Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)

1922-03-15 / 11. szám

2

foglalni az ántánt-államok a jövő kereskedelmi politikát illetőleg és a szomszédos államokkal való szabad kereskedelmi forgalmat illetőleg milyen álláspontra fognak helyezkedni, illetve mik lesznek ezekJ nek lehetőségei^ továbbá, hogy a kis ántánt-államok ne zárkózzanak el Magyarországgal szemben a határok lezárásával, megfojtva ezzel mezőgazdaságiinkat, iparunkat és kereskedelmünket,

K helyütt fontos kérdés a hadikárpótlás, repartício kérdése, illétye amißk Magyarország részért? való elengedése. Mert e nélkül konszolidált, nyugodt és a forgalmat biztositó ipart és kereskedelmet folytatnunk nem lehet.

Ugyancsak fontos kérdéso volna, o konferenciának a pénzügyi kérdések rekonstrukciója, a valutakerdes megoldása, az internacionális pénzügyi kérdések bekapcsolásával. Szükséges, hogy1 elhárítsák mindazokat a nemzetközi akadáilyo\at, amelyek visszaható eiovel bírnak a valuta •stabilizálásira. Fontos kérdés a dunai konföderáció kérdése is, ■ amelyet úgy látszik, a kis ántánt mindenáron megvalósítani óhajt. Ez a gondolat tulajdon képen még a magyaroktól származik, mert ezt Tiirr István terjesztette annak idején Kossuth Lajos elé. Úgy látszik ez jelenleg az egyedüli alkalmas eszköz arra, hogy á Közép- és Keleteuropai kérdést megoldják, oly értelemben, hogy ebben a konföderációiban mindegyik államnak meg legyen az önállósága, az egymás mellé való rendeltsége s ne tolódjék el ez a gondolat monopolisztikusan valamelyik állam\ javára. Kell tehát, hogy a magyar kormány erre figyelemmel legyen és ha a kérdés az illetékes helyen fel fog merülni, megfelelő tervvel már készen álljon.

Jövő közgazdasági életünk, valamint ipar és kereskedelmünk irányítására nagy fontossággal bir az önálló niagyar vámtarifának elkészítése és annak kidolgozása. Magyarország önálló állam lett, de meg lett csonkítva, tehát jelenleg más körülmények között vagyunk, mint azelőtt és ezért máskép kell gazdaságilag berendezkednünk. Ebben a kérdésben döntő tényező a vámtarifa. Az eddigi tarifa kompromisszum volt az osztrák ipar és a magyar mezőgazdaság között. Más lesz a jövőben a magyar ipar igénye a kon- kurrens államokkal szemben és miás a mezőgazdasági is. Az uj vámpolitikának simulni kell a viszonyokhoz. Kell, hogy* mikor az első vámtarifa elkészül, minden m agyar érdek megszólalhasson és felfogását, szándékait, érzéseit érvényre juttathassa. A kor- mányhatc'ság a legmesszebbmenőleg honorálja ezt a többszörös tárgyalásoknál az érdekeltségek bevonásával és meghallgatásával. Felterjesztésünk révén, amelyben a kereskedelmi minisztertől az autonom vámtarifa tárgyalásain a főváros kiküldöttjének részvételét kértük, teljesedésbe ment; egy alkalommal értesítést kaptunk a kereskedelmi minisztertől arról is, hogy a jelenlegi vámok alapján alkalmazott felpénzek kérdését időről-időre revizió alá fogja venni, hogy a viszonyok alakulásával már meg nem felelő tarifális intézkedések a mindenkori helyzet követelményeihez simuljanak. Emlitett felterjesztésünkben kértük a behozatali tilalmak lehetőleg való csökkentését s itt is azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy ezt az ügyet is a minisztériumi állandóan figyelemmel kiséri, bár ennek teljes megvalósulása csak akkor következhetik be, ha a portorosei értekezletnek kereskedelem politikai határozmányai az érKovách Aladár emlékezete

A budapesti mentők népszerű igazgatófőorvosa, Kováich Aladár dr. meghalt. Az érdemes férfiú elhalálozása alkalmából kér t. szerkesztő ur, hogy mint az elhunytnak régi mentő bajtársa, Írnék munkásságáról és érdemeiről.

Készséggel á’lok rendelkezésére.

Kováich Aladár halálával súlyos veszteség érte a mentőegyesületet. Vele & mentőegyesületnek és a mentés ügyének egy hatalmas oszlopa dőlt ki.

