Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-03-22 / 12. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 március 22 12. szám UJ BUDAPEST 71 Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Káímán-utca 20. ♦ Telefonszám: 03-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Dohy Undor Folkusházy. Folkusházy Lajost, Budapest székesfőváros első alpolgármesterét gazdasági főtanácsossá nevezte ki a kormányzó. Az alpolgármester urat üdvözölte ebből az alkalomból a tanács, a. közgyűlés, — az ünnepléshez néhány szerény szóval mi is hozzá akarunk járulni. A főváros autonómiája szempontjából gyakorlatilag nem sok jelentősége van a kormánykitüntetéseknek, hiszen fővárosi tisztviselőre nézve szebb kitüntetés, mint a közönség, illetőleg a közönség képviseletének, a törvény- hatósági bizottságnak bizalma nem lehet. A méltóságos cim Folkusházy Lajosra csak dekórum tehát, loyális elismerése az ő érdemeinek, de erre az elismerésre nemcsak az alpolgármester, hanem az egész városháza méltán lehet büszke. Folkusházy Lajos mintaképe a fővárosi tisztviselőnek. Az ő háború alatti működése, mikor kezében tartva Budapest közélelmezésének irányítását, sikerült elérnie, hogy valamennyi háborút viselő nemzet fővárosa között a mienk volt a legbőségesebben és legpontosabban élelmiszerekkel ellátva, külön lapot érdemel e vá- ros analeséiben. Be azelőtt és azután is: az üzemek rendbetartása, a Friedrich-féle választások gyors és koncepciózus megszervezése, az a páratlan, a legnagyobb energiát is felőrlő munkásság, amelyet Folkusházy Lajos hivatali működésében kifejt, azt mutatják, hogy benne egyik legnagyobb akaraterejii, legszívósabb és legenergikusabb főtisztviselőjét birja a. székesfőváros. Az a polc, amelyet Folkusházy betölt, ideálja és ambíciója minden fővárosi tisztviselőnek, aki hivatalát nem időtöltésnek, hanem a köz érdekében való komoly és nehéz feladatnak ín- kinti. Folkusházy kezében ma százezrek és százezrek sorsa van és ő mai állásában, mikor mindnyájunk bizalmának letéteményese, megmaradt annak, ami huszonöt évvel ezelőtt, kezdő fővárosi tisztviselő korában volt: kötelességét páratlanul ismerő, lelkiismeretes, komoly hivatalnoknak. Egy beszélgetés jut eszünkbe, melyet harmadéve folytattunk Folkusházy alpolgármesterrel, azokban a napokban, mikor vörös lobogó lengett a budapesti városházán. Mások külföldre szökhettek, hogy ott, alapot szolgáltatva későbbi politikai működésüknek, ellenforradalmi hősökké képezzék ki magukat, — Folkusházy azonban nem mehetett sehova, szűkös tisztviselői fizetéséből annyit sem tudott félretenni, hogy néhány hónapi külföldi sejourra teljék belőle. Mi akkor éreztük, hogy Folkusházy ragyogó pályafutásának ez a legragyogóbb pontja: az alpolgármester, aki egy emberöltő áll a város szolgálatában, közszolgálata alatt annyit nem tudott félretenni, hogy a végveszély órájában elhagyja a pusztulás városát, mert vagyon helyett csak puritán becsületesség van birtokában. Az a tisztes szegénység, amelyet fogadni kénytelen mindenki, akit sorsa arra kárhoztatott, hogy magyar köztisztviselő legyen, az élet és hivatali pályafutás rögös utjain jólét helyett. szerzetesi egyszerűséget, gazdagság helyett a mindennapi munka szürkeségét, nagyratörő vágyak és ambíciók helyett egy egyszerű élet hétköznapiságát jelenti. De ez a pálya, a magyar köztisztviselő golgotás útja jelenti az élet legnagyobb kincsét, az önmagával való megelégedést is; a tudatát annak, hogy nem élt hiába, aki életének futó perceit a közjó előmozdítására, egy nemzőt, egy város fejlesztésére fordította. Kirívó lenne, ha a magyar tisztviselők legendás szegénységében olyan jutalmakat kapnának a kiválóak, mint a középkor lovagjai: várkastélyokat, vagy