaságnak ez a harmadik kiállítása, jól sikerül; az első is, amely „a modern typografia és könyvkö‘ész0t“-et mutatta be, • szép volt a második is, mely a „Gyermekképeskönyveket“ ismertette, de ezeket jelentősen felülmúlja ez a harmadik, mely a régi Pestet és Budát tárja elénk. Az érdemben osztoznak itt leginkább Gróf Apponyi Sándoi, Jeszenszky István és Ballagi Aladár, kik a kiállításra a legtöbb s legértékesebb anyagokat juttatták és Kremmer Dezső, ki az anyagot oly kitűnően rendezte.