Kováich izig-vérig mentő volt. A fővárosnak pedig egyik legnépszerűbb embere és társadalmának is kedvelt tagja.

Az ő jelentős mentő működése visszanyulik a mentőegyesületnek 1887-ben történt megalakulásáig.

A mentőegyesület megalakulásakor Kresz Géza, a mentőegyesület megalapítója és első igazgatója oldalán, mint intéző, később főparancsnok szervezte és vezet to a mentők szolgálatát.

Az 1892-iki ko’erajárvány alkalmával Kresz dr. ajánlatára ő küldetett ki Hamburgba —- honnan a járvány hozzánk került —• az ottani járvány tanulmányozására.

Visszatérve beszámolt tapasztalatairól, amelynek alapján a székesfőváros tanácsa a budapesti mentő- egyesületet bízta meg a felállitott quaranten vezetésével és a kolerás betegek kórházba való szállításával. Akkor ugyanis a főváros fertőzőbeteg szállítása nem volt még megszervezve, mint ma.

A mentőegyesület e járvány szolgálatának megszervezésével és vezetésével nagy szolgálatot tett a főváros közegészségügyének.

Az ő agilitása mindjobban fejlesztette a mentő- egyesület működését és öregbítette annak népszerűségét.

Ebből az időből származik a mentők működésének elismeréseként szállóigévé lett „derék mentőink“ elnevezés.

tekezleton részt vett államokban mindenütt valósággá válnak.

A szomszéd államokkal való: közvetlen érintkezés, lehetőségének megteremtése, ezekkel való vámkereskedelmi szerződések, a vasúti, *•' hajózási és postai egyezmények megkötése, a külkereskedelmi képviseletnek megszervezései nem maradhat el. Sajnálattál azonban meg- kell állapítani, hogy bár részünkről történtek lépések a szuccessziós államok felé, azonban az utóbbi időben összehívott európai gazdasági konferenciák nem hozták meg a kívánt eredményt, meri; szomszédaink ezideig, úgy látszik, még mindig a legridegebb gazdasági elzárkozottság álláspontjára helyezkedtek a ennek következtében a folyamatban Volt tárgyalások megakadtak. Általános az a felfogás, bogy az utódállamokkal vaíó tárgyalásokat az hátráltatja, hogy á szerződni kívánó felek előbb bo akarják várni a római és genuai konferenciák eredményét és úgy látszik, hogy fezen' konferenciák, befejezése előtt aligha kerülhet sor arra, hogy a, gazdasági ..tárgyalások, újra megindulhassanak.

Nem hagyhatjuk említés nélkül a fővárosnak az államvasutak díjszabásai felmeleése tárgyéiban elfoglalt álláspontját s a közgyűlés felhatalmazása alapján a főváros tanácsának a kereskedelemügyi miniszterhez ez ügyben tett felterjesztésének — ha lehet evvel a kifejezéssel élnem — sikeres eredményét. A tűzifánál, a hazai kőszénnél, a gömbfánál, a burkolatkőnél, terméskőnél, a II. kivételes díjszabásnál, a bányaiénál, a pályaudvarok díjtételeinek a disz- paritásáná.l, a hüvelyeseknél, a zöldségnemüeknél, a tejnél, a lisztnél, a vágólovaknál, valamint az elektromos gáz- és vízműveknél elért tarifa engedmények igazolják, hogy a főváros képviselőinek• helyes volt az álláspontja, amikor ez ügyben hathatósan szót emeltek. Mindenesetté az ipar és kereskedőiénire, valamint a közellátásra nagy kihatású és nagy fontosságú lesz ezen engedmények keresztülvitele a vasúti tarifában.

A. főváros vezetőségének célirányos törekvése, hogy fokozatosan haladjunk a szabadkereskedelem felé s minden igyekezete az, hogy ezidőszerint a szabad ipar és kereskedelemre térjen át ott, ahol azt a fogyasztóközönség jól felfogott érdeke és a közellátás megengedte. Szabaddá tettük a tüzifaellátást, külföldi szén behozatalát, az épületfaanyagok szállítását és beszerzését, valamint egyéb közélelmezési és közellátási cikkeket is.

A kivitel és bevitel, valamint a belső kereskedelem és az ipar, úgyszintén a mezőgazdaság összhangzatos átszervezése is elkerülhetetlen, s itt egy országos gazdasági tanács megalakítására gondolok, amelyekben szakemberek legyenek az irányadók.