hűbéri uradalmakat. A A háború kezdető óta a nyolcadik tavasz múlik <'l már meddőn az építkezések és renoválások megindítása szempontjából. Ezen a tavaszon sem emelkednek épitőállványok, hogy boszorkányos gyorsasággal bérpaloták hosszú sorozata varázsolódjék elő a földből, de nem történnek meg a legszükségesebb javítások sem, ugyannyira, hogy maholnap már veszedelmes lesz a hulló cserép és vakolat miatt a pesti utcán járni. Azok az ankétek, amelyeket hol a népjóléti, hol a kereskedelemügyi miniszter rendez, vajmi keveset érnek gyakorlatilag és egyáltalában nemi akadályozzák meg, hogy az épitőiparos- ságnak egyre szélesebb rétegei kénytelenek kivándorolni a környező államokba, amelyekben az államhatalom könnyebben tud munkaalkalmakról gondoskodni. Megemlékeztünk már Lobmayer Jenő dr. tanácsnok akciójáról, mely a lakáshivatal és a lakásrendeletek elleni folytonos küzdelmekben merül ki. Az alábbiakban módunkban áll Orczy Gyula tanácsnoknak, a középitési ügyosztály vezetőjének nagyérdekii nyilatkozatát közölni, mely mérnöki szempontból tekinti ugyan a kérdést, de annak pénzügyi megoldására is életrevaló! és hasznos tanácsokat ad. — Az építkezés kérdése, — mondotta munkatársunknak Orczy tanácsnok — három főrészre oszlik. — A legelső és legfontosabb: az építkezés me elindításéit a mai lakásbérek felemelése nélkül elképzelni nem lehet. Az emelésből befolyó többletnek egy részét a háztulajdonosnak kell meghagyni, mert a régi házak alapos kitatarozása és rendbehozatala tovább igazán nem kés- hetik, a fennmaradó részt pedig építkezési célokra kell az államhatalomnak megfelelő formában igénybe vennie. — A luxuslakások — luxuslakás alatt értem az igényen felüli lakást — megadóztatása az építkezési akcióra szintén könnyen keresztülvihető lenne. A luxuslakások kérdésével kapcsolatban! okvetlenül meg kell engedni a lakáscserét; olyképen azonban, hogy a lelépési díjnak egy igen jelentős hányada szintén az építkezési akció javára jusson. A helyzet ugyanis ma ^ az, hogy nagyon kevesen Xaknak olyan lakásban, amely igényeiknek megfelel, de a mai lehetetlen lakásviszonyok mellett azon változtatni nem lehet. Még kirívóbbak lesznek az ellentétek a lakbérek felemelése esetén, amikor gyakran meg fog történni, hogy valaki teherbíró képességét jóval felülmúló összegű lakbért kénytelen fizetni és helyzetén segíteni nem tud. Ám a leszegényedett középosztály szempontjából is szankcionálni kell a már amúgy is szinte legális jellegű lelépési dijat, olyképen azonban, hogy a lelépési díj bizonyos hányada okvetlenül a hatóság kezére jutna. Véleményem szerint e különböző akciók révén az államkasszába befolyó összegekből 1000—2000 uj lakást lehetne építeni. — Ami a lakbéremelést illeti, okvetlenül gondoskodni kell a köz- és magántisztviselők lakbérének oly irányú emeléséről, hogy ezeket a kategóriákat ne sújtsa túlságosan az emelés. Errei annál inkább szükség van. mert az a magán alkalmaz ott vagy munkás, ha a vállalatától lakbéremelés formájában nem kapja meg az általa fizetendő magasabb bérösszeget, úgyis megtalálja az eszközöket életstandardja lezül- lésének meggátlására. Az állami alkalmazottak _ lakbértöbbletét fedezi a béremelés több adója, a magánalkalmazottak lakbéremelését pedig olyképen lehetne végrehajtani, hogy a béremelési rendelettel kapcsolatban az állam kötelezné a, vállalatokat és gyárakat alkalmazottaik fizetésének megfelelő mértékű emelésére. — Azonban a közületeknek mindent el kell követniük az építkezések előmozdítására. kötelességét híven teljesítő, erején felül munkálkodó, magyar köztisztviselő, glóriás alakjához nem illemének az efajta ajándékok és szegénységi fogadalmukhoz méltóbb az a földi gazdagságot ugyan nem, de embertársai