A termelőmunka megindítását erősen akadályozza a korona folytonos értékhullámzása. A termelés megindításának első feltétele, hogy a korona ne változzék. Stabil legyen a korona értéke legalább is any- nyira, hogy az esetleges változások egyenes arányban álljanak a bankjegyinflációval. Csak igy lehet nagy raktárkészletekkel rendelkező vállalatokat az óriási veszteségtől megőrizni. Ha ez nem történik meg, akkor csak annyit termelnek, amennyi már le van kötve s olyan áron szállítják le a megrendeléseket, hogy az összes; regiejük és kockázatuk fedezve legyen. Ez nagyijészben az oka annak .hogy a készítmények drágák., Feltétlenül állandó értékKresz halála után 1902-ben Kovách lett a mentőegyesület igazgatója. Mint igazgató még intenzivebben fogott a mentőegyesület és a mentés ügyének fejlesztéséhez. Az ő vezetése és szervező tehetsége naggyá fejlesztette a rpentőegyesiiletet s annak működését elismertté tette nemcsak itthon, hanem a külfö'dön is.

Az ő munkásságát és érdemeit sok volna itt egyenként felsorolni.

Elég csak rámutatni jarra, hogy nálunk ő fektette modern alapokra az első segítség nyújtását s ő honosította meg a népies mentő-tanfolyamokat úgy a fővárosban, mint a vidéken. Nagy ambícióval foglalkozott a mentés ügyének országos szervezésével is s annak mikép való megvalósítására memorandumot nyújtott be a be'ügy minisztériumhoz.

Munkásságának egyik érdekes és becses alkotása — ezt még kevesen ismerik —• a Mentőegyesület épületében elhelyezett s két nagy helyiséget megtöltő Menlő-muzeum. Ebben vannak az általa hosszú időn át nagy gonddal és fáradtsággal összegyűjtött olyan tárgyak kiállítva pompás elrendezésben, melyek az életmentés és első segítség nyújtásával kapcsolatosak. Erre a múzeumra, nagyon büszke volt Kovách dr., és az jelentős szolgálatot tett a világháborúban is.

Megszervezte a mentőegyesület elismert háborús szclgá'atát, vezetvén a fővárosba érkező kórházvonatok evakuálását és a sebesülteknek a kórházba való szállítását.

Egész életét a mentőegyesületnek és a mentés ügyének szentelte s annak szolgálatában jelentős irodalmi tevékenységet is fejtett ki. Az ő munkásságának. és érdemeinek elismerésé az a számos kitüntetés is, melyben részesült. ,

Nem élt hiába, munkássága eredményes volt ts neve maradandóan vésődik a mentés ügyének érc- 1 apjába.

Mii.t ember lekötelezőén kedves egyéniség volt. Az

M922 március IS

mérőre van szükség, legyen az esetleg csekély, de stabil legyen a korona. Mint fentebb említettem gondgskodnunk kell arról, hogy eljuthassunk a külföldi piacokhoz s ha ezt meg tudjuk tenni, akkor már is bekapcsolódtunk a világkereskedelembe. A szoihszéd piacokat tehát meg kell nyitni termelésünk számára, s amit olcsón és jól tudunk produkálni azt könnyen ■ eladhatjuk -majd.

Mégül nem hagyhatjuk említés nélkül Budapest vezető pozíciójának megóvása érdekében, de meg a dunai kereskedelem érdekében is a kereskedelmi és helyi kikötő építkezéséi, az elsőre vonatkozókig az építkezés megindítása már előmunkálat:alatt "áll, ni.g. a másodikban a főváros a mar megkezdett és igen szépen előrehaladott munkálatokat erélyesen folytatja. Hogy a mi óhajunk, miszerint a Dun.a- bizot’ság székhelyéül Budapest végleg jelöltessék ki, önbibánkon kívül egyelőre nem ment teljes-: lémé áz ántánt-államok elhatározása miatt, azonban meg van minden remény arra, hogy az ismét Budapestre visszakerüljön.

\ esztett háború után vagyunk s a történelem lapjait ha forgatjuk, úgy találjuk, hogy a régi időben a háborúk után a legyőzött államokban mindig Súlyos válságok és nehéz körülmények állottak elő, ame yek orvoslásához mindig hosszabb időre volt szükség, mig az ejtett sebek lassan begyógyultak. A főváros illetékes vezetői ismerik és tudják Íme a kereskedelem és ipar terén előállott súlyos bajokat és a nem rajtuk múló nehézkes előfeltételeket, ame? lyek iparunk és kereskedelmünk boldogulásához vezetne. Ámde ugyancsak sajnos, rajtunk kívül eső okok, körülöttünk fojtogató, ez idő szerint még erős gyűrű béklyóba ver bennünket erős teljesitőakara- tunkban és tevékenységünkben s további előmenetelünk ezeknek a javításán múlik, szomszédainkon, a nagy-ántánt irántunk megnyilvánuló jóakaratán és támogatásán. Semmi okunk sincs azonban a kétségbeesésre, mert szívós és erős akaratú nemzet vagyunk, amelyet évszázadok dúló viharai nem tudtak elpusztítani és szomszédos államaink maguk is be fogják látni azt, hogy az önmaguknak ellentmondó békeszerződések nemcsak nekünk, hanem neki lesein fogják meghozni a kivánt eredményt, mert ezek lehetetlenné teszik a termelésnek, a fogyasztásnak és kereskedelemnek a háború előtti szinvona’ra való visszaállítását. Nyilvánvaló, hogy csak a. gazdasági forgalom nemzetközi kapcsolatainak visszaállítása vezetheti ki 'a. világot a mostani válságból,

A főváros ibetékes tényezői az ipar és kereskedelem szempontjából ezen elsorolt irányeszmékkel állandóan foglalkoznak, sőt a közgazdasági vonatkozások egész komplekszuma az illetékes ügyosztályban feldo1 gozásra vár, bár e kérdések túlnyomó részével a főváros vezetőségének előterjesztésére a főváros törvényhatósági bizottsága már foglalkozott s ugv a nemzetgyűléshez, mint a belügyi, külügyi, kereskedelemügyi, földmive.lésügyi, pénzügyi kormányhatóságokhoz felterjesztés alakjában kívánságát, észrevételeit és óhajait már megtette. Erős a szándékunk és törekvésünk, hogy az ipari és kereskedelmi kérdéseket ákandóan napirenden tartsuk és minden alkalmat megragadjunk arra., hogy uj Intézkedésekkel, szóval és tettel az iparunk és kereskedelmünk háború előtti állapotának és forgalmának lehetőségét biztosítsuk.

■M «r»J2aaBWIlffWII , I I ■ m ■«- V.7. ■■ —

ő előzékeny modorával, szolgálatkészségével és deiiis kedvével sok barátot és tisztelőt szerzett magának.

Tagja volt a székesfőváros törvényhatósági bizottságának is.

Fájó szívvel búcsúztunk el tőle. Fájó szívvel külö- i ősén én, kit 34 évi mentőbajtársi együttműködés fűzött hozzá. Szelleme közöttünk marad s emlékét hívei: megőrizzük.

Virosíztek Győző dr.

A régi Pest

Régi házak

III.

Rokokó kedvesség, valami szelíd, mindenütt jelenlévő melankólia ül meg ezen a vidéken, idők mohától belepett kerítések és várfalakkal konkurráló házfalak mögött. Egy nagyváros remegő testében idillikus sziget ez, szemérmes rózsák, bókok és társasjátékok viruló kertje. Legörbült járdáival, csukott és kiugró erkélyeivel, sikátoraival egy külön világ, ahol ötven évvel üit vissza minden, más az erkölcs, az ifjúság, máskép emelik szoknyáikat a nők, sőt nem is emelik, mi? nek emeljék. Az ember itt, ebben a csöndben álmodozó lesz, hivő és ájlatos, verseket hajlandó Olvasni, naplót ir, emlékkönyvbe ir s reménytelen sóhajokat küld a holdvilág felé Vannak napok, meleg, illatos tavaszi napok, májusi esték, amikor nyitott ablakokból halk és diszkrét muzsika szól: lágy és könnyű, spineítes hang ez, sóvár epedés elcsukló szava, lemondó elégiája megviselt zongoráknak, amelyeken már alig betűzhető ki a fölirás: Wien, Weltausstellung 1849. Az ember ide- fönn e házak közt, égy pilllanatra, egy kósza délutánra elfelejti, hogy ezerkilencszázhuszonkettőben él. Kikapcsolódik ebből a tudatból, a múlt kering körülötte, nehéz titkok, súlyos zár alatt nyöszörgő, mázsás kövek alól kiszabadulni akaró fantomok. Ólmos szürkületkor, mintha ismeretlen légiókkal találkoznék.