részéről elismerést és tiszteletet jelentő kitüntetés, amely Folkusházy Lajost érte. Ingyen telkeket, illetőleg hosszú lejáratú telek- bérieteket, adókedvezményeket, az építendő uj lakások teljen 'szabaddá tételét kell úgy az államnak, mint a városnak biztosítania, ha azt akarjuk, hogy végre-valahára kom'oly építő- munka induljon. Orczy tanácsnok fenti tervezete különben már a legközelebbi jövőben szakértekezlet, majd a tanács és a közgyűlés elé kerül. Borsos Endre, a lakásügyek miniszteri biztosa, a lakásügyek egy nyilatkozatával kapcsolatban, amely azt hangoztatta, hogy csak építkezéssel lehet a lakáshiányon segíteni és a háztulajdonosoknak nincs igazuk, amikor az építkezések megindítása helyett a lakáshivatal megszüntetését követelik, kérdést intéztünk a Háztulajdonosok Szövetségének vezetőségéhez, melynek nevében Németh Béla dr. alelnök a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak: — Miután a lakásügyek miniszteri biztosa nyilatkozata szerint a háztulajhonosoknak nincsen:' igazuk, .amikor azt hangoztatják, hogy helyes lakásügyi szabályok mellett a lakás- igénylők Lakáshoz való juttatása építkezés'nélkül is megtörténhetik, a tények tisztázása érdekében a Háztulajdonosok Szövetsége a következőket állapítja meg: 1. A lakásügyi igazgatásnak a mai viszonyok között nem lehet az a célja, hogy a lakáskérdésben abszolút ideális állapotokat hozzon létre, túlszárnyalva a győztes nyugati államokat is, hanem meg lehetünk elégedve azzal, ha visszatérhetünk a háború előtti állapotáéra. Ennélfogva nem az a fontos, hogy egy-egy lakásban ma hány ember lakik, hanem az, hogy ma kevesebb ember lakik egy-egy lakásban, mint a háború előtt. Az egyszobás lakások egy-egy szobájának átlagos népessége 4.3-ről 3.7-re, a kétszobásoké 2.5-ről 2.2-re, a háromszobásoké 1.7-ről 1.6-ra, a négyszobásoké 1.4-ről 1.3-ra sülyedt le. A laksürüség szerint tehcit lakáshiányról beszélni nem lehet. 2. Tény, hogy a lakosság száma az utolsó 10 év óta nem emelkedett, hanem stagnál. Ha ezzel szemben az állittatik, hogy nem a lakosság növekedése, hanem az önálló családok keletkezése és bevándorlása idézte elő a lakáshiányt, akkor ezzel szentben reá kell mutatnunk arra, hogy ha ezen családokat építkezés utján akarjuk lakáshoz juttatni, akkor az 1914. óta kötött 85.000 házsságkötés és a bevándorolt legalább 40.000 családot alapul véve 125.000 lakást kellene Budapesten felépíteni. Miután minden - helyes adminisztrációnak alapja az adatok ismerete, ennélfogva végre- valahára meg kellene állapítani, hogy tulajdonképen hány jogosult lakásigénylő van, akik hajlandók ugyanúgy, mint a háború előtt keresetüknek egyötödét fordítani lakbérre? Ezen előfeltétel felállítása nélkül természetszerűleg sok tízezer volna a lakásigénylők száma, mert ingyen vagy abnormis olcsón kínált cikket mindenki szívesen fogad el. Ha a kereset és a lakbér békebeli viszonya ismét helyreállittatik, akkor a lakásigénylők száma lényegesen redukálódni fog, mert az önállósuló családok túlnyomó része a. háború előtt sem költözött önálló lakásba. Ma pedig, amikor az albérletek tízszer, húszszor annyiba kerülnek, mint a főbérletek, amikor a lakásokban nemcsak lakni, de azok értékesítéséből naoy jövedelemre lehet szert tenni, amikor a villamos és a helyiérdekű vasutak tarifája oly magas, hogy egy belvárosi hatszobás lakás bérösszege sokkal kisebb, mint amennyibe a külső periférián, vagy a környékben kislakásban lakó családok utazási költsége kerül, akkor nyilvánvaló, hogy csak a kereset és a lakbér Holtponton a lakásépítési akció Orczy tanácsnok tervezete az építkezés pénzügyi megoldásáról — Lakásépítést béremelés nélkül elképzelni nem lebet — Építkezés helyett renoválást sürgetnek a háztulajdonosok
